Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2009. december 13., vasárnap
Hol van a józan észem?
Van, hogy tehetetlennek bizonyulok kívánságaimmal,
vágyaimmal vagy ösztöneimmel szemben,
és ez gyakran elviselhetetlen fájdalmat okoz.
Ez az érzés végig fog kísérni életemen,
olykor megfeledkezem róla,
olykor rögeszmeként telepszik majd rám.
Az élet művészetéhez az is hozzátartozik,
hogy képes legyek legyűrni tehetetlenségemet
egy szerelmi kapcsolatban,
képes legyek kiegyenlíteni
egy erőfölényen alapuló viszonyt
vagy lerázni magamról az elnyomottság érzését.
Ez nem könnyű feladat,
mert a tehetetlenség gyakran félelmet szül.
A félelem pedig kaput nyit a gyengeségnek,
és aláássa egész viselkedésemet,
az értelmemetet, a józan eszemet.
Virrasztó...
Hagyd a szavakat, így védd az igazad,
Aki fecseg az úgy marad, hallgatni boldogabb.
Hogyha nem teszed, magadra zárod a ketreced,
A szívedet el ne add, örömöd hallgatag.
Végtelen ébrenlét, velem hallgass még,
Velem virrassz át, minden éjszakát.
Örök készenlét, csak hallgass velem még,
Velem virrassz át, minden éjszakát.
Tested menedék, de hogy oltalmazz, nem elég,
A selyem és a méz, vagy ha a kéz ölelni kész,
vágyad hatalom, de legyél a vigaszom
Jutalmam, vagyonom, rész helyett egész.
Végtelen ébrenlét, Velem hallgass még,
Velem virrassz át, minden éjszakát.
Örök készenlét, csak hallgass velem még,
Velem virrassz át, minden éjszakát.
Hagyd a szavakat...
Tested menedék...
Vágyad hatalom...
Végtelen ébrenlét, velem hallgass még,
Velem virrassz át, minden éjszakát.
Örök készenlét, csak hallgass velem még,
Velem virrassz át, minden éjszakát.
Dúdolni halkan
Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
Fény mossa az éjszaka ráncait,
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Fény mossa az éjszaka ráncait,
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem,
Lepedőm markolja sóhajod:
Csak Te mondod így ki a nevem.
Pedig nem vehetem le rólad a szemem,
Lepedőm markolja sóhajod:
Csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet,
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
(Én ott vagyok Veled!)
Hogy szádban hozd el éltető vizemet,
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
(Én ott vagyok Veled!)
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó,
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.
Onnan is visszahív egy szó,
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér,
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy
(Benne vagy...)
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy
(Benne vagy...)
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok...
Néznek a csillagok...
Többet nem tudok...
Csak Neked dúdolni halkan!
Néznek a csillagok...
Többet nem tudok...
Csak Neked dúdolni halkan!
Még mindig...
Ma megint nem találkoztunk,
de vissza-visszatérek hozzád gondolatban.
Bár mások előtt rólad nem beszélek.
Ott élsz minden kimondott szavamban.
Bennem élsz mert feloldódtál,
dacos testem idegszövetében.
Minden percben újra perbe foglak,
és minden percben visszahódít énem.
Próbáltalak már másban felfedezni.
Van úgy, hogy néha csal a szem,
de te nem élhetsz másban.
Sehol senki nem tud meghamisítani nekem.
Kereslek mégis minden kőben, kutatlak térben és időben, reménytelenül s mégis lankadatlan.
Test...lélek...értelem...
Az emberek alig tudják, mit jelentenek ezek a szavak: test, lélek, értelem.
A test érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik.
De a "jó" embernek van meg néhány roppant tulajdona:
A szelíd nyugalom, az illendő alázat, a derű és az igazságos cselekedet.
Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell, gondolkodik, ha értelmét teszi próbára az élet, de bölcs megnyugvással fogadja, ami a sors rendeléséből neki jutott.
Semmi nem nyugtalanítja, beszédében igazmondó, cselekedeteiben igazságos.
Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen él, nem neheztel senkire, és nem tér le arról az ösvényről, amely az élet céljához, az igazi boldogsághoz vezet…
Mint ahogy az orvosok kéznél tartják a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te is mindig tartsd kezed ügyében isteni és emberi tulajdonságaidat.
Mindenben - még a legcsekélyebb dologban is - úgy járj el, hogy ne feledd:
a kettő kapcsolatban áll egymással.
Mert semmi emberi dolgot nem intézhetsz el jól, hogy ne hivatkoznál az istenire.
