Szerelmedért szerelmem...

Szerelmedért, eladnám a lelkem...

Érted, pokol szenvedését megjárnám... Tudom.
Milyen jó, hogy eladnom sem kellett...
Mert Szerelmed lángja, pokol tüzénél is nagyobb.

Szerelmedért, lennék szomjazó sivatag...

Forró homokban, járnék táncokat.
Milyen jó, hogy csókjaid oltják szomjam...
S nem kell a perzselő homokban, járnom a táncomat.

Szerelmedért meghalnék százszor...

Szó nélkül elviselném, lét s nemlét kínjait.
Milyen jó, hogy a kínom érzéki mámor...
S a határán szerelmed, százszor átrepít.

Szerelmedért, Szerelmem adtam cserébe...

S fogadtunk hűséget, egy boldog hajnalon.
Mennybe ment lelkem, nem a pokol tüzébe...
Bár sokan kívánták ezt nekem... Jól tudom.

                €$@ß@