Egészséges izgalom.

Szeretkeztetek már Bevásárlóközpontban?




Én igen, a minap.

Elhihetitek, fantasztikusan izgalmas, feledhetetlen élmény, még akkor is, ha nem tudhatjátok biztosan a párommal tettem,vagy a szerelmemmel.
Meglepő volt tőle, Ő kezdeményezett, Én csak asszisztáltam, de nagyon élveztük, még ha diszkréten, csendben kellet maradnunk, akkor is.
Mikor kijöttünk a próbafülkéből, egy unott tekintetű fazon állt kint, s várta a párját, legszívesebben szóltam volna neki, menj be utána, ne kéresd magad.
De még ennek, nem jött el az ideje.
Pedig csak egy egyszerű elhatározás, változtatni szokásainkon, keresni minden alkalmat, hogy örömet szerezzünk a másiknak, nem csak a szex, hanem az élet bármely területén.
Még csak mi is most kaptunk rá az ízére, izgalmat vinni kapcsolatunkba.
Húsz év nagy idő, van olyan, akinek ez már egy élet.
Unottan rohanó világunkba, belefér némi egészséges izgalom.
Ez olyan, mint a rasszizmus, mindenkiben benne él, de elfolytjuk.

Hol kicsit, hol jobban, de nézzetek mélyen magatokba.


Ott van, ugye?

"Ha kedves vagy azzal, aki tévesen hív,

Ha észreveszed a hóban kinyíló virágot,

Ha az úton elsőbbséget adsz,

Ha panaszodnál több a mosolyod,

Ha néha jól kisírod magad,

Ha még észreveszed a jól mászható fákat,

Ha tudsz testvériesen osztozni,

Ha visszadobod a kis halat,

Ha néha fáj a szíved egy másikért,
Ha előfordul, hogy elégedetten alszol el...

...akkor jól éled az életed..."

Szexen kívül!

Az ágy nem minden esetben a legtökéletesebb helyszín, van, hogy magunknak kell megteremteni a megfelelő helyzetet, hangulatot ahhoz, hogy képesek legyünk megosztani párunkkal azt, ami a szívünket nyomja.
Sort keríthetünk erre egy palack bor mellett, egy erdei sétán, akárhol is vágunk bele, mindenképp legyünk kettesben, gondoskodjunk arról, hogy semmi zavaró tényező ne törje derékba a beszélgetést.
Nem élveztem még soha!
A szexuális gyónás egyik legnehezebb pontja talán az, amikor sokévi tűrés, hallgatás és kielégületlen együttlét után szeretnénk hangot adni problémánknak.
A feladat duplán kellemetlen, hiszen azon túl, hogy éveken át rossz volt nekünk - nem tapasztaltunk orgazmust, színleltünk, és ki tudja, milyen okból kifolyólag tűrtünk valamilyen kellemetlen helyzetet -, ne feledkezzünk meg arról, hogy a másik félnek sem könnyebb az igazság elviselése, hiszen ő a becsapott és megtévesztett.
Valóban, a sértett fél számára tényleg csak nehezen érthető, hogy kinek teszünk azzal szívességet, hogy hallgatunk valami olyanról, ami nekünk nem jó.
Ha ilyen vagy ehhez hasonló teher nyomja a vállunkat, és mindenképp szabadulni szeretnénk tőle, vagy kérjük ki szakember véleményét, hogy testreszabott tanácsot kapjunk, vagy válasszuk az egyenes beszédet, vállalva annak minden következményét.
Legyünk tisztában azzal, hogy nagyon sok múlik a másik érzékenységén, a szeretet erősségén, és bár közhelynek tűnik, az idő is sokat tompít az érzéseken.
Gyónás során igyekezzünk megmagyarázni hallgatásunk okát, és tudassuk párunkkal, tisztában vagyunk azzal, számára ez mennyire elviselhetetlen állapot.
Az ilyen és ehhez hasonló helyzetek próbára teszik a kapcsolatot, ám ha ezt átvészeljük, és eztán valóban az őszinteségre alapozunk, tudjuk majd, értékes társ van mellettünk.

Szeretni valakit valamiért.

Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér

Szeretni valakit valamiért

Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért

Szeretni valakit valamiért

Ezer életen, és ezer bajon át

Szeretni valakit valamiért

Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj

Szeretni valakit valamiért

Fenn az ég, s lenn a föld

Álmodunk, s felébredünk

Minden út, körbe fut

Béke van, felejts el minden háborút

Esik a hó, és a szemembe fúj a szél

Szeretni valakit valamiért

Ég a gyertya ég, el ne aludjék

Szeretni valakit valamiért

Ezer életen, és ezer bajon át

Szeretni valakit valamiért

Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj

Szeretni valakit valamiért

Fenn az ég, s lenn a föld

Álmodunk, s felébredünk

Minden út, körbe fut

Béke van, felejts el minden háborút

Fenn az ég, s lenn a föld

Álmodunk, s felébredünk

Minden út, körbe fut

Béke van, felejts el minden háborút

Hogyan tovább?

Sokat gondolkodtam rajta, hogyan tovább?

" Ha igazán szeretsz valakit, engedd el..

Ha visszajön, mindig szeretett,

Ha nem, sohasem volt a tied. "

Álmodozhatok róla egy életen keresztül, vágyódhatom utána, de annak súlyos következményei lehetnek.
Egyik nagyon távol élő, de mégis a Kinga életében hatalmas szerepet betöltő rokonunk Reni írta, még szeptember elején nekem az alábbiakat, jó tanácsul:

Azt mondják a pszichiáterek, pszichológusok, neurológusok bárki, aki az agy működését tanulmányozza, hogy a szenvedély, olyan óriási energia befektetést igényel, mit az agy csak pár évig képes elviselni, utána enyhülnie kell (mert különben az ember beleőrülne)…

Még mindig előfordul, habár egyre ritkábban, hogy széjjel tudna robbanni a fejem.
Minden idegszál, minden ér megfeszül a fejemben, úgy vagyok vele, történjen már valami, mert ez elviselhetetlen, aztán kigördül egy könnycsepp az arcomra, és enyhül a fájdalom.

Az imént vettem észre, mikor lemostam az arcomat írás közben, olyan vérágas a szemem, mint a márvány.

Ijesztő látvány volt!

Aki ismeri mások gondolatait, képes arra, hogy mindig egy lépéssel a másik előtt járjon.

Sajnos ezt a képességet, magamból kiindulva tudom, lehet jóra, de sajnos lehet rosszra is használni.

Mennyivel jobb lenne, ha a jövőnk, kiszámíthatatlanabb lenne!

Álmodozás

Soha nem tudom abbahagyni az álmodozást,

Képtelen vagyok legyőzni a kínzó vágyakozást...

Vágyom rád, mint szomjazó föld a hűs viharra,

Mint kora hajnalban a szunnyadó mező a kristályos harmatra...

Jobban vágyom Rád mint eddig bármire,

Lehetnék a pokolban, a mennyben vagy bármerre...

Átkaim közt a pokolban is Te lennél a fény

A felhők közt szárnyalva éltetne a remény...

Nem hatna rám a halál csókja, nem ölne meg méreg,

Hiszen éppúgy mint a csöpp cserjét fogja körül a kéreg,

Úgy vigyázol engem, lágyan körülölelsz,

Halk imámra néma árny-csókoddal felelsz...

Ó!!! Azok a sóhajok, melyek azon messzi ajkat hagyják el szüntelen,

Azt az ajkat mesés varázzsá változtatja a képzeletem...

Ó!!! Azok a szemek, izzó tűzként ragyognak be szívem ablakán,

Hangod lágy szellőként süvít szívem néma teraszán...

Ó!!! Az álmom csókja...úgy égeti ajkam, mint izzó parázs,

Ez a remény éltet engem, ez a titkos varázs...

Egyszer azok az ujjak talán érzékien járják be testem,

Hangod halkan súgta fülembe: csukd be szemed!!! de lestem...

Szemeimet éltető varázzsal tölti be a látvány,

Oly gyönyörű vagy mint a tündöklő szivárvány...

Beragyogod az eget, a mennyet és a poklot

S örökké magaddal hurcolsz egy láncra vert rabot...

Én vagyok az, hisz szívem és lelkem is foglyoddá vált,

Hisz életem benned éltető reményre talált...

Kísérni foglak utadon, bármerre is járj

Azért fogok küzdeni hogy csak boldogságot találj...

Mosoly ékesítse arcod, s szemeid ragyogjanak,

S bár lehet ezek az égkövek nem nekem csillámlanak,

De fényük majd beragyogja a végtelen teret,

S talán érezni fogod: valaki titkon szeret...

Ha hajó repít majd, s a tenger nem ad szelet,
Hát én neked adom az utolsó leheletet...

Ha magasban jársz, s a hideg kínoz Téged,

Árny-testemmel meleg kabátként ölellek át Téged...

Ha sivatag forrósága izzítja fel tested,

Könnyemmel hűs megnyugvást én varázslok néked...

Ha követ a Halál, s üldöz a végzet,

Én szembeszállok velük, s Érted vállalom a véget...

Ha szíved nem bírná tovább a folytonos rohanást,

Én neked adnám szívemet, az utolsó dobbanást...

Hisz amíg a csillagok az égbolton ragyognak,

Amíg az égitestek szakadatlan forognak,

Amíg a szívek szüntelen dobognak,

Amíg a lelkek árnyak közt suhannak,

Amíg még ver szerelmes szívem,

Amíg még mozdul felhevült testem,

Amíg még illatod lélegezhetem,

Addig neked szentelem az egész életem...

Tiéd vagyok mindhalálig,

Az öregedésig, a megalkuvásig,

A vágyakozásig, a fohászig,

A soha ki nem mondott ábrándig...

Az elárult szánalomig,

Az önmarcangoló gyászig,

Az összetépett valóságig,

A megváltást hozó halálig...

( Tiéd vagyok örökké....)

Egy testté lévés!

A szerelmespár miután lélekben összeforrt - értelmi, érzelmi oldalaik egymásba simultak -, testük is egymásba forrnak.
Az "egy testté levés" bibliai fogalom, és a szexualitásra utal.
Az olyan szerelmi együttlétre, ami a lélek egybeforrása után jön létre.


A szerelemnek ez a területe a legmélyebb és legbensőségesebb, de csak akkor valósul meg, ha nem hiányoznak az előfeltételei.

Ha ugyanis valaki nem a "Nagy Ő"-t találta meg, ha a szerelmespár tagjai nem tudnak mindent elhagyni a másikért és olyan szövetséget kötni ami a legszorosabb ember és ember között, hogyan tudnának ragaszkodni egymáshoz?

Amennyiben így áll a dolog, a szexualitásban sem fogják átélni és megtapasztalni azt a mélységet, ami benne rejlik.

Talán ez az egyik fő oka, hogy miért van ennyi kudarc a szerelem és a házasság terén!

A közfelfogás ma egyáltalán nem veszi figyelembe a "hozzá illés" szempontjait.
A partnerek még alig ismerik egymást, s már megtörténik az "egy testté levés".
Még se ragaszkodás, se a "másikért mindent elhagyni tudás" nincsen, amikor már szexuálisan eggyé lesznek.
Ha viszont hiányoznak az előfeltételek, honnan tudnák, hogy egymáshoz illenek-e?
Honnan tudnák, hogy képesek-e ragaszkodni egymáshoz, hogy akarnak-e ilyen szoros szövetségben élni?

Sehonnan!

A szexualitás után jönnek a bajok:

- vagy a kudarc, mert mindketten önzően a saját kielégülésüket keresték, s mivel ez csalódáshoz vezetett (elmaradt a beteljesülés) kudarcként kerül élményeikbe az, aminek a legdrágábbnak kellene lennie,

- vagy ha sikeres volt az együttlét, a vágyakozást összekeverik az igaz szerelemmel, a másolatot a valódival.

Később amikor kijönnek a bajok, rájönnek, hogy nem egymáshoz illő felek, sőt egyáltalán nem ragaszkodnak egymáshoz.
A kapcsolat széthullik.
Idővel jön egy másik kapcsolat, majd egy újabb és egy újabb.
Ez lelki elsivárosodáshoz vezet.

Ezért (a saját érdekünkben) nem szabad felcserélni a sorrendet, mely a következő:

1. Megismerés, vajon illik-e hozzám az illető szellemileg, lelkileg?
    Erotikus vonzalmat érzünk-e egymás iránt?
    Morálisan vonzó-e a másik jelleme?
    A "Nagy Ő"-re találtam-e benne?

2. Képesek vagyunk-e a másikért mindent és mindenkit elhagyni, hogy "két ember műalkotása" legyünk,
     mint akik a legszorosabb szeretetközösségben élnek majd hátralevő életükben?

3. Tudunk-e ragaszkodni a másik emberhez egy egész életen át?

Ilyenkor már nem érzi idegennek magát az ember a másik karjaiban.
Ilyenkor már a legdrágább és legszentebb állapot a szexualitás, amikor felei valóban nem kettő hanem egy testté válnak az együttlétkor.
Ha ez a sorrend felcserélődik, vagy elemei hiányoznak, akkor:

"csak holttestek ölelkeznek"

Társra találás!

Az igaz szerelemben, igazi társra találunk, mely megoldja az ember ősproblémáját, a magányt és elszigeteltséget.
A szerelem mindig szükségérzettel kezdődik, amely nem más, mint a kiegészítőtárs utáni vágyakozás.
A valódi szerelemben, amikor megleljük társunkat, ezt az egyetemes hiányérzetünk elégíttetik ki.
Azért hangsúlyozom, hogy a valódi szerelemben, mert a ,,nem valódiban" nem.

"Szerelem csak egyféle van, de másolata ezerféle".

A szerelemnek hitt másolatokban az ember ugyanolyan társtalan és magányos marad, mintha egyedül lenne, sőt sokszor még az egyedüllét állapotánál is rosszabb a helyzet.
Az ilyen kapcsolatban az emberek sokszor játszanak szerepet egymás előtt, környezetük előtt, s van hogy önmaguk előtt is. (Ezáltal a szerelem - ami ember és ember között a legboldogabb kellene legyen - a legfájdalmasabb tévedéssé lesz.)

A valódi szerelemben viszont igazi társra találunk a másik személyében.

 "Téged kerestelek és magamra találtam"

Valóban így igaz.

Az ember, szerelmében mintha önmagát találná meg,

más szóval olyan társra lel, aki úgy érti őt, mint ő saját magát.

A nő és a férfi egymást segítve tud teljességgel kibontakozni.
Mind a nő és mind a férfi teljességgel egyenrangú és egyformán értékes ember.
Mégis, értékük teljessége lelki ,,egymásbanvalóságukban" teljesedik ki.
A két nem egymásból plusz értékeket hoz felszínre, amelyek külön-külön nem léteznek.
Ilyen értékek pl. a család, a gyermekek, az otthon melege.
Ennek megteremtéséhez valóban segítő és kiegészítőtársra van szükség.
Ehhez teremt alapot a jó házasság.
De annak igazán jónak kell lennie, mert különben egy magunk előtt görgetett hazugságban éljük le az életünk.

Csak őszintén!!!

Őszinteség, kommunikáció, kritika: olyan szavak, amelyeknek értelmével elvileg tisztában vagyunk, ám mély és tényleges jelentésüket kevesen teszik igazán magukévá a hétköznapokban, s a legtöbb zavar persze akkor adódik, ha szexről van szó. Sok esetben ugyanis nehezen szánjuk rá magunkat arra, hogy partnerünk értésére adjuk kívánságainkat és problémáinkat, de miért az ágyban ilyen nehéz ez, s hogyan lendíthetünk szavakkal szexuális életünkön?
A helyzet meglehetősen paradox, párunkkal osztozunk a legintimebb pillanatokban, ennek ellenére legtöbbünknek nehezen megy belekezdeni egy, a szexet érintő kisebb nagyobb problémákról, elégedetlenségekről szóló beszélgetésbe. Nem véletlen ez, hisz ha képesek vagyunk is legyőzni gátlásainkat, még ott a rémisztő feladat, okosan és finoman kell tálalni a problémánkat, nehogy a fogadó fél sértett vad módjára fogadja bizonytalan őszinteségünket. Mivel azonban a társas létet választottuk, ráadásul szexuális boldogásunk kulcsa saját kezünkben van, meg kell tanulnunk őszintének lenni, legalább azzal, akit párunknak választottunk - az ágyban is.

Bevallhatatlan?

Van szerelem bevallhatatlan, vállalt nyugalmad őrzöd abban,

te döntöttél ekként magadban, titok legyen.

Bevallhatatlan.

Azt dédelgeted ami gátol, ami megóv a kimondástól,

úgy őrzöd, mint koldus a rongyát, hogy tested pucérnak ne mondják.

Észrevétlenebb a fedettség, a megtagadott meztelenség,

a félbenyelt döbbentő  mondat, ára behódolt nyugalomnak.

Elhessegetsz sok sas szerelmet, ha kotlós biztonság melenget,

moccanna vágyad bár, cseréld el a meleget a repüléssel. . .

A szárny alatt a szárnyalás vágy, gyutacsát vesztett bamba gránát,

sorsától fél, robbanni reszket, magát alázza játékszernek.

Élve maradt szomorú bomba, egykedvű csirke, puha tollban,

szélárnyékban delelő koldus, vigyázatodban egyszer fölbuksz!

Félelmed rongyod - óva koldul -szabályos koldus. Sose fordul senki feléd.

Nincs szava, élce, nincs tetteden meghökkenése.

Örülsz, ha rád se pillant senki, ha nem kényszerül észrevenni,

tekintetek pergőtüzének körében, kényelmetlen élned.

Magaddal is hitetve vallod, hogy bőröddel egy már a rongyod,

kínok nélkül letéphetetlen, benne szíved elérhetetlen.

Miről titkon vallod, bolondság, őrzöd, akár koldus a rongyát,

talpig beléje öltözötten lapulsz, ártalmatlan közönyben.

Van szerelem bevallhatatlan, vágyol rá  s benned van, magadban,

ragyogását rongy alá loptad, magad előtt is letagadtad.

Judy se tenne máshogy!

„Meg kell bocsátani mindig,

 mindenkinek megszámlálhatatlan sokszor,

mert nincs olyan közöttünk,

aki maga se volna bűnös,

és így másokat büntethetne,

vagy megjavíthatna.”

De azért van, ami nagyon fáj akkor is, ha már megbocsátottuk azt…

Társak az életúton!

 „Úgy éld az életed, mintha egy híd lenne! Kelj át rajta, de ne építsd rá a házad!”

Mit is jelent ez a gondolat?
Minden ember halad az útján, s mint egy valós ösvényen, itt is akadhatnak akadályok.
Gallyak, kövek, amelyeket meg lehet kerülni vagy odébb lehet lökni, hogy továbbsétálhassunk.
Az is megoldás, ha az akadályok megjelenésekor letérünk az útról, s egy másik csapáson haladunk tovább, ám ezek általában rossz ötletek.
Észre fogjuk venni, hogy azon az úton is lesz egy hasonló akadály, csak még nagyobb, mint az eredeti, és ezt már nehezebb lesz elgördíteni magunk elől.
Minden ember, aki jelenleg fontos az életünkben, valamilyen információt hordoz számunkra, amelyből tanulnunk kellene, vagy segítséget hoz ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni az utunkon.
Jó esetben ezek az emberek hosszan megmaradnak mellettünk, és kellemesebbé teszik mindennapjainkat, ám sokszor csak arra a bizonyos időre csapódnak mellénk társként, amíg meg nem oldjuk az adandó életfeladatot.
Nehéz ezt felismerni, és elengedni azokat, akikkel már nincs dolgunk, ám fontos dolog, mert a továbbiakban lehet, hogy csak akadályozzuk egymás életét.

Egy dal nem elég!

Ezt a bejegyzést, már sokan látták, de oka van, hogy újra felkerült egy másik, talán Új eszmét képviselő Blog oldalon.

Soha nem meséltem, magamról eddig még.

Száz szó helyett talán, egy dal most épp elég.

Kezdeném, de hol kell, hogy értsd, és tisztán láss?

Mi egyformák vagyunk, Te, Én vagy bárki más...

Úh a szívünk mindig útra kész, ha folyton hajt a vér, megállni túl nehéz..

Hosszú az út, vissza se nézek, inkább megyek tovább!

Lassan, de lépkedek a szívem után, és nem felejtem el, míg élek, hogy:

Hosszú az út, messziről jöttem Én az éveket nem számolom régen ..

Addig megyek tovább, míg van elég erőm!

Látod, mégsem ismersz, csak színes képeken..

Előtted élhetem, néha őrült életem!

Úgy szállnék én is, mint a szél...

Nem félve semmitől, mert van, ki elkísér..

Látod, ez vagyok én, neked furcsa talán, ahogy félreteszem azt, ami fáj!

Én elfogadom, tudod azt, ami jár..

Ma már ennyi év után!

Holnap majd fájhat más, mindig lesz választás.

De a szívem előtt, nincs soha már határ..

De egy dal nem elég, sajnos tudom.
Hogy mindenki tisztán lásson, magamat is pellengérre kell állítanom, nem lesz könnyű, magam ellen beszélnem.
Ahhoz, hogy elérjük azt, amit elértünk, rengeteget kellett melózni, nem napi 8 órát.
Sokan azt mondják, munkából nem lehet megélni, ez butaság, ha szívvel lélekkel teszed, és még értesz is hozzá, jobban, mint az átlag, elismernek.
Hogy az országban megismertek, azt egy embernek köszönhetem, volt kollégánknak, aki sajnos már nincs közöttünk.
Viszont, hogy elismertek, azt magamnak, meg egy általam nagyra becsült személynek, akinek a kezei alatt nevelkedtem 25 évvel ezelőtt, de sajnos a nevét nem írhatom le.
A Párommal szép, harmonikus házasságunk volt, nagyon sok ember szemében, kikezdhetetlen, minta pár voltunk.

Utólag, ezt volt, aki kétségbe vonta.

Tényleg azok voltunk.
Mindenem a családom volt, mindent megadtam nekik, sőt többet is, de ennek a következményei, csak pár éve jelentkeztek.
Kívülről úgy látszott, köztünk minden rendben van, mások előtt, soha nem mutattuk problémáinkat.
Úgy voltunk vele, inkább irigyeink legyenek, mint sajnálóink és most is ehhez tartom magamat.
Soha nem kértünk segítséget senkitől, annál büszkébbek voltunk.
Míg nekem a munka, szórakozás volt, és még jól is éreztem magam azokkal, akikkel összehozott, a sors.
Addig a Párom ezt nehezen viselte, legyen meg mindenünk, de mind ezt úgy, hogy velük is legyek, így sajnos nem ment.
Ez, elég sok, feszültséghez vezetett.
Az utóbbi néhány évben elharapódzott, mindennapos veszekedések, valamint egy másokra nem tartozó, apró probléma vezetett oda, hogy jobban éreztem magamat házon kívül, mint otthon.
A pénzhajszolás, oda vezetett, hogy elfelejtettünk élni, alig beszélgettünk egymással, jószerivel csak aludni jártam haza.
20 éves házasságunk, a 24. órába ért, s talán túl is haladt, nem igazán akartuk a problémát megoldani.
Pontosabban én nem akartam, a Párom állítólag többször figyelmeztetett, hogy baj van, de én megoldottam, egy:

„Rosszul látod édesemmel”

Elhidegültünk egymástól, ha az egyikünk akart békülni a másik nem, és fordítva, már nem akartunk egymástól semmit.

Innentől, egy ügyvédi felszólítás következményeként, meg kellet szüntetnem az Őrült Vágy! Blog oldalamat, valamint módosítanom kellett az eredeti bejegyzést.

Ekkor jött a képbe egy csodálatos Nő, akiben megtaláltam mindent, ami eddigi életemből hiányzott
Azt mondják:

A hirtelen jött szerelem elsöprő erejű, de rövid életű

De a miénk lassan alakult ki, szép és ígéretesen indult, korunkat nézve, életünk végéig tarhatott volna.
Csodálatos élet, állhatott volna előttünk!
Bármit meg tudtam volna adni neki, de sajnos igaz a mondás.

Pontosan azt kapjuk, amire rászolgáltunk.

Találhatunk-e kivetni valót egy olyan életben,

amit magunk teremtettünk magunknak?

Hibáztathatunk, felelőssé tehetünk-e mást, mint magunkat?

Változtathat-e rajta más, mint mi magunk,

tetszésünk szerint BÁRMIKOR?

Kettőnk, egymásra halmozott, meggondolatlan, felelőtlen kijelentései vezettek a bukáshoz.


Súlyos és hatalmas árat fizettünk érte.

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem,

hogy te is akartad volna.

De amikor találkoztunk, mindketten éreztük,

 hogy nem tudunk tenni semmit az ellen,
ami velünk történik.

Egymásba szerettünk,
minden különbözőségünk ellenére,

és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre.

Az én számomra az ilyen szerelem,

 egyszer adatik meg az életben,

ezért vésődött minden pillanata,
egyformán az emlékezetembe,

s ezért nem feledem soha,
egyetlen másodpercét sem...

KÖSZÖNÖM!

Itt az idő!

Mennyire tudunk együtt örülni egy ember megszületésének!

Az elmúlás fájdalmában is őszintén osztozunk.

A kettő között nem lehetne egy kicsit emberibbnek lenni?

Furcsák vagyunk?

Olyan furcsák vagyunk mi emberek

A lelkünk sír, az ajkunk nevet

Irigykedünk mások egy-egy mosolyára

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog

A gondolatai is tiszták, szabadok

S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre

Könnyek égnek csillogó szemében

Olyan furcsák vagyunk, mi emberek

A lelkünk sír, az ajkunk nevet

Hazugság az egész életünk

Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk.

Olvasatlan üzenet!!

„Ha feláldozzuk a boldogságot a biztonságért,

megkapjuk, de a boldogságunkkal fizetünk érte.”

Soha ne feledd!

„Egy dolgot soha ne felejts el,

 ha bárkit meg akarsz tartani az életben,

 soha ne tartsd magától érthetődőnek, hogy melletted van!”

Szerelmes idézetek

Csak a boldogtalan szerelmek tartósak.

Szerelem és szeretet. A jó tulajdonságokat szeretjük - a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk.

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.

Érzékeink időleges lázadását el kell viselni, mint az élet nagy megpróbáltatásainak egyikét.

A reménytelen szerelem sokkal költőibb, költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb, mint a boldog szerelem. A költőt is sokkal jobban ihleti: mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy, és az ember nem az után vágyódik, aki mellette van, hanem az után, aki messze, elérhetetlenül messze van.

A szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet.

A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján.

Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt.

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet
Nem pótolja semmi.

Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni.

Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.

Megismerni és szeretni egy másik lényt: ebben áll minden bölcsesség veleje, gyökere és forrása.

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.

 A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.

Csak szeretve tanulunk meg szeretni.

Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret.

Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden.

Mindig van egy kis őrültség a szerelemben. De mindig van egy kis Okosság is az őrületben.

A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.

A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.

A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.

A szerelem a tétlen ember elfoglaltsága, a harcos szórakozása és az uralkodó üdülése.

Egy asszony őszinte - ha nem hazudik szükségtelenül.

Vannak asszonyok, akik nem szépek, csak úgy néznek ki.

A legtöbb nőnek csak azért maradt meg az erénye, mert sohasem kérték tőle.

Nincs lealacsonyítóbb fájdalom, mint a féltékenység.

Nem illik szeretni azt, akit szégyellenénk házastársul kívánni.

Aki nem szereti haragodat, gyűlölni fogja mosolyodat is.

Mindig szeretjük azokat, akik minket bámulnak, és nem mindig szeretjük azokat, akiket mi bámulunk.

Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.

Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme.

A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.

A szerelem két ember műalkotása.

Az igaz szerelem nem ismert semmilyen mértéket.

A szerelem gyönyörűség - virág, csak az a baj, szakadék szélén terem.

A szerelem a természet szövete, amelyre a képzelődés hímez.

Az az igaz szerelem, amely mindig egyforma marad, akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.

Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.

Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki.

Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.

Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.

Mert nincs annál tisztább szív, mint amikor valaki másokért képes beszennyezni a kezét...

A szerelem szemre oly szelíd, s goromba zsarnok, hogyha közelít.

