Modern matematika...

Szerelmi matematika...

Okos férfi + Okos nő = Szerelem
Okos férfi + Buta nő = Viszony
Buta férfi + Okos nő = Házasság
Buta férfi + Buta nő = Terhesség

Munkahelyi matematika...

Okos főnök + Okos beosztott = Haszon
Okos főnök + Buta beosztott = Termelés
Buta főnök + Okos beosztott = Előléptetés
Buta főnök + Buta beosztott = Túlóra

Vásárlási matematika...

A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.
A nő csak fele árat ad azért, amire nincs szüksége.

Általános összefüggések és statisztikák...

A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
A férfit addig nem aggasztja a jövő, amig meg nem nősül.

Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.

Ha boldog akarsz lenni egy férfival...
Nagyon meg kell értened és egy kicsit szeretned.
Ha boldog akarsz lenni egy nővel...
Nagyon kell szeretned, és ne is próbáld megérteni.

A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.
A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról...
Fölösleges két embernek észben tartania ugyanazt.

A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
A nő külseje éjszaka romlik.

A nő a házasság elején azt reméli...
Hogy a férfi meg fog változni...De téved.

A férfi a házasság elején azt reméli...
Hogy a nő nem fog megváltozni...De tevéd.

Minden vitában a nőé az utolsó szó.
Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete.

A férfi kétszer nem érti a nőt...
Házasság előtt és házasság után.

                                €$@ß@

A SZERELEM...

Egy érzés...

Csodálatos, mégis fájó érzés, a lelkünkből száll fel.
Egy érzés, ami nagyon mélyről indul.
Hogy hol van, mikor nincs?
Ki tudja?
Talán szunnyad, hogy lángra lobbanjon, ha megérint ez az érzés.
Átjárja egész testünket, minden porcikánkat, a sejtjeinket.
Befészkelődve kúszik egyre feljebb, vadul, megállíthatatlanul.

Egy álom...

Vágyakozás, beteljesülés, öröm, bánat, bizakodás...
Bizonytalanság, szelídség, vadság, odaadás, testi közelség.
Egy mozdulat, egy simogatás, egy összefonódás.

Egy vágy...

Egy mély vágyakozás a Kedves után...
Vágy, ami mindent felborít, beteljesít.
Egy vad őrület, maga körül mindent lángbaborító lobogás.
Egy állandó izzás, egy sóvárgás a szerelmesed után.

Egymásnak átnyújtott élet.

Szerelem nélkül nem élhetsz...
Nélküle félsz és nagyon fázik a lelked...
Nélküle magányos, szédült vagy...
De ugyanakkor a szerelemben is ugyanezt érzed.

A szerelem a legbolondítóbb, a legfájdalmasab...

De mégis a legcsodálatosabb érzés, amit átélhetünk ...

                                                      €$@ß@

Rád gondolok...

Rád gondolok, ha nap fényét, füröszti a tengerár...

Rád gondolok, ha forrás vizét, festi a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat...

S éjjel, ha ring a kis palló a vándor lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partot ér...

A ligetben, ha néma csend borul rám, köszöntésem téged ér.

Lelkünk egymástól, bármily messze szállva összetalál.

A nap lemegy, szívünkben csillag gyúl nemsokára.

Mondd, jössz-e már?!

                                                                                                      €$@ß@

Kinek fáj a válás?

Annak, akit otthagytak.

Akinek hátat fordítottak, meguntak, kisemmiztek...
Becsaptak, megaláztak, kihasználtak...
Akinek visszaéltek a jóságával, önzetlenségével...
Naivitásával, bizalmával.

Fáj a gyermeknek, akinek életet adtak...

Aztán magára hagyták.
A válás testileg-lelkileg megviseli a felnőttet és a gyermeket...
Megfosztja az álmaitól, derékba töri a terveit...
Kihat a mindennapi életére és beárnyékolja a jövőjét is.
A címben jelzett kérdés, sajnos, nagyon időszerű manapság...
Így válik a...

Holtomiglan-holtodiglan,  untomiglan-untodiglanná.

Egyre többen megtapasztalják, megszenvedik a válást...
Ki így, ki úgy igyekszik azt átvészelni, orvosolni.

Sok a miért, a hogyan kérdés ilyenkor...

Nincs rá mindenki által elfogadható válasz, magyarázat...
Mert ahány válás, annyi ok, ahány házasság, annyiféle.

A higgadt, józan ész gyakran meghátrál az indulatok előtt...

Ami ebből következik, az sajnos maga a pokol.

