2010. április 25., vasárnap

Vágyódás...






Mikor a vágy alakot ölt, s lángcsóvává válik...

Tűzködöt varázsol szívünkre, parázsló szemed.

A rabul ejtett bűvölettől felforrt vér, átjárja testem...
Melyből fénycsillagot formál, minden izzó lüktetés.
Tüzet gyújtottál bennem, tombolva lángol a szívem...

Gyere ölelj át lágyan, majd vadul, s önfeledten.

Simulj ajkaddal gyengéden ajkamra...
Érezzem vállad, ahogy vállamhoz ér.
S míg könnyeink lassan elerednek...
Szorítlak magamhoz, mint szívem féltve őrzött kincsét.

Izzó ragyogásunk lesz az örök szenvedély.

Csókolj olyan hévvel, mint a lágy természet...
Mikor megalkot szívünkben, egy álomszép napot.

Szeress, Őrült Vággyal, ahogy Én szeretlek Téged...

S az élet, ezer színnel ékesít, minden boldog pillanatot.
Álmodd velem azt, hogy leszáll most az éj...

S Szerelmünk jutalma lesz a legnagyobb babér!

                                    €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése