Mikor két szív összeér...

Nézd az alkony tűnő lángját, ahogy felizzik az égen...
S hódolattal fényesíti a nap tekintetét!
Nézd, hogy aranyszínű tűzruhája csillagoktól ékes...

Melyek lángcsóvaként lobbantják a vágyak őrült hevét!

Ölelj Te is!
Ölelj!

Olyan szerelemmel, mely bódítón éget, mikor két szív összeér...

S ne fogd vissza sohasem a benne fogant szenvedélyt.

Mert a mennyben járó vágy, mindennél többet ér.

Szeress!
Mert az elszálló évek, hamar búcsút intenek...
S túl gyorsan elillannak a könnytarkított napok.
Néha észre sem vesszük, s ezüstös hajunkban...

Elsodródott álmaink, könnycseppekként ragyog.

A féltve őrzött rózsák, még mindig illatoznak...
Bársony szirmain a Te mosolyod a fény.

Mert nekem mindig Te leszel, az egyetlenegy ékkő...

Mely karjaimban, mint gyémánt tündököl.

                            €$@ß@