Gondolatok a szerelemről!

A szerelem az a vágy, amelytől ugyan megszédülünk, aláhullunk, de később összefonódunk szerelmünkkel, mely nem más, mint a termékeny talaj, majd részévé válunk és részünkké válik.
Mert a szerelem, csak múló zsongás, illanó köd, tétova szédület.
Ami utána van, az összeérés...

Mi a szerelem? Alkalom

A hosszú szenvedésre:

Bár tenger kínja, vágya nyom,

Nem elég néki mégse.

Futó tekintet, úgy lehet,

Amely rabságba ejtett,

De úgy betölti életed,

Hogy már el nem felejted...

És rostokolsz a sarkokon,

Az árnyban meghuzódva,

S csak egy kérdésed van: vajon

Ma láthatod-e újra?

Nincs ég se, föld se már. s bolond

Szived szorongva hordod;

Hiszed, mit félig súgva mond,

Eldönti majd a sorsod.

Hetekre dús emlékezet

Egyetlen lassú lépte,

Hogy biztatón fogott kezet

És szeme rebbenése

Üldöz fényével untalan,

Mint nap s a hold az égen;

Nappal mindig nyomodba' van

S éjed övé egészen.

Mert végzet, hogy e drága kínt

Magaddal hordd, a szívben,

S hogy úgy öleljen át, amint

Hinár ölel a vízben.

Mi a szerelem??

Az ember szinte mindig ismételgeti azokat a dolgokat, amik nap, mint nap foglalkoztatják.
Ugyanazt leírni, elmondani, átgondolni, csak más szavakkal... kimeríthetetlen.
S csak reménykedünk benne, hogy van aki nem unja.
Mikor már csordultig van a pohár, de még mindig szomjas vagy.
Mikor tele a bendőd.
Egy falat se menne le, de mégis még mindig érzed, hogy éhes vagy.
Mikor kifogy, elakad és nincs is már több szó.
De még mindig mondanád.
Mikor forróságtól égsz, s mégis ráz a hideg.
Mikor nincs egy perc sem amit ne a gondolatával töltenél, s mégis még mindig kevéssé van benned.
Mikor épp úgy utolsó gondolatod az eltelt nap végén, mint ahogy első is egy új nap kezdetén.
Mikor a rossz dolgokat is máshogy, más szemmel nézed. S mindent könnyebben, türelmesebben kezelsz.
Mikor akkor is mosolyogsz, mikor épp nincs min. S gondolata finom kis barázdát húz ajkad szögletében.
Mikor félted, aggódsz és minden percét vigyáznád... persze csak csendben, óvatosan messziről.
S ahogy elfogy a szó és világosodik az értelem, úgy döbbensz rá, hogy ez szerelem.
Van jobb és én ismerem...

Boldog ország Magyarország?

A boldogság és a vidámság édes testvérek.
Az ember körül néz, és észrevehetően egyre kevesebb mosolygó embert lát, pedig a mosoly ingyen van, és a legjobb útlevél.
Ennek biztos megvannak az emocionális, társadalmi és gazdasági okai, amit jó alaposan kielemezve az írástudók napokat tudnának vitatkozni.
Én nem úszom ilyen mélységekbe.
Csak mielőtt elkeserednék a dolog kilátástalansága miatt, hogy Mo. elfelejtett nevetni, elgondolkodtam.
Ha találok 10 boldog, mosolygós embert, talán nincs veszve még minden.

1, Orbán Viktor.
Ő politikus, tehát hazudik.
Mert a politikus, olyan állatfajta, mint az ember a villamos kerekei alatt.
Nem őszinte a mosolya.
És lehet, hogy csak dakota közmondásokat, vagy gyermek mondókákat mormol magában, tehát nem meggyőző.
Az ingyom bingyom táliber, tutáliber máliber meg nem igazán boldogít.


2, Gyurcsány Ferenc.
Neki viszont nem sok oka volna a boldogságra.
A mosolyánál már csak a tánctudása borzasztóbb.
Csak nehogy elinduljon a MEGASZTÁR 8-ba.
Nem szeretném énekelni hallani!
És amúgy meg még a mosolya is erősen mérgező.

3, Rátonyi Róbert.
Ő állandóan mosolygott, de ő már meghalt, így ez nem ér.

3, Korda György.
Ő már kicsit lágy a fején belül.
Lehet, hogy csak Klárikámon röhög.
Klárikám engem inkább sírásra ösztönöz, mert ő nem ember, inkább élőlény, vagy létforma.
Aki felfelé sikít a hullámvasúton!

4, Kiszel Tünde.
Jaj.
A drága ártatlan együgyűség.
Neki elég adni egy bugyit, és már boldog.
Na egye fene megkapja a hétfői, meg a keddi bokszeromat.
Imádkoztam, hogy Donatella inkább a mosolyát örökölje, ne az eszét.
Ez a vigyorogva erőszakosan tolakodó fajta.
Mr Bean női kiadásban.

5, Dévényi Tibor.
Egy ország Tibi bácsija, aki 20 évvel az utolsó adás után is, mint egy jó kapus, ugrásra készen várja a pöttyös labdákat.
Amennyire jóindulatú, annyira tehetségtelen.

6, Till Attila.
Hát őt senki ne hívja meg temetésre.
Még Jakoéra sem, mert botrányba fulladna.
Amúgy jó fej, és Garfieldben verhetetlen.

7, Bajor Imre.
Tény, hogy mosoly, de ha a szemeibe nézel, egy üveg konyak mosolyog vissza rád a szemei mögül.
Neki víz feje nem lesz az tuti, max konyak feje.
Buta, izgága, de legalább rosszindulatú.

8, Fekete Páko.
Ő már a kérdést sem érti.
És nem mosolyog, inkább vihog.
Látjátok milyen kevés elég a boldogsághoz?
Ilyen rosszul állunk, idegesítő figurákból, hogy már Afrikából kell importálnunk?

9, Váczi Gergő.
Ő kész.
Ezzel az egész estét betöltő mosollyal nem lehet vitatkozni.
Vigyorog, mint pék kutyája a meleg zsemlére, de mint újdonsült apuka, meggyőzött, hogy az öröme őszinte. Gratulálok nekik!

10, Rubint Réka.
Ő a kedvencem.
Az első ember, aki E.T. szemeivel mindennek tud örülni.
Ugyanilyen mosollyal és tágra nyílt szemekkel fogadná, mikor közölné vele az orvos, hogy az elrendelt szemfenék vizsgálatot végbélen keresztül fogják elvégezni.

Nem kis munka volt, de azért csak sikerült összehozni.
Nyugodtan kijelenthetem, nincs veszve minden.
Amíg ilyenek a közszereplőink, fogunk nevetni - néha talán kínunkban is.


Lehet még boldog ország Magyarország.

Szeretetet adni!

Néha azt hiszem, a szeretetre várok.
Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.
Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja.
Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni.
A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek.
Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság.
A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben.
Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Gondatlanságból elkövetett emberölelés!

Lehet, hogy öregszem.
Egy hosszú agónia és idegeskedés közepette el is felejtettem, milyen jó dolog egy gyengéd ölelés.
Megint ráéreztem, milyen jó érzés, egy selymes női bőr érintése.
Amikor nincsenek napi gondok, csak egy márványfényű női mell.
Amikor újra jókedvem van és nem fuldoklok.
Amikor nem csak úgy jön a dolog, hanem az ajtó előtt állok, és alig várom, hogy kinyissa.
Megjelenik az ajtónyílásban, mosolyog, és én Hirtelen felindulásból megölelem.
Nem várja tőlem, hogy megoldjam az öröklét titkát, elég ha csak lát, mert örül nekem.
Nem esküdtünk örök hűséget, de sokat tudunk nyújtani egymásnak.
És nagyon jó újra meg újra a karjaimban tartani.

Együtt de mégis külön!

Ha két független, szabad ember - akik a saját vállukon hordják a felelősséget - találkozik, abban mérhetetlen szépség rejlik.
Egyik sem teher a másik számára.
Egyik sem hárít semmit a másikra.
Egészen elvetették az áthárítás gondolatát.
 Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad, kristálytiszta, szűzi.
Sosem lépnek át egymás területére.
Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak.

Tud valaki segíteni?

Számítógép függő vagyok, vagy legalább is sok időt töltök a gép előtt.
De a csendet, olyankor sem szeretem.
Valami MP3-nak, vagy a TV-nek, mint háttérzajnak, ilyenkor is szólnia kell.
Persze azt sem tudom sokszor, hogy milyen műsor, vagy melyik csatorna.
Szépen halkan, észrevétlenül támadja az agysejtjeimet.
Észre sem veszem, és a műsorok, vagy reklámok szürkeállomány oszolj! -t parancsolnak a fejemben.
Egyik nap, valamit éppen töltöttem le, és a szemem öntudatlanul a TV-re emeltem.
Reklám ment, és belém hasított a felismerés, hogy mennyi dolog marad ki az életemből.
Rám szakadt és maga alá is temetett, mint a lavina.
Először is nincs AVON tanácsadónőm.
Nem menstruálok, így sosem fogom megismerni a sunsilk touch, selymes fedőborítását.
Az aloe vera, bennem nem találkozik a bifidus esensis-sel.
A mosóporom, semmivel sem intelligensebb, a házmesterünknél.
Nincs se kezelőorvosom, se gyógyszerészem.
De még természetgyógyásznőm se, aki szájrátéttel gyógyítja a fityma szűkületet.
Nekem nem áll a Providentes hölgy a küszöbömön legyezőbe nyitott tíz ezresekkel.
A csirkéim nincsenek védjeggyel ellátva, így egész nap figyelhetem a baromfi influenza ( egy barátom szerint csibeláz) miatt nem tüsszög-e a hűtőben?
Nem tart nálam tömeggyűlést se Gordonka, se Fletó, se Vitya.
Parasztvakítást kéretik máshol csinálni.
Nem főz se a Gáspár Laci, se a porszívó szájú Geronimo Geronazzo Mária, a konyhámban.
Nálam ez a szilikon, meg botoxos feltöltés amúgy is gáz, mert nem ismerek minden nőt, de feltételezem, hogy az ember többet eszik, mint szopik.
Ha kinyitom a bőröndöm, nekem lim-lom van benne, nem 21 millió.
A kádba magamtól mászok be, nem egy nagy hungarocell fallal ver a vízbe Balázs, és Vadállat Jani.
Minket nem Pongrác doktor gyógyít, és nem Magdi anyus a ház szócsöve.
Úristen, lehet, hogy szürke az életem?
Na ezen sürgősen változtatni kell.

Nem tud valaki egy AVON tanácsadónőt ajánlani?

A Tűz, bennünk ég!

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl,

ha találkozunk egy másik emberi lénnyel.

Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak,

akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.

NoComment!

Ha meg akarjuk őrizni mások tiszteletét, ne akarjuk, hogy nagyon szeressenek.

A szeretet merészebb a gyűlöletnél.

A győztesek 13+1 pontja

1. Amikor a győztes követ el hibát, azt mondja: "Hibáztam", és megtanulja a leckét.
Mikor a vesztes követ el hibát, azt mondja: "Nem az én hibám", és másokra hárítja a felelősséget.


2. Egy győztes tudja, hogy az ellenségesség a legjobb tanító.

Egy vesztes áldozatnak érzi magát az ellenségesség előtt.

3. Egy győztes tudja, hogy cselekvéseinek eredménye tőle függ.

Egy vesztes a balszerencse létezésében hisz.

4. Egy győztes sokat dolgozik, de sok szabadidőt is teremt saját maga számára.

Egy vesztes mindig "nagyon elfoglalt" személy, akinek még az övéi számára sincs ideje.

5. Egy győztes egyenként száll szembe a kihívásokkal.

A vesztes kitér előlük és nem mer szembeszállni velük.

6. Egy győztes ígéretet tesz, szavát adja és meg is tartja azt.

Egy vesztes ígéreteket tesz, de nem ad semmi biztosítékot, és amikor hibázik, csak igazolásokat keres.

7. Egy győztes azt mondja: "Jó vagyok, és még jobb leszek!"

Egy vesztes azt mondja: "Nem vagyok olyan rossz, mint sokan mások."

8. Egy győztes MEGHALLGAT, MEGÉRT és VÁLASZOL.

Egy vesztes csupán várakozik, míg rákerül a sor, hogy beszéljen.

9. Egy győztes tiszteli azokat, akik többet tudnak, mint ő és megpróbál tőlük tanulni.

Egy vesztes ellenkezik azokkal, akik többet tudnak, mint ő és csak a hibákat veszi figyelembe.

10. Egy győztes valamivel többért érzi magát felelősnek, mint csupán a munkájáért.

A vesztes nem vállal fel semmit és mindig azt mondja: "Csupán a munkámat végzem."

11. A győztes azt mondja: "Kell létezzen egy jobb út, hogy megcsináljam!"

A vesztes azt mondja: "Mindig így csináltam!"

12. Egy győztes a megoldásnak egy része.

Egy vesztes a problémának egy része.

13. Egy győztes azt veszi figyelembe "hogyan néz ki a fal összességében".

Egy vesztes a "téglát" veszi figyelembe, amit el kell helyeznie".

13+1 Egy győztes, mint Te, megosztja ezeket a gondolatokat másokkal!

Egy vesztes önző és csak saját magának tartja meg ...

Mit tehetnék Érted?

Én nem születtem varázslónak
Csodát tenni nem tudok

És azt hiszem már észrevetted

A jó tündér sem én vagyok

De ha eltűnne az arcodról

Ez a sötét szomorúság

Úgy érezném,

Vannak még csodák

Mit tehetnék érted

Hogy elűzzem a bánatod?

Hogy lelked mélyén megtörjem

A gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,

Hogy a szívemben öröm legyen?

Mit tehetnék

Áruld el nekem!

Nincsen varázspálcám

Mellyel bármit eltüntethetek

És annyi minden

Van jelen

Mit megszűntetni

Nem lehet

De ha eltűnne az arcodról

Ez a sötét szomorúság

Úgy érezném,

Vannak még csodák

Mit tehetnék érted

Hogy elűzzem a bánatod?

Hogy lelked mélyén megtörjem

A gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,

Hogy a szívemben öröm legyen?

Mit tehetnék

Áruld el nekem!

Nincsen hétmérföldes csízmám

Nincsen varázsköpenyem

Hogy holnap is még veled leszek

Sajnos nem ígérhetem

De ha eltűnne az arcodról

Ez a sötét szomorúság

Úgy érezném,

Vannak még csodák

Hát mit tehetnék érted

Hogy elűzzem a bánatod?

Hogy lelked mélyén megtörjem

A gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,

Hogy a szívemben öröm legyen?

Mit tehetnék

Áruld el nekem!

Mit tehetnék

Áruld el nekem!

Átutazók vagyunk!

Átutazók vagyunk ezen a Földön mindannyian. Ami kis időt itt töltünk, nevezik életnek.

Ezalatt az idő alatt futjuk be pályánkat.
Ez a pálya van akinek szép hosszú és íves.
A másikunknak meg egészen rövid és göröngyös.
Amíg itt vagyunk, nyomokat hagyunk, mint a vadász a hóban.
Nyomokat hagyunk a környezetünkben, és az emberekben.
Kiben jót, kiben rosszat.
 Mosolyt csalhatunk arcokra, de akár könnyet is fakaszthatunk.
Van amikor csapódnak hozzánk, de az utunkat magunknak kell bejárni.
Az út mindenkinek másfelé visz, hiszen aki szembe jön, ő is a saját pályáját futja.
Van aki fénylő üstökös, a másik meg csak egy szürke kisbolygó, vagy egy fekete lyuk.
Az útnak sosincs vége.
Vannak állomások, ahol rövidebb - hosszabb ideig megállunk, de a végállomást a lélekharang jelzi.
Mindenki máshogy jelzi, hogy itt tartózkodása nem volt felesleges.

Ültess egy fát, s nem éltél hiába.

Tavasszal egy rokonunknál ültettem 3 fát.
Kettő megmaradt közülük.

Talán nem éltem hiába.

Talán sikerült több mosolyt, mint könnyet előcsalnom.

Mert én is csak átutazó vagyok.........

Nem vagyok szerencsés, mert kevesen szerettek.

Nem vagyok jó pasi.

Nem vagyok jó "dög" és nem utánam vizelnek kölnit a lányok.