Ugyanez áll meg - fordítva is…
Szeretnéd megtalálni a boldogságot?
Kövesd a józan ész szabályait, buzgón, határozottan, békés lélekkel tedd, amit a pillanat megkíván.
Sem jobbra, sem balra ne tévedjen el tekinteted.
Nem nézz maszkok után, és cselekedeteid összhangban álljanaknak a természettel.
Minden szavad, a hősi időket felidéző igazság jegyében szülessenek.
Semmit ne várj, és semmitől se remegj.
Őrizd meg, lelked és szellemed tisztaságát.
Fogadd meg, és biztos lehetsz benne, megtalálod, amire annyira áhítottál:
A boldogságot.
Ebben senki meg nem akadályozhat.
Éld az Életed...ahogy neked tetszik
Olyan régóta élek ezen a földön.
Sose tagadtam le a hibáimat.
Nem szeretem a tökéletes embereket.
Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz,
hogy megsebesülsz?
Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért,
nehogy kirabolja valaki?
Éld az életet, ahogy neked tetszik.
És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani.
Csak azért sem adom fel!
Kezdem elölről!
Semmi nyavalygás vagy siránkozás!
Az élet szép, feltéve, hogy éled.
Amikor vele együtt haladsz.
Néha sárban, máskor meg rózsakertben.
Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább...
Bolyongás a létünk ebben a világban.
Bolyongás ég és föld között.
Arany középút...
A végletekben élő ember nem gondolkodik, csupán érez.
Ha pedig kettévágjuk a lelket, a benne lakó erények is e két rész szerint nyilvánulnak meg.
A végletek messze állnak az erénytől.
Vagy csupa gyönyörrel, vagy csupa fájdalommal kapcsolatosak. Ezért mielőtt elhamarkodottan határoznánk meg az erényt, illesszük össze a gyönyör és a fájdalom széthullott darabjait.
Így középütt, a nyugalomban meglelve,
felékesítsük igazi nevével.
LÉLEK...
Így középütt, a nyugalomban meglelve,
felékesítsük igazi nevével.
LÉLEK...
Egyedül...
Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockázat újra.
Ha gyengülsz, magadra maradsz.
Erőd még inkább elhagy.
Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben.
Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van.
A bánattal is.
Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra.
Ha gyengülsz, magadra maradsz.
Erőd még inkább elhagy.
Lassan a többiek is.
Mindenki a jóhoz tapadna.
Félelmed pedig rád, az arcodra.
Az utat mind egyedül járjuk.
Legyünk páratlanul vagy párban:
EGYEDÜL.
Tudom, hogy fáj az egyedül.
Fáj az együtt, mégis egyedül.
Fáj az egyedül is együtt.
Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered.
S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is.
Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben.
Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza.
Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig.
Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz"
A bánattal is.
Szeretem a ködöt...
Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.
A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár.
A külországi ködöt nem ismerem.
Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt.
De ekkor már rendesen november van, most pedig december.
A legnagyobb bűn...
Magamhoz kötöztem egy embert,
Aki nem tud védekezni ellenem, mert szeret.
És én nem szeretem.
Ki van szolgáltatva.
És ez a legnagyobb bűn.
Kiszolgáltatottá tenni valakit.
Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod,
Milyen apró mosollyal,
Apró szóval ölöd meg a másikat.
Szeresd azt, akit megkapsz...
Aki nem akar egyedül maradni, az tegye félre álmai ideálját, és nézze meg, mennyi izgalmas lehetőség van körülötte.
Ha azonban tartalmas kapcsolatot szeretnénk egy hozzánk hasonló beállítottságú emberrel, akit boldoggá akarunk tenni és segíteni akarjuk őt a fejlődésben, akkor a jó társaság magától megjelenik.
A hippi korszakban gyakran idézték a Crosby, Stills, Nash and Young nótáját: "Ha nem kapod meg azt, akit szeretsz,
szeresd azt, akit megkapsz!
Szemedben
Ott fürdik a csend, hol szemed megpihen…
mint a legszebb tenger hullámot vet úgy,
majd el is simul, s lecsendesül a perc.
Kevés az ég kékje, bár oly végtelen…
mégis, Téged irigyel.
… s én, csak mosolygok ezen,
mert láthatom tekintetedben,
amit mindig is kerestem…
PÉLDAÉRTÉKŰ! Magyarország.....Én így szeretlek?
Ma reggel kaptam TŐLETETK!!!
Elgondolkodtató.....vagy szomorú?
".......Há dik mán..nincs munkaviszonyom és nem hordok 1,5 kilónál
autóvezetést sem oktattak nekem soha, analfabéta létemre, mégis "szereztem"
magamnak jogosítványt.
Kizárólag csak nagy-Mercivel meg nagy-BMW-vel járok a segílyért, mégis
minden magyar, tőlem félti a szaros kis vagyonkáját.
Büszke vagyok, hogy minden szobrot, fémet és kábelt ellopok, mégsem
találnak meg a rendőrök, pedig amikor leégetem a vezetékekről a
szigetelést, kilométerekről is látni lehet a fekete füstjét.
Büszke vagyok arra is, hogy Miskolcon az Avas lakótelepről már minden
létező ajtót, ablakot, liftajtót eladtam, a lakásokat lelaktam,
minden parkettát, linóleumot és korlátot szétszedtem, elvittem.
Mégsem értik meg a magyarok, hogy miért mégis a folyosóra meg a liftbe
járunk szarni....
Nem értem, hogy miért van az, hogy bár minden gazda az "én kertemet"
műveli, mégis árammal védekeznek, amikor a termésért megyek.
Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar törvényalkotók az
-íróasztaluk mellől- engem védenek, nem pedig a tulajdonost.
Büszke vagyok arra is, hogy amíg Amerikában bárkinek -aki büntetlen előéletű-
lehet fegyvere, addig Magyarországon, csak nekünk, a bűnözőknek lehet !!!
Büszke vagyok arra is, hogy bár minden magyar felfegyverzett bűnözőt jól ismer
a hatóság, mégis a kisnyugdíjast motozzák meg, hogy nincs-e titokban tojás nála.
Büszke vagyok arra is, hogy beszerelheted a legdrágább riasztót az autódba,
én mégis be tudom dobni az ablakát egy féltéglával.
Büszkén, a világ létező legprimitívebb nyelvét beszélem, de mégis
értitek, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy:
Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar politikusok és bíróságok
összekeverik az igazságszolgáltatást a rasszizmussal.
Ha kimondom a "varázs-szót" rájuk, hogy rasszisták,
akkor nem mernek megbüntetni.
Ha a tárgyalótermet megtölti a haragos famíliám, a bíró összeszarja magát
és rögtön felment minden vádpont alól, pedig hát még meg se vertük...
Büszkén, kizárólag falkában, negyvened magammal és öt-tíz autóval
járok késekkel és szamurájkardokkal állig felfegyverkezve, mégis a
magyart Suzukist basztatja a rendőr az égőkészlete miatt.
Büszke vagyok arra is, hogy ha véletlenül BKV-val közlekedek, az
ellenőr hozzám sem mer szólni.
Ha meg mer, akkor egyszerűen kidobom a járműből, mert megtámadott.
Büszke vagyok, hogy ha megtetszik a lakásod, vagy a házad, ötvenen
körbeállunk és te "önként" aláírod, hogy nekem eladtad és a pínzt átvetted.
A korrupt közjegyző, meg a tetű ügyvéd ezt nyomban hitelesíti is.
Téged, meg a rendőrök lecsuknak, ha a lakásmaffiát mered felemlegetni.
Büszke vagyok arra, hogy a magyar nők a legszebbek és akármelyiket
haza is vihetem, megbecsteleníthetem, széttrancsírozhatom, még sem
mernek megtalálni a rendőrök, még ha az ajtóig vezetnek is a vérnyomok.
Büszke vagyok arra is, hogy nyugodtan büntetlenül megölhetem, majd
meggyalázhatom a tisztességben megöregedett 80 éves nénikéket a saját
portájukon, hogy azután röhögve elvigyem a két üveg lekvárjukat.
Büszke vagyok, mert bárkit büntetlenül kirabolhatok és megölhetek,
mivel a kisebbségi képviselők, megvédenek majd az áldozattól !!!!!
Még azt is bebizonyítják, hogy az áldozat támadta meg az állig
felfegyverkezett 400 tagú famíliámat és még mielőtt öngyilkos lett és
hátba szúrta, meg fejbe rugdosta saját magát, még előtte gyorsan
szétverte a saját Suzukiját is a bent ülő kislányai szeme láttára.
Büszkén gondolok anyámra, az összes apámra és a több-tucat nagyapámra.
Büszke vagyok a meghatározhatatlan létszámú, de hasonló vezetéknevű
féltestvéreimre, akiknek a keresztnevei, mind a Dallas-ból való.
Büszke vagyok arra is, hogy már majd' mindegyik kiskorú féltestvéremet
felcsináltam és ezt ki is jelentem délutánonként a Maónikasóóban.
Ami a neten visszanézhető!