Egy csók lehet vessző, kérdőjel vagy felkiáltójel.

Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

Ha igazán szeretek egy embert, minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet.

Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.

Gyakran inkább ragaszkodunk egy asszonyhoz a hűtlenség miatt, amit iránta elkövetünk, s nem a hűségért, amivel irántunk van.

A szerelem az önzés legszebb - s az önzés a szerelem legrútabb formája.

A csókok közt csak az elsőnek és az utolsónak van értéke. A többi hézagpótló.

A fej gyönge percei a szív legszebb órái.

Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt.

Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

A szerelem nem okoskodik, ha okoskodik, nem szerelem többé.

Tudom azt, hogy a világra
Egy nap süt le melegen,
S ez a nap nem fönn az égben,
Hanem lenn a szív mélyében
Van, s e nap a szerelem.

...a szerelmes


Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.

Szerelem; ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja.

Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad.

A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.

A szerelem a legrégibb, legújabb, páratlan világesemény.

A szerelem minden harmónia között a legdallamosabb: érzése velünk született.

Nem csók az, hidd el, amely tiltva nincs!

A vágyat minden izgatja, kivéve a teljesülés.

A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által.

Az elérhetetlen reménytelen szerelmével szépítjük meg, vagy tesszük csúffá az elérhetőt.

Szerelem. Egyfülű kosár - olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen - de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.

Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elől, éppen olyan őrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén a számum ellen.

Ébredj világ!

Valahol igaza volt annak az olvasónak, aki azt mondta:

Ráférne egy "újraindítás" erre a bolygóra

Ébredjetek végre fel, szerintetek nálatok minden rendben van, tökéletes párkapcsolatban éltek?
Lehet vagdalkozni, köpködni, szánalmasnak nevezni, mert kiteregettem az életem.
Meg lehet, úgy is élni, hogy a fejünket a homokba dugjuk, mint ha minden, a legnagyobb rendben lenne.
Ti már kerestetek, saját problémáitokra megoldást, nem könnyebb, mások hibáin okulni?
Apósom kedvenc szavajárása volt, míg élt:

Az okos ember, más kárán tanul.

A buta, a sajátján.

De vannak köztünk olyan h…ék, akik a sajátjukon sem.

Szerencsére, nem rám értette.
Az utóbbi időben, hány, és hány családi drámát osztottatok meg velünk, csupán segítő jó szándékból, vagy azért, hogy könnyítsetek saját lelketeken.
A bajban megnyílnak az emberek, még olyanok is, akikkel korábban nem tartottuk a kapcsolatot.
Képesek voltatok kiadni, legbensőségesebb titkaitokat.
Ez felemelő jó érzés volt, de csak akkor, ha a jó szándék vezérelt.
Sajnos volt köztük olyan is, aki visszaélt a bizalommal, lelke rajta.
Nem, hogy előremozdította, hanem inkább visszalökte, a kettőnk közt nehezen alakuló bizalmat.
De azt is figyelembe kell venni, a titok, csak addig titok, míg mi sem tudunk róla.
Ez most mindenkire vonatkozik, hány és hány ismerős keresett meg azzal, beszélgetnünk kellene.
Megtettem, bár könny nélkül, egyetlen egy beszélgetést sem tudtam befejezni.
Tudomásul kéne venni végre mindenkinek:

A segítő kéz, és a kinyújtott tenyér között, mindössze egy csuklómozdulat a különbség.

Sokan nem vették észre, hogy saját terhünk mellett, segítőkészségből, az övükét is cipelnünk kell.
A legundorítóbb még is talán az, amikor megbízol valakiben, több évtizeden keresztül, ennek ellenére képes hátba döfni.

Ha ilyen szemszögből nézzük, melyik gusztustalanabb, az amit én műveltem, vagy amit velem műveltek?

Az őszinte barát, a zordon időkben tűnik ki, és fénylik leginkább.

Szerencsém van abból a szempontból, a barátaim nem fordítottak hátat nekem, rájuk mind a mai napig számíthatok.
Azzal is tisztában vagyok, mindennek van negatív hatása.

Ezerévnyi hírnév múlhat, egy órányi viselkedésen.

De nem bántam meg amit tettem, ha ez volt megírva, így kellett történnie.

De lehetett volna sokkal jobb és sokkal rosszabb is.

Lehet így is.....politikamentesen szeretni!

Ismerős a szöveg?