Mégis, ha visszanézek, talán szerencsésnek mondhatom magam.

Szerencsésnek, mert életem során egy csomó csodálatos nővel akadtam össze.
És "csak" talán, mert elsodródtak mellőlem.
Most sovány vigasz: örüljek, hogy megtörtént.
Hét éves lehettem, mikor a Éviér bomlottam, de ő mást szeretett.
Ma már nem tudom, merre jár.
Általánosban, minden fiú a Kovács Mártiért volt oda,
csak nekem tetszett a legjobban Poór Zita, de még el sem mertem neki mondani.

Horváth Andrea volt a középiskolában a Vénusz.

Kinga volt, aki fiúból férfivá avatott.

Bár ma már tudom, nem akkor lesz egy fiúból férfi, mikor megszerez egy nőt, hanem amikor elveszíti.

Vagy Gabriella, aki idősebb volt nálam, de nagyon fontos volt a számomra.

Márti, akivel viharos volt az élet.

Nagy Andrea, aki feltűnt, és eltűnt, majd ismét előkerült, hogy aztán megint távozzon.
De mindig érdekelte mi van velem?
És sosem tudhatta, érezhette meg, mennyire fontos a számomra.


Napjainkban volt egy ragyogó nő, aki annyi idős volt mint én, de talán Ő értett meg leginkább.
Férjes asszony volt, de olyanok voltunk, mint az egykorú tinik.
Megtanított rá, hogy becsüljem önmagam.
Mindenhol szerelmeskedtünk a naplementében, fák hűvös árnyában.
Azt hittem, örökké fog tartani, de "csak" feledhetetlenné vált.

A szép szemű, Finn kislány, akivel csak egy közös képünk van, mégis imádom azt a képet.

Katalin, aki sosem volt lelki szemetesláda, de bármit meg tudtam vele beszélni.

Ahogy a legjobb barátja hívja: " Vica" akivel elégetjük a másikat, egymást kerülgetve, mint a Nap és a Hold. Érzések tartottak össze, vagy a tömegvonzás, de nem tudtuk elengedni egymást.

És Ildikó, aki olyankor is felvidít, mikor nincs jó kedvem.

Szerencsés vagyok, mert megismertem őket.

Nem vagyok szerencsés, mert csak a keresgélés fázisában találkoztunk.

Szerencsés vagyok, mert kaptam egy részt az életükből

Nem vagyok szerencsés, mert nem kaphattam nagyobb részt az életükből.

Szerencsés vagyok, mert szerethettem.

Egy biztos.

Hálás vagyok nekik, mert mindannyian hozzájárultak, hogy olyan ember legyek, amilyen most vagyok.

Impulzusokat kaptam tőlük, melyek az egyéniségem kialakulásánál szerepet játszottak.
  

                                                €$@ß@

Ez a Te napod!

A ma esőbe hajló, borongós napnak indult.

Olyan igazi szomorú napnak, melyért egy depressziós megnyalná mind a 10 ujját, de nekem nincs rossz kedvem.

Bár néha én is szoktam úgy érezni, mintha minden nap velem forgatnák

"Ez nem a te napod"

című műsort.

Vagy keresem, hogy hol van elrejtve a kandi kamera.

De ma nem engedem elrontani a kedvem.

Vannak napok mikor magával ragad az agyon vágott hangulat, de a mai nem az .

Nem tudom miért, de most úgy érzem, tele vagyok energiával.

Frissen ébredtem, a gépről Judy zenéje szól, és nekem mehetnékem van.

Hív az eső, csal kifelé, és én egyre nehezebben tudok ellenállni.

Egy darabig gondolkodnom kellett, de talán nem nagy butaság kijelenteni, én szeretem az esőt!

Talán nem mindig, talán tévedek is, de az ablak előtt állva, a lepergő vízcseppeket nézve, sokszor jutottak eszembe jó dolgok.

Ilyenkor jobban van időm odafigyelni magamra.
Szerncsés embernek mondhatom magam, mert még soha nem unatkoztam.
Egyszer, még kis koromban olvastam valahol, hogy aki unatkozik, az önmagát sérti meg vele.
Úgy gondolták, aki unatkozik, annak vagy a feje üres, vagy a képzelete nem elég színes.
Ez nagyon megmaradt bennem, így azóta még soha nem értem rá unatkozni.
Mikor is lenne rá jobb alkalom, mint egy esős napon, hogy az ember rendbe tegye önmagában a dolgokat.

Kifésüli a gubancokat, mérlegel, döntéseket hoz, jót vagy rosszat,

de minden döntés a sajátja, és nincs jobb alkalom ennél,

hogy az ember megtanulja becsülni önmagát!

Minden Pasi egyforma?

Tegnap olvastam egy blogban, miszerint " MINDEN PASI EGYFORMA " .
Azt hiszem így van!

Dögöljünk meg!

Aztán tovább gondoltam, hogy kivel vagyok egyforma.
Csányi Sándor OTP-mogullal csak a bankszámlám szeretne egyforma lenni.

DE !
Hajnalban Vágó István édesded nyugalmával alszom.

Ébredéskor pont olyan vagyok, mint Brad Pitt, és mire végzek a zuhannyal, borotválkozással, fésülködéssel, már Leonardo de Caprio néz vissza a tükörből.

A délelőtti tevékenységemben kreatív vagyok, mint Sebestyén Balázs, de mire az ebéd elkészítéséhez látok hozzá, már kiköpött Jamie Oliver vagyok.
Elegánsan megebédelek, mint Kautszki Armand, és a délutáni szellemi tevékenységhez Albert Einsteinként látok hozzá.
Délután ha kocsiba ülök, a visszapillantóban Kimi Raikkonen sejlik fel.

