A szerető ember nem fél a jövőtől...

Amikor két ember találkozik...

Egy új helyzet, egy új világ jön létre...

Megjelenik valami új, ami eddig soha nem létezett.
S ezen a kapcsolaton keresztül, mindkét fél változik és alakul.
Kapcsolat nélkül Te egy Nő vagy...
De amint a kapcsolat létrejött...
Már nem az a Nő vagy.

Egy új valaki jött létre.

Mikor két ember találkozik...

Két világ találkozik.

Kezdetben csak a felszínek találkoznak...
De ha a kapcsolat elmélyül...
Akkor egyre szorosabb és egyre intenzívebb lesz.
A folyamatban a két központ érintkezik.
S ha összeforrnak...

Akkor az szerelem.

Ha valakivel lélekben szeretnél találkozni...

Akkor belátást kell adnod a másiknak a Te lényedbe.

Ehhez fel kell adnod a sáncokat...
Amelyek mögött most bujkálsz...

Ki kell nyitnod minden ablakot és ajtót a másik előtt.

Ne hidd, hogy az ismeretség az szeretet...
S ne hidd, hogy a szeretkezés az szerelem...
Ott csak a felületek érintik egymást.
Ha a központok nem találkoznak, hanem csak a két test...
Akkor az nem valódi találkozás...
Az közösülés, de nem egyesülés.
Csak úgy tudod beengedni a másikat a lelked mélyére...
Ha nem félsz tőle.

A szerető ember nem fél a jövőtől...

Nem fél a szerelem következményeitől...

Itt él.
A jelenben.

Ne félj a cselekedeteid következményeitől, az gyávaság.

Mi a veszíteni valód?

Semmi.

A testet elviszi a halál.
Mielőtt elvinné, miért nem adod át a szerelemnek?
Úgysem vihetsz magaddal semmit.
Miért nem osztod meg valakivel azt, amid van...

Csak ha odaadod, úgy tudod megőrizni.

Mi a félelmed oka?
Miért félsz annyira?

Még akkor is, ha mindent tudnak rólad...

Ha nyitott könyv vagy...

Mi ebben a félelmetes?
Mi bajod származhat abból?

Semmi...

                        €$@ß@