Egyszóval a titkomat...

Meghalok és feltámadok minden nap...

Minden egyes versemben, írásomban.
Azért élek, hogy megmutassam...

Amiről azt kell elhitetnem, magam sem értem...

Ami más szemében ömlengés...
Mindentől függetlenül, talán nem fejezem olyan rosszul ki.
De Én azért tudom.

Egyszóval a titkomat.
 

                     €$@ß@

 

Nem kell más...

Te ugyanúgy akarsz, ahogy Én téged...

Éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod...

Őrültek vagyunk és nem bolondok.

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat...
Letépném az összes ruhádat...
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel...
Majd attól a tűztől égsz el...

Amit te bennem gyújtottál.

És nem kell más!
Ugye játszottál már a gondolattal...

Hogy egyszer, majd mellettem ér minden hajnal?

Édes hangod a fülembe súgja...

Nem volt elég, csináljuk újra!

És nem kell más!
Nem kell más, úgy kívánom a szádat...
Csókolni a kezed, a lábad...
Érezni a bőröd illatát.

Nem kell más!

Jó a kocsiban, a kádban...
Jó a fűben, az előszobában...

Nekem mindegy, hol jön ránk.

Nem kell más!
Nem értek a szóból...
Sose legyen elég a jóból...

Örökre elcsábítottál!

Nem kell más!
Úgy akarlak Téged...
Nem érzed, megőrülök érted...

Add hát nekem, minden nappalod és éjszakád!

És nem kell más!
Úgy kívánom a szádat...
Csókolni a kezed, a lábad...
Érezni a bőröd illatát...
Tudom, elég ha a szemedbe nézek...

Neked sem kell más!

€$@ß@

Őlelés...

Nem volt már fiatal, ez a mámorító este...
Lelkünk mindvégig, egymást kereste.

Szemünk a test mélyére látott...
Kitagadtuk magunkból az egész világot.

Örvénylett, vibrált körülöttünk a levegő...
Vonzott és taszított egy végtelen erő.

Lángolt a lelkünk, a vágyunk égetett...
Magunkban éreztük az izzó fényeket.

Lassan eggyé olvadt, szerelemtől égő testünk...
Ez volt mit évek óta, egy másikban kerestünk.

Ölelni, csak ölelni akartunk egyre...
Vágytunk, a kettőből eggyé vált testre.

Magunkba olvasztottuk a végtelent...
Zártunk szeretetburokba éveket.

Kavargó, izzó gömbbé lettünk hírtelen...
S lebegtünk, forogtunk szivárványszíneken.

Hittük a pillanatnak, sohasem lesz vége...
De az est szépen lassan, átúszott az éjbe.

Majd a reggel is lassacskán ránk köszönt...
S elhozta az éltető, pusztító fényözönt.

                 €$@ß@

A vágy a mi hajtóerőnk…

Nem a magyarázatok visznek minket előre...

Hanem a bennünk lévő vágy, hogy előrejussunk.

                                                     €$@ß@

Mit mondanál...?

Mit mondanál, ha most kezedbe tenném két kezem...
Tekintetemből sütne az érzelem...

S csókra várón lehunynám a szemem?

Mit mondanál, ha fejem a válladon nyugodna...
Vagy ajkam kis pilleként csapongva csókolna...

S szerelmet susogna?

Mit mondanál, ha éreznéd testemben a vágyat...
Ami érintésed nyomán támad...

S tűzként ereimben szerteárad?

Mit mondanál, ha szám szerelmesen súgná neved...
Ha kitárnám feléd a szívemet...

S kezedbe tenném az életem?

Mondd, mit mondanál?

                                                                    €$@ß@

Az igaz szerelem áldás...

Ha szerelmet érzünk valaki iránt...

Hamar azon kaphatjuk magunkat...

Hogy eltérít a helyes ösvényről a birtoklási vágy.

Sőt, még rosszabb, ha a másik embert megpróbáljuk...

A saját elképzelésünk szerint formálni.

Ezzel azonban elkezdődnek a bonyodalmak...

Hiszen a szeretet lényege, a feltétlen elfogadás...

Eltűnik.

Ahelyett, hogy elfogadnánk egymást...

Megpróbáljuk megváltoztatni.

Csakhogy mi magunk is arra vágyunk...

Elfogadjanak minket olyannak, amilyenek vagyunk.

Akkor ez miért nem megy mindenkinek?

Miért a birtoklás, és megváltoztatás munkálkodik...

Szerelmi kapcsolatok többségében?