Az őrületbe kergettük egymást bizonyos pontokon, miközben összeszedtétek a szükséges információkat a kollégákról.
Hanem amikor mennek a személyek egyeztetése...
Húzzatok már a picsába a faggatózással!
Gyerünk előre!
Nincsen sok időm.
Azért nincsen, mert elkúrtuk.
Nem kicsit, nagyon.
Magyarországon ilyen böszmeséget, szerelmes pár még nem csinált, olyat, mint mi csináltunk.
Meg lehet magyarázni...
Nyilvánvalóvá vált, hogy végi szórakoztuk az utóbbi másfél-két hónapot.
Teljesen világossá vált, hogy amit egymásnak mondtunk, az mind igaz.
Annyival vagyunk túl saját lehetőségeinken, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt, ez az eszement pár valaha is megteszi.
És közben egyébként, otthon nem csináltunk semmit, másfél hónapig.
Semmit.
Nem tudunk mondani olyan jelentős tettet...
Amire büszkék lehetnénk.
Azon túl, hogy a szakadék szélére taszítottuk házasságunkat.
Semmit.
Ha el kell számolni, szeretteinknek, hogy miért jutottunk idáig... Akkor mit mondunk?




TI, MIT MONDANÁTOK?

Újratöltve!

Újra itt vagyok!

Az elmúlt időszak, mély nyomot hagyott bennem és a családomban, de akár hogy is nézem, hatalmas áldozatok árán, egyre gyakrabban kérdem önmagamtól ” MEGÉRTE”???
NEM, NEM  ÉS NEM.
Ettől függetlenül, jó érzés látni, hogy földi létünk értelme, gyermekeink, saját öntudatra ébrednek.
Még fiatalok, de már van elképzelt jövőképük, szembe mernek szállni, BÁRMIVEL és BÁRKIVEL, még saját szüleikkel is, ha úgy látják helyesnek.
A bajban mutatkozott meg, hogy milyen mértékben képesek összetartani.
Néha, több energiát emészt fel visszatartásuk, mint gondolnátok.

Örülhet Az, aki megúszta a velük való találkozást.

Igaz az a mondás miszerint a gyermek és a részeg ember, mindig őszinte!

De az is lehet, hogy csak egyszerűen, gátlástalan.
Ők már nagykorúak, de nem érdekelte őket, tetteik következménye, valahol magamra ismerek, nem is csodálkozom rajtuk.
Fájdalmas, gyermekeink szájából hallani azt, amiről úgy gondoljuk, nincs hozzá közük, de igen is van.
Miközben durván, sértő szavakkal illettek, csendben hallgattam, nem tudtam haragudni rájuk, semmi jogalapom nem volt rá.
De Én már túl vagyok rajta, és tudom, jobb az ilyenen előbb túlesni, mint más szájából, később visszahallani.
Az sokkal, de sokkal fájdalmasabb lesz.
Egy ilyen sokkot átélő gyermekben, ez mélyebb nyomot fog hagyni, mint ha, saját szüleitől hallaná az elferdített igazságot.
Az, hogy” MEGÉRTE” kicsit túlzás, de ha nem lett volna 2009 augusztusa, mi már jó úton haladnánk a válás felé, vagy már az óta, el is váltunk volna.

Én mindent megtettem ennek érdekében, el akartam válni, de azt akartam, hogy ezt a válást, párom mondja ki.

Neki, kevésbé lett volna fájdalmas, engem elhagyni, mint nekem egyszerűen csak kisétálni az ajtón.

Viszont aki miatt ezt megtettem volna, már akkor, hátat fordított nekem.

Az akkori áldatlan állapotban, minden jobb lett volna, még az egyedüllét is.

Legalább is nekem, de mégsem így történt.

A Párom, hatalmas akaraterővel lett megáldva.

Rosszul viseli a vereséget, s ez adott neki erőt, meg valami rég elfeledett, de újra előtörő megnevezhetetlen érzés, hogy küzdjön értem.

Hogy megérdemeltem?

NEM!
Bármikor, bármelyikünk kisétálhatna az ajtón, mind a mai napig, egy zokszó nélkül.
De Mi mégis együtt maradtunk, a lehetőséget megadtuk magunknak, mint próbaidős házasok.

Az a tűz, szenvedély és Őrült vágy, ami augusztusban elért, soha nem fog kialakulni már köztünk, de húsz év után, már nem is erről kell szólnia.

De pedig szólhatna, mert hiányzik, nagyon hiányzik.

Ne kérdezd, hol van az őrült vágy, - néha eltűnik.

S ha folyton nő csak a távolság, van, hogy megszűnik.

Ha elhagysz, elhagy a boldogság, de én jól tudom,

Jöhetnek szép napok újból ránk. S addig álmodom...


Mert valamikor - tudom - eljössz értem,

S majd ugyanúgy perzsel a vágy, mint régen.

Sohasem múlik el végleg mi igazi volt, és elsodort.

Valamikor újra eljössz értem,

S majd ugyanúgy perzsel a vágy, mint régen.

Sohasem múlik el végleg mi igazi volt, s elsodort.


Ne mondd, hogy pár nap és jön majd más, aki jobb nekem.

Nem ér el sokszor az életben igaz érzelem.


Hiányzol majd, amíg távol jársz, amíg máshol élsz.

De úgyis érzem, hogy lesz egy perc, mikor visszatérsz.