Mesélhetek a szexualitásról...?

A szexualitás fogalmi terét, árnyalatokra kell bontanunk...
Amit el kell válasszunk egymástól.
A fantáziát a valóságtól...
Az erotikát a szextől...
S végül a jó szexet a rossztól.
A valóság és a fantázia egymástól elválaszthatatlanok.

A fantázia teszi széppé a valóságot...

De fantázia nélkül a valóság...
Hol sebzett vad, hol törékeny áldozat.

A kettő együtt tesz boldoggá...

De a fantázia, vagy másképp nevezve...
A lélek belső szférája a kiindulópont.
Innen indulunk...

Hogy vágyainknak külső lenyomatát megkeressük...

Egy olyan Társat...
Akivel boldogságot lelünk...

S akit boldoggá tehetünk.

A szex fogalma, inkább a valósághoz...
Az erotikáé pedig inkább a fantáziához tartozik...
Jóllehet egyik a másikat át meg átjárja.
Mert amikor szexről beszélek...
Akkor elsősorban szexuális technikára gondolok.
A szerelmi megnyilatkozások ezer módjára...
Az előjátékok és a szeretkezések különféle pozícióira...
A sebességre, az ügyességre, a rutinra, az erőnlétre...
Az állóképességre és a többire.
De erotika alatt mást értek...

Valami olyat, ami mindig a fantáziához tartozik.

Mert, amíg a szexben...
A kezek, az ajkak és a szemérmek közvetítik a boldogságot...

Addig az erotikában az agy játssza az ágyék szerepét...

Az agy hozza létre a gyönyört...

Saját vágyaival és képzelőerejével.

A szex inkább a valósághoz...
Az erotika pedig inkább a fantáziához tartozik...
S akkor jó a szex a valóságban...

Ha átszövi az erotika a képzeletben.

Ha sikerül a belső izzást külső cselekvéssé transzformálni.

A jó szex két dologban különbözhet a rossztól...

Először is technikájában.
Mert akkor rossz, ha elsietik...
Vagy felei idegenek egymásnak...

Ha nem tudnak egymásra hangolódni...

Mert nincs kellőképpen előkészítve.
Vagy, ha a férfiben nincs elég erő...
Vagy nemi állóképesség, ha önző vagy gyönge.

De akkor is rossz, ha a Nőre rákényszeríti az orgazmust...

Vagy elvárja tőle, ezért a Nő úgy érzi, muszáj teljesítsen.
És akkor is rossz...

Ha nem érzik egyenrangú feleknek magukat...

A szó valóságos értelmében.
Akkor is rossz...
Ha a férfi felé támasztanak olyan elvárásokat...
Amit nem tud teljesíteni...
Ha képtelen késleltetni saját orgazmusát...
Mivel nem sajátította el ennek technikáját...
Ez az elvárás frusztrálja őt...
Egyszóval ezer oka lehet a görcsnek, az idegenségnek...
Amit persze kellő figyelemmel, akarással...
Idővel legtöbbször közösen orvosolhatnak.
Másodszor...
S azt hiszem itt van a lényeg...

Ha fantáziátlan, vagyis nem elég erotikus.

Ha pusztán vulgáris, néma dologcsinálás...
Ha csak kielégülés és kizsákmányolás...
Mert ilyenkor a lélek idegen marad a testtől és egymástól.

Ha hiányzik belőle a folytonos izgalom, a belső tűz...

A változékony mozgás a lassú és gyors...
A robbanékony és az elcsendesedő...
A vulkáni és lassan perszelő részek között.

Ha fantáziátlan is, és a technikája is rossz...

Akkor már nem rossz szexről...

Hanem egyenesen csapnivaló szexről beszélek.

                                €$@ß@

Mesélhetek az erotikáról...?

Az erotika, művészet...
A lélek művészete.

Érzékeink ébredése és szomjazása...

Több is attól.

A gyönyör ébresztése és előhívása.

Vágykeltés, de tudatos szomjazás.
A vágy fokozása, szexuális magunkra eszmélés.
Magunk értése és ismerése.

Az erotika, játék és zene...

A lélek játéka a testtel, a lélek zenéje testünk hangszerén.
Mert az erotika lényege nem a test, hanem lélek...
S a test, csak eszköz a boldogságban.
De a lélek mindig egyedül van akkor is, amikor társsal...

Magán belül éli meg a gyönyört.

Ezért kell előbb magára találjon...
Mert csak így talál Társra.
Nem partnerről beszélek...

Hanem Társról!

Ami, nem ugyanaz!
De ha az Én már tudja, hogy ő maga kicsoda...
Hogy mit akar, és mit vár a Társtól?
S ha már azt is tudja, hogy Ő mit képes adni a Társnak...
Akkor áll készen.

Az nem talál Társra, aki nem tudja kit keres...

S hogy adhatna bármit is, ha nem tudja mivel rendelkezik.

Az erotika lényege az adás és nem az öncél.

A valódi erotika a szeretet része...
Olyan, ami nem magáért van...
Jóllehet tereiben magányos és páros opusok kergetik egymást.
De a sorrend a következő...

Először történik a lélekbe pillantás, az eszmélődés...

S csak ezt követi a szexuális Társsal-társalás...
A bőrrel elbeszélés művészete...
De ez már a kettős nász része.

A test és a lélek szövetsége...

S annak hűsége, násza...
A szerelem násza...
Amikor az Én társra lel...
Szerelemre lobban.

Egymásban is felfedezhetjük saját szenvedélyeinket...

Valamint, azok válaszait...
De az Én erotikus magára eszmélését...

Nem végezhetjük el egymás helyett.

Persze segíthetünk egymásnak...
De a feladat lényegi része magányos terület és az is marad.

Ebben mindenkinek magának kell helyt állni...

Mert ez a munka nem adható bérbe...


                                                                                               €$@ß@

Csak úgy...

Csak úgy megrezzen, csak úgy hirtelen...
Újra megdobban, itt a szivemben.

Csak úgy álmodom, csak úgy létezem...
Csak úgy átvágok az egész életen.

Csak úgy boldogság, vagy csak képzelem?
Csak úgy várok rád és ez jó nekem.

Csak a hangodért, csak hogy vagy nekem.
Tényleg vagy nekem.

Csak úgy kedvesen, halkan csendesen...
Súgd meg Kedvesem, mindig elhiszem.

                           €$@ß@

Mert bennem élsz...

Te vagy a szív, mely bennem dobog...
Te vagy a vér, mely bennem csorog.

Te vagy az ihlet, mellyel írok...
Te vagy a könny, mellyel sírok.

Te vagy a szem, mellyel látlak...
Te vagy a vágy, mellyel várlak.

Te vagy a száj, mellyel csókollak...
Te vagy az íz, mellyel kóstollak.

Te vagy a lélek, mely engem éltet...
Te vagy az ábránd, mely elképzel.

Te vagy a Királylány, kit felébresztettem...
Te vagy az, akit az Égtől kértem.

Te vagy a kéz, mellyel hozzám érsz...
Te vagy a mindenem, mert bennem élsz.

                    €$@ß@

Mikor az álmom, valósággá válhat...

Az emberek, alvás közben a legszebbek.

Igen!
Ezt már évekkel ezelőtt megállapítottam.
Hisz, ha belegondolunk, ebben a rohanó világban...

Szinte csak az éjszakákon lehetünk nyugodtak.

Olyankor nincs mi megzavarjon bennünket...
Nem kell törődnünk mások, és saját problémáinkkal.
Arcvonásaink kisimulnak, és pihenünk, tartalmasan, békésen.

Álmaink világában jószerivel bármit megtehetünk...

Amire csak vágyunk.
Gyermekként lehetünk űrhajósok, tűzoltók, lovagok...
Vagy tán szépséges királylányok.
Később, kamaszként jönnek az eltitkolt, szégyellt...

De mégis boldog "nedves álmok".

Felnőttként munkahelyi sikerekről...
Boldog családi körről álmodunk.
Öregkorban pedig kellemes nosztalgiával gondolunk vissza...
Fiatalabb korunkra.
Ám ezek a percek múlandóak...
Mert az élet körforgása egy pillanatig sem áll meg...
S az éjszaka után jön a reggel.
Ó az az átkozott!

Hogy nem bírt volna még várni!

Legalább pár percet!
Olyan szép volt az álmom!
S újra jönnek a gondok, s a feszültség.
Mindig ugyanez van.
Nap mint nap szembesülünk problémáinkkal...

Epekedve várjuk, hogy újra eljöjjön az éj...

S álomra hajthassuk fejünket.
Hát akkor miért!?
Miért kell ezt így?
Jó ez nekünk?
Kell a stressz?
A feszültség?
A gondok?
Hát nem!
Miért nem próbálunk meg ébren álmodni?

Legalább 5 percre kikapcsolni, és nem törődni semmivel.

Pedig olyan sokat javítana a nehéz hétköznapokon.
Persze, mindenki megtalálja azt a cseppnyi boldogságot...
Ami átsegíti Őt bármilyen nehézségen.
Kinek mi az?
Ez emberenként változik.

Csak a magam nevében nyilatkozhatok...

De elárulom, engem az tenne boldoggá...
Ha reggelente, Mellette ébredhetnék...
S a beszűrődő halvány fényben láthatnám az arcát...
S hallhatnám a lélegzetvételének halk neszét.

Ha szeretnék pár boldog pillanatot a szürke hétköznapokban...

Csak erre gondolok!

S várom a pillanatot, amikor az álmom, valósággá válhat...

                                                       €$@ß@

Hogy szeretetünket kimutassuk...

Többségünk csendesen...

Minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.

Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel...
Nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket.

Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat.

Százszámra várják ugyanis az emberek...
Hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk...
Emberek, akik hálásak lesznek...
A mi együttérzésünkért, bátorításunkért...

Valakinek boldogabb lesz az élete...

Mert nem sajnáltuk az időt...
Hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.
Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás...
Egy kedves szó, egy figyelő tekintet,
Egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét...

Pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek.

Nem is gondolnánk...
Mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap...

Hogy szeretetünket kimutassuk.

                                 €$@ß@

Szebb, legmerészebb álmaidnál...

Ne kérdezz, ne csodálkozz...

Fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked...

Fogadd el a tényt...

Az előtted álló ösvény, új irányba vezet.

Rázd le a miérteket és a "mi lenne, ha..." kérdéseket...
S megszabadulsz kétségeidtől.
Mindegy, miért... Az már a múlté.
Bármi volt is... Fontos lehetett.
A múlt rövid villanás csupán.
A jövőt még be kell teljesíteni.

A ma, ami itt vár.

Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve...
Bátorsággal, hittel, határozottsággal.

Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé.

Lépteid hamarosan határozottá válnak...
Szilárdan állsz majd a földön.

Sose álmodott út tárul fel előtted...

Ez lesz a legegyszerűbb, legsimább ösvény...
Mint amit valaha remélni mertél.

Bízz magadban állhatatosan, és vágj bele az új utazásba.

Felemelőnek, gyönyörűnek találod majd...

S szebbnek, legmerészebb álmaidnál.

                                     €$@ß@

Magamról...

Hogy magamról mit gondolok, fontosabb...

Mint az, hogy mások mit gondolnak rólam.

                                                       €$@ß@

Nem elég, megszerezni a boldogság összes kellékeit...

Legtöbb ember, köztük Én is évtizedeket töltöttem el azzal...

Hogy módszeresen, izzadva...
Szorgalmasan és ernyedetlenül készüljek a boldogságra.
Terveket dolgoztam ki, hogy boldog legyek.
Rengeteget utaztam és munkálkodtam e célból.

Gyűjtöttem a boldogság kellékeit...

A hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával.
S mikor eltelt az életem egy jelentős része...
Megtudtam...

Nem elég, megszerezni a boldogság összes kellékeit.

Boldognak is kell lenni, közben.

S erről, Én is megfeledkeztem.

                                   €$@ß@

Sok ez, vagy kevés...?

Szeretem érezni, hogy van egy Nő, aki egész nap velem van...

Ha másképp nem, hát gondolatban.

Jó tudni, hogy van valaki, akivel megoszthatom...

Ha valami rossz történik velem...
Vagy azt is...
Ha valami jót, valami örömet akarok elújságolni.
Szeretném vele hétvégén, együtt tolni a bevásárlókocsit...

Szeretném végre azt tervezgetni, hová menjünk nyaralni.

Szeretnék kézen fogva sétálni Vele, Veszprém utcáin...
Látni a szembejövők szemében, milyen szép pár vagyunk...

Mi...

Külsőleg-belsőleg egyaránt.
Mindegy, hol vagyunk...

De szeretnék végre, nyíltan szeretetet adni...

S érezni a felém irányuló szeretetét...

Sok ez, vagy kevés?

                                                                                                            €$@ß@

Felcserélt szenvedélyek...

Fájó, nehéz az olyan szerelem...
Amit nemcsak a nyers élvezet éltet.

Melynek kevés, ha a test meztelen...
S fogasra dobva, kinn marad a lélek.

Érzékeink, Sorsunk s az Értelem...
Vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek.

Bőrünk agyunk, tudatunk mámorban...
Habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.

Szerelme, sorsa e két szerelmes szívnek...
A láz, a harc, a rajongás a fegyelem.

S egymást, örökké felcserélve égtek...
Célunk a gyönyör, s csókod, mi a végzetem.

Hogy mindkettőnk, ebbe Majd belevérzett...
S vív, küzd értünk, két most már, csak barát.  

Mi közben Én Veled, s Te Velem...
Füledbe halkan suttogom... Szeretlek Kedvesem.

                     €$@ß@

Legszebb ékszered illatát...

Imádlak csókokkal elhalmozni...

Imádom, amikor az ajkad az ajkamhoz ér...

Imádom ezt a kellemes ízt, amiről "neki" más a véleménye...
Szerintem mesés, mámorító ízű...
Imádom a tested illatát...

A nyakadon megtalálni azokat az izgalmas pontokat...

Amitől tűzbe jössz, felhevülsz, majd lángolsz...
Már csak értem lángolsz...
Imádom a fórmás, édesen tündéri melleid...
Imádom simogatni, csókolni, a számba érezni...
Izgalomtól csúcsosodó mellbimbóid...

Imádok nyomot hagyni a testeden...

Egy apró bélyeget, hogy csak az enyém...
Imádom ezeket a mesés domborműveket...
Amik érintése, izgalomba hozza egész testedet...
Imádok a szexi köldököd látványában gyönyörködni...
Ahogy kivillan, hívogatóan, csábítóan...

Imádom az ágyékodon nyiladozó virág illatát...

Imádom nyelvemmel érinteni, csókolgatni, finoman harapdálni...
Nincs is csodálatosabb érzés...
Mint amikor hozzáérhetek, tested legfinomabb ízű ékszeréhez...
Ami csak nekem tartogatsz...

Nem akarom, hogy "másnak" része legyen ebben a gyönyörben...

Imádom a tested vibrálását, magamon érezni...
Mikor nyelvemmel megérintem, majd ízlelgetem...
Ezt a hívogató virágot...
Ezt az érzéki, szerencsére használaton kívüli, csodaszép...

A legfinomabb illattal gyönyörködtető virágot...

Imádom a tested, ápolt,  kellemesen selymes érintését...
Imádom érintésed után, kezemen és ajkamon érezni...

Legszebb ékszered illatát...

Miután finoman izgatóan simogattam, ajkammal és nyelvemmel...
Érzékien csókolgattam majd ízlelgettem…
Mint a legfinomabb ízű fagylaltot...
Imádom a hangod hallani, a kicsit szégyenlős zavartságod...

Mikor arra kérsz, meséljek rólad...

A csókod ízéről, a tested mámorító illatáról...
A virágod felejthetetlen varázsáról...
Ami felülmúlja a legfinomabb illatú parfüm illatát...
Ha tehetném a Te virágod illatából készült parfümmel…
Illatosítanám magam egész nap...
De tudom, eljön az a pillanat...
Mikor ez az illat mindig rajtam marad...
Belém ivódik, részemmé válik…

S akkor, már soha többé nem akarok szabadulni tőle...