                                            €$@ß@

Ha nem érkezik válasz...

Ha egy nap, úgy érzed, sírnod kell...

Hívj engem!
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni...
De sírhatok veled.

Ha egy nap, el akarsz futni...

Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy arra kérlek, állj meg...
De futhatok veled.

Ha egy nap, senkit sem akarsz hallani...

Hívj engem.
Ígérem veled leszek...
Ígérem nagyon csendben leszek.

De ha egy nap hívsz, és nem érkezik válasz.

Akkor ne tétovázz, Gyere gyorsan, hozzám.

Mert akkor, nekem van Rád szükségem.

                                         €$@ß@

Szeretni valakit...

Mi az... Szeretni valakit?

Sokáig azt hittem, megismerni...
Tökéletesen megismerni, minden titkával...
Megismerni a másik test minden reflexét...
A lélek minden indulását...

Megismerni, talán annyi, mint szeretni.

De ez csak elmélet.
Mi az hogy, megismerni?
Mennyire lehet megismerni valakit?

Egyáltalán biztos, hogy minden titkát ismerni akarom?

Már tudom... Nem erről kell szólnia...

                              €$@ß@

Néha...

Néha vereséget szenvedek...

De a vereséget, úgysem kerülhetem el.
Ezért aztán, még mindig sokkal jobb...

Ha az álmaimért vívott harcban, veszítek el néhány csatát.

Mint ha úgy szenvednék vereséget...

Hogy azt sem tudom, miért harcoltam.
     

                                    €$@ß@

Az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll...

Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől...

Hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll...

És nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas...

Mindig haragudni fog a másikra...

Mindig a másik lesz a hibás.
Valójában a rossz mögött mindig ott van...
Az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége...

Amit önmaga okozott önmagának.

                                     €$@ß@

Az érintés varázsa...

Ülünk egymással szemben, keresünk valamit a lélek-tükörben...
Csak egy pillanatra hunyjuk be a szemünk...

S gondolatban, máris vétkezünk...

Sápadtan érkezik a vágy...
Látom körbevsz a tétova némaság...
Még menekülnél, bőröd alatt feszülnek az idegek...
Ugrani kész minden izom, ami most körbe vesz. 
Most!
Csak menekülni el...
Most!
Menekülni kell...
Talán felugrassz és többé nem látlak...
Az nem lehet!

Nem engedlek el, tekintetünkbe kapaszkodnak a vágyak...

Foglyuj ejtettelek a sürgetés erős...
Harc dúl benned...
Maradni és mindent odaadni...
Vagy menni és mindent odahagyni.
Vörösen érkezik a vágy, látom zavart némaságod...
Már csak vibrálsz...

Csak vársz az érintésre a pillanatra...

Ami átszakítja a látszat falait, amiről azt hiszed, segít...
Hogy leküzd a feltörő szenvedélyt...
Ami úgy tesz, mintha adna még esélyt...
Hogy menekülhess, hogy elszaladj, de már nincs erőd.
Tested már csak az odaadás parancsát érti...

Már csak tekintetem símogatását érzi...

Csak az érintés varázsát várja...
Csak az ölelkezés mámorát kívánja.
Ismét nyitva a két szempár...
Ismét mosolyog két szemed rám...
Csendes derű és boldogság látszik a szemedben...

Ma is egy pillanatra a testedet éreztem.

                                                                                                                    €$@ß@

Belül tombol már a szenvedély.

Micsoda tűz lobog a rejtegető halovány fátyol alatt...

Felvillan a szenvedély és egyre csak akar... Akar.
A parázs még őrzi a régi vágyakat...
Felébredsz, de nem indulsz keresni újakat.
Tekinteted felperzsel, minden hazudott határt...

Minden erkölcsi gátat, határtalan szenvedélyed töri át.

Miért próbálod hasztalan elfojtani, amit nem lehet...
Elfogadni miért nem mered, hogy a vágyaid, le nem győzheted?
Titkos ölelések, tiltott pillantások és mosolyok...
Ha szabadon engeded érzéseid, miért hiszel másnak...?

Ne hidd el nekik, hogy Rossz vagyok.

Bűntudat-pillantások, képzelt érintések és az érzés...
Önmagadtól is félsz.
Kellene a megértés önmagad iránt...
Kellene az érzés a vágy, mely felemel s nem a mélybe ránt.
De a megszokás fogva tart, még erősebb a felszín, mint a mély...

Kívül az ostoba álarc, de belül tombol már a szenvedély.

