Egy szót szeretnék csak kimondani...

Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta soha, senki más...
Hogy benne égjen, forrjon lángolón minden vágyam, mint vad villámcsapás.

Hogy érezz benne érzést, égetőt, mit hoztam Hozzád annyi sorson át...
S ez zengjen, zúgjon, mintha szélvihar búgat egy roppant égi orgonát.

Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta senki, senki se...
Hogy több legyen, mint Én s az életem, szebb, mint megannyi tündérszép mese.

Ezernyi ősöm lobbant véreként égesse, mint a billog lelkedet...
Legyen tűzcsóva, melynek fényénél, Igaz Magam, majd érted s megleled.

Egy szót szeretnék csak kimondani, úgy, mint nem mondta soha senki más...
Hogy benne zengjen minden esküvés, alázat, hit, vagy szentelt fogadás.

Egy szó legyen, de mint kohóba láng, lobogja szívem forró, vad dalát...
S acélba égve, mint örök kapocs, Hozzám szorítson minden sorson át.

Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta soha, senki más...
De lásd a szívem, ajkam tétova, megülte szörnyű idegen varázs.

Ember vagyok, nem büszke Óceán, nem szélvihar, se tűz, se égi fény...
Nem esti szellő, nem is holdsugár, egy szerelmes szív, s néha csüggedés.

Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta senki, senki más...
Hogy benne titkok néma éjjelén, álom ha tárul a szívembe láss!

De nem lehet! Szívemre két szemed, igézve ont le bűvös titkú leplet...
S dadogva, mint a gyermek, halk imát, súgom füledbe...

Királynőm Szeretlek...

                                           €$@ß@

Úgy vagy jó, ahogy vagy...

Ahogy jársz...

Ahogy állsz...

Ahogy szólsz...

Ahogy sírsz...

Ahogy hívsz...

Ahogy nézel...

Ahogy késel...

Ahogy adsz és szeretsz...

Vagy gyűlölsz...

Ölelsz és olykor megtagadsz...

Úgy vagy jó, ahogy vagy.

Mert mindig leszel...

Mert mindig vagy.

                      €$@ß@

 

Kíváncsiság és fantázia...

Álomvilág, képzeletek, gondolatok, vágyak...

Létem mozgatórugói...
De mi valósul meg?
S mi marad örökké, csak vágy és álom?

A kíváncsiság és a képzelet, a lét, két legnagyobb erénye és hibája...

A kíváncsiság, mellyel megismerni vágyom a megismerhetetlent...
S a fantázia, mellyel elképzelem és megalkotom az elképzelhetetlent.

Olyan érdekes a képzelet...

Ez az erő, minden emberben egyaránt működik, kivétel nélkül.

Én is használom, hogy szebbé, jobbá tegyek dolgokat, újakat alkossak.

Persze számtalan dolog marad csak elképzelés, vannak amik persze megvalósulnak...
De a legjobb, mikor minden egyes részlet olyan, mint ahogyan azt elgondoltam.
Becsapós dolog ez...

Mert képzeletben minden olyan egyszerű.

A valóság, pedig sokszor bonyolult...
Nagyon bonyolult!
Ha lehunyom a szemem...

Akkor is létezik egy világ rajtam, és az álmaimon kívül is.

                                                  €$@ß@

Mindig Veled…

Kaland az élet, ezt mondták már Nekem sokan...
Kaland az élet, mindennek nagy ára van.

Kaland az élet, de végül is jót tett Velem...
Kaland az élet, de elküldött Téged Nekem.

Mindig Veled, szívem boldog, mert álmot talált...
Mindig Veled, Minden reményem valóra vált.

Mindig Veled, Együtt élünk míg világ a világ...
Varázslat volt, vagy egy mosoly csupán?

Szerelmes lettem Én...

Kalandor évek, most megállok a félúton...
Kaland az élet, hogy ki mondta, már nem tudom.

Szemedbe nézek és forog a világ Velem...
Szép ez az élet, mert elhozott Téged Nekem.

Szerelemben... Mindig Veled…

                                   €$@ß@

Mosollyal szenvedni...

Azt mondják...

Nem érdemes sírni, mert az igazi könny ritka...

Mosollyal szenvedni az élet titka.

                                       €$@ß@

Te vagy az álmom...

http://www.youtube.com/watch?v=fYHDVzAnOMc&feature=player_embedded#!