Az igaz szerelem áldás...Ezt Én is érzem.

A legfontosabb, amivel ezeket a bonyodalmakat elkerülhetjük...

Ha létrejön az igaz szerelem.

Mert csakis az a gyógyító erejű!

A valódi stabil szerelmi kapcsolatok azért tudnak fennmaradni...

Mert a felek mélyen szeretik egymást.

A valódi biztonságot önismeret által...

Csakis önmagunkból meríthetünk.

Mert ha szerelmünket mégis elveszítjük...

Akkor is meg kell tudnunk állni egyedül a lábunkon.

De ha bajban vagyunk, ne szégyelljünk segítséget kérni...

                                                                                                                  €$@ß@

Legyünk szerelmesek az egészségünkért!

Aki volt már szerelmes...

Az tudja mennyire másodlagossá válik minden...

Ami a szerelmen kívül van.

Mennyire nélkülözhetővé válnak...
Az addig legfontosabbnak tartott dolgok is.

A kiegyensúlyozott kapcsolat akár a felhőkig is felemelhet...

Egy rossz szerelem azonban beteggé tehet.
Mindenki látott már szerelmes párokat...
Akik majd kicsattantak az életerőtől...
Akiknek mellkasa csak úgy dagadt az önbizalomtól...

S cseppet sem zavarta őket a külvilág irigyeink tekintete.

A boldogság ugyanis folyamatosan kreálja...
A pozitív gondolatokat.
A párkapcsolatban élő embereknél kimutatták...
Az úgynevezett boldogsághormont, az endorfint.
Ez segíti a test regenerálódását betegség esetén.
A pozitív gondolatok pedig segítik feloldani...
A feszültséget...
S lebontják a szervezetünkben felhalmozódott stresszhormont.
Ha kicsit odafigyeltünk, észrevehettük...

Testünk jobban működik, amikor szerelmesek vagyunk.

Energiával teltnek érezzük magunkat...
Alvásszükségletünk csökken, fizikai teljesítményünk nő.
A bőrünk megszépül, és majd kicsattanunk az egészségtől.

A boldog párkapcsolat a hosszú élet egyik záloga is.

Amennyire jó hatása van egy jó kapcsolatnak...

Éppen annyira veszélyes lehet egy rossz viszony.

A pozitív érzések helyét ilyenkor...
Olyan érzelmi megnyilvánulások veszik át...
Mint az elveszettség érzése, frusztráltság, ellenségeskedés...
Valamint az önbecsülés és öntudatosság elvesztése.
Az ilyen negatív érzések elhatalmasodása betegséghez vezet.
A válságnak különböző tünetei vannak...
Amelyek nemcsak lelki gyötrődéssel járnak...
Hanem testi tünetekben is megnyilvánulnak.
A figyelmeztető jelek nagyon hamar jelentkeznek.

A válsághelyzetet a tudatalattink sokkal hamarabb jelzi...

Mint hogy az tudatossá válna.
A testi reakcióink már azelőtt árulkodnak félelmeinkről...
Hogy egyáltalán képesek lennénk megfogalmazni azokat.
A rossz vagy kényelmetlen kapcsolat első figyelmeztető jele...

Az elveszettség érzése.

Ez alól mindenki próbálja kivonni magát...
Evéssel, alkohollal, esetleg droggal.
Az immunrendszer legyengül...
Könnyebben kapunk meg betegségeket.

Az elveszettség egy idő után félelemmé válik.

A rossz kapcsolatban élők elkezdenek félni a jövőtől...
A lehetséges változásoktól...
Az addig megkérdőjelezhetetlennek hitt bizalom meginog.
A jellemző testi tünetek a fejfájás...
Gyomorpanaszok, bőrbetegségek.

A félelem egy idő után átcsap védekezésbe...

Ellenségeskedésbe és agresszivitásba.
Ilyenkor néha bosszútervek születnek...
A negatív fantáziálások fokozzák...
Az amúgy is pattanásig feszült hangulatot.
A zaklatottság negatív hatással van az érrendszerre...
Valamint a szívműködésre.
A folyamatos fagyos hangulat egy idő után...
Frusztrálttá teszi a partnereket...
Ami egyenes út a depresszióhoz.
A folyamatos elégedetlenség és negatív érzések...
Egyenes következménye az önbecsülés elvesztése.
Az alacsony önértékelők...

Általában borúsan szemlélik a világot, maguk körül...

Az egykori boldog kapcsolatból nem marad más...