                                                 €$@ß@

Tiéd mindenem...

Vigyázd minden léptemet, ha rossz útra tévedek.

Őrizd tekintetem, ha nem lehetsz mindig velem.
Óvj, lelkesíts, taníts, becézz, ölelj, szeress, boldogíts!

Oldozd fel, fájdalmas vétkeim, s őrizd meg titkaim.

Hitesd el, hogy szép az élet, nemes célokért élni érdemes...
S ha mégis ellened vétkezem, csak ölelj át, s fogd a két kezem! 

Látod...Tiéd mindenem, a szerelmem az egész életem...

Köszönöm Kedvesem, hogy vagy nekem!

                                            €$@ß@

Majd egyszer...

A remény hal meg utoljára, állítják bizton a nagy bölcsek.

Ha szemünk, vággyal néz előre, reménykedve a boldogságban...

A jelen kínja sem fáj ma.

A kín is lehet boldogság, mert most vagy, most érezlek...

Csak elválaszt a távolság.
Mikor reggel azzal kelek, minden este azzal fekszem...
Hogy hiányod egyre mardos, csak álmaimban ölel karom.
Ujjaim a semmit simítják...
Nem játszanak hárfahúron, gerinced ívén megpihenve.
Szemünknek villanása sem egyesül szivárványívben...
Incselkedő ajkunk nem éli meg, éppen elcsókolt csók csodáját...
Nem égeti önfeledt vágy.

Akkor suttogom, reménnyel a bűvös két szót...Majd egyszer.

Majd egyszer!

A hajnal veled ébred, az est veled múlik el.

Majd egyszer!
Megéljük az élet csodáját...

Mit örök szerelmünk varázsa, gyönyörűségesen széppé tesz.

Majd egyszer!
Lehet, hogy napok, esteleg hónapok vagy évek múlva...
Mikor végre, együtt éljük életünk...

Akkor szívünk, lelkünk a szemünk villanása mutatja a csodát.

Közös élet csodáját.

Majd egyszer!

Lehet.
Nem lehet!

Biztosan tudom!

Majd egyszer így lesz!

Majd egyszer így lesz, Kedvesem...

                                    €$@ß@

Örülök, hogy vagy Nekem...

Nagyon sokszor érzem a hiányodat!

Senki és semmi nem pótolhatja.

Ilyenkor ha tehetem, felkeresem ezt az oldalt...
S csak a lelkemet gyógyítgatom...

A hozzád írott csodaszép szerelmes versekkel, gondolatokkal...

Semmit sem kell megköszönnöd.
Köszönettel, Én tartozom!
Amiért engeded, hogy feléd küldjem gondolataimat...

Hagyod, hogy lelkeink beszélgessenek...

S tudom, teljes szívedből örülsz...
Amikor mondatokba, versekbe fűzöm érzéseinket...

Mert tudod, ezek a mondatok a kapcsok...

A mondatok tudják csak elsírni...

Örülök, hogy vagy Nekem…

                         €$@ß@

Összefonódik a sorsunk…

Nem tudod, honnan jött ez az egész, egyszer csak rád talált…
Te nem kerested ezt, Én kerestelek téged…
S hirtelen arra eszméltél...
Ez az érzés beleszőtte magát az életedbe…
Már ez irányít mindent.
Alig vetted észre, de egyre erősödik…
Nem merted bevallani, még magadnak sem...
De végül Te már valami mássá lényegültél át…
Nem lettél tökéletes, de jobb emberré tett, amit érzel…
Mert végre itt vagyok Én, akit tényleg önmagamért szeretsz...
A semmiért is egészen…
Ez a legcsodálatosabb dolog a világon…
Tiszta szívből szeretni...
Önzetlenül odaadni mindent...
Figyelni, óvni, megvigasztalni, ha szomorú vagyok...
Velem nevetni, ha a boldogság érzete önt el...
Részese lenni az életemnek...
Hajnalig csendesen beszélgetni...
Vagy szótlanul csak átölelni és érezni...
Történhetne bármi, az már nem számít.
Csak ez a csend létezik…
A szorítása…
Az illata…
Érezni, ahogy lélegzem, és ahogy a szívem dobog a tiéd fölött…
S csak hagyni, hogy ez a Csend teljesen elragadjon...
Egy olyan világba, ahol semmi sem fáj.
Egy világba, ahol létezem...
S így a Lét, leküzdhetetlennek tűnő akadályai...
Már nem tűnnek olyan félelmetesnek...
Szembe mersz velük nézni, mert tudod...
A nehéz utak végén, Valakinek szüksége van rád...
S épp ezért…
Nem adhatod fel a harcot.
S neked is szükséged van Rám...
Hidd el, pontosan tudom, mennyire szükséged van Rám…
Az egyetlen hely...
Ahol tényleg teljesen biztonságban érezheted magad...
A karjaim melyek oly védelmezően fonnak körbe téged...
S te képes lennél ilyenkor csak azért meghalni...
Hogy soha ne érjen véget ez az érzés.
De lassan enged az ölelésem, de tovább fogom két kezed.
Rád nézek, és szemeimben megtalálod azt...
Amit mindig is kerestél…
A szemeim csillogásában megtalálod önmagad…
Tudod hogy ettől a perctől kezdve biztonságban vagy a földön…
És Boldog vagy…
Velem…
Nem tudod megmagyarázni...
Miért pont Én vagyok ilyen fontos neked.
Csak érzed, hogy Én lettem az Egyetlen, az Egyetlen...
Aki jobb emberré tehet, és képes lennél bármire.
Ettől jobb nem történhet, és nem is vágysz többre.
Nem vágysz többre, csak arra, hogy Szeresselek...
S még inkább arra, hogy Te Szerethess…
Ennyi épp elég...
Egymásra találtatunk, kiegészítjük egymást, tudod...
Csak együtt vagyunk képesek elviselni...
Az élet hányattatásait...
Egyedül elvesznénk a lelki társunk nélkül…
Aki mindennél fontosabb számunkra...
S onnantól kezdve, lehet hogy pár kisebb harc árán...
De összefonódik a sorsunk…

                           €$@ß@

Valaki néked teremtett...

Valaki néked teremtett...

Megtalált, hogy részeddé váljak.

Valaki nékem teremtett...

Benned magamra találjak.

Valaki néked teremtett...

Szemed tüzében, hogy égjek.

Valaki nékem teremtett...

Lángolva szálljak az égnek.

Valaki néked teremtett...

Lelked hogy lelkemhez bújjon.

Valaki nékem teremtett...

Tested testemhez simuljon..

Valaki néked teremtett...

Legyen az Ő neve áldott.

Valaki nékem teremtett...

Nékünk adta a Világot.

Valaki néked teremtett...

Vigyázni, szeretni Téged.

Valaki nékem teremtett...

Megélni a mindenséget.

                                             €$@ß@

Jó ez így...?

Oly jó ez így...

Karodban ringatózva hallgatom, ahogy mesélsz.

Oly jó ez így...
Ahogy átfutnak rajtam érzelmeid, s hogy csak értem élsz...

Hogy más ember lettél, s más lettem Én is.

Kicsiny mi-világunk oly hatalmas és oly szép...
A szavakig nem juthat el az elmondhatatlan érzés.
Ó, ringass még, simogass, gondjainkat messze repítse el a szél...
Duruzsolj nekem szép álmokat!

Kezed, szád, szemed, mindened rólunk beszél...

Nincs szükség ígéretekre, sem bizonyságra...
A szavad, lényed, a tudat, az érzés, tengernyi bizonyságot ad...
Még akkor is, ha holnap messzire visz tőled...
Egy nem várt pillanat...
Oly jó ez így...

A mindennapokban tőlem távol, mégis bennem élsz...

Hallgatom, ahogy szíved értem dobog...
Tudom, hogy nekem álmodsz, értem remélsz...

S mint magadért, értem legalább annyira félsz.

S ha egyedül vagy, a magány csöndjének akkor is némán bár...

De tündérmeséket csak rólam mesélsz.

                                                   €$@ß@

Csak egy szó, de nekem mindenem...

A napok múlnak.

Mikor együtt vagyunk, s ha nem, tudom, érzem, hogy szeretsz...

Mindennél jobban ragaszkodsz hozzám.
Életem legszebb, leggazdagabb pillanatai azok a napok...

Melyeket veled töltöm, veled élem.

Veled nincs olyan hogy unalom...
Hogy ne tudnánk mit kezdeni kettesben.
Mindig valami mozog benned, valami újat kieszelsz...
Vagy csak éppen a szavakkal játszol, vagy velem.

Sokáig nem tudtam mi a szerelem, de mióta megismertelek... 

Ez az érzés ami hozzád, hozzám, egyre közelebb.

Amikor azt mondod, hogy szeretlek...

S elveszek valahol szemeidben...

Tudom hogy nem csupán szó volt...

Hanem igazi érzelem.

Csak egy szó, de nekem mindenem...

Szeretlek...Kedvesem.

                      €$@ß@

Akkor már megérte az egész élete.

Az igazán fontos dolgok belül vannak.

Ezeket szemmel nem, csak szívvel láthatod.

Az idő is ilyen.
Mindenkinek más és más.
200 felett egy másodperc, életet és halált választ el.

Hidd el tudom... Megtapasztaltam. 

Másnak órák is csak semmitevéssel tellnek el.
Ha várod a szerelmed...

Minden másodperc örökkévalóságnak tűnik...

De ha együtt vagytok...

Észre sem veszed ha elszállt egy egész nap.

Nem biztos, hogy mindig az örökkévalóság számít.
Néha egy tündér elsuhan előtted a tengerpart homokjában.

Csak egy kicsit megérint a szele.

Csak a következő hullámig látható a pici-lábanyoma.
De hidd el azt a pillantot érdemes kivárni!

Értelmet ad az addigi várakozásodnak...

Erőt és hitet ad a jövöre!
És akkor már mindegy...
Másnapra látszik-e a homokban a lábnyoma vagy sem.

A szívedben örökké megmarad!

Onnan már a legnagyobb hurrikán sem tudja elmosni.
Az ember sokszor érzi semminek magát.
Ehhez még a tengerhez sem kell elmenni.
De ha valaki, szívébe egy apró lábnyomot tud hagyni...

Akkor már megérte az egész élete.

Főleg ha tudja, van folytatás...

                               €$@ß@ 

Megéri azt az utat, ami hozzád vezet...

Mi okoz nekünk boldogságot?

Ha azt teljesítjük, amit a magunktól...
A józan eszünktől elvárunk...

Vagy ha azt, amire a szívünk vágyik?

Az ember életében rengeteg dologért kell megküzdenie.
De vajon azért küzdünk...
Hogy egy törékeny percig megkaphassuk, amire vágytunk?
Vagy magában a küzdésben leljük-e örömünk?

A legtipikusabb példa erre a szerelem.

Ez a harctér csupa lemondásból áll...
Az ellentmondások egymást eltűrővé tételéből...
Kompromisszumokból...
Talán pontosan ez az.
Ez az, ami értelmet, szépséget és tartalmat ad a kapcsolatnak.

A másikért tesszük.

Hisz ha szeret, akkor úgy, ahogy van.
Mégis, az a kis elégedett mosoly a szája sarkában...

Megéri azt az utat, ami hozzá vezet.

                                          €$@ß@ 

A saját szíveden kívül, nem követhetsz senkit!

Egy romlott világban az ember...

A saját szívén kívül nem követhet senkit!

Se az apját, se az anyját...
Se a hatalmat, sem a társadalmi törvényeket...
Sem a neveltetését, sem az iskoláit...
De még a gyóntató papját sem...
Semmiféle ideológiát, elvárást, politikát, morált...

Csakis a saját lelkiismeretét!

Saját szívünkön kívül...

Minden jó tanács, elv és parancs megvizsgálandó!

Különben mi is bagollyá válunk, és huhogunk!

                                  €$@ß@

Soha nem fogom megérteni !

A keserű embernek, rövid időn belül nem maradnak vágyai.

Sem élni, sem meghalni nincs kedve...
S ez a legnagyobb baj.
Az idő múlásával, sokak csak azt veszik észre...
Még mennyi mindent nem tettek meg...
Mennyi helyre nem jutottak el...
Kinek milyen igényei vannak, vagy lettek volna....

Csak keseregnek ahelyett hogy lépnének, méghozzá előre!

Szerintem, soha nem késő megvalósítani egy-egy tervet...
Nem beszélve arról, hogy azok a dolgok...

Amik számunkra fontosak, előre visznek.

Mert megerősítenek, vidámmá tesznek....
Vagyis tehetnének, ha kinyitnánk a szemünket!
Egy nagyon jó példa van előttem...

S csak csodálkozom azon, amit látok.

Életerős ember( legalábbis eddig annak hittem)...
Egy számomra közel álló hölgy, aki csak kesereg...
Szinte már nincs jó pillanata, nincs igazi mosoly az arcán.
Rossz látni az ilyet...

Mert ha jobban belegondolunk, csak egy életünk van...

Az, hogy mit teszünk, vagy mit nem teszünk meg életünkben...
Az csak rajtunk áll.
Egyébként itt felmerül még egy negatívum...
Mikor másokat kezdünk hibáztatni azért...
Amiért mi ott tartunk ahol...