Te vagy az álmom, soha nem volt más...
Te vagy a kezdet, s Te vagy a folytatás.

Amiben hittem, az Benned testet ölt...
Köszönöm Istenem, hogy nekem adtad Őt.

Te vagy az álmom, jutalmam mindenért...
S ha néha féltem, Melletted véget ért.

Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem...
Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem.

Én is vártam már Rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Hidd el, Én is vártam már Rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz Értem, bárhol jársz.

Végül Rám találsz.

Te vagy az álmom, szebb vagy bárkinél...
Ahogyan ébredsz, a reggel mást ígér.

És minden napban, ott van az új varázs...
Nekem már csak Te kellesz, és senki más.

Te vagy az álmom, jutalmam mindenért...
S ha néha féltem, Melleted véget ért.

Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem...
Félek, hogy álmodom, és mégis elhiszem.

Én is vártam már Rád.

Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem.
Bárhol jársz.

Hidd el, én is vártam már rád.

Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz.
Végül rám találsz.

Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....

Én is várta már rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Hidd el!

Én is vártam már rád.
Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz....

Hidd el!

Én is vártam már rád.
Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz....

Hidd el!

Én is vártam már rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Csak a Ma van, csak a Most...

Minden, mit adhatok, azok csak pillanatok...

A közös hangok, gondolatok, melyek az idő végtelenjéből szárnyra kelve...
Szétfoszlanak a Mindenségben.
Ami bent, az kint, s ami fent, az lent, így ringatózunk az életünk tengerén...
S a véletlen, hogy épp Egymás mellett ülünk...

Az nincs... Véletlenek nincsenek...

Adunk és csak adunk, s nem akarunk érte semmit, csak lenni...
Ez nagyon jó....
Belefúrni fejünket az édes szavak nagy, puha párnájába...
Nevetni, s nevettetni...

Felhőtlenül, abban lenni...

Aki Vagyok... Akiért Vagyok...

Csak a Most-ban lüktetni... Csak létezni...
Csak létezem... Csak lélegzem...
Semmi Vagyok... Minden Vagyok...
Az Út Vagyok... Az Élet Vagyok...

Bennem Vagy... Benned Vagyok...

Csukd be a szemed, s csak ringatózz...

Ne gondolj a holnappal, ne gondolj a szavakkal...

Csak a Ma van, csak a Most..!

Csak ez a pillanat...

                                 €$@ß@

Azt hiszem...

Azt hiszem...
Egyazon anyagból gyúrtak Minket azok a bizonyos kezek…

Egyazon lélekből adtak nekünk szemet, szívet, lángot, hitet.

Azt hiszem...
Léteztem már a múltban Veled, csak összeszorított lélekkel vak a képzelet…

Keresni, szeretni, várni, találni, gyémántra ismerni sok műanyag helyett.

Azt hiszem...
Szívedből nőtt ki a szívem valaha, s tested rezdülése lett a ritmusa…

Érintésed nyomán ismerte meg, milyen a boldogság, szépség, öröm.

Azt hiszem...
Te lettél boldogságom, szépségem, örömöm, hitem, amim nem volt még sosem…

Jóságot, szerelmet adtál Nekem, s lettél otthona, törékeny lelkemnek.

                                            €$@ß@

A Skorpió Hava...

Hova hív, hova nő, vágyaim tava?
Ahogyan ideér a skorpió hava…

Nem nyughatom!
Nem tudhatom, hogy miért várlak.

De nincs víztükör, néma hűs öböl, hogy nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Keserű, gyönyörű, és néha csak nehéz...
Tűzön át, vízen át menni, ha Te mész.

Nem nyughatom!
Mert rég tudom, hogy miért várlak.

Nincs nap sem éj se út, se tér, hol nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Túl a vágyott érintésen mindegy hol vagy, úgyis érzem...
Amit semmi nem takarhat, amit semmi el nem olthat.

Bármit tennék, egyre jobban ég.
S a húsomba mar ezer érzés.
Ez a kín, mely mégis pont így szép, mégis, mégis így szép.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Kezdetben...

Kezdetben volt a csönd s nem tudtam még, hogy miért kívánlak szeretni…
Aztán megérintett a hangod, s Én még mindig nem tudtam, miért kívánlak szeretni…
Majd jött a láz, és nem értettem, miért kívánlak szeretni…

S úrrá lett Rajtam a vágy...

Amely nem ismerte még Magát se, csak egy célja volt...

Szeressen...

Kezdetben nem voltál Te sem.

Te nem kutattál, mint csillagász az égben egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával, számítva ki...
Másutt sehol, csak ott lehetek, csak ott vagyok.

Ott az idők kezdetétől, még láthatatlanul.

Te nem vágytál meghódítani Engem.
Te nem akartál fölfedezni sem, mint a tudós a dolgok lényegét.
Te nem akartál megközelíteni, Magamért szeretni sem, mint az ember a Holdat.

Mert kezdetben nem voltam Én sem.

Kezdetben minden együtt lakott és mégis éreztelek, és mégis tudtalak…

Robbanva törni készültem Feléd, ragyogva vártalak...

De még csak reszketés, sejtelem voltál Te is…
Egyszerűen csak voltál...

A Szívemben...

Mégis tudtalak…
Tudtam, hogy megszületsz gyöngéden, s félelmetesen…

Mert hiszem, hogy van eleve elrendelés…

Mert ehhez az értelem kevés…
S nem olyan céltudatos megismerés az elhatározás, mint a felfogható elektromosság.

S mégis tudtalak, fölfogtalak, és vártalak…

Tudtalak léttelenül…
Mert kezdetben közös volt minden…
Mert kezdetben Én is Te is a csönd virágai voltunk
Kezdetben csak a vágy volt, ahonnan fölszabadultál…

Az idő Nekem álmodott virágot.

Téged teremtett.

Te oszthatatlant, egyszer létezőt, ki nem lesz soha többé.

Öröktől fogva gondolt ki Nekem Téged, és elgondollak majd örökké.

Én Veled leszek hulló, s halhatatlan.

Az idő Mibennünk példázza a halandó világot, s a halhatatlanság ígéretét...

                                                   €$@ß@

Tudnond kell mit érzek...

Ne higgyük, hogy elegendő...

Ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat...

Amely szerelmünk iránt eltölt bennünket.

Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is...
Különben nyugtalanná, bizonytalanná válik...

Érzelmileg fázni kezd mellettünk.

                                      €$@ß@

Szemeidben táncolok...

 

Fellobbanok Benned, mint kialvóban lévő kanóc...

Mit megsimogat egy apró váratlan fuvalom.
Szemeidben táncolok, majd könnyű csókot hagyok...
Meztelen, reszkető válladon.

Édes vágy ébred öledben...

Mint csöppenő méz olvadok, gyöngyöző tested köré...
A vágy ereje kiszakít a térből...

Valahová a végtelen fölé.

                                      €$@ß@

Táncoltál már valaha az esőben..?

Táncoltál már valaha az esőben..?

Egyszer próbáld ki!

A világ egyik legcsodálatosabb élményét fedezed majd fel...

Mely egy életre megszállottá tesz.
Egyfajta extázis, ahogyan az esőcseppek megérintik az arcod...
Amint minden ruhadarabod elnehezül és csak pörögsz, pörögsz.

S rádöbbensz jó őrültnek lenni.

A bőröd selymes lesz, a lelked felszabadult...
Mintha ezernyi lánc hullott volna le rólad.

Lehetsz kicsit őrült is, de mindig légy Önmagad!
 

                                      €$@ß@
 

Én szeretek táncolni az esőben...

A szerelem nem feltétlenül fizikai, és nem ideálisan romantikus.

Szeretni azt jelenti...

Elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg.

Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek...
Akiknek minden dologból a legjobb van...

Hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van...

Az Élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart...

Hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.

A tudat, hogy szeretlek s Te viszont szeretsz...
Olyan melegséget és gazdagságot ad az életünknek...

Amit semmi más nem pótolhat.
  

                                                   €$@ß@

Két test, egy lélek...

Van egy világ, hol minden vágyunk kiteljesül Bennünk…
Az elcsent röpke pillanatok, tartalmassá válnak.

Ahol érzéseink dacos ereje, ledönt minden akadályt…
S a legmeghittebb perceink is könnyet rejtegetnek.

Itt nem baj, ha sóhaj kel szárnyra a fodros habok között…
S az egymásnak súgott szép szavak, öleléssé válnak.

Mert itt minden valós gondolatunk, egy lélekben rezdül…
S a szívünkből áradó fény ragyogja be, a csillagos éjszakát.

