Az előző Blogom címe „Őrült Vágy” volt…
Miért is..?
Mert akkor, még Magam sem voltam tisztában vele…
Mi is az a valami, aminek a rabjává váltam, egy röpke hónap alatt…
Akkor még azt hittem „csak” egy vágy…
Egy utánad való Őrült vágyakozás.
De már tudom, nem lehetett "csak" egy Őrült Vágy…
Hiába hallgattuk számtalanszor Judy dalait…
S próbáltuk elhitetni Magunkkal…
„Legyen ez egy őrült vágy..!
Legyen ez egy őrült kéj..!
Legyen az enyém, mit el nem mondhat szó...
Legyen ez egy őrült kéj…
Egy pillantás, egy álom, égi fény…
Mi sosem lesz enyém..!”
De ez annál sokkal, de sokkal többről szólt, s szól mind a mai napig.
Mert ha csak egy vágy lett volna…
Akkor már rég elmúlt volna…
Mert a vágy abból él, amit remél, s attól hal meg, amit elér.
A Mienk viszont nem halt meg egy pillanatra sem…
Helyette kitöltötte a nappalaink mellett az éjszakáinkat is.
Álmot éltünk át, egy szép dal volt a világ…
A szó is benne jó, az élet szőtte át.
Aki éppen arra járt, saját új sort hagyott rá…
Így lett végtelen ez a dal s vele a Világ.
Igen..!
Szép és jó volt álmodozni a jövőnkről...
Az álomban az a jó, hogy a képzeletünkben él…
Viszont ha valóra válik, akkor több volt, mint álom.
S a Miénk, azon kevés álmok egyike volt, ami valóra vált...