Hazaérve átöltözöm, hogy a kapun az esti buliba már Giorgio Armani lépjen ki.


Alig fél órával később már John Travoltai tánctudásommal kápráztatom el a publikumot.

Ha berobognak a lányok, egyszerre vagyok kemény, mint Bruce Willis, határozott, mint Steven Segal, és humoros, mint Mr Bean.
Ha érdekel valamelyik hölgy, akkor Hódító Nagy Sándorral vagyok egyforma.
Hazakísérem, ilyenkor romantikus vagyok, mint Alain Delon.
Ha eljutunk az ágyig kitartó vagyok, mint Sebeők, és erős, mint Schwarzenegger.

Aztán elszenderülök, mint mackótestvér.

Hát ilyen egy napom. ennyi pasival vagyok egyforma egy nap.

Ezt is szerényen írom, mint Havas Henrik

Lehet így is.....gyermeteg gondolatok, a szerelemről!

Tegnap fontos dolgot tudtam meg.

A szerelem veszedelem .

Akkor nagy valószínűséggel a tatárok vagy a törökök hurcolhatták be a Kárpát medencébe ezt a nyomorultat.

Nem tudom mikor lehetett, mert a szerelem nem ismeri az időt.

Azt hittem ismerem ezt az érzést, de rá kellett jönnöm, hogy nem, mert most elég fáradt vagyok, és a szerelem nem ismeri a fáradtságot.

Egy filmsorozatban hangzott el, hogy a szerelem minden pénzt megér.

Szóval ez egy drága dolog lehet.

A gazdagok játéka.

Ez érdekes, mert én ahány gazdagot ismerek, abban annyi az érzelem, mint szarban a vitamin.

Azt mondta egy leányzó, hogy ezt nem tartja valószínűnek, mert a szerelem vak.

Aham, szóval fogyatékos?

Akkor szegény szerelemmel kész kiszúrás, ha a tudtán kívül átrendezed a lakását.
Jön haza gyanútlanul, és ahogy belép, átesik egy széken.

Próbál eljutni a konyháig, de az eddigi közlekedőn most a TV áll.

Nyúlna a villanykapcsolóhoz, amit , de neki úgysincs szüksége villanyra felkiáltással lecseréltél egy 220 V konnektorra.

Az áramütés után azonnal tud mentőt hívni, ha megtalálja a telefont, mert most a teló régi helyén a vasalót üzemelted be.

De nem kell félni, az áramütés nem öli meg, mert a szomszéd néni szerint a szerelem halhatatlan.

Egy idősebb énekesnő ( egész véletlenül Klapka volt felesége, tudjátok, ezüstöt innen, Vámház körút 9), az alig 40 évvel fiatalabb új kis barátjával kapcsolatban mondta, hogy a szerelemtől úszik a boldogságban.

Na csak óvatosan azzal az úszkálással, mert fulladásos halált okozhat.

Ákos egyik dalában ugyanis:

Ócska kis közhely, gyönyörű törvény, hogy a szerelem örvény.

Akkor most mi az igazság?

Megkérdeztem egy barátomat, szerinte a szerelem határtalan.

Pont mint Európa?

Akkor ez valami schengeni dolog lehet.

De akkor nagy baj van, mert a rendőrök bottal üthetik a nyomát.

Pedig veszélyes bűnöző lehet, mert a boltban hallottam, hogy a szerelem öl, Úristen, egy tömeggyilkos, aki csak úgy átlibben az egyik országból a másikba.

És még beszélni se lehet vele, mert anyu szerint a szerelem nem ismer kompromisszumot.

Akkor jobb óvatosnak lenni.

Mindig nézzünk a lábunk elé, és főleg sötétben legyünk elővigyázatosak, mert a népdal szerint aszongyahogy:

 a szerelem sötét verem.

Ez viszont csak egy szerelmes vakondoknak jó hír, mert ő ha beleesik a verembe, mint fuvarosló a meszes gödörbe, akkor ő mindjárt ki is tudja ásni magát.

Egy régi mondás szerint

 "szerelem csak egy fajta van, de utánzata sokféle"

Már előre félek, hogy elárasztja a piacot a sok kínai kis műanyag szereclem, vagy szerealem, esetleg a szeareclem.

Próbáltam vele versenyt futni, de a versenybírók azt mondták, el se induljak, mert a szerelem mindent legyőz.

Akkor tehát a szerelem extrém sport?

Szerelemmel szeretni.

A szerelem örök szenvedés, ha nincs örökkön utánna epedsz, ha van a nem látás hiánya őrjít meg.


Szerelem, nem más mint, meghoditani, bírni és megtartani egy lelket,amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy épp olyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá.

Felejtsd el a múltat ha tudsz feledni,

Nézz a jövő elé s tanulj meg újra szeretni!

A fát is elhagyja ősszel levele,

De mégis új rügyet hoz rá a tavasz melege.

Bocsásd meg az ősznek fájó lombhullását,

Bocsásd meg szívednek a szerelem múlását,

Hisz lesz még virágos rét - ha jön a kikelet,

S lesz még egy hű szív is, ki igazán szeret!

A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján.

Néha nem elég a szó, kéz a kézben volna jó a csend hangján mondva el mindazt, mit szívemtől kérdezel...

Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével.

Szeretni Őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.

Szemed oly tiszta még s féltett titkait az Ég rubin ajkaidban rejtette el

Amíg csak létezel szívem örökké Rád figyel..