Borzasztó ha kizárólag valaki mást teszünk felelőssé...

Saját vacak állapotunkért.
Nem beszélve arról...
Az ilyen emberek milyen energia vámpírok...

Ha nekik nem jó, hát nehogy az legyen másoknak..

Soha nem fogom megérteni !

                                       €$@ß@

Megkapni amit akarunk...

Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra...

Hogy megkapjuk amit akarunk.

És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit...

Ami megváltoztatná az életünket.

                            €$@ß@

A Most, sohasem igazán jó...

Aki szárnyatlanul él a viharos, ködszürke Időben...
Nem tehet mást, mint vár.
Várja a jobb világot, s a partot.

Így élünk.

Jó azoknak, akik várni tudnak még...
Mert sokan már nem is várnak, egyáltalán.
És azoknak, jaj!
Ez a várakozás nem vallásos, hanem örök emberi tulajdonság.

Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk.

Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is.

És ami hiányzik, az - figyeld meg - mindig a legfontosabb.

Arccal a jövőnk felé nézünk, és bízunk benne...
Ha tudunk még bizakodni! 
Hogy hátha ott...

Ott talán jobb lesz.

Elvesztettük a bentet, a szívünk boldog közepét...
Azóta csakis kívülre és előre tudunk nézni.

A Most sohasem igazán jó, csak a Lesz.

Talán...

Ha nem merészkedek túl a...

Sok sebet hordozok...
De hordozok magamban olyan pillanatokat is...
Melyek soha nem történtek volna meg...
Ha nem merészkedek túl a határokon.

                                                                                                           €$@ß@

A mi csillagunk...

A Nap utolsó mosolya elhagyta ajkait.
Álmos kis patakparton egyedül csodálom...
Lassan magamra húzva a természet lágy takaróját.
Egyedül...

Csak Én és az álmaim..

Simogató zöld lepedőre dőlve hallgatom...
Ahogy álomba dobog a szívem.
Meztelen lábaim, dúdoló kövek közt nyaldossa a patak.
Már lebegve álmodom...
Apró cseppek simogatják bőrömet...
Szellő játszik halk szonátát lábujjaimon.
Átadom lelkem virtuóz mesterem ajkainak...
Ernyedten élvezem...
Ahogy néma szavai becézve kúsznak fel izzó testemen.

S Én csak hallgatom, egyre tomboló szívem.

Dobogok...
Vadul és tisztán...
De már két szívet hallok...

Ahogy eggyé olvadva járnak ritmustáncot...

Ajkamon ébresztő csókoktól térek magamhoz...
Hát itt vagy?!

Ajkaink vad párbeszéde ad választ kérdésemre.

Már nem álmodom...
Testem, illatos virágod ébreszti álmából.
Ahogy simogatva bontom szabaddá...
Bőröd minden négyzetcentiméterét.
Egyre tisztábban látom Őt!

Szemei szemembe írják vágyait!

Szeretlek!
Csókolja fülembe.
S Én átadom magam Neki!
Aztán lezárja szemeim...

Hogy lelkemmel látva bízhassam rá magam.

Hűs cseppekkel felesel vágytól izzó bőröm...
Ahogy térképet rajzol rám nedves ujjaival.
Hangszerré válok kezei közt...
Ahogy lágyan követi minden ívem, pengeti húrjaim...
Dallamokat csalva elő lelkemből testemből!
Ujjaim hajába fonódva fésülik kusza tincseit.

Már nem számít semmi, csak Ő és Én!

Átadom helyem a selymes fűben...
Hogy felfedezhessem, beszélgethessek minden porcikájával...
Hogy édes zenéje csiklandozza fülemet...
Hogy kezeim bilincse szoríthassa.

Hagyd hogy szeresselek!

Dönt le újra.
Kezeim lassan haladnak kapuja felé.
Nálam van testének kulcsa, rám vágyva!
Utat enged kezemnek, ajkaimnak, néma szavaimnak...

Mesterien csalogatom elő, olaját a zárhoz...

Lábaim közrefonva együtt próbálgatjuk a zárat...
Nem rontok be,csak játszom vele...
Forgatom a kulcsomat...
Egyre mélyebben...
Langyos nyári eső mos össze minket...
Égdörgés nyomja el közeledő vulkánkitörésünket...

Összetapadva repülünk egyre magasabbra...

Hogy végül feljuttassunk az égre egy új csillagot...

A miénket...

                                                                                           €$@ß@