Büszke vagyok arra is, hogy a csóró magyar családok nem mernek
szegénységükben gyereket vállalni, de az enyéimet mégis kénytelenek
eltartani !!!
Büszke vagyok arra, is hogy ha a magyar kisvállalkozó nem adja önként
oda az államnak minden pénzét, akkor egyszerűen kifacsarja belőle az
APEH és átutal belőle néhány milliárdot nekünk is, minden évben.
Büszke vagyok arra is, hogy minket még soha nem vett észre az APEH,
bármennyire is megpróbáljuk a létező legrikítóbbra festeni a házainkat.
Büszke vagyok arra is, hogy nem mer észrevenni a rendőrség sem
(vagy pedig összeszarták magukat és bezárkóztak a siófoki rendőr őrsön),
amikor pl. fényes nappal, vagy 300-an erőt demonstrálva és felfegyverkezve,
végig vonultunk Siófok főutcáján, mert nem fizettek eleget az éttermesek,
hogy megvédjük őket, saját magunktól.
Büszke vagyok arra is, hogy ez még a You-Tube-on is megnézhető.
Büszke vagyok arra is, hogy az egyetlen "ellenfelet", a Magyar Gárdát,sikerült
betiltatni a korrupt magyar bírósággal, hogy ne tudják megvédeni
tőlünk majd a vidéki lakosságot.
...hja és arra is büszke vagyok, hogy akár mit is követünk el, a rendőr, vagy a
félhülye riporter a Kék fényben, vagy a Híradóban, mindig "úriembernek"
titulál minket !!
Azért mégiscsak másképpen hangzik, hogy pl. a nyugdíjas néninek
erőszak közben kinyomta a szemeit és levágta a lábait az "úriember" !!! ...
(...akinek a származását nem mondhatjuk be, csak annyit lehet tudni, hogy
a botokkal felfegyverkezett nagy létszámú és analfabéta "úriemberekből" álló
családja, elzavarta a kiérkező rendőröket...)
Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, nem vagyok idevaló.
Enyingen, Olaszliszkán a nyócker.-ben és már a fél országban is mi vagyunk a
császárok, és igenis nálunk vannak Európa legterrorizálhatóbb magyarjai.
Magyarország, én így szeretlek és benépesítelek!......"
Elgondolkodtató.....vagy szomorú?
".......Há dik mán..nincs munkaviszonyom és nem hordok 1,5 kilónál
Büszkén terrorizálom és rabolom ki a diáktársaimat és verem szét a
tanáraimat,a négy általánost mégis csak 10-15 év alatt tudtam elvégezni.
Büszke vagyok arra is, hogy írni és olvasni ugyan nem tudok és a
szókincsem is csak pár tucat keverék-szóból áll, mégis vállalkozói
bizonyítványom van a hatóságoktól.
Büszke vagyok arra is, hogy bár a Kresz-könyvet elolvasni sem tudom és autóvezetést sem oktattak nekem soha, analfabéta létemre, mégis "szereztem"
magamnak jogosítványt.
Kizárólag csak nagy-Mercivel meg nagy-BMW-vel járok a segílyért, mégis
minden magyar, tőlem félti a szaros kis vagyonkáját.
Büszke vagyok, hogy minden szobrot, fémet és kábelt ellopok, mégsem
találnak meg a rendőrök, pedig amikor leégetem a vezetékekről a
szigetelést, kilométerekről is látni lehet a fekete füstjét.
Büszke vagyok arra is, hogy Miskolcon az Avas lakótelepről már minden
létező ajtót, ablakot, liftajtót eladtam, a lakásokat lelaktam,
minden parkettát, linóleumot és korlátot szétszedtem, elvittem.
Mégsem értik meg a magyarok, hogy miért mégis a folyosóra meg a liftbe
járunk szarni....
Nem értem, hogy miért van az, hogy bár minden gazda az "én kertemet"
műveli, mégis árammal védekeznek, amikor a termésért megyek.
Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar törvényalkotók az
-íróasztaluk mellől- engem védenek, nem pedig a tulajdonost.
Büszke vagyok arra is, hogy amíg Amerikában bárkinek -aki büntetlen előéletű-
lehet fegyvere, addig Magyarországon, csak nekünk, a bűnözőknek lehet !!!
Büszke vagyok arra is, hogy bár minden magyar felfegyverzett bűnözőt jól ismer
a hatóság, mégis a kisnyugdíjast motozzák meg, hogy nincs-e titokban tojás nála.
Büszke vagyok arra is, hogy beszerelheted a legdrágább riasztót az autódba,
én mégis be tudom dobni az ablakát egy féltéglával.