Csak a reménytelenség.

                                         €$@ß@

Szerelemről komolyan...?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon...

Elrévedezni némely szavadon.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez...

Egy pillantásod, hogyha megkeres.

Én nem tudom, mi ez, de érezem...

Hogy megszépült megint az életem.

Amit szerelemnek hiszünk, nem egyéb...
Mint a teljesség vágya és keresése.

Amit a szerelemről tudni kell, vagy érdemes...

Nem állítható elő laboratóriumi körülmények között...
Nem is lehet pontosan meghatározni, jelentését.

Szerintem a szerelemről...?

Csak közelítő meghatározást lehet adni...
Sajátos érzelmi állapot, amit az jellemez...
Hogy a tudat egy másik ember képével...
Emlékeivel van tele.
A személyiség motivációs rendszere, leginkább arra irányul...

Hogy ennek a másik embernek a közelében lehessek.

Mindenki álmodik egy ideális partnerről,
S ha talál olyan személyt, aki megfelel ennek az ideálképnek...
Azonnal úgy gondolja, hogy megtalálta, akit keresett.
Megtalálta az Igazit.

Szerelem első látásra...?

Valójában még nem is ismeri azt a személyt...
S csupán az animációnak nevezett képet szereti...
Melyet Ő formált a saját képzeletéből.

A Nőkről alkotott eszményem...

Nem a valóság megjelenéséből keletkezett... 
Hanem bennem született, bennem jött létre...

Isten tudja, hogyan.

Don Juan sem tudta, hogy a valóságban mi a Nő...
Kétségbe esve kereste saját animáját ezer nő közül...
Anélkül, hogy ezeket látta vagy megtalálta volna bennük.

A szerelmet, nem bölcs hozzáértők magyarázzák el...

Nem tanítják tantárgyként egyetemeken...
Így felvételi vizsga sincs belőle.
Gyakorlati tapasztalat, hogy abba szeretünk bele...
Aki éppen mellettünk áll akkor...

Amikor Cupido nyila eltalálja szívünket.

Nem lehet kiszámítani, ez mikor történik...
De azonnal örömmel fogadjuk.
Meghatározhatatlan boldog érzés kerít bennünket hatalmába...
S még a szerelemmel együtt járó fájdalmakat is...
Édesnek érezzük.

Megmagyarázhatatlan kitörés ez a hétköznapok szürkeségéből.

A szerelem érzése más, mint a szereteté...
Ebben, mindig biztosak vagyunk.
Az asszonyok találták föl a szerelmet...
A férfiak a házasságot...Meg (állítólag) a hűséget.
De gyakran előfordul...
Az ember otthagyja a családját a szerelméért...
S ebből új családot formál...

Kérdezem, van köze a házasságnak a szerelemhez?

A házasság feltételévé kellene tenni a szerelemet.
A szerelem művészete, nem más... 
Hogy nem engedjük elragadtatni magunkat a vak ösztöntől...

Hanem közös élménnyé formáljuk...

Isteni csoda...
Hogy az eközben test, lélek, és szellem egészévé lesz...

Férfi és Nő, valóban egy testté válik.

                                                                                                                           €$@ß@

Veszprém...

Az ember, észrevétlenül is gazdagsággal születik...

Egy egész darabkát birtokol a nagyvilágból…
Valahol, országokat elválasztó határsávok vonalán...
Vagy a szülőföldje lelkén...
Az ország, lélegzetvételének közepén...
Összekapaszkodó magas házak között.
Vagy kertek ölelkezésének rejtekén megbúvó...
Fészkek mélyén, rácsodálkozik lassan nyíló szemünk...

Szülővárosunk örvendező mosolyára.

Mellyel üzen, ifjú lelkünkre várva...

Várt, befogadott, felnevelt bennünket…

S miként az évekre, a mulandóság látszatát ragasztotta az élet...
Lassan növekvő léptünk, egyre távolba merészkedik...
Először kanyarodunk el az utca végén...
Ahonnan már nem látszik a szülői ház...
Eltűnnek az ismerős ablakkeretek...
A virágba boruló cseresznyevirág-ágak...
Már nem láthatóan integetne.
Első felfedezés, bár csak egy utca...

De millió képzelgés megvalósulása.

