2010. április 25., vasárnap

Így ölelj...





Éreznem kell örökké az érintésed selymét...

Nem ölel így a Földön senki más.

Szívünk dobban, mélyében lobban egy ismerős pillantás.
Úgy vártam Rád, vezessen hozzám az ég!
Vágyad és vágyam...

Ölelésünkben hamvadni el...

Nélküled, többé soha nem ébredni fel.

Örökké ölelj!

Álmaink szárnyat bont bennünk...
Égig emel...

Csak a holnap jönne már el.

Csókolj még, kérlek.
Csókunk eléget!

Tüzében új életre kél, két test és egy lélek...

Repíts fel engem, búcsúznunk úgysem kell.

S már nem bánt, hogy süket a világ...

S nem érdekel, mit gondol rólunk.

Örökké így ölelj!

Ölelj...






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése