Bűntudat...megbocsájtás

Szavak, tettek, mondatok!

Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy:

Vigyázz, mert ismerlek!

Mint így:

Ne félj, hisz ismerlek!

A bűntudat valamennyiünk számára ismerős érzés.

Akkor alakul ki, amikor akarva-akaratlanul elkövettünk valamit más vagy önmagunk sérelmére.
Tudatában vagyunk „bűnünknek".
Egyházi értelmezés:

Isten akarata elleni cselekedet.

Ez a Bűn!

Ha már itt tartunk kezdeném Ádámnál és Évánál.

Természetesen az első bűnt Éva követte el azzal, hogy szembeszállt Isten akaratával.
Letépte az almát.

Örök kérdés, a miért.

Érdekes, hogy a szimbólumok értelmezésében az alma a termékenység szimbóluma.
Éva, amíg nem szakította le az almát, nem volt anya.

Lehet, hogy Isten nem akarta reprodukálni,

remek teremtményét az embert?

Lehet, hogy a tökéletesség mítosza a nőnél bukott el tényleg?

Ugyanakkor valami hiba csúszott a gépezetbe.

A férfi fő jellemzője a szabálykövetés.

A nő az ellentéte.

Kíváncsisága, az életösztön,
a fajfenntartás ösztönből ered.

Az alma étel.

Tehát táplálja a testet.
A test jól táplálása lehetővé teszi a termékenységet.
Amellett a nő feladata a gyűjtögetés volt.
Ha így vesszük természetes, hogy begyűjtötte az almát.
A férfié a gyilkolás, a vadászat.

Míg a nő feladata az élet megtartása,

addig a férfié az élet kioltása volt.

Ha megnézzük a társadalmi modelleket, akkor azt látjuk, hogy nem sokat változott a kép.

A férfiak verik a mellüket, hogy ők dolgoznak a családért.

Azonban az élet lértehozatalának döntése a nőknél maradt.

Ha a nő úgy ítéli meg, hogy nincs elég tartalék,

az utód nevelésére, nem vállal gyermeket.

Korunk nagy dilemmája a nők ilyen gondolkodása.

Főleg a fejlett civilizációkban figyelhető meg ez a jelenség.
Nem a szükséglet határozza meg a mennyi elegendő fogalmát, hanem a társadalmi elvárások.
Amiket a pénz diktál.
Egy mesterséges dolog, amit mi emberek teremtettünk magunknak .
Most ez manipulál bennünket..

Ha egy kapcsolat nem működik egészségesen,

ott arány eltolódás lép fel.

Ezzel valamelyik fél hátrányba kerül.
Az, aki az erősebb érzi, hogy hányszor vét a társa ellen, az ő egója föléhelyezése miatt.
Megteremtve ezzel önmaga számára, a bűntudatot.
Hisz vét a társa ellen.

Az, aki a gyengébb, szintén szenved,

mert érzi, tehetne magáért, többet mégsem tesz.

Ezzel benne is munkálkodik a bűntudat, hisz önmagáért nem tesz meg mindent.
Ezzel veszélybe sodorja a fennmaradási ösztönét.

Isten tökéletesnek akarta teremtményét.

Ahányszor megéljük, a tökéletesség hiányát,

bűntudatot érzünk.

Sajnos megint a nőnél a labda.

Ha ő bűntudattal él, ezt a szorongást átülteti születendő gyermekébe.
Ezzel tökéletessé téve, ama képességét, hogy ő azért van, mert a szaporodással, a fajfennmaradás biztosítása a feladata.
Sok indokolatlanul szorongó, vagy becsődölt életű gyerek mögött áll ez a hiba.
Szorongásaink melegágya, eme következtetést nézve, elsődlegesen az anyánk.
Viszont az, hogy egy anya mennyire szorong, az a férjétől is függ.
Ugyanis a férfi a biztonság megteremtéséért felel.
Ő itt éli meg hatalmas szorongásait, nem megfeleléseit.

A társadalmi elvárások,

nincsenek összhangban a szükségletekkel.

Sokkal többet, jobbat, igénylünk, mint amit a valódi szükségleteink igényelnének.

Így a férfiak túlhajtják magukat,

frusztráltak, és idő előtt meghalnak.

