2010. július 4., vasárnap

Ennek ellenére szeretni...






A legnehezebb dolog, szeretni valakit...

Hagyni, hogy hibázzon, és ennek ellenére tovább szeretni Őt.


                                                                     €$@ß@

Kívánj, akarj, remegj a testemért...






Újra és újra repülni akarunk, repítsen hát ölelő karunk...

Lázas kezem, ha bőrödhöz ér, fellobban bennünk a szenvedély.

Áll az idő, csak a vágy suhan, körülöttünk minden feledésbe zuhan...
Csak Te létezel s árnyékodként Én, szemedből a szerelem sugárzik felém.

Kívánj!

Akarj!

Remegj a testemért, ahogy halálraítélt remeg az életért...
Szeretni akarlak, Érted remegni, egy forró ölelésben boldogan elégni.

Ölelni lelkemmel, szolgálni testemmel, melletted állni igaz szerelmemmel...

Megsemmisülni szerelmünk tüzében, s elhamvadni a beteljesülésben.
Finom pernyeként repülni a szélben, megfürödni a vakító napfényben...
Majd elcsendesedve a földre hullni, s az éltető hűs záporra várni.
Melytől a lágy porból, új vágy-virág serken...

Melynek a legszebb virága az igaz szerelem…


                                                 €$@ß@

Az Élet olyan, mint a Zene...






Az Élet olyan, mint a Zene...

Fül, érzés és ösztön kell a megkomponálásához, nem szabályok...

S rengeteg türelem, mert a sorsod nem lehet siettetni...

De vigyázz, nem is vár Rád...


                                                     €$@ß@

Kezem kezedhez ér...






Érzed, hogy szeretlek...

Lehunyt szemmel sírok azon, hogy máshol élsz.

De láthatod, az istenek, a por, meg az idő...
Mégis oly sok buktatót emel, Közéd s Közém...
Olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek, hangtalanul és jelzés nélkül...
Mint a természet éjfél idején.

De reggelente újra érzem, hogy összetartozunk...

Mikor ajkam ajkadhoz, s kezem kezedhez ér...


                                                     €$@ß@

Mit ér az erő kecsesség nélkül...


INFINITI nyílt hétvége Balatonfüred...






Az INFINITI a hétvégén, Balatonfüreden is bemutatta új „alfa-hímjét”…

Nekem is lehetőségem volt kipróbálni egy FX 37-es modellt…

Ez a terepjáró első pillantásra világosan közölte Velem, mit is akar…

Mindent..!

Törj be, ha tudsz…
Élvezd a vezetés páratlan élményét…

Kompromisszumok nélkül…

Ez az autó a sportkocsik karizmáját...
A szabadidő autók rendíthetetlen nyugalmával ötvözi…
Hirtelen minden olyan felszereltség elém tárult…
Amit a mai kor embere, egy luxusautó elvárásainál, magának követel…

Lenyűgöző formatervezés…

Könnyűfémbe öntött szépség…

Kanyarkövető fényszórók…

7 fokozatú automataváltó…

Tartós fényezés…

Sorolhatnám napestig…

De talán egyszerűbb, mindenkinek kilátogatni Balatonfüredi mólóra…

S egy gyors regisztráció után, megtapasztalni a vezetés igazi élményét…
Egy jól megválasztott, egyenesekkel és szerpentinekkel tarkított útszakaszon…


                                                      €$@ß@












                                                          Saját felvételek...

A többi köd, füst, semmiség...






Csak a lelkiismeretem lehet bírám, hóhérom vagy pártfogóm, senki más!

Ha írok, csak a lelkiismeretemnek tartozom számadással, senki másnak.
Mindegy, mit várnak tőlem, mindegy az is, mivel büntetnek...
Ha nem azt adom nektek, amit reméltek tőlem, vagy amit hallani szeretnétek!
Csak lelkiismeretem tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja...

Vétkeztél.

Vagy...

Jól van.

A többi köd, füst, semmiség.


                                               €$@ß@



Mikor Velem vagy...





Mikor Velem vagy, megszűnik minden, a lét, a tér, a lélegzetem…

Csak az idő száguld, siet megállítanám, de nem lehet.
Mikor Velem vagy, felgyorsul, elrohan, mintha játszana Velem...

S közben rájövök, Melletted minden más, milyen jelentéktelen.


                                                            €$@ß@

Bűntudat... Mi is az..?






Míg Nekem, amiatt van bűntudatom, hogy nincs bűntudatom.

Addig, Neked azért van...

Mert nagy rá a körülötted munkálkodó össztársadalmi igény.

S nem másért...


                                             €$@ß@

Valaki Érted, Értem teremtett...







Valaki Érted teremtett, megtalált Részeddé váltam...
Valaki Értem teremtett, Benned Magamra találtam.

Valaki Érted teremtett, szemed tüzében, égek...
Valaki Értem teremtett, lángolva szállok az égnek.

Valaki Érted teremtett, lelked, lelkemhez bújva...
Valaki Értem teremtett, tested testemhez simulva.

Valaki Érted teremtett, az Ő neve már áldott...
Valaki Értem teremtett, Nékünk adta a világot.

Valaki Érted teremtett, vigyázlak, szeretlek Téged...
Valaki Értem teremtett, megélve a mindenséget.

 
                                    €$@ß@

Egymást őrizzük, ha Magunkra vigyázunk...





Megszűnt a tér, nincs messze, nincsen távol amióta tudom, hogy létezel...

Hol éppen vagy, a Föld bármely pontjáról, mindegyik percben Hozzám érkezel.

Ha megsimítsz egy tárgyat, amint bárhol, gondolatban Nálam feledkezel...

Én érzem itt, hogy szívem száz gondjából az a simítás egyet elemel...

Magányából az Én és Te kilábol, mely külön, értelmetlen félbe szel...

Csak a tündöklő Te meg Én világol, értelmes egy, Velem együtt leszel.

Én vétkezem amikor Te hibázol, Egymást őrizzük, ha Magunkra vigyázunk.


                                           €$@ß@

Veled...





Néhány szépség, amit át szeretnék élni...

Behatolni a hangok puha páncéljába...
Mezítláb járni a jókedv játékos jégmezején...
Átitatódni írástudatlan istenekkel...
Végigsiklani az ábrándok szülőcsatornáján...
Nézni napról napra, hogy tollászkodik a smaragd tavasz...
Kidübörögni otthonunkból, minden balsejtelmet mellőzve...
Lehajolni a kőért, mert a miénk akar lenni...
Megkóstolni a nyári zápor illatos zaját...
Vibrálni, mint bőrünk alatt a zenélő Emlékezet...
Kitágulni, mint friss oxigéntől tüdőnkben az erek...
Átszőni keresztül-kasul a Földet, mint az ezeréves Gyökerek...

S mind ezt, csak is Veled.


                                 €$@ß@

Maradj még...








Maradj még...

Hányszor ismétli ajkam e két szót, reggelente...

Hányszor nézek Rád könyörögve...
Ne menj el kérlek...
Maradj még!

Bújj hozzám, perceket kérek csupán...

Szívemben elrejtett vágyak dobbantják halkan...
Bújj hozzám!
Ölelj át!
Érezd, ahogy beleborzongok...

Érzem, mert itt vagy boldog...

Távolból halljam...
Ölelj át!
Ringass el!

Tűnjön végtelenbe a valóság...

Ringatásod, pillanat lehet csupán.
S füleidbe suttogom...
Ringass el!
Maradj még!

Nem akarok holnapokra várni...

Nem akarok tegnap emlékévé válni...
Sírva könyörögni...
Maradj még...


Ami Benned oly jó Nekem...






Mert egész tested szeretem, s mind, ami építi kint s bent...
Szeretnék megismerni mindent, ami Benned oly jó Nekem.

Szeretem az ajkaid s édes fogaid... Ízről-ízre...
Csókjaidban bujdosik az íze, gerinced csigolyáinak.