Más ez a világ, mikor távol mindentől, Melletted lehetek.

S nem kell rágondolni a valótlanul szürke hétköznapokra…
Amik sűrű magányt tükröznek, ha nem foghatom kezed.

Mert Nekem Te lettél a biztos betonpillér, törött múltamra.

Jó lenne e világ ezerszínű csodájában végleg elrejtőzni…
Ott maradni, ahol minden pillanatunk visszahoz egy hangot.

Mely mindennél szebben játssza dallamát az érzéseink húrjain…
Mikor szorosan Hozzád bújva, újra és újra az Én szavaim hallgatod.
 

                                              €$@ß@

Kitalálom-e mondd..?

Látom ma is arcodon, gyűröttnek tünik az árnyék...

Megint nyomot hagyott a hétköznap ott, a lelked mélyén s ez fáj még.

Ez az arc már, olyan ismerős, találkoztam vele párszor...

Tudom segít egy jó, egy őszinte szó, s ha kell Én elmondom százszor.

Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet...

Kell hogy érezd, fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál hát ne kérdezd.

Kitalálom e mondd, mire gondol szíved mikor így nézel pont...

Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, csak nevetnél végre már.

Kitalálom e mondd, mire gondol szíved épp, mire pont...

Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, a lelked ér hozzám.

A könnycsepp ma is arcodon, elárul mindent, mit érzel...

Mikor valami bánt, a szíved ne zárd, Előlem már soha így el.

Mert nem vagy egyedül ma már, Én segítek majd hogyha kéred...

Igen történhet bármi egy életen át, Én itt leszek nem kell félned.

Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet kell, hogy érezd...

Fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál, hát ne kérdezd.

Kitalálom e mondd...

   

                                                                          €$@ß@

Legyen ez egy Őrült Vágy....

Védtelen vadként ejt rabbá egy hang, s egy sóhaj csendesen...
Nesztelen vágy seper végig, meztelen ringó testeden.

Éget, kínoz, fáj az érzés, mégis láng lobban szemedben...
Ha végre egymásra talál, Lüktető testünk kéjesen.

Halk lélegzetünk messze száll a gyorsan múló éjjelen...
De tested még ringatózik, forrón felhevült testemen.

                                    €$@ß@

Szívemben egy kis helyen, másik szívet hordok...

Vágyak tengerében, megfürdöm majd Veled...

Vad, forró éjszakákon a karjaidban leszek.

Átölellek szorosan a szerelem hevével...

Hogy érezd a testemet, ezer szenvedéllyel.

Nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rád...

Nincs olyan perc, hogy két szemem nem lát.

Mert lehetsz távol is, a szívem Érted ver...

Minden egyes dobbanással, új életre kel.

Mert az érzéseim, színes szárnyakon repül...

Szemed csillogásán, ha izzó parázs hevül.

Nincs titkos gondolat, mely nem hozzád vezet...

Hisz Rólad szól a jövőm, s minden képzelet.

Mert hinni akarom, hogy Veled leszek boldog...

Szívemben egy kis helyen, másik szívet hordok.

                                                      €$@ß@

De miért?

De miért?

Hisz Te is annyit érsz, mint az, kinek rendes férje van...

Benned is úgy lobog a vér, szeretnél élni boldogan...

Fényes vasárnap járni kinn, büszkén, karolva vinni, mutatni...

Nézzétek!
Enyém!
Állni a pletykálók előtt...

S nem mellékutcák kis, sötét zugában kapni csókokat...

S ijedten rebbenni szét, ha ismerős, ki ott haladt.

Te Királynőm...

Ki házason, nős embert szeretsz, sok asszonynál ezerszer többet adsz...

Hitet, szerelmet, életet, türelmet, ifjú álmokat...
 

                                  €$@ß@

Ez mind Te vagy...

Egy akkord a zongorán, amire szívünk oly régóta vár.
Egy szélbe suttogott szó, amit kimondani annyira jó.

Egy félmosoly az ajkadon, miközben a lelkedet hallgatom.
Egy simogató szempár, ha nem lenne, megálmodnám.

Egy könnyű kéz a vállamon, és megszűnik minden fájdalom.
Egy elvarázsolt pillanat, mi örökre a miénk marad.

S ez a néhány apró csoda, Nekem mind Te vagy...

                                                €$@ß@