Totál kiakasztva ezzel az egyensúlyt, ami a nemek között szükséges, az élet fennmaradásához.
A nemek arányának eltolódása a faj kipusztulásához vezet.
Minden láncreakciót meg lehet szakítani, ha kiveszünk egy láncszemet.

Ha a férfi egy szorongó nőt vett feleségül,

 de megadja neki a biztonságot,

pótolja a társában megélt hiányokat,

a nő megnyugszik és boldog lesz.

Azok, akiknek ilyen nyugodt állapotú, békés anya adatott, a fogantatástól, biztosítva lesz számukra a jövő..
Szeretetben, nyitottságban, létrejött életkezdet adatik meg számukra.
Megfigyelések szerint, kreatívabbak, ellenállóbbak lesznek.
Jó problémamegoldó képességgel bírnak, az életükben.
Nyitottak, ezáltal jobb kapcsolatteremtők.
Azaz szocializációjuk probléma mentes.

A társadalom még így is, hihetetlenül sok szorongást,

bűntudatot ad az embereknek.

Az én értelmezésemben tehát, a bűntudatot, úgy lehetne megszüntetni, vagy legalább csökkenteni, ha az a fogantatástól kezdve nem lenne jelen az anyában.

Ez pedig elég utópisztikus.

Egy biztos.
Azok szüljenek gyermeket, akik lelküket megszabadítják a vélt vagy igaz bűneiktől.

Ennek pedig a megoldása a megbocsájtás.

Bármit választhatsz

Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél.

Eladtad a lelkedet.

Semmiért.

Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék.
Vacakokért cserébe odaadtad a lelkedet.
Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél.
Ez az, ahol rossz vágányra futottál.
Anyád azt akarta, hogy valaki légy.
Apád azt akarta, hogy valaki légy.
A társadalom azt akarta, hogy valaki légy... és te beleegyeztél.

És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem leszel önmagad.

És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.
Nem tudsz megérni, felnőni, mert „az a valaki más" nem tud felnőni.
Az nem egy valódi arc.

 Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel.

Az élettelen.
Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha.
Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál.

Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad.

Ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.
A legnagyobb sorscsapás az, ha beleegyezel, hogy valaki más légy.
Így sosem nősz fel.
Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled.
Csak önmagadként lehetsz érett, csak úgy nőhetsz fel.

Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned,

felejtsd el mások elvárásait.

Mit számít, hogy mit mondanak?
Hát kik ők?

Te azért vagy itt, hogy önmagad légy,

nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj.

Jóllehet mindenki ezzel próbálkozik.
Lehet, hogy az apa már rég halott, de te még mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni apád felé.
És ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és így tovább...
Ez a marhaság így megy már a kezdetek óta.
Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod.

Vedd saját kezedbe az életedet.

Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé.
Amint elhatározod, hogy „mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek, bármibe kerüljön is...
Meglátod, azonnal egy nagy változáson mész keresztül.
Tele leszel energiával.
Csak úgy lüktet majd benned az életenergia.
Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól.

Előbb-utóbb rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet,

ahelyett, hogy éltél volna...

És már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni.
Nem tudod elkerülni a szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra közeledsz felé.

Te még mindig nem éltél.

A gyötrelem elkerülhetetlen.




                                                                                             /Osho/

A gondolat örök...

A gondolat örök.

Amint megszületett, visszavonhatatlanul éli életét.

Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?
Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek azok a gondolatok, amelyeket nem mondasz ki, és nem váltasz tettekre.

Melyekről úgy hiszed,rajtad kívül senki sem tudhat.

Gondoltál-e valaha arra, mi történne a világgal, ha minden, de minden gondolatod a szép és a jó, a kegyetlen és az irgalmatlan, ami valaha eszedbe jutott, megvalósulna?
Gondoltál-e arra, hogy vannak helyes, és vannak gonosz gondolatok, melyek bár nem mondjuk ki, és nem váltjuk valóra őket saját életet élnek a világegyetem hatalmas körében?
Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?
Gondoltál-e arra, hogy egyetlen egyben nincs különbség jó és rossz gondolat között?

Tudod-e, hogy mindkettő visszavonhatatlan?

Tudod-e, hogy van Valaki, aki a visszavonhatatlan gondolatokat elgondolta.

Ez a Valaki, Te magad vagy.

Aki éppúgy örök, mint a gondolat, amelyet elgondoltál?


                                                                           €$@ß@

Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik.

Vannak emberek, akiket a sors véletlenül sodor mellénk.

Ajándékként kapjuk.

Elkísérjük egymást, életünk hol rövidebb, máskor hosszabb szakaszán.
Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette.
Még azért sem, hogy tanácsokat adjunk.
Néha csak azért, hogy menjünk egymás mellette.

Átláthatóan.

Az igazi találkozások pillanatában, belopakodunk egymás életébe és a lelkünk megpihen egymásnál.
Ugyanarra a dalra rezdülünk.

Érezzük egymást.

Az emberek azt mondják, nem szeretnek szenvedni.
Én mégis szeretek.

Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik.

Ha ott lappang a torokszorító érzés minden porcikámban.
Mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozhassak vele.
Érezzem ugyanazt a dallamot a lelkemben.

Az Ő dallamát és az Ő rezdülését.

Van ezekben a találkozásokban, valami nagyszerű, valami megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert, itt vagy ott, mintha:

A Véletlen Játéka volna csupán?

Aztán összeköti őket a szerelem láthatatlan szövedékével.

Hogy aztán sohasem felejtsük el azt a dallamot, azt a hangulatot, amit elénk terelt.

Azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.

Vágy...

Áldanám a kelő holdat,

megigéző mosolyodat.

Borzolnám a fűzfagallyat,

érzékien omló hajad.

Csókolnám a száz fűszálat,

szeretkező szempilládat.

Ringatnám a domboldalat,

elbűvölő szép válladat.

Vállalnám az egész tájat,

minden vonzó porcikádat.

S meghalnék a sziklaszirten,

minden veled-ölelésben.

 

 

 

 

Álmában is oroszlán...

Az oroszlán szeme nyugodt, a szétszórtság halvány jelét sem látni benne.

Nincs félnivalója.

Ha belenézel egy oroszlán szemébe:

S ezt, csak akkor mered megtenni, ha rács mögött van.

Nem csak mellbevág és fölperzsel a tekintete, de az a benyomásod támad, hogy ez a lény, teljesen tisztában van magával.

Tudja, hogy oroszlán.

Bizonyára ez a lenyűgöző, fejedelmi öntudat avatta számunkra az oroszlánt, az állatok királyává.

Nem az ereje - van nála erősebb is.
Nem a szépsége - van nála szebb is.

Az öntudata.

A nap süt a szeméből, s ennek tudatában is van.

Ismeri magát.

Az oroszlán tekintetéhez hozzátartozik, hogy rezzenéstelen.
Mint a gyújtólencse, egyetlen pontra gyűjti a fényt.

Ha valakire ráveti a tekintetét, arra "rá van nézve".

Arra az oroszlán lényének legbelsejéből induló lézersugár vetül, és olyan szigorú összpontosítással, olyan valódi figyelemmel, hogy borzongató.
S ha már megnézte magának, és másra veti tekintetét, akkor nem "átsvenkel", mint a kapkodó filmkamera, hanem erről leveszi s a másikra rávetíti szemének fénysugarát:

Mindig koncentrált marad.

Ez a mérhetetlen összpontosítás csak akkor szűnik meg a szemeiben, ha elalszik.
Ilyenkor fenséges béke és nyugalom árad belőle.

Álmában is tudja, hogy oroszlán.

Én Vízöntő vagyok, annak születtem.

De lélekben...Oroszlán.

                                                                  €$@ß@

Az olvasás...Az élet

Az ember azért olvas, hogy érezze az életet.

Életre keltsen a maga számára olyan dolgokat, amelyeknek létezéséről addig nem tudott.
Azoknak a tekervényeknek az agyban mindnek megvan a maga funkciója.
Némelyik ki sincs használva, minden idegvégződés ingerületre vár.

És ez mind benne van a könyvekben.

Minden.

Az egész őrült világot megtalálod bennük, ha tudod, hol keresd.
Az olvasás nem menekülés az életből.

Az olvasás az élet.

Életet teremt.

Milyen színű a szomorúság?

Milyen színű a szomorúság?

Kérdezte a csillag a cseresznyefát. 
Hallod?

A szomorúság, olyan mint a tenger,
amikor magához öleli a napot.

Haragosan kék.
Az álmoknak is van színe?
Az álmoknak?
Azok alkonyszínűek.
Milyen színű az öröm?
Fényes, kis barátom.
És a magány?

