2010. április 25., vasárnap

A szív, csak egyre vágyik...






Csenj tőlem lázas csókokat a forró ölelésbe...
Akkor az izzó láng is dacos tűzzé válik.

S míg féktelen erejével szikrákat szór ránk...
Égetve felperzsel mindent, ami bűnnek látszik.

A szív, csak egyre vágyik...
Szeretni-szeretni mindhalálig.

Szenvedélyünk parazsán felhevül szerelmünk...
Tomboló érzéssel vad dobbanást játszik.

S míg körbefonja testünket az éj csendje...
Mi egymás karjában halunk a következő feltámadásig.


                                                                                                   €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése