A zene a jókedv kísérője, a fájdalom orvossága.
2009. november 27., péntek
Csodálatos világ
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
És hiába kérnéd mást nem adhatok.
Jöhet egy másik ki többet ígér.
Ki szebben dalol majd, mint ő meg én.
Ígérd, hogy más lesz az életünk.
Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.
A cél a győzelem az mindent szentesít,
ha győzni akarsz, csak az ígéret segít.
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.
Ne kérd, hogy higgyem amit nem hiszek.
Nem tudok járni a rossz felett.
Ígérd, hogy más lesz az életünk.
Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.
A Föld forog velünk a Nap körül tovább.
Itt élünk kedvesem ez itt a mennyország.
Csodálatos világ, semmit sem hall, semmit sem lát.
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát.
Hogy mi lesz a vége nem tudhatom.
Sötétben élek a fényről álmodom.
Honnan jöttem, hová megyek
Ha tudnám a választ elmondanám neked.
Nem tudom, hogy miért vagyok itt, nem tudom .
Csodálatos világ, semmit se hall semmit, se lát
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát,
semmit se hall semmit se lát.
Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.
Rebben a függöny
Rebben a függöny, pislákol a fény,
halk zene szól, csak a szívdobbanás mesél.
Bőr a bőrhöz simul, test testnek feszül,
ébredezik a vágy valahol, ott legbelül.
Lüktet a vérem, bújok hozzád Kedves,
simogató kezed kis domboknak kedvez,
barangol lélegzetállító tájakon,
megállítani nem lehet, de nem is akarom.
Ajkad becézi minden porcikám,
így bódult mámort borítasz rám,
összefonódik valóság és képzelet,
szemedből szikrázik felém a szeretet.
Válaszolok rá puha csókkal,
kényeztetlek én is, édes szókkal,
neved suttogom gyönyörben fürödve,
ne engedj el, maradj itt örökre!
Két karom közt legyen édes az élet,
szeress forrón, ahogy én szeretlek Téged
Igazi volt
Ne kérdezd, hol van az őrült vágy, - néha eltűnik.
S ha folyton nő csak a távolság, van, hogy megszűnik.
Ha elhagysz elhagy a boldogság, de én jól tudom,
Jöhetnek szép napok újból ránk. S addig álmodom...
Mert valamikor - tudom - eljössz értem,
S majd ugyanúgy perzsel a vágy, mint régen.
Sohasem múlik el végleg mi igazi volt, és elsodort.
Valamikor újra eljössz értem,
S majd ugyanúgy perzsel a vágy, mint régen.
Sohasem múlik el végleg mi igazi volt, s elsodort.
Ne mondd, hogy pár nap és jön majd más, aki jobb nekem.
Nem ér el sokszor az életben igaz érzelem.
Hiányzol majd, amíg távol jársz, amíg máshol élsz.
De úgyis érzem, hogy lesz egy perc, mikor visszatérsz.
2009. november 26., csütörtök
Mi a szerelem?
A szerelem az a vágy, amelytől ugyan megszédülünk, aláhullunk, de később összefonódunk szerelmünkkel, mely nem más, mint a termékeny talaj, majd részévé válunk és részünkké válik.
Mert a szerelem, csak múló zsongás, illanó köd, tétova szédület.
Ami utána van, az összeérés...
Mi a szerelem? Alkalom
A hosszú szenvedésre:
Bár tenger kínja, vágya nyom,
Nem elég néki mégse.
Futó tekintet, úgy lehet,
Amely rabságba ejtett,
De úgy betölti életed,
Hogy már el nem felejted...
És rostokolsz a sarkokon,
Az árnyban meghuzódva,
S csak egy kérdésed van: vajon
Ma láthatod-e újra?
Nincs ég se, föld se már. s bolond
Szíved szorongva hordod;
Hiszed, mit félig súgva mond,
Eldönti majd a sorsod.
Hetekre dús emlékezet
Egyetlen lassú lépte,
Hogy biztatón fogott kezet
És szeme rebbenése
Üldöz fényével untalan,
Mint nap s a hold az égen;
Nappal mindig nyomodba' van
S éjed övé egészen.
Mert végzet, hogy e drága kínt
Magaddal hordd, a szívben,
S hogy úgy öleljen át, amint
Hínár ölel a vízben.
Csak lenni akarok..
Először, valamikor régen, boldog akartam lenni.
Aztán tökéletes.
De nincs messze az idő,
mikor az ember csak lenni akar,
boldogtalanul és tökéletlenül is,
lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.
lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.
Ne jó légy, hanem őszinte.
Csodálatos vagy akkor is,
ha épp szenvedő arcodat mutatod a külvilág felé.
Fájdalmaid megélése által,
ugyanis tovább tudsz lendülni mindennapjaidon.
Szükséged van ezekre a fájdalmaidra,
tévedéseidre és a hibáidra egyaránt.
Ezek nélkül ugyanis a létezésünknek, nem volna értelme.
Bukások nélkül az út, helyben járás volna, és nem tanulás.
Épp ezért, aki tökéletesség kényszerétől vezetve éli önámító napjait, az zuhan a legnagyobbat.
Neki ugyanis el kell fogadnia, hogy rajta kívül mindenki más is tökéletlen... és talán épp ezért szerethető.
Ne jó légy, hanem őszinte.
Kérlek, ne lépj túl ezen a mondaton, és ne lázadj ellene:
Értsd meg inkább üzenetét!
Benne van az emberi természet kulcsa, a tökéletesség felé.
Légy meztelen, és vállald magad így!
Lásd meg lényed szépségét!
Ismerd fel és fogadd el alázattal... és akkor kinyílnak szárnyaid.
Amelyek létezéséről talán idáig nem is tudtál...
Nem az álarcod az erőd, hanem az egyszerűséged.
Fél ember vagyok
Napok óta elkerül az álom
Egy dologért élek, de azt nagyon várom
Lassan ketyeg az idő, hogy újra látom
A lomha percek súlya alatt berogyik a lábom
Istenem, miért engedted a közelembe ?
Túl nagy felelősséget adtál a kezembe
A legcsodálatosabb szenvedés a Földön
Boldog fájdalom, hagyom, hogy kitöltsön
Remeg a szívem, ha szemedbe nézek
Mosolygok kívül, de mélyen benn félek
Hisz fél ember vagyok......most már
Az élet rólad szól
Egész nap nem titok, csak rád gondolok
Heteket visszafelé másodpercben számolok
Hogy legyek őszinte, hogy hihetsz nekem
Hisz fél ember vagyok, ezt te tetted velem
Tudom, hogy érzed, és nem kell, hogy elmondd
Ha nincsenek szavak, könnyebb, és nincs gond
Te vagy a hang, te vagy a fény, te vagy az élet
Letépted az álarcom, és előbújt a lélek
Remeg a szívem, ha szemedbe nézek
Mosolygok kívül, de mélyen benn félek
Hisz fél ember vagyok......most már
Az élet rólad szól
Nincs múlt és jövő, a jelennek élek
Minden más esendő, a pillanat a lényeg
Egy mosoly, egy érintés, az idő megállhat
Ami eddig fontos volt, még rengeteget várhat
Az egész világot a keblemre zárnám
Minden percért veled, az életemet adnám
Szinte túl sok a jóból, felmerül a kérdés
Mivel érdemeltem ki, ezt a csodálatos érzést ?
Remeg a szívem, ha szemedbe nézek
Mosolygok kívül, de mélyen benn félek
Hisz fél ember vagyok......most már
Az élet rólad szól
2009. november 25., szerda
Mennyire vagy őrült?
Mennyire tudsz önfeledten őrült lenni.
El tudod-e engedni magad annyira, hogy akár meg is hökkents, vagy megbotránkoztass vele másokat?
Szeretsz-e veszélyesen élni?
Milyen butaságot követtél el utoljára, ami nem jó semmi másra, csak egész egyszerűen mulatságos?
Nem arra gondolok, hogy nem váltottál menetjegyet az autóbuszra.
Nem vagyok egy nagy szám, de azért pár balhéban benne voltam még kiscsikó koromban.
Még a suliban azt mondta egyszer az egyik tanárnő( aki nem tartozott az osztály kedvencei közé) , hogy ne beszéljünk zöldségeket.
Két nap múlva vele volt az első óránk.
Két haverommal így hárman felnőtt pelenkában, zöld békatalpban tetőtől talpig zöldre festve mentünk suliba. A tanárnő síró görcsöt kapott, mi meg egy igazgatóit.
De ezen kívül még sok hülyeséget megcsináltunk.