A szerelemben nincsenek évek,

A szerelemben csókok vannak.

A szerelemben jaj a fösvénynek!

A szerelemben csak azok élnek,

Kik szerelemből mindent odaadnak.

A szerelemhez hozzátartozik az érzelem mélysége és hűsége, amely nélkül a szerelem nem szerelem, hanem csupán szeszély, szórakozás.

Az igazi szerelem mindig tartós, felelősségteljes kapcsolat vállalása.

Minden igazi és mély szerelem egyszersmind áldozathozatal.

Az ember feláldozza lehetőségeit, vagy, jobban mondva, lehetőségeinek illúzióját.

"Szerelem az, ha egyik a másikat repülni hagyja,

de ha lezuhan, a szárnyát kölcsönadja!"

Mi is a szerelem?

Adható, vehető vagy megtanulható?

Kiharcolható vagy kizsarolható?
Elérhető mint egy tárgy?
Testi kielégülés, egy fizikai szükség mechanisztikus úton való beteljesítése?
A lélek narkózisa, ami esetleg pótszerekkel vagy pótcselekedetekkel behelyettesíthető?

Nem!

Egészen bizonyosan nem!

A szerelem más!

A szerelem nem tulajdonlás, hanem kegyelmi érzés, amit nem a test, hanem a lélek rezdül, vágyakozás és beteljesülés, öröm és bánat, bizakodás és bizonytalanság, út és a láb ami lép az úton, testi közelség, ami hátrahagyja a testet, szelídség és vadság, révület és eszmélés, odaadás és odaadottság.

Két tudat egy célért, egy egységért, egy mozdulatért, egy simogatásért, egy összefonódásért, egy bizonytalan és mégis nagyon biztos érzésért.

Vágy, ami mindent beteljesít, szelíd révület, amit vissza és visszakívánsz, vad őrület, ami sohasem pusztít, teljesség a kétség egységéből.

Egymásnak átnyújtott élet az életerő misztériumából, ami nélkül félsz és fázik a lelked, mert FÉL vagy, a magány várbörtönébe zárkózott magányos fenség, amit félsz feladni az ismeretlenség kavargó szédületéért, de didergő lelked egyre inkább rezgő késztetése hajt a mindenféle képzelgéssel felruházott bódulat felé, mert az ismeretlen ismert is, a másik feled neked mozdulja termékenységtáncát, és tekintetében az Univerzum mélysége és magassága késztet az egyre.

Előre féled a megtalált egység újra és újra reád szakadó kétségét, ameddig a háromság bizonyossága semmivé nem oszlatja meg-megújuló kétségeidet.

Ekkor már tudod, hogy megtaláltad.

Fogni, vinni, el nem engedni!

Egy gyűlölettel teli világban sem szabad lemondanunk a reményről.
Egy haraggal teli világban sem szabad lemondanunk a békességről.
Egy kétségbeeséssel teli világban sem szabad lemondanunk az álmainkról.
Egy bizalmatlansággal teli világban sem szabad lemondanunk arról, hogy higgyünk egymásban.

Amit mindenkinek meg kellene tanulnia:

Szeretet.

Nevetés.

Még több nevetés.

Figyelni és tanulni.

Kérni és megköszönni.

Saját véleményt alkotni.

Mások véleményét tiszteletben tartani.

Őszinteség.

Hogy Barát legyen.

Hogy önmaga legyen.

Azt hisszük, hogy erőszakolni kell mindent az évek során.

Fogni, vinni, el nem engedni, összeszorított fogakkal gyűjteni, cipelni csak előre.

Csak sokára ismerszik meg az élet nevű különös jelenség természete.

Hogy az elengedés többet segít, mint a görcsös akarás, s hogy az elégedett embert kudarc nem éri.

Élet & Halál!

Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tűz fut végig testemen.
A hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének.
Remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek.
Könnyek gyűlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet.
Hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.

Szeretlek!

Nem tudjuk kimondani.
Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek:

"Szeretlek!"

 ... Mi ez?!
 ... Mi az, hogy "szeretlek"?
Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek?
Sehol!
Méltatlan a valósághoz!
 ... Nem kellett volna kimondani!
Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást!
Semmit.
Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult...
A sejtjeim szomjaznak rád...
Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!...
De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!...
Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel.
És ez minden nagy élményünkkel így van.
Elmondhatatlanok.

Szerelém, szenvedély, reménytelenség!

Amikor a barátság lángra lobban, akkor szerelemmé alakul, de tartós barátság nélkül a mély szerelem nem virágozhat.

A mély szerelem nagyon más, mint az elvakultság, ami csak a felszínen lobog, s közben folyamatosan kétségek gyötörnek minket arra vonatkozóan, hogy vajon van-e az adott kapcsolatnak valamilyen igazi jelentősége.

Bizalom nélkül a bensőséges viszony kárt szenved, és a szerelem nem tud nőni.

Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok.

Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök.

Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok.

Ahol belegázolok a másik lelkébe.

Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon.

És nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen.

Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, melytől nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is.

Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni.

A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.

Várok rád, pedig tudom, hogy nem jössz el soha.

Mennék hozzád, pedig tudom, nem megyek soha.

Hiányzol, és ez a hiány nem múlik el soha.

Szeretlek, pedig tudom, hogy Te nem szerettél soha.

Hűséges vagyok hozzád, pedig tudom,
Ezt a hűséget Te nem érted meg soha.

Érted élek, de ezt Te nem érzed meg soha.

És mégis.

Tudom, hogy soha, de van valami, ami több a tudásnál,
És több a biztos „soha”-nál.

