Két kezedbe rejtem a boldog pillanatot.
Nyitott tenyeredre a szívem helyezem...
Hogy minden dobbanáskor, újra égjen Benned...
Ez az örökké tartó, Őrült Vágy s Szerelem.
Hosszú évek sora alatt sosem voltam boldog...
Mert a törékeny érzés, mindig szárnyra kélt.
S mit örömnek hittem, szenvedély tüzének...
Csak hamvadásra ítélt, lángparázsba vész.
Annyi minden volt, mit sohasem éreztem...
Csak képzeletben ábrándoztam, milyen is lehet.
Árnyas lombok alatt, egymást átölelni...
S kopott kis padokon, csókolózni veled.
Gondolatban láttam, hogy a szél a fák ágain lebeg...
S mi boldogan leszakítunk róla néhány falevelet.
Mert lehet durva kő, vagy szürkeszínű kavics...
Lehet elhullott madártoll, pár réti vadvirág...
Nekem oly kedves emlék, mint másnak az a kincs...
Melynek értékéből felépít egy gyémántpalotát.
Kezem a kezedben!
El ne engedd többé!
Benne éledt Szerelmünk, ne múlik el soha.
S bármerre is járunk, bármerre visz utunk...
Gyönyört hintsen ránk, virággal telt nyoma.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése