Te vagy Én, az Összetartozás titka...

A párkapcsolat..

Valamint az azzal járó örömek és bánatok.
Soha ki nem merülő örök probléma.

Létünk alapja.

A célom, hogy végre Azzal és úgy Élhessem az Életem...

Ahogy, egy Igazi Társsal érdemes.

Mindenki ezt szeretné.
Egy nem működő kapcsolatban...

Bármelyik felet kérdezném is, a válasz ugyanez lenne.

Akkor hogy, hogy nem működik...?
Senki nem úgy választ partnert...

Hogy na, ezzel biztos nem lesz jó...

Ellenkezőleg, vele csodás lesz.

Aztán többnyire hova jutunk.

Van minek a mélyére tekinteni...
Főleg, hogy pont azt vonzod be, akit akarsz.

Pont a Te Lelki Társad.

Aggodalomra semmi ok, mindenkinek van egy Lelki Társa...

Csak meg kell találnia.

Olyan, mint minden más, ahhoz, hogy megtaláld az "Igazit"...

Először Önmagad kell megtalálni.

Ahhoz hogy Te tudj lenni az "Igazi" csak Rád van szükség.
Ahoz, hogy egy kapcsolat jól működjön...

Szintén csak Rád van szükség!

Félszer fél, az csak egy negyed.

Ha a kérdésre TE vagy ÉN?

A válasz az, hogy Te vagy Én.

Az eredmény az összetartozás lesz.

                                          €$@ß@

A tehetetlenség érzése...

Nincs kétségbe ejtőbb, mint a tehetetlenség érzése…

Az utóbbi hónapokban, többször átéltem már ezt az érzést…
A legkülönfélébb érzelmi hatásokat váltották ki belőlem…
Hogy leküzdéséhez, éppen melyik a jobb választás...
Az attól függött…

Milyen lelki állapotban voltam vagy éppen vagyok...

Az adott pillanatban.
Eddig, mindig sikerült…

Még élek!

A legfontosabb, amit megtanultam, ne hagyjam el magam…
Ne veszítsem el a lélekjelenlétem…
Ha valami nehézséggel találom szemben magam.
Lehetőségeimhez képest…
Mindig igyekeztem megtartani...

A kellemes, nyugodt, békés hangulatot…

Mert észrevettem magamon... 

Így sokkal könnyebben jönnek a kreatív ötlet megoldások…

Viszont „sajnos”, időnként előfordul...
Velem is, mint mindenkivel…

Hangsúlyozom, MINDENKIVEL!

S ez nem elítélendő emberi tulajdonság.

Éppen a szitkozódáson keresztül vezet az út, a lelki béke felé.

A szitkozódásnak viszont meg van az a hátránya…
Nem tudhatjuk előre…
Milyen könnyedén, vagy nehezen tudjuk visszatornázni magunkat…
Egy lelkileg kiegyensúlyozott szintre.
Bár a szitkozódás lehet, hogy akkor éppen jól esik…

De a békés, kreatív énünk is "meghal" egy időre!

S ez valójában így van…
Mert ha a szitkozódást megelőzően…
Érzelmi állapotunkra leginkább a remény volt a jellemző…

Akkor valóban "megöljük" a békés, kreatív énünket.

Ám, ha tehetetlennek és kétségbeesettnek éreztük magunkat…
Akkor a szitkozódással...

Éppen, hogy felélesztjük kreatív, békés énünket.

Mert felszabadulunk a tehetetlenség okozta nyomás alól…
S ebben nincs semmi ellentmondás.

Minden csak nézőpont kérdése.

Szitkozódás helyett a tehetetlenségből...
Általában dühvel, akarattal, lehet kimozdulni.
Ami már egyel jobb szint, de még mindig nem a végső.
Ez is nagymértékben mozgósítja az energiákat.
De ez semmi képen ne legyen folyamatos bosszankodás…

Mert az nem vezet sehová…

Az még mindig azt az érzetet kelti...
Hogy még mindig tehetetlen vagyok.
S hogy mi található a tehetetlenség okozta kétségbeesés érzése…
Valamint a dühöt követő bosszúság között?

Mi miatt lesz a tehetetlenségből düh?

Ami az érzelmi állapotokat illeti...
Még ott lehet a fenyegetettség érzése…
A bűntudat vagy akár az irigység.
De ami még ezeknél az állapotoknál is fontosabb az…

A kettő között ott vagyok Én, a magam választásával…

Ellenállással vagy elutasítással...

Még mélyebbre taszítva magam…
A tehetetlenségbe és a kétségbeesésbe…

Vagy elfogadva...