Büszkén, a világ létező legprimitívebb nyelvét beszélem, de mégis
értitek, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy:
"ázs összes rohádék mázsár ázs mind rásszistá".
Büszke vagyok arra is, hogy ha külföldre megyek lopni, rabolni, akkor
egész Európa tudja, hogy megint egy magyar volt a tettes !!! Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar politikusok és bíróságok
összekeverik az igazságszolgáltatást a rasszizmussal.
Ha kimondom a "varázs-szót" rájuk, hogy rasszisták,
akkor nem mernek megbüntetni.
Ha a tárgyalótermet megtölti a haragos famíliám, a bíró összeszarja magát
és rögtön felment minden vádpont alól, pedig hát még meg se vertük...
Büszkén, kizárólag falkában, negyvened magammal és öt-tíz autóval
járok késekkel és szamurájkardokkal állig felfegyverkezve, mégis a
magyart Suzukist basztatja a rendőr az égőkészlete miatt.
Büszke vagyok arra is, hogy ha véletlenül BKV-val közlekedek, az
ellenőr hozzám sem mer szólni.
Ha meg mer, akkor egyszerűen kidobom a járműből, mert megtámadott.
Büszke vagyok, hogy ha megtetszik a lakásod, vagy a házad, ötvenen
körbeállunk és te "önként" aláírod, hogy nekem eladtad és a pínzt átvetted.
A korrupt közjegyző, meg a tetű ügyvéd ezt nyomban hitelesíti is.
Téged, meg a rendőrök lecsuknak, ha a lakásmaffiát mered felemlegetni.
Büszke vagyok arra, hogy a magyar nők a legszebbek és akármelyiket
haza is vihetem, megbecsteleníthetem, széttrancsírozhatom, még sem
mernek megtalálni a rendőrök, még ha az ajtóig vezetnek is a vérnyomok.
Büszke vagyok arra is, hogy nyugodtan büntetlenül megölhetem, majd
meggyalázhatom a tisztességben megöregedett 80 éves nénikéket a saját
portájukon, hogy azután röhögve elvigyem a két üveg lekvárjukat.
Büszke vagyok, mert bárkit büntetlenül kirabolhatok és megölhetek,
mivel a kisebbségi képviselők, megvédenek majd az áldozattól !!!!!
Még azt is bebizonyítják, hogy az áldozat támadta meg az állig
felfegyverkezett 400 tagú famíliámat és még mielőtt öngyilkos lett és
hátba szúrta, meg fejbe rugdosta saját magát, még előtte gyorsan
szétverte a saját Suzukiját is a bent ülő kislányai szeme láttára.
Büszkén gondolok anyámra, az összes apámra és a több-tucat nagyapámra.
Büszke vagyok a meghatározhatatlan létszámú, de hasonló vezetéknevű
féltestvéreimre, akiknek a keresztnevei, mind a Dallas-ból való.
Büszke vagyok arra is, hogy már majd' mindegyik kiskorú féltestvéremet
felcsináltam és ezt ki is jelentem délutánonként a Maónikasóóban.
Ami a neten visszanézhető!
Büszke vagyok arra is, hogy a csóró magyar családok nem mernek
szegénységükben gyereket vállalni, de az enyéimet mégis kénytelenek
eltartani !!!
Büszke vagyok arra, is hogy ha a magyar kisvállalkozó nem adja önként
oda az államnak minden pénzét, akkor egyszerűen kifacsarja belőle az
APEH és átutal belőle néhány milliárdot nekünk is, minden évben.
Büszke vagyok arra is, hogy minket még soha nem vett észre az APEH,
bármennyire is megpróbáljuk a létező legrikítóbbra festeni a házainkat.
Büszke vagyok arra is, hogy nem mer észrevenni a rendőrség sem
(vagy pedig összeszarták magukat és bezárkóztak a siófoki rendőr őrsön),
amikor pl. fényes nappal, vagy 300-an erőt demonstrálva és felfegyverkezve,
végig vonultunk Siófok főutcáján, mert nem fizettek eleget az éttermesek,
hogy megvédjük őket, saját magunktól.
Büszke vagyok arra is, hogy ez még a You-Tube-on is megnézhető.
Büszke vagyok arra is, hogy az egyetlen "ellenfelet", a Magyar Gárdát,sikerült
betiltatni a korrupt magyar bírósággal, hogy ne tudják megvédeni
tőlünk majd a vidéki lakosságot.
...hja és arra is büszke vagyok, hogy akár mit is követünk el, a rendőr, vagy a
félhülye riporter a Kék fényben, vagy a Híradóban, mindig "úriembernek"
titulál minket !!
Azért mégiscsak másképpen hangzik, hogy pl. a nyugdíjas néninek
erőszak közben kinyomta a szemeit és levágta a lábait az "úriember" !!! ...
(...akinek a származását nem mondhatjuk be, csak annyit lehet tudni, hogy
a botokkal felfegyverkezett nagy létszámú és analfabéta "úriemberekből" álló
családja, elzavarta a kiérkező rendőröket...)
Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, nem vagyok idevaló.
Enyingen, Olaszliszkán a nyócker.-ben és már a fél országban is mi vagyunk a
császárok, és igenis nálunk vannak Európa legterrorizálhatóbb magyarjai.
Magyarország, én így szeretlek és benépesítelek!......"
2009. december 12., szombat
Kell, hogy itt legyél...
Nézd!
Ahogy az ég nevet ránk, tudom, hogy érzed, a szívem mit él át.
Ahogy múlnak az évek, s a múltba nézek az árnyék rám talál.
És érzem már, hogy nem kell más szükségem van rád.
Úgy kell, hogy itt legyél az érintésed új mesét mesél, érezd, hogy éget a láz, s hogy ugyanúgy várlak még.
Egy hang a zongorán.
Rólad szól a dal szívem húrján, érzem, hogy éget a láz, s hogy ugyanúgy vársz, mint én.
Látom tettem miként köszönt rám, tudom, hogy vétkeztem, ez csak az én hibám.
Ahogy múlnak az évek, s a múltba nézek az árnyék rám talál,és érzem már, hogy nem kell más szükségem van rád.
Úgy kell, hogy itt legyél, az érintésed új mesét mesél, érezd, hogy éget a láz,s hogy ugyanúgy várlak még.
Egy hang a zongorán.
Rólad szól a dal szívem húrján, érzem, hogy éget a láz, s hogy ugyanúgy vársz, mint én.
Úgy kell, hogy itt legyél, az érintésed új mesét mesél, érezd, hogy éget a láz, s hogy ugyanúgy várlak még.
Egy hang a zongorán,
Rólad szól a dal szívem húrján, kérlek, hogy játszd még a dalt mert örökké tart, míg élsz.
2009. december 11., péntek
Szerelem végtelen folyó...
Szerelem végtelen folyó hajad a szélben a szél
árnyékában az árnyékod hűvösében a dombjaim
az utaim a testedből kinőtt faágak az
ágak lombja rajtuk ringató érés a hajnal
bíborában növekvő reggel a tengerek felett
öbleid gyönyörű kikötők fűz és éger
fehér nyírfák hajladozása szerelem
végtelen folyó fűvel behintett partjaid
hónaljad bársonya öled madárfészke
tél és nyár halál és újjászületés hullámok
hullámok ringása az égre dobott csendben
sós patakok forrása kinyílt pórusok mélyén
s a végső remegés büszke emelkedések
és a harangok mikor újra megkondulnak.
Még várj...
Még várj..., még van idő,
magasan jár a nap.
Ne tudja senki,
hogy csak álom ez,
álmodtál,
s én is csak álmodtalak.
Majd elcsitul körülöttünk a világ,
és szürke fátyol könnyű árnya
borul a tájra...
Akkor majd újra itt leszek.
Meglásd, a csillagok világát
borítja ránk az éj, s a képzelet.
A boldogtalanság lekűzdése...
Ha a boldogság a célod, akkor frusztrálva fogod érezni magad, teljesen ki fogsz fordulni önmagadból.
Ez azért van, mert a boldogság a természetes állapotod.
Egy magától jövő természetes érzés, ami a természetedből fakad.
Ha elég hosszú időt töltesz egy kertben mozdulatlanul, akkor előbb utóbb rá fog szállni a válladra, egy pillangó.
Ugyanilyen a boldogság is.
Lehet, hogy éppen zavaros hangulatban vagy, de ha állhatatosan vársz rá, mint egy pillangóra, akkor vissza fog térni hozzád.
Ha zavarodottan mozogsz, akkor elkergeted a pillangót.
A boldogságot is képes vagy elkergetni ha szorongsz.
De előbb utóbb vissza fog térni hozzád.
Mert a boldogság a természetes állapotod.
Tűzd ki inkább a boldogtalanság elkerülését célnak.
Ezen a téren van mit dolgoznia mindenkinek, hiszen állandóan ki vagyunk téve a külvilág negatív befolyásának.
És nem az a kérdés, hogy mitől leszünk boldogok, hanem az, hogy hogyan küzdjük le a boldogtalanságunkat.
A boldogtalanság elkerülése egyszerű.
Általában mindenki tudja, és megérti azokat a dolgokat az életében, ami miatt boldogtalannak érzi magát.
Ha boldogtalan vagy, akkor meg tudod magyarázni önmagadnak, hogy miért vagy az.
Olyan nem létezik, hogy ok nélkül érzel boldogságot, vagy csak simán nem tudod, hogy miért vagy boldogtalan.
De ezzel szemben viszont úgy tűnik, hogy csak nagyon ritkán tudjuk eldönteni, hogy mi is tesz bennünket igazán boldoggá.
Könnyebben megállapíthatod, hogy mi miatt vagy boldogtalan, mint azt, hogy mi tesz boldoggá.
A boldogtalanság elkerülése nem jelenti azt, hogy el kell futnod a problémák elől.
Ez már megfutamodást jelent.
Ha elszaladsz a problémáid elől, lehet, hogy rövid távon nyugodtnak érzed magad, viszont nem fog magától megoldódni, semmilyen problémád amíg tudatos erőfeszítést nem teszel azért, hogy megold.
A boldogtalanság legyőzéséhez tehát az kell, hogy legyőzd a problémáidat.
Nem elkerülni, hanem megoldani.
Vannak természetesen elboldogtalanító élethelyzetek, amiket el tudsz kerülni egy jó döntéssel.
Javaslom is, hogy ha úgy látod. valamilyen helyzetben, hogy neked nem előnyös benne maradnod, akkor a legjobban teszed, ha félre állsz. Bizonyos élethelyzetekben nehéz kiszállni az áramlatból, ha egyszer belemásztál.
Ilyenek a családi konfliktusok.
Egy véletlenül elejtett rossz megjegyzés elég ahhoz, hogy utána évekig, vagy évtizedekig magadra haragíts valakit.
Ezért fontos, hogy mielőtt döntesz, jól gondold át és csak azután cselekedj. Legközelebb mielőtt bírálnál valakit, gondold át magadban, hogy milyen következményei lehetnek ennek.
Légy alázatos.
Kezd el sorra megoldani az előtted álló kihívásokat, amint csak lehet, és figyeld meg, hogy mi okozza a boldogtalanságodat.
Ne tűzd ki a boldogságot célként, mert csalódni fogsz.
Ehelyett várj türelemmel és hagy hagyd, hogy a pillangóként repüljön oda hozzád.
Szerelem - Boldogság
Mindenki a boldogságot hajszolja,
de ehhez gyökeresen hozzá kell hogy tartozzon a szerelem?
A boldogság más mint az öröm.
A boldogsághoz hozzátartozik a küzdelem, a tudás, a teljesítmény.
Célok mindig lesznek az ember életében, hiszen szeretünk küzdeni valamiért, ami fontos nekünk.
Aztán megszokjuk az érzést és amikor újra elmúlik fájva tekintünk vissza azokra a pillanatokra amikor érezhettük.
Éljünk a jelennek, felejtsük el a múltat és ne foglalkozzunk azzal mit hoz a jövő, éljünk a pillanatoknak.
Áldozatot hozni azért a valakiért akit szeretünk, önnmagunkra szinte rá sem ismerve.
Este hazamenni fáradtan egy nehéz nap után, ránézünk arra az emberre akinek az életünket adtuk és Ő elejt egy mosolyt.
de ehhez gyökeresen hozzá kell hogy tartozzon a szerelem?
A boldogság más mint az öröm.
A boldogsághoz hozzátartozik a küzdelem, a tudás, a teljesítmény.
A boldogság egy állapot, amikor minden elérhetetlennek hitt dologot elérhetőnek látunk és talán minden olyan célt elértünk amit kitűztünk magunk elé.
Ha elértük, újabb célok után megyünk és küzdünk értük talán a végtelenségig. Célok mindig lesznek az ember életében, hiszen szeretünk küzdeni valamiért, ami fontos nekünk.
Érezzük a hiányát ha nincs, de ha mégis elér minket akkor megijedünk.
Aztán megszokjuk az érzést és amikor újra elmúlik fájva tekintünk vissza azokra a pillanatokra amikor érezhettük.
A boldogság elérhetővé válik, ha elfogadjuk önnmagunkat és környezetünket.
Megtanuljuk értékelni az élet apró örömeit, még akkor is ha ezek nehezen észrevehetők.
Éljünk a jelennek, felejtsük el a múltat és ne foglalkozzunk azzal mit hoz a jövő, éljünk a pillanatoknak.Életünkben egyetlen szín létezik, mint valami festő palettáján, s ez ad értelmet az életnek és a művészetnek.