Két lábad futárként hozott, szemeid ragyogtak, emeltek...
Bordáid kínálták a melled, mint az ölelést a karod.

S ezek a mellek rám hajoltak, megszerettek...
S gyönyörű óráink, mindig drága, hű szolgái maradtak.

Hogyne szeretném hát, ami csak vagy, s mind, ami láthatatlan...
Ami a külső lét mögött van az már isteni rejtelem.

Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni újra...
Aztán, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem.
  

                                            €$@ß@



Oly jólesik elveszni Benned...





Emlékszem...

Mikor legutóbb megcsókoltuk egymást...

Te sóváran remegő térdeid közt hagytad a térdemet.

Folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz...
Utcán és munka közben, folyton beléd ütközöm.
Hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemeid...

S a kínzó gyönyörvágy gyönyörű mosolyát az ajkadon.

Ilyenkor egy-egy pillanatra, Én is lehunyom a szemem s szédülök...
Érzem ittléted, arcom, arcod édes vonalaiban fürdik...

Kezeimet sütik forró kebleid, újra csókolsz...

S Én rémülten eszmélek...

Ez már őrület s mégis oly jólesik elveszni Benned.

Egész tested körülölel...

S Én boldogan nyargalok szét lobogó ereidben.


                                        €$@ß@

Én azért születtem, hogy szeresselek...


 



Te azért születtél, hogy szeressenek...
Én azért születtem, hogy Téged szeresselek.

Tiéd volt a nyár derekán nyílott első érzelem...
Az utolsó dobbanás is a Tiéd lesz Kedvesem.

Te azért születtél, hogy szeressenek...
Én azért születtem, hogy Téged szeresselek.

S ebben a rohanó világban, csak annyit ér az életem...
Amennyi szerelmet, hitet, bizalmat adsz Nekem.

Azt adom, ami szárnyaló lelkemmel küzdve a legnagyobb...
A szívemet, mely útra kélt és felkutatta szívedet.

Rejts el, őrizz, éltess, vagy törd össze szívem Kedvesem...
Én akkor is Veled vagyok, Te lettél a mindenem.

 
                                                €$@ß@

2010. július 3., szombat

Vihar előtti csend...






A lelkem, néha csöndességre vágyik, megnyugodni végre valakiben.

Mint gyermek... Mellkasodra hajtani, bajtól zsibongó fejem.
Egy percre megpihenni, elnyugodva, nem tipródva örök kétségeken.

A lelkem vihar előtt csöndet áhít, ha tudom is, hogy a vihar üzen...




                                                   €$@ß@

A Te harcod...





Merj szembenézni a saját tükörképeddel..!

Ez az első lépés a talpra álláshoz.

Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett.

Egy napon pedig nemcsak sajátodéba...

De mások szemébe is büszkén nézel majd.




Őszinteség...





Az őszinteség tesz szabaddá és védetté.

Mert ha félelmeidet legyőzve, kimondod az igazat Önmagadról...
Akkor már nem marad olyan támadási felület...

Amelyen keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna Téged.

Mert nem az őszinteség tesz védtelenné...
Hanem azok a félelmek...

Amelyek elől menekülve elkezdesz hazudni...

Vagy hamis szerepet játszani.


                                             €$@ß@

Így születnek verseim...





Szívem zakatol a szerelemtől, mi szétfeszít...

Porhüvelynyi létem tégelye, szűk ruhaként hasad szét.
Kezem elindul, s tekintetem a képernyőre tapadva, csak rója sorait...

Verseim...

Amik Rólad...

Neked szólnak...

Lelkem gyöngyei...


                          €$@ß@

Ha lenne egy új életem...






Ha lenne egy új életem...

Akkor, arra figyelnék, aki hallgat...
S nem törődnék azzal, aki beszél.

Akkor, hallgatnék, amikor Te megszólalsz...
S csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.

Ha lenne egy új életem...

Akkor, megélném azt, mi a szívemben táncol...
S lenyelném azt, mi fejemben tombol.

Akkor, őszintén kimutatnám az érzéseimet...
S nem szégyellném megélni a Tiedet.

Akkor, megtenném azt, mit félek megtenni...
S elfelejteném azt, mit meg akarok tenni.

Akkor, nem szégyellnék Tőled tanulni...
S nem akarnék neked tanítani.

Ha lenne egy új életem...

Akkor, sosem várnék, azonnal cselekednék...
S nem aggódnék a következmények miatt.

Akkor, elfogadnám azt, mit az élet ad...
S enyém lenne minden pillanat.

De Te is kellesz hozzá...
Hogy legyen egy új életem...


                         €$@ß@

Élj a szíved törvénye szerint...





Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert más azt úgy kívánja.

Célod van...

S Te ismered a célt...

Merd birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt...

Fordulj a szívedhez tanácsért.

Egy kis késlekedés, még nem árt...
Tudod, ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész.

Nincs jobb társ az erős szívnél...

Mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon.

Élj a szíved törvénye szerint...


                                   €$@ß@

Vágy... Honvágy...






Emlékszel...

Akkor is, ha nincsenek fogható képeid, csak érzések...
Amelyek egy távoli szerelemhez kötnek...

Menekülsz...

Hogy ne fájjon...
Nem ott vagy, ahol lenni szeretnél, hanem itt...

Próbálod megtalálni Önmagad, de hiányzik egy iránytű hozzá...

Kényszeresen akarsz megfelelni mások elvárásainak...
S egyre kevésbé érted...

Miért is..?

Ne kívül keress!
Ne is keress...
Csak légy!

A pillanat szépségében megmártózva.

Így találsz vissza... Hozzám. 

Így találsz haza...

Mindörökké.
 
 
                             €$@ß@
 

2010. július 2., péntek

Kötelékek...





Azok a kötelékek, amik összekötnek minket...

Néha lehetetlen megmagyarázni.

Összekapcsolnak minket, még azután is...
Hogy néha úgy tűnik, ezek a kötelékek megtörtek.
Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának.

Mert néhány kötelék, mint a mienk is, egyszerűen elrendeltetett...


                                      €$@ß@

Te vagy a világ Nekem...





Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordozom.

Mindig itt van Velem.
Bárhová megyek, mindig kell Nekem.

Akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel Kedvesem...

A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors Nekem.

Nem kell világ ennél szebb...

Mert Te vagy a világ Nekem.


                                      €$@ß@

Nőből vagy...





Mivel Nőből vagy, nem mondod ki, amit akarsz...

De fenntartod a jogot arra, hogy hisztizz, ha nem kapod meg...


                                                    €$@ß@

De az mind... Te vagy!






A szerelem...

Zöldesbarna szenvedély, érintésben üzent, vallomás.

A szerelem...

A Te "Igen"-ed, a Te "Nem"-ed...

A Te hangod, a Te szavad...
A Te arcod, a Te szemed...
A Te csókod, a Te szíved...

A szerelem az, ami Bennem vagy.

Szerelem egy van... Csak Egy.

De az mind... Te vagy!

                 €$@ß@

Egymást így váltjuk valóra...





Kedvesem...

Te vagy, Maga a Szerelem...

Lélegzeted, lélegzetem...
Karomban alszol, álmod az álmom...

Halhatatlanul nézlek, gondolkodás nélkül látlak szépnek...

Szemhéjad mögött arcomat látom, nem volt nehéz haza találnom...
Tudom azt hogy a rejtjelek, szívedben mit rejtenek...
Olvasol bennem sorról sorra, hisz nálad a kotta...
S megfejtve, immár minden álom...

Test a testnek, lélek a léleknek...

Fogoly a fogolynak foglya...

Nem kell már semmi, minden áron...

Egymást így váltjuk valóra...

 
                                          €$@ß@

Merre sietsz hát Kedvesem..?





Befelé sírsz...

Közben egy bohóc mosolyával felvértezve...
Kiüresedett tekintettel meredsz a világ felé.
Nincs más vágyad, mint hogy mások különlegesnek lássanak...

Ám ha váratlanul szerelem érkezik egy szívből, visszarettensz...

Majd sündisznó módjára önvédelmi stratégiákba bonyolódsz...
Tovább nevelgetve belső sárkányodat...

A Félelmed.

Mindenféle szakember véleményét kikéred ezen a világon...

Pedig létedhez, egyetlen tudás alkalmazására volna csak szükség...
Hogy a szeretet benned, mint működtető erő áramolni tudjon.

Amely belső lényeged...

S amelyet csupán egyetlen ember képes valóban megtanítani veled...

Igaz Önvalód.

Merre sietsz hát Kedvesem..?


                                                   €$@ß@

Minden cselekedetem Rólad mesél...







Minden cselekedetem Rólad mesél. 

Én csak gyorsító lehetek az előttünk aló folyamatokban...
Provokáló erő gyógyulásodban.
Szerelmed, társad, orvosod, barátod...

De soha nem ellenséged, még akkor sem, ha a látszat mást mutat.

Tudod Kedvesem...

Bölcs az, aki konfliktushelyzetekben is befelé néz...

Mert tudja, válaszait csak odabent lelheti meg.

                                                         €$@ß@

Szeretlek...







Szeretlek.

S ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted.

Itt vagyok, bármi történjék.

                                  

                                        €$@ß@

2010. július 1., csütörtök

Merj Igent mondani...






Szabaddá csak akkor válsz, ha képes leszel felállni...

S mindent magad mögött hagyni... Anélkül, hogy visszanéznél.

Ha mersz, Igent mondani.


                                                 €$@ß@

A szenvedély...







Királynőm...

A szenvedély, egy hatalmas erő...
Ami akkor is Benned s Bennem él...
Mikor azt hisszük, (vagy próbálják elhiteni Velünk), hogy elhamvadt.

Csábító vágy...

Ami váratlanul, Egymás karjaiba taszít minket.

Mindent elsöprő győzelem...

Ami ledönti a falat, amit szívünk védelmére emeltünk.

Olthatatlan szerelem....

Ami újra, s újra feltámad, hiába próbáljuk hamu alatt tartani.

Igen!


Minden érzésünk közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy éljünk...


S mentséget, feloldozást (mások szerint) elkövetett bűneinkért. 

Nincs semmi szégyellnivaló az életben.

Csak a gyávaság szégyenletes...

Mellyel az ember nem tud adni, vagy nem mer elfogadni  érzéseket...

                                                               €$@ß@

Örökké és mindig csak annak az egy személynek…





Kedvesem...

Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, mint a szenvedély…
Mely áthatja a szívünket, lelkünket, a testünket…

S aztán örökké ég..?

Akármi is történik közben..?

S ha ezt megéltük, nem is éltünk hiába..?

Ilyen mély…
Ilyen nagyszerű…
Ilyen embertelen a szenvedély..?
Ezek, csak kérdések…

Megválaszolást nem igénylő kérdések.

Mert a szenvedély igen is személynek szól…

Örökké és mindig csak annak az egy személynek…

Aki lehet jó…
Lehet rossz…
De cselekedetein és tulajdonságain…

Nem múlik a szenvedély bensősége…

Mely hozzá kötöz…

Mint ahogy ez a szenvedély, Téged és Engem, örökre egymáshoz köt...


                                      €$@ß@

Az egészet akarom...





Talán, hamarosan eljön a pillanat, mikor elmondhatom...

Az egészet akartam.

Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset...

A boldogságot az igazat, az igazit...

Akármilyen félelmes és földközeli.

Nem akartam az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre...

Nem akartam a lélek és a betű helyett olyasmit...

Ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek.

Igazi Nőként akartalak és akarlak szeretni...

Igazi Blogot akartam és akarok írni...
Igazi emberekkel akartam és akarok harcolni és egyszer megbékélni.

Az egészet akarom, nem valamilyen törlesztéses részletet.

Csak Téged akarlak Királynőm...


                                             €$@ß@