S a nyelvemen akarom érezni örökké az ízét...
Imádok írni rólad...

Mert tudom, imádod olvasni...

Izgalomba jönni tőle...

S kívánni, mindennél jobban akarni, hogy melletted legyek...

Mint most...

                                                      €$@ß@

Tudtad, hogy várok rád...

Akkor hirtelen, egy pillanat alatt...
Egyszer az életben, meglátsz valakit.

Tudtad, hogy minden álmod valóra vált.

Olyan ez, mint amikor felébredsz az álmodból...
A fejed még kába, a látásod homályos...
Nem is tudod pontosan miért...
Aztán hirtelen, a reggeli kávézás közepén eszedbe jut az álmod.
Először csak az álom kis szelete...
Aztán nagyobbik része...
Majd az egész.
Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől.
Ismerős lesz az egész...

Szeretnél visszajutni az álom színhelyére.

De nem tudsz.
Akármennyire próbálod, nem tudsz.
Az álom üldöz majd tovább.
Lehet, hogy egy napig.
Lehet, hogy egy életen át.
Ezt is megtehetted volna.
Megtehetted volna, hogy hagyod...
Hogy a tudatodba rögzült képem üldözzön egy életen át.
De ezt nem akartad.
Elhatároztad, hogy inkább rohansz...

Mint egy őrült, hogy visszajuss az álmodhoz...

Mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek.
Ezért jöttem el hozzád.

Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni...

Ennyi várakozás után.

Tudtad, hogy várok rád...

S mire eljött a reggel, már megértetted.
Amit, Én már rég, megértettem.

                                     €$@ß@

De a vágyaim nem csendesednek...

Szeretnék veled lenni, nem csak vágyakozni utánad...

S folyton, csak álmodozni rólad.

Szeretnélek érezni...

Az illatod, a fáradságod, a csended, a rezdüléseid.
Szeretnélek szeretni a valóságban, nem szavakkal csupán...
Hanem mozdulatokkal, csókokkal...Csak úgy.
Most szeretném megállítani a gondolataim...
Talán elfáradtam...?
Talán túl hosszú volt ez a hétvége...
Látod, nem szoktam le a túlzásokról, még most sem...
Fáradtak a gondolataim...

De a vágyaim nem csendesednek...

Túl sok amit szeretnék?
És kevés a vagy?
Kevés a jelen idő a napjainkban?
Ma még nem is mosolyogtam, inkább szomorú voltam.
Most, semmi sem vagyok...
Csak vagyok...
A szentek is vétkeztek ugye?

Van-e végzet vagy igézet, mi összeköt minket?

Félsz az érzésektől, mint a léptektől a sötétben?
Elfogyott a nap, elfáradtak a szavak is bennem...
Most nem akarok semmit, csak melléd bújni...
Hallgatni a lélegzeted, és a simogatásodtól elaludni...
Szeretném, ha újra Nő lennél mellettem.

Aludj jól, szép álmokat Kedvesem...

                                             €$@ß@

Egyszerűen megjelentél az életemben...

Vannak személyek, akik hozzám beszélnek...
De meg sem hallom őket.
Vannak, akik megsebeznek...
De rajtam még heg sem marad.
Ám van egy személy...
Akik egyszerűen megjelent az életemben...

És örökre nyomot hagyott bennem.

                                                                                                                €$@ß@

Modern matematika...

Szerelmi matematika...

Okos férfi + Okos nő = Szerelem
Okos férfi + Buta nő = Viszony
Buta férfi + Okos nő = Házasság
Buta férfi + Buta nő = Terhesség

Munkahelyi matematika...

Okos főnök + Okos beosztott = Haszon
Okos főnök + Buta beosztott = Termelés
Buta főnök + Okos beosztott = Előléptetés
Buta főnök + Buta beosztott = Túlóra

Vásárlási matematika...

A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.
A nő csak fele árat ad azért, amire nincs szüksége.

Általános összefüggések és statisztikák...

A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
A férfit addig nem aggasztja a jövő, amig meg nem nősül.

Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.