A magány az ibolya színét viseli.

Mennyire szépek ezek a színek!
Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.
Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
És a szeretet?
Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?

A szeretet olyan, mint az Isten szeme, válaszolt a fa.

Na és a szerelem?

A szerelem színe a telihold.

Vagy úgy.

A szerelem színe megegyezik a holdéval, mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult.

És könnyezett.


                                                  €$@ß@

Megkésett bemutatkozás...

Van valami, saját magammal kapcsolatban, amit nem tudsz.

Valami, amit letagadok, még akkor is, ha létezik.

Amíg túl késő nem lesz, hogy tehessetek ellene valamit.
Emiatt kelek fel, minden reggel.
Emiatt viselem el az összes szarságot, a vért, az izzadságot és a könnyeket.
Ez azért van, mert azt akarom, hogy tudják...

Mennyire jó, ellenálhatatlan, nagylelkű, vicces,
vad és okos vagyok...

Igazából.

Félj tőlem vagy árulj el, de gondold azt, hogy különleges vagyok!
Ugyanabban a függőségben szenvedek.
Bizonyított narkós vagyok.

De, Én már tudom, "Ki" a narkotikumom. 

Nyakig benne vagyok, a hátbaverésért, a hip-hip rohadt hurráért.
Nézd az okos tojást , miközben a "trófeáját" pucolja.
Ragyogj, te őrült gyémánt!

Mert csak majmok vagyunk, öltönybe öltöztetve.

Mások jóváhagyásáért esedezve.
Ha ezt tudtam volna, akkor másképp csináltam volna.

Valaki, valamit, elrejt előlem, ha majd lesz egy következő esélyem...

Akkor majd megkérdezem:

Miért?


                                                                    
                                                                     €$@ß@

A zene híd a föld és a mennyek között...

Amíg egy zenekar hangol, a káoszt hallod.

Nyikorogva, búgva, kornyikálva húzza, fújja mindenki a magáét.
A hangolás:

Dadogó magánszólamok zűrzavara.

De amikor a karmester beint:

A magányos hangszerek, hirtelen egymásra találnak.

Egymásba szeretnek.

Megszólal a Zene.

Élet születik.

Ilyenkor érzed, milyen óriási tettet hajtott végre a zeneszerző és az összes muzsikus:

Egy élő világot hoztak ki, a hangok zűrzavarából.

 
                                           

Buddhista szemlélet...

Nem számít, mi bukkan fel saját testünkben,

tudatunkban vagy a külvilágban,

képesek vagyunk szembenézni vele

nem feszültséggel,

elfojtott sóvárgással vagy elutasítással,

hanem teljes könnyedséggel,

a tudat mélyéről fakadó mosollyal.

Semmilyen helyzetben,

legyen az kellemes vagy kellemetlen,

kívánt vagy nem kívánt

nem leszünk ingerültek,

s a mulandóság megértésével

tökéletes biztonságban érezzük magunkat.

Ez a legnagyobb áldás.

Annak tudata,

hogy a saját mesterem vagyok

és hogy semmi sem kerekedhet felül rajtam,

hogy mosolyogva el tudok fogadni mindent,

amit az élet hoz

a tudat tökéletes egyensúlyát,

 a valódi megszabadultságot jelenti.

Ezt a meditáció gyakorlásával

itt és most el lehet elérni.

Ez valódi semlegesség,

nem negatív hozzáállás

vagy passzív zárkózottság.

Életem, hátralévő szakaszában,

mindent elkövetek,

hogy elsajátitsam,

ezt a szemléletet.

                                                           €$@ß@

Relativitáselmélet...

Einstein kimutatta:

A viszonylagos mozgás teljes leírásához, olyan egyenletekre van szükség:
Amelyek a három térbeli dimenzió mellett, velük egyenrangú alakban tartalmazzák az időt is.

Ez az egyenrangúság, negyedik koordinátává,

 vagy dimenzióvá változtatja az időt.

A téridő egységes egész, amely négydimenziós struktúrában ötvözi a teret és az időt.

Az általános relativitáselméletben Einstein kifejti:
Ez a struktúra...

A Világegyetem szövete

Anyag jelenlétében meggörbül.

A Tolvajkulcs...

A teljes elfogadás a kulcs.

A tolvajkulcs.

Minden ajtót kinyit.

Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki.

Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik.
Mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus.
Nem vagy kettő.
Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz.
Emlékezz az egységedre, a bonyolultságodra.
Olyan csodálatos.

A vágyak csodálatosak.

A szenvedély jó!
Ha elfogadod, részvétté válik.
Ha elfogadod a vágyakat, lassan-lassan látni fogod, hogy ugyanaz az energia vágytalansággá válik.
Ugyanaz az energia, amely a vágyakkal volt elfoglalva.

Amikor elfogadod a vágyakat, lassan-lassan ellazulsz, és az energia sokkal természetesebben kezd áramlani.

Elkezded olyannak látni a dolgokat, amilyenek valójában.
Nem foglal le túlságosan ez vagy az a vágy.
Elfogadtad, ezért nincs probléma.
Bármit nevezel vágynak, vágytalansággá válik.
Jelen pillanatban olyan, mint a szén.
Átváltozhat gyémánttá.
Értékessé válhat.
Csak gondolj arra a férfira, aki vágytalan.
Impotens lesz.
Tulajdonképpen nem lesz eleven, mert hogyan élhet vágyak nélkül?
Tehát a vágytalanság nem negatív.
Az minden vágy legvégső pozitivitása.

Amikor megismered a vágyakat, megérted, megéled és megtapasztalod, akkor túllépsz rajtuk.

Nagykorúvá válsz!


                                                                                 /Osho/
                                                                                                                     

Szabad csak az...

Tudd meg : szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

A látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,

Tüzet fölöslegesen nem harangoz,

Van mindene, ha nincs is semmije,

Mert nem szorul rá soha senkire.

Nem áll szemébe húzott vaskalappal,

Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,

És győzi szívvel, győzi vállal.

Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,

De megmutatja olykor, hogy van ökle....

Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet

Könnyelműen,ingyen ajkadra ne vedd !

Tudd meg : szabad csak az,

Aki oly áhítattal mondja ki,

Mint istenének szent nevét a jó pap.

Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít

És lelki béklyó többé nem szorít.

Hiába őrzi porkoláb s lakat,

Az sose rab, ki lélekben szabad.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen,

Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az,

Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva

Ráönti illatát a szomjazó világra,

Hogy abból jótestvéri jusson

Minden szegénynek ugyanannyi jusson.

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy

Szabadnak született...

Mikor megszületett még a szabadságnak szárnya volt és repült a hátán.

A világ nyitottan várta közeledését , piciny törekvő életét.

Teltek múltak az évek.

Egyre nagyobbra cseperedett és a szabadság lehetőséget adott vágyai beteljesüléséhez.

Megtanulta, hogy a száguldásban micsoda erő rejlik és már nem fenntről szemlélte a világot, hanem a földön a sebesség mámorával fűszerezve hódított.

Vadászott, eredményessége a sebeségében mutatkozott meg.

Tévedhetetlen ösztönökkel szemelte ki céljait és rajta állt, hogy eléri- e azokat.

Legalábbis így gondolta.

Majd lassan kiderült, hogy a sebesség nem minden a siker elérésének útja nehezített.

Csökkentek a vadászterületek az ösztönzések az illuziók.

Majd legyűrték a kudarcok és csapdába került.

Első intő jel az volt, hogy elmagányosodott legyengült, céltalanná vált.

Majd begyűjtötték többi társával együtt és bezárták.

Fel sem tűnk nekik, hogy elvesztettek mindent .

Mint ahogy az sem hogy szabadságuk elől egy szem őr zárja el őket.
Annyira gyengék voltak, hogy csak kapaszkodtak , de nem egymásba, hanem a rácsaikba.
Megtörtek elvesztették az önállóságukat, hitüket, álmaikat.
Végül örökre bezárták őket.
De már nem is emlékeztek arra milyen is szabadnak lenni.
Kaptak enni, igaz nem friss zsákmányt amitől erőre kaphattak volna.
Csak döghúst.
Inni is adtak nekik, sőt társat is, hogy tovább éljenek.
Hirnőkül adva, lám mily nagy Isten állatkertje.
Mutogatni , dicsekedni való a megtört tekintet, az önmaguk árnyékaiként csak lézengő királyok.
Kik egykor szabadnak, királynak uralkodónak születtek.
Egy láncolat fejei , urai voltak.
Ma mindez már csak álom.
Megkopott elszürkült meghunyázkodó alamizsnán élő koldusok, akiket mutogatni lehet.
Bizonyíték arra, hogy a szabadság elvesztésének is vannak királyai.

