2010. február 2., kedd

A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart...5. rész





A szerelem sodrásában...
Az ember éppen, hogy mindenét oda akarja adni a másiknak...
És viszont, annak mindenét birtokolni akarja.

Jómagam, őszintén szólva, nem vagyok híve,
a szerelmi házasságnak.

A szeretettel teli baráti kapcsolatok tartósabbnak bizonyulnak...

Ha házasságba torkollnak.
Hozzám már a bajban jönnek az emberek...
Akiknek fogalmuk sem volt arról...
Amikor összeházasodtak, hogy ki a másik ember.

Szerelmi lángolásában mindenki a legjobb arcát mutatja...

Szerepet játszik!
Méghozzá vonzó szerepben akar megmutatkozni.

Ebben az extázisban mindenfélét ráálmodik a másikra...

Beleszeret a saját fantáziájába...
S ha ez lelepleződik, a másikra haragszik meg.

Sokak szerint a hosszú házasság titka az őszinteség.
Ebbe az is beletartozik...

Hogy el tudjuk mondani a másiknak...
Ha netán megbotlottunk.

Az őszinteség a hétköznapokban valóban fontos...
De a magam részéről mindig a nagy vallomások ellen voltam.
Ezek megalázzák a másikat.

„Matild, nagyot vétettem ellened Párizsban...”

Az efféle...

„Őszinte vallomás”

Alapja...
Hogy az illető nem akarja egyedül viselni, a lelkifurdalása terhét.
 Ám ha beleszeretünk valakibe, teríteni kell a kártyát.

Vissza kell venni a vétójogot.

A házastársnak tudnia kell...

Hogy már nem olyan fontos a másik életében.


Folyt.köv.

A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart...4. rész





Szolgálhatunk-e reménnyel mindazoknak...
Akik hisznek abban, hogy egy életre választanak társat...
Amikor az esküvőjükre készülnek?

A házasságban a legnagyobb veszélyt, az elszürkülés jelenti.

A biztonság, nem tesz jót az embernek.
Sokan gondolkoznak így...

Megszereztem, enyém, már nem kell elcsábítanom...

Nyugodtan elengedhetem magam!

A házasság nem felmentés a másiknak való tetszés szándéka alól!
Az emberben amúgy is annyi esendőség van,
Amit a másiknak tolerálnia kell!
Régen az asszonyok még a mellékhelyiségbe sem mentek ki, ha a férjük a közelben tartózkodott.
A párok általában azzal az elhatározással házasodnak, hogy...

„Nem lesz titkunk, egymás előtt”

Pedig legyen!

Az ember méltósága, szuverenitása ezt megindokolja.

Hiszen vannak olyan dolgok, amelyek nem tartoznak senkire!


Folyt.köv.

A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart...3. rész





A kérdés csak az?
Az egyén döntését mennyiben befolyásolja...
Hogy a bennünket körülvevő világ, fenekestül felfordult,
az utóbbi évtizedekben.

Tágíthatom a kört...

A mai társadalmakban, a modern világban, 
megváltozott a minőség fogalma.

Az engem megelőző generáció számára a minőség, tartósságot is jelentett.
Apáról fiúra öröklődött a jó szövetből varrott öltönyruha, sőt a cipő vagy a csizma is.
S anyáról lányra, az esküvői ruha.
A család bútorai is több generációt szolgáltak ki.
Ha én azzal állítanék be a feleségemhez...

Vettem neked, drágám, egy cipőt,
ezt tizenöt évig hordhatod...


Hát nem lenne vele nagy sikerem.
A cipőtől ma azt várjuk, hogy legyen tetszetős...
Adják jó áron, és egy-két évet bírjon ki.
A házak se százévekre épülnek.
Tapasztalhatjuk, hogy a tárgyi minőségfogalom...
Kiterjed az emberi kapcsolatokra is.
Hányszor hallani házasulandóktól, hogy...

Legfeljebb elválunk!

Az emberek ma nem az életfogytig tartó...
Örökre szóló együttlétre szövetkeznek.
Én sokat és behatóan foglalkoztam az ősi kultúrákkal...
A házasság ott és akkor másról szólt...

A házasság nem felmentés...

A másiknak való tetszés szándéka alól!


Folyt.köv.



A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart...2. rész





Dr. Popper Péter, nem egyszerűen pszichológus...
Hanem az ország pszichológusa.
Számos könyv, rengeteg interjú tette ismertté a nevét.
A szakemberek körében tekintéllyé...
Az olvasók szemében, fogalommá vált a neve.

Mi van a közös gyerekekkel?

Igaz, a gyerekeknek valóban család kell.

Persze, nem mindenáron!

Az a jó, ha a gyereknek jelen van az anyja-apja...

De a konfliktussal, gyűlölködéssel teli családi háttér rosszabb...

Mint egy békésen szétvált család.
És itt nemcsak a „balhés” famíliákra gondolok...
Hanem arra a csendes agresszivitásra...

Amit én finoman, cizellált családi pokolnak nevezek.

Régen rossz, ha a gyereket hűségkonfliktusba rángatjuk bele.
Pedig igen sok házas embertől lehet hallani...

„Minden a gyerekért történik”

Ha a pszichológus ezt hallja, hát gyanakvóvá lesz.
Ilyen mondatok hangzanak még el...

„Elválok, mert a gyerek...”

„Bent maradok a házasságban, mert a gyerekek...”

„Nem megyek többet férjhez, mert a gyerekeim...” 

„Azért nősülök újra, hogy legyen a gyerekemnek anyja.”


Tessék a döntéseket saját kontóra, felnőtt módon felvállalni!
Az egész úgy hangzik, mintha a professzor úr, nem házasság...
Hanem, váláspárti lenne...
Pedig erről szó sincs!
Azt azonban hangsúlyozom, hogy a felnőtt embernek...

Felnőtt, felelős döntést kell hoznia...

Azt felnőttmód, fel is kell vállalnia.


Folyt.köv.

Most még...






Most még ne mondj semmit, majd akkor…Ha megjöttél.
Most még ne mondj semmit, csak akkor…Ha döntöttél.
Még ne mondj semmit addig, míg nem érted…Mit tettél.
Ne mondj semmit még, mert nem vagy…Nem jöttél.
Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játsszuk…Hogy élünk.
Mert ez, nem az, amit akartunk, mert amit akartunk…Attól félünk.
Most még ne add nekem…Mit mástól elvettél.
Most még ne mondd, már akkor…Már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit…Majd találunk szavakat.
Melyekből élet fakad...Melyek vége nem a pokolba szakad.
Majd ha megszültük egymást…Nagy vajúdás után.
Akkor mondd, nem késtünk le semmit…Amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben…Hisz fut az út alattunk.
Rohanó fák takarnak roncsokat…Mit látni nem akartunk.
Lerombolt vágyak mellettünk…Melyek közt lelkek bolyonganak.
Akik közt megszűnt a kapcsolat...A látszat az, ami megmaradt.
Most velem próbálj szállni…Ne légy vergődő madár.
Légy te a vándor…Ki végül hozzám hazatalál.
S akkor végre, had mondjam, s mond Te is…Szeretlek, Te Őrült.
Ne legyen több bűn…Mert szeretni, így nem szabad.
Ha majd átléped szívem kapuját...S megérted végre megérkeztél.
Értelmet kap mi volt, a volt…S mi volt, az a sok miért.
Egyet meg tudsz majd biztosan...Lesz ott egy üzenet.
Van valaki...Aki téged mindennél jobban szeret.
S akkor megérted, miért is mondtam…
Szeretlek, örökkön-örökké.

                                                     €$@ß@



2010. február 1., hétfő

A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart...1. rész




Popper Péter most sem hazudtolja meg önmagát.

Őszinte...
És meghökkentő!

Mindazonáltal szívből ajánlom gondolatait...
Kezdő, haladó vagy akár újrakezdő házasoknak, házasulóknak.

Évtizedek óta hallani, olvasni...

A hagyományos házassági intézmény válságáról... Túlhaladottságáról.

„A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart.”

Nem kisebb személyiség, mint Eötvös József mondta ezt...
Akire, még ráfogni sem lehet...
Hogy könnyed, bohém, felelőtlen ember lett volna.

Az emberek ősidők óta élnek házasságban...

Ám amikor, a páros házasság, létrejött...
Nem ilyen, irdatlan időmennyiségre volt tervezve...

Nem túlzás ez!

Az emberek akkoriban sokkal rövidebb ideig éltek.
A nők a szülésbe haltak bele...
A férfiak a háborúkba vagy valamilyen járványba.
Az életmód, a táplálkozási szokások sem a hosszú életet szolgálták.
Vagyis..

„A holtomiglan-holtodiglan”

Jóval kevesebb, tíz-tizenöt évet jelentett.
Ehhez képest, ha minden jól megy...

A mai házasságok akár ötször ennyi ideig is eltarthatnak.

És bármilyen fájdalmas is...
Bizony vannak esetek, amikor bebizonyosodik...

Az embert is túl lehet adagolni, nemcsak gyógyszert.

Megtörténhet, hogy egy idő után egyszerűen sok lesz a másik.
Hogy elérzéketlenedik a kapcsolat.

Sőt, mérgezővé is válhat.

Ha én valami tótumfaktum lennék...
Elrendelném, hogy a házasságok, öt évre köttessenek.
Ami után, mindenféle válási procedúra nélkül, el lehessen válni.

De persze együtt is lehet maradni...

Egyéni elhatározás szerint.
Hangsúlyozom, ez az én személyes véleményem.
És persze nagyon remélem...
Vannak, akik rácáfolnak a teóriámra.

Hiszen a tolerancia, a legtöbb problémára, megoldást nyújt.


Folyt.köv.



2010. január 31., vasárnap

Valószínűtlen barátságok...





A világ tele van, valószínűtlen barátságokkal.

Hogy ezek hogy jönnek létre?
Úgy, hogy míg az egyik ember, szükséget szenved...
A másik, kész segítő kezet nyújtani.
Mikor ilyen kedvességgel találkozunk...

Végre képesek vagyunk becsülni azokat,
akiket korábban leírtunk.

Mielőtt észbe kapnánk, a szövetség megköttetik.

Tekintet nélkül arra, hogy mások megértik-e.

Még emlékeztek rá...?

Egy ilyen barátság létrejöttének, Én is részese voltam...

De mindig vannak olyanok, akiknek semmi sem jó...
Igen, valószínűtlen barátságok szövődnek nap mint nap.
Senki sem érti ezt jobban, mint a magányosak.

Sőt, mi több, Ők épp, erre számítanak.

Hát, hagyjátok Őket...Élni az Életüket!


                                                       €$@ß@

.

Kedvenc színed, a szexed...





A ruhák, amiket hordunk...
A bútorok, amiket vásárolunk, a kiegészítők...
Az autónk fényezése vagy a kedvenc cipőnk, táskánk...
Mind árulkodó színeket hordoznak rólunk, személyiségünkről.

De állítólag még szexuális szokásainkról...

Viselkedésünkről, gondolatainkról, vágyainkról.
Sokan azt mondják, nincs kedvenc színük...
De ha alaposabban megnézzük az őket körülvevő környezetet...
Könnyen megnevezhetünk egy vagy két színt.
Amik meglehetősen gyakran fordulnak elő...
Ruhatárukban, vagy lakásuk tárgyaiban.

De miről is árulkodnak a színek a szexben?

Piros...

A pirosat kedvelők általában hevesek, lelkesek az ágyban.

Könnyen jönnek izgalomba.
Minden elképzelhető formában, élvezik a szexet.

Ha egy piros felizgul...

Gerjedelme órákon keresztül, csillapíthatatlanul tarthat.
S kitörő vulkánhoz lehet hasonlatos, ha két piros találkozik.
Az ágyban hajlamosak az agresszióra, a másik elnyomására.
Így a gyengébb színek, legyenek óvatosak.

Talán, a vörös hajú nő mítosza is, valahonnan innen ered.


                                                           €$@ß@



Amíg a halál, el nem választ...





Néhány érdekesség...
A szerelemmel kapcsolatos kutatási eredményekből...


A vonzó külsejű emberek sokkal hajlamosabbak a flörtökre,
még akkor is, ha van partnerük.

Minden negyedik házasság csak azért nem bomlik fel...
Mert a partnerek nem találnak jobb alternatívát.
A leggyakoribb indok...
"Maradjunk együtt, a gyerekek miatt"

A nők, általában társadalmi rangjuk,
és intelligenciájuk alapján ítélik meg a férfiakat.
A férfiak inkább a vonzó külsőt részesítik előnyben,
ha partnert választanak.

Elősegítheti a tartós és sikeres párkapcsolat fenntartását...
Ha minden negatív állítás mellé, amellyel partnerünket illetjük.
Legalább öt pozitívumot is megfogalmazunk.

Amikor a kutatók 32 "őrülten" szerelmes ember agyát vizsgálták
MRI-vel, azt találták...
Ha a résztvevőknek a szerelmüket ábrázoló fotókat mutatnak...
Akkor ugyanaz az agyterület aktiválódik...
Ami a kokainmámor során is.

A legyőzhetetlen akadályok segíthetnek fenntartani a lángolást...
Ha éppen a mellettünk lakóba szeretnénk bele...
Aki boldog házasságban él...
Akkor akár évtizedekig is szenvedhetünk emiatt.

Egy friss házaspár vitájának első három percéből már következtetni lehet rá, hogy elválnak-e hat éven belül.
Akik a vitás helyzetekben gyakran használják...
 "a te mindig..." és a "te soha..."
Kifejezéseket, nagyobb valószínűséggel válnak el később.

Az alacsonyabb tesztoszteronszinttel rendelkező férfiak elégedettebbek voltak a házasságukkal...
Kamaszkorú gyermekeikkel is jobb viszonyt tudtak fenntartani.

Annak ellenére, hogy a házasság, a leggyakoribb konfliktusforrás az életben...
Egyben a boldogság leggyakoribb forrása is...
A házas emberek általában sokkal boldogabb életet élnek,
mint az egyedülállók.

                                                                €$@ß@



Éld az Életed...


 



Nincs használati utasítás...Nem is volt.
Elveszett!
Ki-ki úgy éli életét, ahogy tudja...

Meri, amerre a szív vezet.

A Te szíved a bánat kertjében bolyong...
A fájdalom lelkedet járja át...
Könnyed tisztít, de nem gyógyít...
Ellene nem nyerhetsz csatát.

Tépd ki szívedből a mérgező tövist...

Hagyd, hogy véred hulljon vele...
Megoldást hoz fájdalmadra az idő jótékony keze.
Nincs használati utasítás...Nem is volt.
Elveszett!

Sorsod, hogy megtaláld újra, s...Éld az Életed.


                                                   €$@ß@



Hogy miért is...?





A szerelemért, a szorongásért, a látomásért, a borzongásért...
Az illatáért, a lábnyomáért, a fürtjeiért, a nyafogásért...
Az éjszakákért, az ébredésért, a hunyorgásért, egy szorításért...
A dallamáért, a csöndjeiért, a könnyeiért, a szemeiért...
A józanságért, a bódultságért, a gyógyításért, egy sóhajáért...
S a faggatásért, a vigaszokért, a hallgatásért, a válaszokért.

A szerelemért a szerelméért, szerelmemért a szerelmünkért.
 
                                                                           €$@ß@

A szívemben nincs senki másnak hely...




Lehet megtalálsz majd egyszer mert nem jól bújtam el,
Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el...
De értelmetlen kérdés a választ tudnod kell...

A szívemben, a szívemben, nincs senki másnak hely...

Lehet rajtakapsz majd egyszer hogy másnak írtam dalt,
És a csók után a múzsa még maradni akart...
Hogy ott maradt vagy elrepült kérdezned sem kell...

A szívemben, a szívemben, nincs senki másnak hely...

Lehet százszor hallott földhözragadt, primitív ez a mese,
Lehet elcsépelt a gondolat kicsit giccses a kezdete...
De most az egyszer hadd maradjon így,

Most az egyszer hadd legyen jó így...

Lehet azt is hallod egyszer hogy elcsatangoltam
Ahogy bandukoltam vissza csak rád gondoltam
Csodálkozni nincs mit, hisz úgyis tudnod kell...