Ha boldog akarsz lenni egy férfival...
Nagyon meg kell értened és egy kicsit szeretned.
Ha boldog akarsz lenni egy nővel...
Nagyon kell szeretned, és ne is próbáld megérteni.

A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.
A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról...
Fölösleges két embernek észben tartania ugyanazt.

A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
A nő külseje éjszaka romlik.

A nő a házasság elején azt reméli...
Hogy a férfi meg fog változni...De téved.

A férfi a házasság elején azt reméli...
Hogy a nő nem fog megváltozni...De tevéd.

Minden vitában a nőé az utolsó szó.
Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete.

A férfi kétszer nem érti a nőt...
Házasság előtt és házasság után.

                                €$@ß@

A SZERELEM...

Egy érzés...

Csodálatos, mégis fájó érzés, a lelkünkből száll fel.
Egy érzés, ami nagyon mélyről indul.
Hogy hol van, mikor nincs?
Ki tudja?
Talán szunnyad, hogy lángra lobbanjon, ha megérint ez az érzés.
Átjárja egész testünket, minden porcikánkat, a sejtjeinket.
Befészkelődve kúszik egyre feljebb, vadul, megállíthatatlanul.

Egy álom...

Vágyakozás, beteljesülés, öröm, bánat, bizakodás...
Bizonytalanság, szelídség, vadság, odaadás, testi közelség.
Egy mozdulat, egy simogatás, egy összefonódás.

Egy vágy...

Egy mély vágyakozás a Kedves után...
Vágy, ami mindent felborít, beteljesít.
Egy vad őrület, maga körül mindent lángbaborító lobogás.
Egy állandó izzás, egy sóvárgás a szerelmesed után.

Egymásnak átnyújtott élet.

Szerelem nélkül nem élhetsz...
Nélküle félsz és nagyon fázik a lelked...
Nélküle magányos, szédült vagy...
De ugyanakkor a szerelemben is ugyanezt érzed.

A szerelem a legbolondítóbb, a legfájdalmasab...

De mégis a legcsodálatosabb érzés, amit átélhetünk ...

                                                      €$@ß@

Rád gondolok...

Rád gondolok, ha nap fényét, füröszti a tengerár...

Rád gondolok, ha forrás vizét, festi a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat...

S éjjel, ha ring a kis palló a vándor lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partot ér...

A ligetben, ha néma csend borul rám, köszöntésem téged ér.

Lelkünk egymástól, bármily messze szállva összetalál.

A nap lemegy, szívünkben csillag gyúl nemsokára.

Mondd, jössz-e már?!

                                                                                                      €$@ß@

Kinek fáj a válás?

Annak, akit otthagytak.

Akinek hátat fordítottak, meguntak, kisemmiztek...
Becsaptak, megaláztak, kihasználtak...
Akinek visszaéltek a jóságával, önzetlenségével...
Naivitásával, bizalmával.

Fáj a gyermeknek, akinek életet adtak...

Aztán magára hagyták.
A válás testileg-lelkileg megviseli a felnőttet és a gyermeket...
Megfosztja az álmaitól, derékba töri a terveit...
Kihat a mindennapi életére és beárnyékolja a jövőjét is.
A címben jelzett kérdés, sajnos, nagyon időszerű manapság...
Így válik a...

Holtomiglan-holtodiglan,  untomiglan-untodiglanná.

Egyre többen megtapasztalják, megszenvedik a válást...
Ki így, ki úgy igyekszik azt átvészelni, orvosolni.

Sok a miért, a hogyan kérdés ilyenkor...

Nincs rá mindenki által elfogadható válasz, magyarázat...
Mert ahány válás, annyi ok, ahány házasság, annyiféle.

A higgadt, józan ész gyakran meghátrál az indulatok előtt...

Ami ebből következik, az sajnos maga a pokol.

                                            €$@ß@

Ha nem érkezik válasz...

Ha egy nap, úgy érzed, sírnod kell...

Hívj engem!
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni...
De sírhatok veled.

Ha egy nap, el akarsz futni...

Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy arra kérlek, állj meg...
De futhatok veled.

Ha egy nap, senkit sem akarsz hallani...

Hívj engem.
Ígérem veled leszek...
Ígérem nagyon csendben leszek.