Annyi rácsot állítunk szabadságunk"védelmére", hogy idővel riadtan észleljük, magunk köré pakoltuk őket, s az élhető világtól választanak el bennünket...

A pillanat művészete...

A lelki életben , csakúgy mint a testi életben, van kilégzés.
A léleknek magába kell szívnia, át kell honosítania egy másik lélek
érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat.
E szép emberi tünemény nélkül, nincs élet a szívben.
S a szív, levegő híjján kínlódva pusztul el.

Szerelem nélkül nincs élet.

Élet nélkül nincs halál.

Halál nélkül nincs születés.

Születés nélkül nincs körforgás.

Körforgás nélkül nincs mozgás.

Mozgás nélkül, marad a mozdulatlanság.

Ami maga, a Semmi.

A semmi pedig olyan határtalan , felfoghatatlan erő , mellyel mi emberek nem tudunk mit kezdeni.

Ezért szeresd a szerelmet, hogy élni tudj.

Hogy legyen érdemes a kűzdelem, a születés, a gyermek, a mosoly, az ölelés, ami maga a mozgás , a repülés , a szél, a szabadság, az örök élet.

Ami ha jól meggondolom, egy pillanat csupán.

Csak a tiéd!

De csak ha megragadod , s el nem szalasztod.
Mert nem lesz több lehetőséged a tökéletességre.

Önmagadra.



                                                                                                                 €$@ß@

2012...

Apokalipszis, vagy megtisztulás 2012?

Hát én bízom abban, hogy bár a maják nagy tudásuak voltak ugyan, de ők is tévedhetnek.

Vannak tudósok, akik azt állítják, hogy csak egy megtisztulási folyamat lesz egy asztrális dimenzió váltás.

Egy biztos.

Van két évünk arra, hogy ha számítások még is valamennyire pontosak , akkor a világ akár pozitív irányba fordulhat.

Amit mi tehetünk, az annyi, hogy szelektív gyűjtjük a hulladékot, lekapcsoljuk a lámpát, takarékoskodunk a szellemi, és materiális energiáinkkal.

Figyelünk magunkra és egymásra.

Apró lépésenként hódítjuk vissza a Földünket.

Ha minden ember csak egyet lépne e célból a földön, gondoljunk bele mi energia jönne így létre!

Mozgás, és lélek energia egyaránt.

Ha ezt felszorozzuk :

2x365 nappal, akkor a csoda valóban megszületne.

Az apokalipszis pozitív lenne.

Na micsoda vizió?

A végén még kiderül, hogy a saját életünkért, tehetünk is valamit.

Ennek ára van.

Valóban akarnunk kell a változást és tenni, ennek megfelelően a dolgunkat.

Hát ebből is látszik igazi álmodozó lakik bennem.

"Az angol nyelvű 2012-es szakirodalom igen terebélyesre hízott az utóbbi években.

Egyrészt számtalan az évszámhoz kapcsolódó katasztrófaelmélet látott napvilágot, másrészt rengeteg szerző az emberiség új aranykorszakát jövendöli, spirituális felemelkedésünkkel összhangban.

Azt kevesen tudják, hogy 2012. december 21. nem csak a maják időszámítása szerint jelenti a jelenlegi kalendáriumi időszámítás végét.

De számos más nép őskori hagyománya is tartalmaz, világkorszakunk gyorsan közeledő végére tett jövendöléseket. 

Méghozzá pontos dátummal megjelölve:

Az inkáktól kezdve az aztékokon át Új-Zéland maori törzséig.

Vagy említhetnénk a hopi indiánokat és egyes afrikai bennszülött törzseket is.

A hindu és a zsidó vallás régi szent irataiban ugyanilyen nyomokat találunk.

Míg a keresztény kultúrkörben a Biblia profetikus látomásai, a Jelenések Könyve nyújt erre vonatkozóan információkat.

A vallás és a mítoszok világának jövendölései mellé a legújabb kori tudományos felfedezések katasztrófaelméletei is bekapcsolódtak a 20. században:

A napkitörések 2012-ben kulmináló intenzitása, a mágneses pólusváltás, a csillagászati megfigyelések mind-mind a 2012. esztendő baljós árnyékát vetítik elő az emberiség számára.