Az akkor kialakult helyzetet, érzelmi állapotot…
Engedem magam tovább lendülni…
Egy sokkal kellemesebb érzelmi állapotok felé.

Csak, hogy világos és egyértelmű legyen…

A düh, a harag, a bosszúság…
Nem feltétlenül és nem minden esetben jelentik azt…
Hogy éppen elzárjuk a megoldás elől az utat.
Adott esetben nagyon is előfordulhat…
Éppen ezek az érzelmek jelzik azt...

Hogy újra megnyílóban vagyunk.

A düh, a harag és a hozzájuk hasonló...
Negatívnak beállított érzelmi állapotok…

Nem szándékot jelentenek.

Ezek csak jelzik azt...

Mennyire vagyunk nyitottak a megoldás előtt.

Márpedig, ha kezdetben…
Elkeseredettséget, tehetetlenséget...
Vagy bűntudatot éreztünk valamivel kapcsolatban...
Akkor a düh, a harag és a bosszankodás éppen azt jelzi…

Kezdünk jobban megnyílni…

S elindultunk az elfogadás és a kreatív, gyors megoldás felé.

Értelemszerűen…

Ha kezdetben mondjuk...
A lelkesedés, a derűlátás, vagy a remény érzése volt bennünk…
Akkor a borúlátás, csalódottság...
Majd a harag és a düh azt jelzi…
Hogy a "szelep" egyre zárul...
S nem a számunkra megfelelő irányba tartunk.

Az írásom csak arra hívja fel a figyelmet…
Hogy abban a kis résben, ahol alkalmunk nyílik a választásra…
Legyünk éberek, és az érzelmeinkre támaszkodva...
Körültekintően válasszuk meg…

Hogy merre is indulunk tovább.

Ilyen formán, Én a dühöt, a haragot, vagy a bosszankodást…
Csak akkor tekintem kerülő útnak…
Ha előtte kellemesebb érzelmi állapotban voltam.

Ellenkező esetben…

Én inkább az elfogadás és kreatív megoldás felé vezető...

Első lépéseknek tartom ezeket.

S hogy mitől alakul ki bennünk...
A tehetetlenség és az elkeseredettség érzése?

A kialakult helyzettől és Önmagunktól…

A pillanatnyi érzelmi állapotunk elutasításától.

Bármilyen helyzettől!

Az a tapasztalatom…

Nagyon sok Nő és Férfi... 

Nem csak a kellemetlen helyzeteket utasítja el...


De még az őszinte, tiszta, fenntartások nélküli szerelmet is…

Még akkor is ha mindene ezt kívánja…

Királynőm…

Csak annyit kérek…

Légy Jelen a Pillanatban!

Tudatosítsd magadban tested minden rezdülését…

Minden apró érzetét...

S ha felbukkan egy probléma, ne utasítsd el…
Hanem inkább mutass őszinte érdeklődést az irányába.
Leld meg a megoldás megtalálásában az izgalmat.

Mert ott van!


Csak tégy egy próbát!


Megéri!

                         €$@ß@

Aludj...

Míg Én csendes, szavakat gyűjtök Neked...

Aludj.

Míg Én gondolataim összeszedem...
Lelkem is lábujjhegyen jár...

Aludj.

Csendben sugallom vágyaim Feléd...

Olyan jó lenne, most elmerülni benned...
Egy szelíd szédülésben...

Szíved fölött, egy piciny menedékben.

S lélegzetet venni belőled...
Majd hagyni, hogy hallgass belém...

Utána álmaidban elbújva, hozzád simulok...

S újra álmodom, azt az augusztusi délutánt...

Amikor szerelmeddé csókoltál...

Aludj...

                       €$@ß@

Éld az Életed, ahogy helyesnek látod...

Tudod Kedvesem...

Nemet mondani másoknak...

Ez része a felébredésnek, ez gyönyörű.

A felébredés része, hogy úgy éled az életedet...

Ahogy helyesnek találod.

Értsd meg...
Ez nem önzés.
Önzés az, mikor mások azt követelik tőled...

Hogy úgy élj, ahogy Ők helyesnek látják.

Mert ez, az igazi önzés.
Egyáltalán nem önzés, ha úgy éled a saját életed...

Ahogy helyesnek látod.

                              €$@ß@

Újra kezdeném az életet Érted...

Hiányod, több mint testi vágy.

Hiányzik az arcod, a hangod, a szertelenséged...
A vérfagyasztó vesébe látásod...
A váratlanul kimondott igazságod...
Az őszinteséged...

A naivitásod, a rád törő fáradtságod, a félelmed... 

Mikor azt mondod a telefonba, hogy sok a munkád... 
A visszafoghatatlan kacagásod...
A magabiztos tehetséged...
A kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged...

Újra kezdeném az életet Érted.

                             €$@ß@

Nem érdemes mást, csak a Legtöbbet...

Egyszer.
Mindig csak egyszer.

Mindig először, mindig utoljára.

Nem a törvényt keresni.

Szabadnak lenni.

Nem alkalmazkodni.

Elhatározni.

Nem a megszokás.

A váratlan.
A kaland.
A veszély.
A kockázat.
A bátorság...

A küszöbön állni.
Folytonos átlépésben lenni.

Élve meghalni, vagy meghalva élni.

Aki ezt elérte, szabad.

S ha szabad, belátja, nem érdemes mást, csak a Legtöbbet.

                                                     €$@ß@

Soha nem csalódom másban...

 

 

Én soha másban nem csalódom...

 

Csak saját ítéletemben.

 

 

                               €$@ß@

Érints meg...

Megint elment a nap, ahogy mindig szokott.

Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.

Ami félig van kész, az ma félig marad.

Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk.
Itt már tudjuk, milyen.

Rád bízom, merre.

Ne ez a bolygó legyen.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.

Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen...

És kívánj jó éjszakát.
Ki mondja meg, vajon meddig lehet...

Hogy minden nap, mindenhol erős legyek?

A csönd volna jó.

Kicsit könnyebb napok.

Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.

Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen...

És kívánj jó éjszakát.
Elment a nap, ahogy mindig szokott.
De túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.

Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

A szerelem az élet hatalmas ajándéka...

A Szerelem az élet egyik nagy misztériuma...

Egy hatalmas ajándék..!

Melyből a valódit átélni, csak keveseknek adatik meg.

S Én boldog vagyok, hogy közéjük tartozom…

A szerelemnek sok fajtája van...

De ebből csak Egy az ami Igaz..!

Sokan hiszik úgy, hogy szerelmesek...
De amit átélnek, az csupán birtoklási vagy szexuális vágy...
Fellángolás, érzéki csalódás, hiú ábránd, vad szenvedély.
A képzelet és az érzékek játéka.

Nem a szexuális kielégülésből fakad a szerelem...
A szerelem teszi lehetővé az igazi szexuális kielégülést.

A valódi szerelem mélyről, a lélek legmélyéről jövő...
Kölcsönös ősi misztikus, teremtő erő.
Az önátadás művészete.

Az emberi lélek és a szív műalkotása.

A Szerelem gyengéden odaadó, védelmező, simogató...
Felemelő, magasztos, biztató...

Szárnyakat adó mágikus repülés.

Tisztítótűz, eksztázis, katarzis...
Igazi megsemmisülés.

Két lélek egymásra találása...

Tanulási, ébredési folyamata...
Egymás által jobbá, magasabb rendűvé válása.
Gyönyörű, fénytől ragyogó, harmat tiszta összefonódása...

A Végtelenben, az Örökkévalóságban.

De a szerelem vak.

Amikor egyoldalú...
Amikor csak önámítás...
Amikor elvakít az érzés...
Amikor szépnek és tökéletesnek látjuk a másikat...
Holott számtalan hibája van.

Azt mondják, a szerelem elmúlik...

Tiszteletté, szereteté szelídül.

Nos, ez szerintem nem igaz...

A szerelmet is lehet táplálni, életben tartani.

Sőt kell is...! 

Én is ezt teszem, lassan egy éve...

S élvezem minden pillanatát.

                               €$@ß@

Nem kezdeni, hanem folytatni fogunk valamit...

Kedvesem, észrevetted már…?

Ha közeledben van, "Akit" szívedből szeretsz...

Mintha melegebb lenne, forrna a levegő.
A tárgyak mosolyogni kezdenek, minden ismerős lesz...
Mintha az illat is megváltozna körülötted...
Ha a közeledben van, aki számodra kedves.

Ez az összetéveszthetetlen, jelenlét érzet...

Amikor meghitté varázsolódik körülötted minden...

Na, ez a szerelem biztos jele.

Minél valódibb Benned a szerelem...
Annál távolabbra hat térben és időben.
Ha szerelemmel Rád gondolok, megjelenik nálad az üzenetem...

Mert ha igazán szeretsz, akkor előbb-utóbb, Rám találsz...

Egyszerűen azért, mert össze vagy hangolódva Velem.
Ennek az összekapcsoltságnak a legrejtélyesebb része...
Amikor először találkoztunk az életben...

S bizonyosak voltunk benne, hogy "Ismerjük Egymást."

Nem először láttalak…
S Te nem először láttál...
Mintha, nem most bukkantunk volna fel először...

Hanem visszajöttünk, s most itt vagyunk megint.

Előző életek pillanatai ezek.
Minél éberebb a lélek, annál bizonyosabb benne...

Itt most nem kezdeni, hanem folytatni fogunk valamit...

                                   €$@ß@

Álmodj velem...

Álmodni hívlak most... Gyere, álmodj Velem...
Csak hunyd le két szemed, és fogd meg lágyan kezem.

Rugaszkodj el bátran... Lelked könnyű, pihe...
S vágyad elég erős... Hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez... Mi, nem kell már, hogy fájjon...
Jövő reményihez... Hol kétség, sose bántson.

Nincsen mitől félned... Álom még, csak álom...
Minden, mi körülvesz... Szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak... Mert Én is álmodom...
Veled szállok... Képzeletből kovácsolt szárnyakon.

Míg az otthon érzés... Fel nem támad Bennem...
Vidáman harsogva... Ilyennek kell lennem!

Álom, még csak álom... A Tied, az Enyém...
Ölelő karjait... Hívón tárja felém...

Míg káprázat fényében, tündökölve ragyog...
Gyere, álmodj Velem... Mert a Tiéd vagyok.

                        €$@ß@

A múlt már nem kísért...

Belülről indult, s átfutott rajtam egy édes reszketés...

Lüktetett, ahogy elárasztott valami furcsa szédülés.

Néztelek, míg szemlesütve mondtad... 

A múlt már nem kísért.

De tudom, Te is Azt érezted, mikor a kezünk összeért.

                                               €$@ß@

Szívedből szeretni...

Mesés álmaid, álarc mögé rejted...
Én átlátok rajta, de Te nem is sejted.

Azt hiszed, játszhatsz, elhiszem a darabod...
Pedig jól tudom, csak érzéseid tagadod.

Szép szerep, gyenge, félénk Nőnek lenni...
De merj néha-néha az álarc mögé nézni.

Lásd meg Magadban a tiszta értéket...
A mélyen titkolt, nagyszerű eszméket.

A tagadott érzést, mi perzsel, s melegít...
A lángoló szenvedélyt, mi mindig felhevít.

Tudj sírni, ha meghal lelked egy darabja...
Tavasszal a zöld fűben hemperegni kacagva.

Merj végre égni, vágyni, fájni s nevetni...
Emelt fővel, bátran szívedből szeretni.

                    €$@ß@

Otthonra találsz...

Indulok haza, mert hazavársz...

S mire hazaérek...

Te is otthonra találsz...

Bennem.

                                                €$@ß@

Én a Tied vagyok...

Királynőm...

A szerelmünk, ha nem a szabadságunkból fakadó...

Akkor semmilyen.

A szabadságunk mindössze Egy...
Hangsúlyozom... 

Egy birtokviszony megteremtésére ad lehetőséget...

A valóság birtokviszonyára, ami így hangzik...

Én a Tied vagyok.

Ez a létezés...

Odaadottnak lenni.

S nem tenni mást, mint szeretni.

A szabadon létező csak akkor vagy, ha Őszintén szeretsz.

Ha meg akarnálak szerezni Magamnak...
Ha azt akarnám, hogy az Enyém légy...
Tragikus tévedés áldozatává válnék.

Te csak úgy lehetsz az Enyém...

Ha a benned ragyogó szabadságában úgy döntesz...

Nekem adod Magad.

S ha ki tudod mondani...

Én a Tied vagyok.

Ez csak és kizárólag a Te döntésed lehet.
Szabad és önkéntes.

Ebben a döntésedben szabadon kiteljesülsz...

Valóságos és boldog leszel...
Tekintet nélkül arra Én, hogy viszonyulok hozzá.

A Te szeretetedért, Én semmit nem tehetek.

Ezért vagyunk kiszolgáltatottak, mikor szeretünk.

A kapcsolatunkért, viszont lehet tennem.

Tenni a létezés legmerészebb tettét...

Odaadni magam... Neked.

S kimondanom, amit a szívedben, már régóta érzel... 
Az egyetlen valóságos birtokviszonyt teremtő mondatot...
A szeretet, a létezés varázsigéjét...

Én a Tied vagyok.

A szerelem ajándékát akkor kapjuk...
Ha a létezésnek, már semmi más eszköze nincs ahhoz...
Hogy a szeretetlenségünkből kimozdítson.