A szerelem színe.
A szerelem is egy állapot.
Gyönyörű és felemelő.
Élni valakiért, élni és élvezni az érzelmek hullámát és azokkal együtt sodróni.
Áldozatot hozni azért a valakiért akit szeretünk, önnmagunkra szinte rá sem ismerve.
Este hazamenni fáradtan egy nehéz nap után, ránézünk arra az emberre akinek az életünket adtuk és Ő elejt egy mosolyt.
Csupán egy mosoly, de néha a világot jelenti.
Érezzük, hogy érdemes volt hazasietni, érezzük, hogy számítunk valakinek, érezzük, hogy szeretnek és várnak ránk, tele érzelmmel.
És ez az érzés pótolhatatlan, semmi más nem helyettesítheti. Tudjuk, hogy élünk valakiért, tudjuk, hogy mindez felelősséggel jár és mégis szabadabbak vagyunk mint valaha.
Egyszerűen tényleg csodálatos érzés, talán szebb ennél nincs.
Édes kín ez akkor is, ha viszonzatlan.
És igen, a szerelem és a boldogság párban jár.
Legyen kívánnivalód...
Enélkül boldogságodban is szerencsétlen leszel.
A test lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent megkapnál, kiábrándulnál a már megszerzettből, és még többre áhítanál.
Mert kell a léleknek, akár az értelemnek, egy kis megszereznivaló, ami élteti a vágyat és a reményt.
A boldogság csömöre halálos.
Az igazi boldogság éltet és reméltet.Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is.
Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé.
Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem.
Szeretve és szeretve lenni
Megőrzöl e akkor is, ha fényét veszett csillagként, érdes felülettel simulok meleg tenyeredbe?
S mikor múltidéző szavaim sárgult lapok között, szégyenkezve bújnak elő némán szemlesütve?
Vagy tán észre se veszed a többi fényes kő mellett, hogy rideg lett számodra a szürke kavics könnye.
És nem hatja meg többé szíved, ha homályossá vált, annak az elhalványult kődarabnak kristálytiszta tükre?
Óvsz e majd, ha nem repül már a képzelet sem messze, és csak árnyékát sejthetem az egykor tűző napnak?
Vársz e majd olyan hévvel, ott a régi nyárfák alatt, mint mikor lángja gyúlt bennünk a nyári pirkadatnak?
Tudsz e majd szeretni, ha már nem érdemlem hited, mert eltékozlom akaratlan azt a földi boldogságot,
Mit kéz kezemben nyújtottál, mint egy olthatatlan lángot, hogy széppé tedd vele ezt a forrongó világot?
Szeretlek téged, bárhogy is érezz!
Most és mindörökre!
Mert itt belül ez a szív, olyan, mint egy nyitott könyv.
Gondolatot továbbít, de az érzések ott maradnak benne.
Mit is adhatsz?
Mert persze, tudom, a csillagokat is lehoznád az égről,
ha olyan kéri tőled, aki nagyon fontos számodra.
Csak azt tudod adni, ami, és aki vagy.
Nem adhatsz nyugalmat nyugtalanul.
Nem adhatsz boldogságot boldogtalanul.
Nem adhatsz örömet örömtelenül.
Nem adhatsz szeretetet önmagad szeretete nélkül.
Nem adhatsz békét békétlenül.
Nem adhatsz megértést, míg önmagad sem érted.
Nem adhatsz tanácsot, míg magaddal is tanácstalan vagy.
Nem adhatsz erőt erőtlenül.
Nem adhatsz derűt lemondással telve.
Nem adhatsz érintést tüskékkel tele.
Nem adhatsz ölelést zárt szívvel élve.
Nem adhatsz őszinte szót, álarcokat öltve.
Keresem az utam...
Látod, nincs mit mondanom, a napot, az órát sem tudom, csak várom, hogy üzend, hogy vársz.
Most nem ontom bátran, okosan a szót, a falon át hallom csak a rádiót ha erre jársz, engem itt találsz.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart.
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart.
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
És az a rádió úgy zokog, mintha szerelmet vallana, most nekem szól a legbutább dala.
Mert ugyanúgy hívlak most is, szánalmas hogy mindent elhiszek, hogy mennyire örülnék Neked.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
Tudom, hogy vár még rám, a Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem érthetetlen angyalnyelven.
Keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart.
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart.
Akinek engem küldött, kit nekem szánt az ég.
A magas ég.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)