Az ufó jelenség éppúgy összeköthető 2012-vel, mint a csodálatos gabonakörök üzenetei.

A gabonakörök egy része ugyanis a maja naptár elemeit hordozza magában, a naptári egységek számaival áll összefüggésben.

A sámánizmus világában átélt transzcendens élmények képei vagy éppen a hallucinogén gombákat vagy szent növényeket fogyasztó szemtanúk tudatában vibráló víziók is igen gyakran 2012-t jelenítik meg.

Hasonlóan, egyes klinikai halál állapotába került vagy testelhagyásos élményt átélt megfigyelők is kapcsolatba hozhatók a 2012-es évszámmal, ezek az emberek gyakran a jövőre vonatkozó információhoz jutnak. "

Az a jó az egészséges emberi agyban, hogy mindig képes impulzusok fogadására és átadására.

A folyamat neve:

Gondolkodás.

Néha ajándék, van hogy átok, de mozgásban tart.

                                                                    €$@ß@

Csak egy szó kell, mi szíven talál...

Nincsen Isten, nincs e földön igazság, Én érzem,
mért adott az ég nekem olyat, mitől most, csak vérzem.

Nem kell nekem érző szív, nem kell, szerelem sem,
azt kívánom kitől kaptam, most legyen  helyemben.

Érezze azt, mit érzek Én, mit éreztem egy párszor,
mit, csak szerelmemtől kaphatok, a földön, soha semmi mástól.
Hogy meghasad bennem a szív, és üvölt fel az égre,
párját vesztve, átkot szór a hazug istenségre.
Pokolra szállnék, de nem lehet, nem lenne kín az se,
nyári tábor ahhoz képest, mint mi van szívemben.

Átéltem már néhányszor, de nem tudom meg szokni,
mindig van ki tudja a tört még mélyebbre tolni.

Mert elhiszem, Én barom állat, hogy talán, ez majd más lesz,
de mindig ugyan az a vége, sajnos az igazság, ez.
Nem érzi senki, mit érzek én, csak jár a hazug szájuk,
sebet ejtenek szívemen, haragszom is rájuk.
Hát ezért mondom, most Én, hogy nem lesz az a mosoly,
mi meglágyítana engem, s a szívemig el hatol.
Nincsenek már oly szép szavak, s nincsen oly ígéret,
mi tüzet gyújtana szívemben, hol megfagyott az élet.
Nem érdekelnek, angyalok, se hold, se nap az égen,
nem érdekel már senki más, sőt még talán Én sem.
Nem küszködök, s nem alkotok semmit a világnak,
nem hagyok egy újabb esélyt, e végzetes hibámnak.

El ér így is a végzetem, de ott majd csak én állok,
nem lesz mellettem senki más, kiről kiderül hogy álnok.

Mert nem titok  mit ketten tudnak  s pletyka csak egy szó is,
csak egy szó kell,  mi szíven talál  és rossz lesz majd a jó is.


                                                                                €$@ß@

Őrült vágy...

Elmúlt már a szívemben, a szörnyű hideg vad tél.

De szívemben, te zord idő, sok sebet ejtettél.

Mi, nem tűnik el nyomtalan, hege mindig látszik.

S szívemben a kétkedés, örökké bent játszik.

Sosem lesz már bizalmam, olyan sok, mint régen.

A sok sebem, mit hord e szív, mind a gyengeségem.

Mit eljátszottál én bennem, mi még bízni tudott.

S most örökké bent él az ördög, hinni nehezen tudok.

S már nem tudom, hogy bízzak e, vagy folyton rosszat várjak,

De tudom, hogy most örülnék, egy Őrült vágyú lánynak.

Kiből érződjék, igazat mond, nem csak jár a szája.

Nem csak hiszem, hogy angyal, tényleg legyen szárnya.

Mert szemében a becsület, igaz fénye látszik.

Nem csak álnok hazugság, sötét árnya játszik.

Tényleg látja szívemet, s nem csak karma marja.

Nem sebezni, megszerezni, tőlem azt akarja.

Hát legyen e lány, az angyalom, kivel eltelik egy élet.

S megadom a bizalmam, szívem szerelmének.

Ő lesz a napom, holdam már, s a csillagom az égen.

Úgy szeretném, elfeledném mind a gyengeségem.

                                                             €$@ß@