A szívemben, a szívemben, nincs senki másnak hely.




                              €$@ß@

Van megváltás...?





Mindannyian tettünk olyasvalamit az életben...

Amit szégyellünk.

Van, aki a rossz férfiba szeretett bele...

Van, amelyikünk elengedte az Igazi Nőt...

Vannak, akik szégyent hoztak a szüleikre...
És akik cserben hagyták a gyermeküket.

Igen, mindannyian követünk el hibákat...

Amik lealacsonyítanak minket és szeretteinket.
De van megváltás...

Minden jóvá tehető...

Ha tanulunk a hibáinkból és fejlődünk.

                                                  €$@ß@


Jóban-Rosszban...




Maga az eskü, egyszerű...
Jóban-rosszban...
Gazdagságban-szegénységben...
Egészségben-betegségben...
Tisztelik és soha el nem hagyják egymást.

Míg a halál, el nem választ.

Igen az eskü egyszerű!

De találni valakit, ki leteszi...

És hűen, meg is tartja... 

Nehezebb, mint akárki gondolná.






                                                         €$@ß@

Valahogy mégis szebb...







Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette...
Hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával.

Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen.

Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás.
Nem tudta, hogy mi az.

De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt.

Nem olyan szép és egyszerű...
Zavaros és bizonytalan.
De szebb.

Valahogy mégis szebb.

Nem tudta, miért, és nem tudta mi az.

De most is itt van mellette...

Látod?

Itt vagyok melletted...


                                      €$@ß@



Ki tudja miért...





Egy arc, mely arcom felé fordul...
Egy szó, a némaságon át.
Egy kéz, mely kezem felé indul...

S idetalál, vele a boldogság.

Ki tudja, miért szeretem, úgy az esti csendet?
Mikor a szél, a fák közt, lopva átoson...
Ki tudja, miért szeretek úgy, egy kedves verset?
Hogy százszor is elolvasom...
Ki tudja, miért mosolyog rám, az első csillag?
Ha itt az éj, s harcol az árnyék, és a fény...
Ki tudja, miért más a világ, amikor itt vagy?

S ki tudja, miért szeretlek, Téged én?

Ezernyi kérdés, ezernyi érzés...
Mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér.
S a legszebb álom, velem marad...
Életemen végigkísér.
Ki tudja, miért örülök, úgy a napsugárnak?
Ha itt a nyár s köröttem, minden csupa fény...
Ki tudja, miért?
Talán azért, mert Téged látlak...

S talán, mert úgy szeretlek...Téged én.


                                      €$@ß@ 



Nincs másik élet...




Futnak a napok, s vele az évek...

Most kell Szeretnünk.

Nincs másik Élet...



                  
                                                                                        €$@ß@

Döglődni nem égő...4. rész





Muszáj feltenni, magunknak a kérdést…

Vajon, kiben van a hiba?

Miért rágjuk teljesen feleslegesen az öklünket szakítás után?
Ahogy a mellékelt ábra mutatja…
Lehet másképp is reagálni a szakításra…
Bár az továbbra is homály…
Vajon a látszólagos kiegyensúlyozottság mikor hullik darabokra.

Lehet, hogy soha.

De az is lehet, hogy elég egy gondolatfoszlány..
Ami az exbarátnőre és a múltra emlékeztet..
És máris kiderül…
A tetszhalottból lett macsó, hamis illúzió csupán.
Jó lenne, ha azt mondhatnánk…

Képesek vagyunk "jó útra téríteni" összetört szívű barátainkat.

De a gyakorlat, sajnos nem ezt mutatja…
Rendre megkapjuk…
Féltékenyek vagyunk, a nálunk jóval fiatalabbakra.
Pedig, nem erről van szó.

Ha féltékenyek vagyunk, azt elmondjuk.

Pláne, egy barátságban.
Ami elvileg ugye, az őszinteségre épül.

Egyikünk sem kéri, hogy akit kidobtak...Az dőljön a kardjába.




Vége…

Döglődni nem égő...3. rész





Oké…
Akkor ezt próbáljuk kellő empátiával tálalni…
Értessük meg, hogy döglődni…

Igenis szabad…

Attól senki sem lesz gyengébb, ha kimondja…

Én, most cefetül vagyok!

A kimondatlan sérelmek, jó eséllyel, csak tornyosulnak…

A könnyelmű hódításokkal egyetemben.
Arról még szót sem ejtettem, hogy milyenek ezek a hódítások.
Először is, nem árt, ha az új Nő, fiatalabb mint az ex…

Minél zsengébb, annál jobb…De nem minden esetben.

Szexuálisan legyen, igen felvilágosult…
Vagyis az ágybéli kizsigerelést ne értelmezze akként, ami.
Ha ezek megvannak?
Az összetört ázsió néhány darabja máris helyére került.

Hiszen kell e, annál nagyobb önigazolás…

Mint negyvenvalahány évesként, alig harmincvalahány éves csajszikat hajtani?
Nemigen.
Lényegében elhanyagolható…
Hogy a lányok tudják-e?
Hogy hüvellyel megáldott, köpőcsészeként szolgálnak…
Vagy jóhiszeműen és tiszta érzelmekkel lépnek ki a bugyiból?

Érthető módon, ez utóbbival van bibi.

Hiszen úgy válik eszközzé, hogy közben célnak hiszi magát.
Arról a butaságról pedig tényleg csak annyira ejtsünk szót…
Az a lány, akinek nem tűnik fel, hogy az a srác akiért rajong...
"Furcsa mód" néhány nappal a szakítása után hívja át borozni…

Az csak a naivitását korlátozza.

Mély pszichológiai boncolgatásba, pedig csak addig kell belemenni…

Míg a férfi birtokol, addig a nő befogad…

Amihez…Ha csak időszakosan is…

De elengedhetetlen az érzelmi töltet.

Ez egy óriási különbség a két nem között.
Ami így működik a kezdetek óta és így lesz addig…

Amíg férfi és nő, egymás mellett él, ezen a bolygón.


Folyt.köv.

Döglődni nem égő...2. rész



Elhihetitek…

A megtört szívű férfit, faggatni kell…
Hiszen magunktól…
Csak nagyon ritkán zúdítjuk a világra a problémáinkat…
Így hát kérdezgetni, boncolgatni kell, a zátonyra futott kapcsolatot…

Már, ha Mi is akarjuk.

Gyakran előfordul…De nem mindenkivel!

Kezdetek aggódni, szegény fiú, lassan bezöldül és felőrli a kín…
Amikor is befut az infó…
Összezuhantnak hitt cimborátok, igencsak belecsapott az életbe.
Aztán persze ő is beszámol az átduhajkodott éjszakákról…
Az elfogyasztott alkoholegységekről és a begyűjtött skalpokról.

Igen, ez az a pont…

Ahol nagyon is különbözik egymástól...

A megtört szívű nő és a megtört szívű férfi…

Utóbbinak, nem esik nehezére, megosztani mással, az ex épp, hogy kihűlt helyét.

Szó sincs arról, hogy minden férfi így viselkedik…

Alapból persze, több sebből vérzünk…
Minden olyan mondatunk, ami így kezdődik, hogy "Minden Nő...".
Ettől függetlenül a jelenség létezik…
Sőt minden bizonnyal ti is tapasztaltátok már…

Milyen…Elképedve állni, és baleknak érezni magunkat.

Mert amíg mi kiutat keresünk a posványból…
Addig állítólagosan összetört barátunk vígan hempereg.
És tényleg hempergésről van szó…
Mert bőven ellát minket információval...
Az új csaj képességeit illetően…
Sőt zavaróan könnyelműen nyilatkozik az esetleges folytatásról…
A fejetekben, pedig érthető módon kigyullad, az alarm feliratú izzó.

Ez az írás is ezen apropóból született…

Mivel értetlenül nézzük férfi barátaink szabados életstílusát…
Nem azért, mert bármi probléma van a szabad(os)sággal…

Hanem mert nyilvánvalóan pótcselekvésről van szó...


 
Follyt.köv.