Mintha egyszer már mindez megtörtént volna.

Velem, velünk, mintha a levegő emlékezne és súgná,
Hogy volt egyszer már soha, és lett belőle mindig.

Szeretni annyi mint szenvedni.

Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni.

De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk.

Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól.

Én vagyok az álom,

amit nem álmodtál meg…

Én vagyok az élmény,

ami nem lesz a tied

én vagyok a felhő-

el nem érheted:

hiába nyújtod két kezed,

csak nézheted…

Én vagyok a múló pillanat

mi bármit teszel,elszalad

de ha te akarod,itt marad…

Ha akarod megáll az idő,

ha te akarod felfelé esik az eső,

ha akarod,elér minden mi jó…

…csak akarnod kell,higgy nekem:

hatalom van a kezedben,

s e hatalom a szerelmem…

Az érett férfi szerelme szebb és mélyebb, mint a fiatal tacskók lángolása.

Szenvedni a szerelemtől csak felnőtt férfi tud.

Belehalni.

..Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki,
aki magával hoz egy másik világot...

Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él...

Pedig pont ez a lényeg...

Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él...

És hozzon el egy világot...

De ne egy másikat, hanem ezt...

A miénket...

Csak kicsit másképp...

Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot...

Akivel máshogy éled meg a mindennapokat...

Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek...

És még szebbek az éjszakák...

Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek...

Aki ott tud hagyni a szívedben valamit,
ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot,

Ha ő nincs melletted...

Nagyon kevés öröm és élvezet van a világon, és az sem tart sokáig.

Csak a szenvedés és a fájdalom örök.

Forever!

A kiteljesedett szerelem titka abban rejlik, hogy meg kell tudnunk nyílni a szerelemre.

Sok ember fél, akár a bimbó, mert nem bízik abban, hogy le tudja vetni az önmaga körüli kemény burkot.
Semmit nem tudnak a bennük lévő szépségről.
Nem tudják, hogy belsejükben virágot hordoznak.
De ez a tudás először csak cselekvés révén jön létre.
Szeretnék segíteni abban, hogy kinyílhass a szerelem számára.
Arra szeretnélek ösztönözni, hogy belső virágos szépségét felfedezd.

Az élet egyszerűen túlságosan rövid és értékes ahhoz, hogy egy magába zárt bimbóban, azaz egy nem kielégítő kapcsolatban tékozoljuk el.

Akár fiatalon, akár idősebben: valamennyi életszakaszban megvan az esélyünk arra, hogy megnyíljunk a szerelemre.
Úgy tartja a közmondás:

"Ha az ifjú tudná, ha az idős bírná."

A szerelem tanulásához sosincs túl korán és sosincs túl későn.
Kezdjük azzal, hogy önmagunkat megnyitjuk a szerelem számára.
Higgyünk abban, hogy a szeretet vár ránk, és gondoskodjunk arról, hogy ránk is találhasson.
Legyünk "elérhetőek" a szerelem számára. Ismerjük fel a belső akadályokat és oldjuk fel őket.
Sugározzuk magunkból:

"Készen állok!"

Így kifejleszthetjük magunkban a szeretetre való képességet.
Ne a megfelelő partnert keressük, hanem mi magunk váljunk ideális partnerré, így nem tudjuk többé eltéveszteni, hogy ki a számunkra megfelelő társ.
Az ideális partner nem személy, hanem egy tudatállapot, amit bizonyára megoszthatunk egy "ideális partnerrel".
Ha egyedülállóak vagyunk, képzeljük el a hozzánk illő, ideális partnert anélkül, hogy ismernénk őt.
Ha kapcsolatban élünk, akkor jelenlegi partnerünket képzeljük el ideális formában.
Ez nem azt jelenti, hogy "álomképeket" erőltetünk rá, hanem hogy megkérjük a tudatalattinkat, mutassa meg nekünk őt ideális állapotban.
A valódi szeretetben a partnerünket nem a mi elképzeléseink szerint próbáljuk meg átformálni, hanem önmaga igaz valójához próbáljuk segíteni őt.
Tehát először önmagunk ideális partnerei legyünk.
Tedd fel magadnak a kérdést:

Vajon megházasodnék önmagammal?

Az ideális keresése nem partnerünk "zsenialitásával" kezdődik, hanem önmagunk tökéletesítésével.
A szeretet nem a véletlen műve!
A szeretet olyan, amilyenné formáljuk.

A "valódi, nagy szerelemmel" csak akkor találkozhatunk, ha a valódi nagy szeretetet magunkban megtaláljuk.

Ha előtte találkoznánk a partnerrel, értelmetlen és fájdalmas lenne a találkozás, mert egyáltalán nem lehetnénk ideális partner a másik számára.
Mindig az a partner a megfelelő, akivel éppen együtt vagyunk, mert pontosan azzal a tanulnivalóval szembesít, amit már meg kellett volna tanulnunk ahhoz, hogy valóban ideális partnerek legyünk.

Egy "nem ideális" partnerrel való kapcsolatnak az az értelme, hogy a másik saját hibáinkkal szembesít, megmutatja nekünk, hogy éppen mi nem vagyunk még teljes emberek, nem vagyunk "önmagunk".

Súrlódások nélkül nincs fejlődés.
Addig fogunk kölcsönösen újra és újra szembesülni jelenlegi létezésünk korlátaival, amíg nem válunk teljesen "önmagunkká.
Az ideális partnerkapcsolat célja ezért nem egy turbékoló szerelmespár, akik nem tudnak egymás nélkül élni, hanem két ember, akik egymással és egymás révén "egész-ségesek".
Ezért már nincsen "szükségük" egymásra, mert a másik összes aspektusát integrálták már önmagukba.
Ekkor elmondhatjuk: "általad megtanultam, hogy minden napot ajándéknak lássak".
Ha valakinek nincsen partnere, az a feladata, hogy megtanulja, hogyan váljon ideális partnerré.

Az élet értelme abban rejlik, hogy gyakoroljuk a "tökéletes szeretet" művészetét.

Ha valaki felhagy a szeretettel, meghal a lénye, még ha a teste tovább is él.
Ha meghal anélkül, hogy szeretett volna, akkor soha nem élt.

Ha valaki egyfolytában szeret, már életében megérezheti a halhatatlanságot.

Hogy ez mit jelent, szavakkal nem lehet leírni...

Jobb csalódni, mint nem szeretni!

Igazságtalan világban élünk.

Hazug és gyáva világ ez, mert nem adhatod ki magadból, neved felvállalásával azt, ami a szívedet nyomja.
Becsapva, megfélemlítve élni azért, hogy érzéseid ne mutathasd ki, árulás minden ellen.

Árulás az élet nagy adományai ellen.

Árulás a szerelem ellen.
Árulás, egy boldogabb jövőben vetett hit ellen.

Amikor egy olyan papír aláírására kényszerítenek, ami felér egy halálos ítélettel.

Egy ember, aki aláírja saját halálos ítéletét, nonszensz.

Felfoghatatlan, mégis megtettem!
Azért, mert megpróbáltam küzdeni, valami olyanért, amit már réges-rég elveszítettünk.
Küzdeni az igazságba vetett hitért, küzdeni az „elmúlás” ellen.
Ideje lenne észrevennünk:

 Még mindig jobb csalódni a szerelemben, mint egyáltalán nem szeretni.

A hatalom sok mindenre képes, de végre észre kellene venni, nem biztos, hogy mindenbe bele kell szólnia.
Főleg nem az érzelmekbe.
Parancsra szeretni, vagy nem szeretni, kitörölni a szerelmet, ez igen csak középkori gondolkodásra vall.
Ha ez a demokrácia, akkor ez nem az én demokráciám.
Az, hogy megbolydult a világ körülöttem, mint egy méhkas, arról csak én tehetek, de Én akartam, hogy így legyen.

De ne akarják mások irányítani tetteimet, azokat csak az én érzelmeim irányíthatják.

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,

Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,

Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,

Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed, és

Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.

Jelen, Múlt, Jövő!

Ha vissza tudnék menni az időbe, megtenném.

Akkor is, ha ettől megváltozna az életem.
Mindenkin nem lehet segíteni, nem is akarnék, de azokon, akik a szívemhez közel álltak, vagy állnak, megtenném.

http://www.youtube.com/watch?v=-zcOFN_VBVo

Bármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet,

Bármilyen harc dúl a lelkünkben,

Mindig van választásunk

Ezt az élettől tanultam

Ami, eddig mindent megadott nekem,

Döntéseink alakítják a sorsunkat,

És rajtunk múlik, melyik úton indulunk el.

Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt!
Mindig vele működj, s ne ellene!
Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé!
Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet.
Hagyd abba önmagad és partnered bírálgatását!
A legnagyobb mértékben azzal mozdíthatod elő kapcsolatod megváltozását, ha társadat teljesen olyannak fogadod el, amilyen, anélkül, hogy megpróbálnád őt kritizálni vagy megváltoztatni.
A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza.
A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza.
Ne törekedj arra, hogy megszabadulj a vágytól, vagy hogy elérd céljaidat!
Légy jelen!
Légy ott, ahol vagy, ám az elme őreként!

Egészséges izgalom.

Szeretkeztetek már Bevásárlóközpontban?




Én igen, a minap.

Elhihetitek, fantasztikusan izgalmas, feledhetetlen élmény, még akkor is, ha nem tudhatjátok biztosan a párommal tettem,vagy a szerelmemmel.
Meglepő volt tőle, Ő kezdeményezett, Én csak asszisztáltam, de nagyon élveztük, még ha diszkréten, csendben kellet maradnunk, akkor is.
Mikor kijöttünk a próbafülkéből, egy unott tekintetű fazon állt kint, s várta a párját, legszívesebben szóltam volna neki, menj be utána, ne kéresd magad.
De még ennek, nem jött el az ideje.
Pedig csak egy egyszerű elhatározás, változtatni szokásainkon, keresni minden alkalmat, hogy örömet szerezzünk a másiknak, nem csak a szex, hanem az élet bármely területén.
Még csak mi is most kaptunk rá az ízére, izgalmat vinni kapcsolatunkba.
Húsz év nagy idő, van olyan, akinek ez már egy élet.
Unottan rohanó világunkba, belefér némi egészséges izgalom.
Ez olyan, mint a rasszizmus, mindenkiben benne él, de elfolytjuk.

Hol kicsit, hol jobban, de nézzetek mélyen magatokba.


Ott van, ugye?

"Ha kedves vagy azzal, aki tévesen hív,

Ha észreveszed a hóban kinyíló virágot,

Ha az úton elsőbbséget adsz,

Ha panaszodnál több a mosolyod,

Ha néha jól kisírod magad,

Ha még észreveszed a jól mászható fákat,

Ha tudsz testvériesen osztozni,

Ha visszadobod a kis halat,

Ha néha fáj a szíved egy másikért,
Ha előfordul, hogy elégedetten alszol el...

...akkor jól éled az életed..."