Ha esetleg vannak rövid sztorijaid, szívesen venném, ha megosztanád.
Szeretni valakit, valamiért
Voltál már szerelmes?
Vagy várod még a szőke herceget ( ill. királylányt) , vagy már talán meg is találtad?
Vagy már láttad elúszni a szerelem hajóját?
Japánban van egy olyan szokás, ha barátokat, szerelmeket búcsúztatnak a kikötőben, papírszalagokat kötnek a hajóra, a másik vége pedig a parton állók kezében.
Mert a papírcsík elszakadhat, de a szerelem örök.
A szerelem tényleg örök?
Egy ókori bölcs szerint az a szerelem, ami elmúlik, talán nem is volt igaz.
Keresed még a nagy Ő-t, vagy esetleg már meg is találtad?
Mibe szerettél bele?
Mi az a tulajdonsága?
Mi volt az első olyan gesztus, amikor először érezted azt, vele kapcsolatban, hogy igen!!!!
Megdobbant-e , vagy most is megdobban-e a szíved, amikor meglátod?
Halványult-e egy fikarcnyit is a rajongásod, a kezdetekhez képest?
Néztél-e úgy a szeretett személyre, mint ahogy még soha senkire?
Lehet-e egy életen át ugyanabba a személybe szerelmes az ember?
Egyesek szerint nem.
Ők ezzel azt állítják, hogy egy hegedű verseny eljátszásához több hangszerre van szükség.
Attól még, hogy nem lángol évtizedekig 2 méteres lánggal, attól még éghet folyamatosan.
Csak arra kell vigyázni, hogy ki ne aludjon.
Érezted-e úgy, hogy képes lennél érte akár meg is halni?
Tudom, hogy sok a kérdőjel, ráadásul olyan a téma, amiről nem könnyű beszélni, de lehetetlen hallgatni.
Hasonlítunk Egy-Másra...
Észrevetted már, hogy mennyire hasonlítunk EGY-másra?
Ha önmagamról írok, betűim mögül mintha a Te arcod köszönne rám és ha olvasol, talán olyan, mintha ismernél, holott saját magadról kapsz képet, általam.
Lehet-e ennél hitelesebb és meggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy a "gyökerünk" egy?
Megéléseink tanulságai azonosak - legfeljebb a csomagolás és az időzítés lehet különböző.
Ha zavaró, ítélkezésre késztető számodra egy-egy vonásom, csak azért van, mert még előtted áll a szembesülés valamivel, ami megnyilvánulásaimon át ilyenkor Rád tekint, és talán még nevén szólítani sem tudod, mert életed során idáig elkerült a vele való találkozás.
És ugyanígy, ha bennem türelmetlenség vagy értetlenség fortyog egy-egy téma megírása során, csak jelzés, hogy még nem vagyok "túl" rajta, még nem fogadtam be lényembe az adott kérdés által közvetített választ, és nem alakítottam át azt önmagamban - Szeretetté.
Mindketten egy úton haladunk- Te és én.
És egyikünk sem jár előrébb a másiknál.
Te megéltél már olyat, aminek tapasztalata belőlem még hiányzik; én pedig levontam már a tanulságot olyan emberi tévedésemből, ami még előtted van, elsajátítandó tanulságként.
Van, aminek a megértése számodra nehezebb leckének bizonyul, mint számomra - és bőven akad bizonyára olyan is, ami fölött én időztem sokáig, míg Te könnyedén átléptél felette, nem átadva magad a gyötrődésnek.
Biztosan találkoztunk is már (talán nem is egyszer), különben nem találtál volna ide hozzám, vagy én nem hívtalak volna meg a világomba, Téged.
És jó érzés tudni, hogy néha talán elég egy összenézés, egy egymásra sugároztatott mosoly, és máris akár kölcsönösen inspiráljuk egymást annyira, hogy közelebb kerülhetünk fejlődésünk egy újabb állomásához.
Tisztasággal bír ez az elvárások és remények nélküli "randevú".
Ítélkezhetünk ugyan a másik felett - ám előbb-utóbb fel kell ismernünk, hogy az egó e túlpörgetett sajátossága csak tudatlanságunkból fakad, aki az Egységet éli odabent, nem bántja a másik létezőt (sem érzéssel, sem gondolattal, sem szóval, sem tettel).
Az már ugyanis tisztán látja, hogy minden ítélet rólunk szól (a kihúzandó szálka bennünk van, az ártó gondolat bumerángként tér vissza, hozzánk), arról, amit még nem tanultunk meg kezelni saját működésünkben, arról, ami elidegenít bennünket a világtól, és aminek (meg) tanulási kényszere egy nap törvényszerűen ránk köszön, épp olyan erősséggel, amilyen bennünk az ellenállás mértéke.
Sokszor az is megtörténik, hogy miközben nem tanulsz a figyelmeztetésekből, a feléd érkező intő jelekből olyankor a bűntudat, amelynek féktelen hullámzása magával ragad, szinte bekebelez, mindaddig, míg fel nem oldozod önmagad korábbi tetteid kísértet-zaklatásai alól.
Minden feloldozás, minden lecke elsajátítása felszabadító, véget vet egy szenvedésednek.
Jöhet a következő kihívás…..
Szeretném, hogyha szeretnének
Ha szeretetre méltóak akarunk lenni, hogy viszontszeressenek, tudnunk kell, mire vágyik az, akit kiszemeltünk magunknak.
A dicséretnek óriási szerepe van abban, hogy befolyásoljuk mások érzelmeit magunk iránt.
Rendszeres dicséret hatására a legtöbb embernek javul az önértékelése, megnő az önbizalma, önbecsülése.
Ha azt szeretnénk, hogy szeressenek, hangsúlyozzuk a pozitívumokat, és tekintsünk el a negatívumoktól.
Szinte elképzelhetetlen, hogy ha valaki szeretettel, kedvesen közeledik, az ne találjon kedvező fogadtatásra.
A baj, hogy nem dicsérjük eleget egymást.
Mintha attól félnénk, hogy a túlzott elismeréstől a másik elbízza magát.
A viselkedést dicsérjük, ne a személyt.
Fontos, hogy az illető tetteiről mondjunk véleményt, ne pedig róla magáról.
Ha tetszik, ahogy a partnerünk táncol, miért ne mondanánk meg neki?
Pontos volt a párod? Dicsérd meg érte! Mondd gyakran, hogy "Köszönöm".
Vedd észre, ha jót tesznek veled, hiszen ez nem magától értetődő.
A kedves, megértő, gyöngéd embereket általában szeretik.
Szeretni akarsz, s hogy viszontszeressenek: légy kedves, megértő és gyöngéd.
Miért megy ez sokunknak olyan nehezen?
Mert örökké védekezünk, örökké félünk valamitől.
Folyton bizonyítani akarjuk, hogy nekünk van igazunk, a másik téved.
A férj például olyasmit állít, amivel a feleség nem ért egyet, és a nő egy percig se habozik, kiigazítja.
A férfi nem fogadja el, amit hallott, mire így okoskodik a feleség:
"Talán nekem van igazam, talán neki. Maradjunk ennyiben."
Elmondta a magáét, de a dolog nem ér meg egy veszekedést.
Azért szeretjük az ilyen embereket, mert nem szúrják le azonnal azt, aki nem ért egyet velük. Kedvességükkel megadják a másiknak a tévedés lehetőségét.
Hogy ez folyamatos meghunyászkodást jelentene? Szó sincs róla!
Kimondják, amit gondolnak, de visszavonulnak, ha nem lényegbevágó kérdésről van szó.
Meg kell tudnunk, mennyit bír el a párunk!
Némelyik férfi nem szeret társaságban a felesége mellett ülni, nem szívesen fogja meg a nő kezét, és nem mutatja ki szívesen összetartozásukat.
Pedig nagyon szereti, tiszteli a feleségét.
A feleség ugyanakkor keserűen panaszolja, hogy a férj nem szereti eléggé, nem becézi, nem simogatja.
Boldogabb lenne, ha ezeket a gesztusokat megkapná a párjától.
Az egyik megoldás az, ha a férfi legyőzi a tartózkodását, és gyakrabban mutatja ki érintéssel, egyéb jelzésekkel a szeretetét.
A másik megoldás, ha a nő elfogadja, az ő párja ilyen.
Annyi minden mást kap a férjétől, nem érdemes nagy hűhót csapni emiatt.
A két megoldás közül az egyiknek be kell következnie, - csak így lehet jó a házasság.
Válogassuk meg a szavainkat!
Bár a tettek a legfontosabbak, mégis, minden emberi kapcsolatban különös jelentősége van a kimondott szónak.
Döntő szerepe van annak is, ahogy mondjuk, amit közölni akarunk.
Sokan képtelenek kimondani, hogy "szeretlek".
Mások viszont - amerikai filmekben körülbelül kétpercenként - túl gyakran használják ezt a szót.
Egyik sem szerencsés.
Ha soha nem halljuk, hiányozni fog, ha túl sokat duruzsolják a fülünkbe, elkopik, tartalmát veszíti.
Magától értetődőnek tűnik, sokan mégis elfelejtik.
Ha azt akarod, hogy viszontszeressenek, az emelt hangot, a kiabálást, ha lehet, kerüld el.
A hangoskodás, ordítozás rossz érzést, zavart, félelmet okoz, és gyakran vezet haraghoz.
A zsörtölődéssel is jobb csínján bánni.
Mert a férfi egy darabig hallgat, végül elveszti a türelmét.
Ami pedig ilyenkor következik, annak már semmi köze nincs a szeretethez.
Könnyeken át a világ
Lehet furcsán hangzik, de már tudom,
hogy lehet sírni könnyek nélkül.
Sőt, sokszor nem is tudjuk,
hogy a cseppek befelé folynak.
A könnycsepp olyan szemüveg,
melyen át a világ torz, nem valós képet mutat.
Erre leginkább olyankor jön rá az ember,
mikor a könnyek elfolynak, a felhők tisztulnak,
és a madarak csiripelése is újra hallatszik.
A felismerés, hogy jé, rám is süt a nap!
Amikor az ember benne van, még kapaszkodik bele,
és azt hiszi, hogy nincs is élet tovább.
Amikor már kívülről szemléli, akkor látszik csak,
hogy mély örvény volt, ami lehúzta.
Jelentem, rám is süt a nap!
Nagyon hiányzik a jobbik énem,
pedig minden nap beszélünk telefonon.
Ő az én Napom, és a napfény felszárít minden könnycseppet!
Dörömbölnek a vágyak
Jó vagy az ágyban, és tetszel nekem
Lehetnél akár a hű, a hű kedvesem
De nem vagy hű, csak néha kedves
Hozzám, és a többiekhez
Egy ősi késztetés bennem, szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak, maguk alá gyűrnek engem
Ha nem vagyok itt, akkor vágyakozom
Ha nem vagy itt, akkor megöl az unalom
Nem élhetek veled, se nélküled
Szétzilálom az életed
Egy ősi késztetés bennem, szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak, maguk alá gyűrnek engem.
Az élet körforgás
Ha az ember elég szerencsés, és szép, hosszú kort megér, akkor ezt saját sorsán keresztül ragyogóan lekövetheti.
Megszületsz magatehetetlenül.
Nem érted a világot, Nem tudsz járni, beszélni.
Kifolyik a szádból a gyümölcslé.
Nincs se fogad, se hajad, és nem tudod kontrollálni sem a széklet, sem a vizelet ürítését.
Az óvodában rájössz, hogy akkor is meg kell enni a sárgarépa főzeléket, és a spenótot, ha nem szereted.
És aludni sem akkor kell, amikor te szeretnél.
Biliztetéskor rájössz, hogy van különbség a kisfiúk, és a kislányok között, még ha csak pár centi is.
Az általános iskolai tanulmányaid hosszú időt vesznek igénybe, és a tornaterem mögötti első csók lesz a legerősebb élményed ebből az időszakból.
A középiskolai osztálytársakkal bulizva rájössz, hogy csakugyan van különbség a fiúk, és a lányok között.
Az egyetemi évek sörhabos, keveset alvós napjai, hamar elszállnak.
A kedvenced az éppen aktuális rockbanda gitárosa, és az év Miss Márciusa.
Friss diplomával a kezedben belépsz cégvezető apád cégéhez, és az első év után ki is rúgod.
Jó kiscserkész módjára begyűjtöd a két gyereket, három szobát, négy kereket, negyedik feleséget.
Aztán azt veszed észre, hogy egyre apróbbra, és homályosabbra nyomtatják az újságokat. Cégvezetőként oda veszed a vállalkozásodba a friss diplomás fiadat, aki egy év után kirúg.
Úgy gondolod, hogy majd kertészkedsz, de gyermekeid eladják a három szobád és a négy kereked. Te pedig egy nyugdíjas otthon kertjében, egy nádból fonott fotelben találod magad.
A kedvenced, az egyetem urológia főorvosa.
Már rég nem tudod, mi a különbség a fiúk, és a lányok között.
Talán annyi, hogy a lányoknak kevesebb a nyugdíjuk.
Így leélsz még néhány évet, aztán jön egy agyvérzés.
Még mindig nem szereted a sárgarépa főzeléket, és a spenótot, de újra meg kell enned.
Ülsz egy helyben. Csak akkor mozdulsz, ha fordítanak rajtad egyet. Ücsörögsz magatehetetlenül. Nem érted a világot, nem tudsz járni, beszélni.
Kifolyik a szádból a gyümölcslé. Nincs se fogad, se hajad, és nem tudod kontrollálni sem a széklet, sem a vizelet ürítését.
HELLO
Hello, hello
Újra itt vagyok
Vissza kellett jönnöm hozzád
És lehet, hogy maradok
Tudom, tudom
Nem láttál rég bármit is mondasz, szemedben
A megértés tüze ég
Én szóra váltanám a gondolatot
De félek, hogy nem érdekel
Sajnos nem állnak össze a mondatok
Én nem ide jöttem
Nem ezt akartam
Reményt kaptam csak az útra
Én az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható
Hello, hello
Nem tűntem el
Csak egy távoli bolygón jártam
Lehunyt szemekkel
De kinyílt lassan a szem
Most is rád ragyog
Könny reszket benne, mert
Látom, hogy vak vagyok
Én szóra váltanám a gondolatot
De félek, hogy nem érdekel
Sajnos nem állnak össze a mondatok
Én nem ide jöttem
Nem ezt akartam
Reményt kaptam csak az útra
Én az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható
Hello, hello
Én a régi vagyok
Tévedésből jöttem a Földre
És félek, hogy itt ragadok
Hiszed, vagy nem
Egyszer hazajutok
Nem látsz majd többé
Hiányozni fogok
Én szóra váltanám a gondolatot
De félek, hogy nem érdekel
Sajnos nem állnak össze a mondatok
Én nem ide jöttem
Nem ezt akartam
Reményt kaptam csak az útra
Én az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható
Hello, hello
Én a régi vagyok
Tévedésből jöttem a Földre
És félek, hogy itt ragadok
Hiszed, vagy nem
Egyszer hazajutok
Nem látsz majd többé
Hiányozni fogok
Rárepülés - szerezd meg neki a legnagyobb örömöt szájjal!
Lehet, hogy valóban mestere vagy eme területnek, ám az is elképzelhető, hogy a mai napig okkal tiltakozol ellene. Tény azonban, hogy a férfiak imádják, ha furulyáznak rajtuk. Tehát, ha azt akarod, hogy kedvesed hosszú távon csak a tiéd legyen, meg kell ajándékoznod őt ezzel az élvezettel. Legalább néha-néha.
Szexi
Nagyobb lesz partnered állóképessége, neked pedig szép látványt és újabb játékfelületet kínálnak a különféle kivitelezésű péniszgyűrűk. Nézzetek szét köztük!
- Igen erotikus hatást keltenek a több sorban gumigyűrűre fűzött apró golyócskák. Miközben csak ajkaiddal és nyelveddel kényezteted a makkját, a gyöngygyűrűt húzogasd gyengéden le- és felfelé a hímtagján.
- Közben azért néha állj le pár pillanatra, hogy egy kis kéjes szenvedésben is legyen része. Párod se hallani, se látni nem fog - csak érezni.
Ütőképesség
Sok férfi kedveli, ha a szívó ajkak időnként elengedik kedvenc tagjukat, és kedvesük gyengéden az arcához ütögeti azt.
- Teszteld le nagy odaadással, milyen erősségig mehetsz el a tudományod alkalmazásában - és közben élvezd a kis szüneteket.
Beállás
Furulyázás közben tedd kényelmessé és izgatóvá kedvesed testhelyzetét.
- Mindkettőtöknek szép, ha te vele szemben, a combjai közt térdepelsz. Megvan mindennemű szabadságod, és bármikor abbahagyhatod.
- A férfi számára csodálatos, ha fenekeddel az arca fölé térdelsz. Ha ekkor egy vibrátort nyomsz a kezébe, akár még hátulról is besegíthet.
- Ugyanez vonatkozik a 69-es változatra, amikor nem csupán a csókolást és nyalást váltogatjátok, hanem egyszerűen csak megállás nélkül simogatjátok egymást.
- Neked kissé az átlagos helyzeteknél egzotikusabb, a férfinak annál érdekesebb, ha a hátadon fekszel, miközben a fejed egészen az ágy szélén nyugszik. Ő a padlón áll, és előretámaszkodva föléd hajol. Így ajkaiddal kényeztetheted a péniszét, bár nem mindenkinél válik be, mert ilyenkor jobban ki vagy szolgáltatva kedvesednek, mint más pozíciókban.
Trükkösen
Dobd fel a partneredet még jobban néhány apró orális mutatvánnyal!
- Szenvedély jéggel: lepd meg egy jégkockával a fogaid között, ettől először kirázza a hideg, majd elönti a forróság!
- Vegyél egy kis buborékos ásványvizet a szádba, és csöpögtesd a hímtagjára, hogy ott gyöngyözzön tovább. Pezsgő érzés!
- Zümmögjél, ahogy a szádban tartod a péniszét. Ettől még jobban vibrálni fog.
- Nagyon óvatosan rágcsáld a hímvesszejét, úgy, mintha kukoricacső lenne. A hátán fog futkosni a kéjes hideg.
- Édesség az édesnek: amikor pedig neki kell rád koncentrálnia, rukkolj elő igazi csemegével: húzz fel egy cukorgyöngyös tangát! Az apró darabokat szép sorjában nyalogathatja le rólad, ez tökéletes desszert lesz a szexvacsorában!
Hogyan méredzkednek a férfiak és a nők?
9 cm
A pénisz átlagos hossza - nyugalmi állapotban.
15 cm
Az átlaghossz merev állapotban, ami azért is jó,
mert a nők 82 százaléka ezzel a mérettel a legelégedettebb.
22 cm
A legtöbb férfi azt hiszi, hogy ez az ő mérete merev állapotban.
Mindössze a nők 9 százaléka vágyik erre a hosszra.
És hogyan méredzkednek a nők?
Az átlagnő melltartómérete 80 B (ez egy kisebbfajta grapfruit).
Tíz évvel ezelőtt ez a méret mindössze 75 B volt (ami egy nagyobbacska narancsnak felel meg).
A szakértők szerint a változás oka a súlynövekedéssel magyarázható.
De nagy vagy kicsi, teljesen mindegy: mindegyiknek megvan a maga csábereje,
ha büszkén viseled!
Kiáltsd százszor, mondd ezerszer,
Kiáltsd százszor, mondd ezerszer, vagy súgd fülembe,
hogy rám vágysz…súgd, legalább most az egyszer!
Mondd, hogy lelked szavamtól ébred,
verseim benned visszhangot vetnek, s hogy,
szerelmem hű vendéged mélységes mélyén szívednek…
Mondd még, mert könny áztatja arcomat,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, hogy halljam hangodat!
Mondd még, hogy szívem betöltse szavad,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, amíg szavad marad.
Magyarázd meg.
Én nem akarom azt mondani Neked, hogy nem.
Nem akarom megkérdezni azt sem, hogy miért.
Ha ilyen kérdéseket akarsz hallani, ne tőlem várd.
Ne nekem mondd. Sosem hallasz majd tőlem ilyet.
Beletörődöm. Elfogadom. Nem kérdezek semmit.
De nem azért, mert nem érdekel. Hiszen érdekel.
Egyrészt nem merem megkérdezni.
Másrészt ha akarod, úgyis elmondod.
Nem fogok toporzékolni.
Csendben hallgatok.
Ezért nem beszélünk soha semmiről.
Nem kérdezünk.
Ha én nem kérdezek, te sem kérdezel.
És azért tartunk ott, ahol.
Félek, nincs jogom kérdezni semmit.
Nem tudom, mikor tartozik nekem valaki magyarázattal.
Inkább csak azt mondom, nem kell magyarázkodnia.
Pedig talán. Egy barát akkor is megindokolná, ha én nem kérném.
Vagy pont azért nem indokolná meg, mert azt mondom, nem szükséges.
Nem szeretnék tolakodó lenni.
Nem akarok rosszat kérdezni.
Nem tudom, tartozunk e magyarázattal bárkinek is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)