Döglődni nem égő...1. rész




Hölgyeim, saját oldalatokat már ismeritek…

Nagyon jól tudjátok, hogy milyen érzés…
Szakítás után, utoljára megcsókolni, a másikat.
Tudjátok, hogy milyen nehéz, megszokni az egyedüllétet…
Az sem ismeretlen, hogy milyen érzés, másnap bemenni a munkahelyetekre, és eljátszani a törhetetlent.

Ezek sajnos senkinek sem új érzések…

Arról viszont már jóval kevesebbet tudtok…
Milyen lehet a másik oldalon állni…
És most NEM arról beszélek…
Miként érzi magát kidobott exetek…
Hanem összességében, milyen viselkedésformák jellemzik…

A frissen kitett férfiakat.

Kötözködni persze lehet…
De ez még nem jelenti azt, hogy a lejjebb leírtak ne lennének nagyon is valóságos jelenségek.
Hiszen manapság épp elég megtört szívű férfi van a környezetemben.

A kapcsolat felrúgása után…

A megtört szívű férfi, előbb vagy utóbb, de biztosan kitálal…
Azonban ne várjatok hosszas és szívfacsaró eszmefuttatást…
Hiszen csak napok kérdése, és tudatára ébredünk…

Mi is történt akkor?


Kedélyállapotunk kiszámíthatatlanná válik…
Egymást érik a...

"Jézusom, mennyire kivagyok" és a
"Jeee, minden oké"

Kijelentések.
Érthető, hogy nem tudjátok mire vélni,
ezt a hektikus magatartást…
Adott, hogy napról napra felteszitek a kérdést…

Hogy vagy?

Minden bizonnyal őszinte választ vártok…
De hogy megkapjátok-e, na az már korántsem biztos.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a kidobott pasi...
Elég könnyedén átlép…

A "gyűlölöm az exet" szakaszba...

Amikor is minden, a volt barátnőt illető jelző…
Negatív színben tünteti fel a csajt.
Sőt ilyenkor tudhattok meg olyan…

Bennünk mélyen elnyomott sérelmeket…

Amik nem bukkantak fel, az együtt töltött idő alatt.
Hőzöngésünk végével, miután eltelik pár nap…
Már megint a világ fájdalma ül ki arcunkon.
Ezen sincs mit boncolgatni, hiszen mi magunk mondjuk el…
A hiánya, borzasztó, a közös emlékeket el kellene tüntetni…

De egyszerűen nem megy…

A csajnál maradt cuccokat, sürgősen vissza kell szerezni.
A kegyetlen cafka előtt pedig palástolnunk kell,
az elmúlt napok gyötrelmeit.


Amik leginkább az arcunkon, öltenek testet.



Folyt.köv.



Hogy mennyire szeretnek ?


Hogy mennyire szeret valaki...

Azt onnan tudod egészen pontosan bemérni...

Hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.

S ha nem képes erre...
Bármilyen fájdalmas is...
Tudd, hogy az elsősorban az ő tragédiája.
A nem szeretésnél sivárabb, szegényebb és sötétebb állapot nincs.
Mások lelkébe belebújni azt jelenti...

Az ember a bal szemével, tisztán látja, a másik hibáját...

A jobb szemével, megbocsátja őket...

És szívének középpontjával...Szereti...

Ez a középpont a lényeg, mert ez a legerősebb...
S csak is ezzel, és ezen keresztül tudsz bárkibe is behatolni...

Persze ennek az az ára, hogy lelkileg Te is meztelen légy.

Csak az fogad be bennünket, akit mi is befogadunk.
S hol is kezdődhetne máshol egy ember megnyitása...
Mint ott, hogy mi magunk megnyílunk előtte.

Ez a legnehezebb, mert bizonyos értelemben védtelenné válunk.


Párbajban nem lőni, hanem letenni a fegyvert...

De minden szeretet kockázattal jár.

Sokan megriadnak e kockázattól...
S az első gyanús jelre, bántásra, sértésre...
Kihárításra vagy önzésre visszahátrálnak...
Pedig ha csak egy kicsit is várnának...
Megtapasztalnák...
Bár a másik szeretetét nem sikerült megszerezniük...

De ők maguk jóval erősebbek lettek, az éntelenség pillanataiban.

                                                                 €$@ß@



Nem mondom, hogy ez veszélytelen...