De ha egy nap hívsz, és nem érkezik válasz.

Akkor ne tétovázz, Gyere gyorsan, hozzám.

Mert akkor, nekem van Rád szükségem.

                                         €$@ß@

Szeretni valakit...

Mi az... Szeretni valakit?

Sokáig azt hittem, megismerni...
Tökéletesen megismerni, minden titkával...
Megismerni a másik test minden reflexét...
A lélek minden indulását...

Megismerni, talán annyi, mint szeretni.

De ez csak elmélet.
Mi az hogy, megismerni?
Mennyire lehet megismerni valakit?

Egyáltalán biztos, hogy minden titkát ismerni akarom?

Már tudom... Nem erről kell szólnia...

                              €$@ß@

Néha...

Néha vereséget szenvedek...

De a vereséget, úgysem kerülhetem el.
Ezért aztán, még mindig sokkal jobb...

Ha az álmaimért vívott harcban, veszítek el néhány csatát.

Mint ha úgy szenvednék vereséget...

Hogy azt sem tudom, miért harcoltam.
     

                                    €$@ß@

Az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll...

Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől...

Hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll...

És nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas...

Mindig haragudni fog a másikra...

Mindig a másik lesz a hibás.
Valójában a rossz mögött mindig ott van...
Az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége...

Amit önmaga okozott önmagának.

                                     €$@ß@

Az érintés varázsa...

Ülünk egymással szemben, keresünk valamit a lélek-tükörben...
Csak egy pillanatra hunyjuk be a szemünk...

S gondolatban, máris vétkezünk...

Sápadtan érkezik a vágy...
Látom körbevsz a tétova némaság...
Még menekülnél, bőröd alatt feszülnek az idegek...
Ugrani kész minden izom, ami most körbe vesz. 
Most!
Csak menekülni el...
Most!
Menekülni kell...
Talán felugrassz és többé nem látlak...
Az nem lehet!

Nem engedlek el, tekintetünkbe kapaszkodnak a vágyak...

Foglyuj ejtettelek a sürgetés erős...
Harc dúl benned...
Maradni és mindent odaadni...
Vagy menni és mindent odahagyni.
Vörösen érkezik a vágy, látom zavart némaságod...
Már csak vibrálsz...

Csak vársz az érintésre a pillanatra...

Ami átszakítja a látszat falait, amiről azt hiszed, segít...
Hogy leküzd a feltörő szenvedélyt...
Ami úgy tesz, mintha adna még esélyt...
Hogy menekülhess, hogy elszaladj, de már nincs erőd.
Tested már csak az odaadás parancsát érti...

Már csak tekintetem símogatását érzi...

Csak az érintés varázsát várja...
Csak az ölelkezés mámorát kívánja.
Ismét nyitva a két szempár...
Ismét mosolyog két szemed rám...
Csendes derű és boldogság látszik a szemedben...

Ma is egy pillanatra a testedet éreztem.

                                                                                                                    €$@ß@

Belül tombol már a szenvedély.

Micsoda tűz lobog a rejtegető halovány fátyol alatt...

Felvillan a szenvedély és egyre csak akar... Akar.
A parázs még őrzi a régi vágyakat...
Felébredsz, de nem indulsz keresni újakat.
Tekinteted felperzsel, minden hazudott határt...

Minden erkölcsi gátat, határtalan szenvedélyed töri át.

Miért próbálod hasztalan elfojtani, amit nem lehet...
Elfogadni miért nem mered, hogy a vágyaid, le nem győzheted?
Titkos ölelések, tiltott pillantások és mosolyok...
Ha szabadon engeded érzéseid, miért hiszel másnak...?

Ne hidd el nekik, hogy Rossz vagyok.

Bűntudat-pillantások, képzelt érintések és az érzés...
Önmagadtól is félsz.
Kellene a megértés önmagad iránt...
Kellene az érzés a vágy, mely felemel s nem a mélybe ránt.
De a megszokás fogva tart, még erősebb a felszín, mint a mély...

Kívül az ostoba álarc, de belül tombol már a szenvedély.

                                                 €$@ß@