Ekkor, egy mindent átható érzést kapunk...

Elemi erejűt, ellenállhatatlant...

Amely lerombolja a biztonság, a védettség falát...

S kinn találjuk magunkat a valóságban...
Mezítelenül, védtelenül, kiszolgáltatottan...

Boldogan.

                             €$@ß@

Rabul ejtettél...

Nem láttalak, de mindig látlak, napsütésben, sötét éjben...
Behunyt szemem mögé rajzol, féltve-óvó képzeletem.

Lennél bárhol is, mindenütt Rád kiállt a szívem...
Fölfedez a nyugtalanság, ami körülkerít mindenütt.

Megtalál a hangod, kihallatszik a csöndes szólam...
A bátortalan félénk vallomás, elér hozzám, felvidít.

Szemed menekülő pillantása rabul ejtett, nem ereszt...
S fogva tartja szívem, mint fogoly kezét a bilincs.

                                  €$@ß@

Hangod, szívem foglya már...

Most itt vagy Velem, hangod hallgatom...
Milyen hatalmas, mégis lágy zene.
Lázasan jegyzi minden rezdülésed...

Szívem s lelkem viaszlemeze.

Ne vesszen el, most semmi árnyalat...
Mikor újra elmész, s nem leszel Velem.
Csupán a hangod visszhangja az Enyém...

Amint lelkemmel, szívemnek lefényképezem.

Ha messze élsz majd, Én mégis hallak Téged...
Mint Beethoven a nagy dallamot.
Süket leszek, ha kinti zaj recseg majd... 

S csupán belső zenédre hallgatok.

Bezárom lelkembe. Hangod, szívem foglya már...
Örök zenéd, mindig itt marad Velem. 
S úgy rejtem, mint az őserdei fák...

Lombsátra egy ritka, madár éneket.

S mikor elhív Téged a messzeség...
Kinyitom rejtett, titkos hangszerem.
S hangod dallamát, ízét, illatát...

A lemezről, szívemre visszapergetem.

€$@ß@

Egyszer... Mindörökre.

Egyszer eljön a Te pillanatod...

Mosoly lesz arcodon, s arcomon.
Simogatod kezem, simogatom kezed...
Szél lebbenti szét a Ránk nehezedő sötét felleget.

Egyszer eljön az Én pillanatom is...

A beteljesülés várva-várt pillanata.
Angyal leszek arcodon, betakarlak szárnyaimmal...
S lebegek, hogy Te is lebegj, Őrült Vágyainkban.

Egyszer eljön a Mi pillanatunk is...

Esőtől ázunk, fázunk, kékül el ajkunk.
Ölelésünktől emelkednek hegyek...
Háborognak tengerek, őrlődnek fel sziklák, kövek.

Egyszer majd Egymásé leszünk, az árnyak tovatűnnek... 

Meztelen lesz a tenger, a mi tengerünk.
Hogy aranyban, ezüstben fürödjünk benne...
Nem először, s nem utoljára, hanem Mindörökre.

                                                 €$@ß@

Végre hazajöttél... Végre itthon vagyok...

Ha elérkezik az, amire igazán várunk, arra ráismerünk.

A szerelemben...
De még a szexualitásban is...

Az ember haza akar találni a másikban.

S erre várakozni kell.
A szerelmeskedés önfeledt élményét...
Megelőzi a várakozás feszítő érzése.

Amíg nem vagy az enyém, idegenben járok.

Száműzött vagyok.
A várakozás feszültségében a jelenünk ellehetetlenül...
Nem bírjuk tovább...
S elérkezünk egy olyan pontra...
Amikor képtelenek vagyunk már várni tovább...
Átlendülünk a holtponton...
S testünkben elárad a régóta vágyott ismerős érzés.

Férfi a nőben... Hazatalál.

S a Nő örömében, ott van az a kimondatlan érzés...

Akire sóvárogva várt... Hazaérkezett.

Ennél pontosabban nem lehet kifejezni a szeretkezés örömét...

Végre hazajöttél... Belém!

Végre itthon vagyok... Benned!

A saját házadban is száműzött vagy...
Ha nem szeretsz és nem szeretnek igazán.

Úgy érzed, idegen emberek között élsz.

                                            €$@ß@

Feloldódni Benned...

Akkor tudjuk meg, kik vagyunk valójában...

Amikor feloldódunk valaki másban.

Aki képes arra, hogy ne csak önmagának éljen...

Az találja meg önmagát.

A szívünk mélyén mindannyian erről ábrándozunk.

                                                         €$@ß@