Az örök kíváncsi gyereklélekre gyógyító balzsam…
Felfedezés…
Akkor is, ha kézen fogva húznak vissza...
Bele ne szédülj, a sok élmény, szédítő hullámvasút-játékába…
Először látszódik igaz alakjában az a fura pont...
Mely az erkély korlátjáról nézve...
Csupán egy barna maszat képét öltötte magára, rajzlapomon.
Ahonnan a reggeli és esti harangszó kondulása...
Oly biztosan szállt be fülem...
Örökkön felfedezésre nyitva álló ajtaján...
Mellette pajkosságok vidámparkja, színes mászókák...
Zsongó gyereknevetéssel megelevenedő csúszdák...
A hinták nyikorgásának ömlesztett szimfóniája…

A Séd-patak mellett kanyargó sétány...

Ahol álmok, remények születtek és úsztak a víz fodrával tova…
Ahol gondolataimba feledkezett séták fogták kezem...
Vagy mellém heveredtek a pitypang-ejtőernyősök.
A zöld színű mező, végeláthatatlan takaróján...
Hátamra fekve számoltam a bárányfelhők számtalan alakját.
Itt locsolta könnyem a száraz föld agyagszerű alakját...

S itt csillant a napfény, szívem feltörő mosolyán...

Itt dobált az egyszer fent s másszor lent-érzet...
S itt találtam rá a távoli bizonyosságra...
Amelyben ma is hiszek…
Elhulltak többször azóta az integető cseresznyevirágok.
A templomtoronyból...
Újonnan öntött harang hirdeti a „miatyánkot”.
S már az utca sem ott ér végett, ahol sok évvel ezelőtt.
De nekem, mindig azon arcát mutatja a város...

Mint, amiben ez a gyermek, felnevelkedett…

                                                                                                              €$@ß@

Szerelem vagy barátság...

"A barátság gyakran végződik szerelemmel...

De a szerelem sose végződik barátsággal."

Erre a mondásra, szerintem sokan rácáfolnak az életben.
Én úgy gondolom...
Hogyha normális körülmények között tud, két ember elválni...
Nem fújnak egymásra, nem taposnak a másikra... 
Akkor ez igenis lehetséges.
Nem azt mondom, hogy a legjobb barátok lesznek...
De bizonyos szinten, fenn marad ez a kapcsolat.
Utána is fognak beszélgetni...
Összejárni, bulizni és lehet...
Sokkal jobban meg tudják beszélni a dolgaikat...
Mivel már nem KETTŐJÜKRŐL, a közös életükről van szó.
Külön folytatták az életet...
Így, reálisabban tudnak gondolkodni...
Jobban átlátják a másik helyzetét...
Tiszta fejjel tudnak tanácsot adni a másiknak.
Ezt szánta nekik az élet.
Megpróbálták közösen, de párban nem működött...

Működik hát külön-külön, de mégis együtt.


                                                                                                      €$@ß@

Mert rögtön belehalnál...

 

Igazán attól fáj a pofon, kitől símogatást várnál...

S nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.

 

                                    €$@ß@

Várni...

Várni jó, ha örömmel vársz...
Mikor izgalom járja át, minden porcikád.

Várni jó, ha a boldogság vár rád...
Szikrázik körülötted az egész világ.

Gyönyörű varázslat, ha itt vagy mellettem...
Ha bársonyos tenyeredbe helyezem tenyerem.

Ha mosolyod kényezteti szárnaló lelkem...
Hogy mindig itt érezlek, vidáman mellettem.

De várni gyötrelem, ha megbocsájtásra vársz...
Ha félsz, hogy elveszíted, kit imádsz.

Ha fáj a lelked, de megértésre nem lelsz...
Ha megbántottad, de bocsánatot nem lelsz.

Ha veszni látod mind azt, mi maga volt a végzet...
Este, vagy reggel... Nyár volt, lüktetett az élet.

Elveszíteni téged, mindennél jobban félek.

De a fájdalom, mit újra és újra élek...
Monoton mossa ronggyá, egész létem.

S lassan kifehéríti szivárványszín szívem.

                               €$@ß@

Jobb volt Vele a világ...

Egy életen át, őrzöm majd Én, mosolya mindig elkísér...

Elmúlt a nyár, elmúlt a tél, illatát mégis érzem még...
Távolba tűnt minden perc, még mindig mással ébred fel...
Álmom még mindig olyan, mint rég, szeretem  mindenét.
Mondd, látom még Őt valaha, lesz-e ugyanúgy, mint rég?
Mert minden nap egy csoda volt, hisz őrült Ő is, mint Én...
A szívemben él egy ártatlan kép, Ő az a lány, kiért meghalnék...
Bár elmúlt a nyár, elmúlt a tél, szavait mégis hallom még...
Távolba tűnt minden ártatlan vágy, még mindig mást ölel át...


De tudom, hogy boldogtalan, s ez nagyon fáj.


Mondd, látom még Őt valaha, lesz-e ugyanúgy, mint rég?
Mert minden nap csoda volt, hisz bolond ugyanúgy, mint Én.
Egyetlen dolog van, mit nem mondtam el...
De tudom, hogy hozzám visszatalál...


Mert, jobb volt Vele a világ.

                           €$@ß@

Tudtad...?

Ha 8 év, 7 hónap és 6 napon keresztül ordítottál...
Akkor adtál ki annyi energiát...
Ami egy csésze kávé felmelegítéséhez kell.
(Nem igazán éri meg a fáradtságot.)

Ha 6 év és 9 hónapon keresztül folyamatosan szellentenél,
Akkor produkáltál volna elég gázt...
Ami az atombomba előállításához szükséges energiával egyenlő.
(Ez már valami, ugye?)

Az emberi szív akkora nyomást produkál...
Ami a vért 100 méterre lőné ki.
(Te jó Isten!)

A disznó orgazmusa 30 percig tart.
(A következő életemben disznó akarok lenni!!!)

A svábbogár kilenc napig él a feje nélkül, utána éhen hal.
(Még mindig a disznón vagyok fennakadva!)

Ha a fejedet folyamatosan a falba vered...
Akkor egy óra alatt 150 kalóriát égetsz el.
(Ezt otthon ne próbáld ki... talán a munka-helyeden.)

A hím, imádkozó sáska nem tud közösülni...
Ha a feje a törzséhez van kapcsolva...
Ezért a nőstény azzal kezdi a szexet (előjáték?)...
Hogy leharapja a fejét.
(Drágám, itthon vagyok! Mi a fene...)

A bolha a teste hosszának 350-szeresét képes megugrani.
Ez, mintha egy ember kaputól kapuig ugrana...
A normál futballpálya háromszorosán.
(Hmmm, 30 perc… szerencsés disznó! El tudod ezt képzelni?)

A harcsának 27 ezer ízlelő bimbója van.
(Mi lehet olyan ízletes a tó fenekén? )

Némely oroszlán képes ötvenszer szeretkezni egy nap.
(Azért én mégiscsak disznó szeretnék lenni a következő életemben, hiába, a minőség a mennyiség előtt jár! De nem lehetnék egy oroszlánszívű disznó?)

A pillangók a lábukkal érzik az ízeket
(Hát ez az, amit mindig akartam tudni.)

Az ember legerősebb izma a nyelve.
(Hmmmmmmmm...)

A jobbkezes emberek átlagban 9 évvel élnek tovább...
Mint a balkezesek.
(Ha egyformán használod a kezeidet, akkor átlagot veszel?)

Az elefánt az egyetlen élőlény, amely nem képes ugrani.
(Hát, ez azt hiszem, egy nagyon jó hír!)

A macska vizelete fekete fényben foszforeszkál.
(Ki a csoda fizetett ezért, hogy ezt felfedezzék?)

A strucc szeme nagyobb, mint az agya.
(Hát ismerek egy pár ilyen embert is.)

A csillaghalnak nincs agya.
(Ilyen embereket is ismerek, de még mennyit!)

A jegesmedvék bal kezesek.
(Ha átváltanának jobb kezesre, 9 évvel tovább élhetnének.)

Csak az emberek és a delfinek csinálják a szexet örömszerzésre.
(Hát a disznó?!)

Na, most ha csak egyszer is mosolyogtál, akkor itt az idő...
Hogy másokkal is megoszd ezeket az őrült tényeket!

                                  €$@ß@

Létezik...

 

Mi az, ami nem Őt juttatja eszembe?

Nem járhatok, ebben a városban anélkül...
Hogy testének nyomát ne látnám benne.
Minden felhőben, minden fában az Ő arcát látom...
Őt rejti az éjszaka...

Ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben.

Jelentéktelen férfi és női arcok...
A saját arcom, mind Őrá emlékeztet.
Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen...

Létezik, és Én nemveszíthetem el Őt.

                               €$@ß@

Szeress, és szeretni fognak...

A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie...

Mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni.
Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz...
Akkor pedig nem más, mint kéjvágy...
Boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést.

A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie...

Nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben.
Egyszerűen önmagáért kell léteznie...
Nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért.
Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá.
Akkor az indítékra korlátozódik...
Az indíték lesz a meghatározója, a határa.

Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai...

Tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata.
Abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre...
Egyáltalán nem következik, hogy nem születik eredménye...
Épp ellenkezőleg, ezerszámra szüleik...
Mert bármit adjunk a világnak, az visszatér, visszaverődik.
A világ visszhangos hely.
Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza...

Ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza.

De ez egy természetes jelenség...
Felesleges gondolkodnod róla.
Elég, ha bízol abban, önmagától történik.
Bármit vetsz, azt aratod, bármit adsz, azt kapod.

Felesleges gondolkodnod róla...

Gyűlölj, és gyűlölni fognak.

Szeress, és szeretni fognak.
 

                    €$@ß@

 

Ne add fel...

Ne törődj vele, hogy mit mondanak...

Az vagy, akinek tartod Magad.
Még akkor is, ha szembe fúj a szél.
Ne törődj vele, hogy mit mondanak...
Az vagy akinek tartod Magad.

Ne feledd el, hogy szabadnak születtél.

Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek...

Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed.

Tudom, hogy nehéz elfeledni, mindazt, amit nem lehet.

De ne add fel, a szíved mélyén élő, szép reményeket.

                                          €$@ß@

Csenddel üzenek...

Csenddel üzenek néked, mert hidd el, igazán félek...
Hogy most kevés a szó, az se kimondva jó.

Hangok nélkül is érzed...
Miért őrizlek téged én már magamba rég, oly tiszta a kép.

Bűvölő némaság, túl zajos a világ.
Úgy keress, hogy megtalálj, de úgy siess, hogy megvárj!

Lásd...

Jó nekem, hogyha rád nézek, és szótlan mondhatom el néked...
Hogy már nem félek!

Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat, elvezet majd hozzád...
Kedves...És örökké így marad.

                                                €$@ß@

Hajnali álom...

Átcsenném álmaimat neked, finom, lágy gyönyörökkel...

S az olvadó nedves kéjt, amely illatozva kíséri...

A csendes langyos éjt, lebegő szerelmi násszal.

Ezt az érzést őrizném, a követő álom hajnaláig...

Szívünkben ébredező, új kísértés mámoráig.

                        €$@ß@

A szem a lélek tükre...

 

Hát igen.
A szem az a terület az emberi testen...

Amely oly sok mindent elárul személyiségünkről.

Szomorúságot, bánatot, vidámságot...
Szenvedélyt, szeretetet, szerelmet,odaadást...
Kételyt, bosszúságot, barátságot...
Ellenszenvet, kínt, megvetést...
Önuralmat, dacot, hideget, meleget, méltóságot.

Mindez együtt a lélek...

Amit nem az arc, nem a test, nem a kéz vagy a láb tükröz...

Hanem a szem.

Oly parányi fizikai megjelenés a testtömeghez képest...
Mégis az egyetlen és valós fizikai jelenség...

Amely mindent elmond rólunk.

Ezen a fárasztó napon, egy kellemes fürdés után...
Csak álltam a fürdőszobában a tökör előtt és észrevettem...
Hogy van szemem.
Ez annyira természetes a látó ember számára...
Hogy szinte fel sem tűnik...
De aztán tovább néztem és mind közelebbről...

És feltűnt a csoda.

Karinthy Utazás a koponyám körül c.írása jutott eszembe.
Miért ne lehetne?...
Utazás a szemem körül, csak képekben.
Előkaptam a mobilom és megörökítettem néhány szemvillanásom.
Nem kell, hogy egyetértsen velem bárki is...
Csak azt kérem attól, aki erre fogékony...

Néha nézzen tükörbe...

Mert a csoda ott van a szemünkben és a lelkünkben.

És ne feledjétek, a szem a lélek tükre.


                                                                            €$@ß@

Cholnoky MMS 2010.03.27

Ments meg...

Az éj fekete függönyén, milliárdnyi fény tör utat…

De, mind közül csak egy, őrzi álmodat.

Elérni szeretnéd, s a széllel a magasba szállsz...

De a távolság nagy, s a mélység magába ránt.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra.

Lelkem tengerén a hajnal szárnyakat bont...

Körbe ölel fény, s mutatja új otthonom.

Hajózok ismeretlen, viharos vizeken át...

De a távolság nagy, s a mélység magába ránt.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra...

Egy szirten állok és nincs már hova menjek.

Engedj be kérlek, az álmod kapuján...

Akkor megférne szívemben, az egész világ.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra.

                                                                                       (Tabáni István)