Mozgalmas hétvége...

A hétvége, bővelkedett a látványos rendezvényekben…

Jó páron, Én is részt vettem…
S mivel fényképezőgép nélkül ritkán mozdulok ki…

S az is igaz, nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos…

De ez nem tartott vissza …
Így is vagy 10 GB-nyi fotóval zártam a hetet…
Pedig még a mai...

Magyarország - Szlovénia férfi kézilabda mérkőzés, hátra van…

Néhány érdekesség a hétvége eseményeiből…

Országos Rallye Bajnokság Bükfürdő…

Ez számomra is meglepetés volt…
Mivel a Rallye, ez idáig távol állt tőlem…
De hát, ha az embernek ismerősei vannak az egyik csapatban…
Miért ne?
Hajrá TAXI4!!!!

Az Alsóőrsi Harley Davidson Motoros találkozó….

Igaz külön lapot kapott, de itt is helyet érdemel…

Legendák a legendák városában…

Említésre méltó, a visszatérő...

Balatonfüredi Ferrari Teszt-vezetés is…

Bár a Motoros felvonulás mellet, háttérbe szorult…
De, ott voltak…

Magyarország - Szlovénia férfi kézilabda mérkőzés...

Fergeteges hangulat...

Óriási élmény...

                                                                                    €$@ß@

Én, "csak" így tudlak szeretni...

Talán, lehet sokféleképpen szeretni...

Féltőn, irigyen aggodalmasan, önzőn, nagyvonalúan...
Kegyetlenül, fájdalmasan békésen, lázadón és elfogadón.

Nem tudom...

Én, csak szeretni tudok...

Szárnyakat adok, s magammal ragadlak a messzeségbe...
Hullámok hátán, tovaragadlak az önző világ zajától...
Rohanó üstökös életed, csillagfénnyé szelídítem...
A fenyvesek suttogásán andalítom szívedet...
S lelked nyugtalan tüzét melengető parázzsá csitítom...
Sólyomszárnyakon repítelek, csendes lankák ölére...
Lepkeszárnyakon ringatlak, álmatag tavak partján...
Nem kérdezem, merre jártál, ha hozzám érkezel...
S nem kérdem, merre mész, ha távozol.

Szeretlek...

Ahogyan a föld sem kérdez...
Csak megnyitja termékeny ölét a búzaszemeknek.
A patak sem kérdez, csak halk csobbanással, oltja szomjad.
A nap sem kérdez, csak hangtalan ragyogással, melegíti lelkedet.
Nem építek várat köréd, szerelmem márványköveiből...

S nem bilincsed, hanem felszabadítód akarok lenni...

Halkan ölelő Társad, mint a tölgyeké a borostyán.

Ha azt kérem, szeress, azt kérem légy szabad.

Ha azt mondom, szeretlek, azt mondom, szabad vagyok.

Én, csak úgy tudok szeretni...
Ahogy a puszták ménese, vágtat a szélben...

Szabadon boldogan gátak nélkül.

Én, csak úgy tudok szeretni...
Mint a rózsák szirmai a nyári szellőben...

Magamhoz ölelve, s Veled táncra perdülve.

Csak úgy tudok szeretni...
Vijjogva, szárny csattogva, mint a sas madarak a büszke bérceken.
Szembeszegülve a kaján világgal...

Szeretni harcos lázadással, vállam válladnak feszítve.

Szeretlek...

Ahogy fehér éjszakákon egymásba borulnak...
A nyírfák karcsú törzsei.
Ahogyan mélyzöld tavak, őrzik hallgatag mélyüket...

Szeretni mohón, ahogyan a hullámok ölelik a sziklaszirteket.

Csak úgy tudok szeretni...
Hogy a sivatag harmatcseppjeit adom tenyeremből Neked.

Madárfüttyös hajnalok álmait csókolom a szádra...

Én, csak így tudok szeretni...
Vad zabolátlan csendes nyugalommal...
Lágy suhogással, édes öleléssel.

Egyszerű szerelmes szívvel.

Olyan Csabásan...

                                      €$@ß@

Igaz szerelem...

Amikor a napba nézek, Te jutsz az eszembe...
Amikor a holdra nézek, Téged látlak benne...
Amikor feljön az első csillag este, Te jársz a fejemben...

Mikor azt kívánom, bár velem lennél...

Mikor minden álmomban Te jelensz meg.
Mikor fényes nappal, nyitott szemmel, álmomból felkelek...

S Te nem vagy mellettem.

Mikor hiányod annyira éget...

Hogy úgy érzem, ennél rosszabb már nem lehet.

Mikor a Kedvedért, mindent megteszek...

S Téged mindenkinél előbbre helyezlek.

Mikor Neked mindent elnézek, s elbújva zokogok csendben...
Mikor azt akarom, Neked jó legyen...
Vállalva minden felelősséget.

Mikor nem számít, hogy Én mit érzek, csak Te boldog lehess...

Azt hiszem Kedvesem, ezt nevezik, igaz szerelemnek.

                                                      €$@ß@

Harley Davidson Találkozó Alsóőrs 2010...

Harley Davidson Találkozó Alsóőrs 2010...

 

                                           €$@ß@

Aznap...

 

Aznap, lehalkították susogásukat a lombok...
Madár sem dalolt a fák között...
A fűszálak, mind rezzenéstelen álltak.
S Mi táncoltunk, valami sosem hallott dallamra...

Akár csak papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd...

S éreztem, ahogyan szíved dobolta az ütemet.
Aztán hosszan megcsókoltalak, és szemedben láttam a Napot...
S Te halkan súgtad a fülembe...

Szeretlek.

S bár, Rám rogyott az ég, mégis könnyű voltam...
Repültem, boldogan, fenn a magasban...
Fel, a felhőtlen kékségben, mert boldog voltam.

Boldog, mint talán senki sem a Világon, abban a pillanatban.

Hiszen enyém a Mindenség!
Minden, mi szép, és jó, a közel s a távol...
Hegy, bérc, csörgő patak, erdő, mező, föld s az ég...!
Enyém?

Nem.

Bár Engem ölelsz, Engem szeretsz...

Az enyém mégsem lehetsz sohasem!

Mint a legszebb virág a réten...
Nem Enyém, nem Tied, senkié.

Enyém csak a pillanat, mint az illata a virágnak.

De ez örökké bennem él.
Aznap lehalkították suttogásukat a lombok...
S az öreg tölgy alatt, a vállamon pihentél, miként pihegő galamb.

S úgy öleltél, mint aki, soha nem enged el...

S Én úgy öleltelek, mint ahogy az ér fonja át a szívemet.

A fűszálak táncoltak talán, vagy a Világ forgott sebesebben?
Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy szerettem volna... 

Ha akkor megáll forogni a Világ, s maradsz a vállamon.

                                                    €$@ß@

Az Igazi...

Az épp aktuális szerelem és az Igazi között, nagy különbség van.
Az első csak gerjedelem, a másik kozmikus kapocs.

Mert az Igazi, az egyetlen, Ő a lélek társad.

Szerelmes lehetsz számtalan másikba...
Mondhatod és hiheted mindre, hogy ők azok...
De ezek csak állomások, mérföldkövek.
Végül úgyis kiderül, hogy megint nem ő volt az...

Hanem csak hasonlított rá(m).

S ahogy Te kerestél Engem, Én, ugyanúgy kerestelek Téged.

Már rég óta ismertük egymást...
De eddig, még nem értünk meg egymásra...
S hosszú évek múltán ismertük fel, Igazán egymást.

Természetesen nem Én vagyok a megtestesült tökéletesség...

Butaság volna ezt hinni.
Inkább azt mondanám, Én vagyok a Hozzád legjobban illő...

A másik feled, a részed.

Nem kiválasztani kell egyet a sok közül...
Hanem Újra megtalálni...

S Mi végre, Megint megtaláltuk Egymást.

Felismertük egymásban azt, aki mindig hozzánk tartozott...
S akihez mindig tartoztunk.
A külső pedig részletkérdés...
Nem véletlenül különböznek az ízlések.

Úgyis olyan, amilyenre vágyunk...

Hiszen, nem véletlenül vágyunk pont egymásra.
Aki pedig kompromisszumot köt…
S megmagyarázza magának, hogy a szerelem úgyis elmúlik...
Mert ez törvényszerű...
Az nem csak magától veszi el a boldogságot...

De az Igazit  is elzárja magától...

S valaki más párját is elveszi.
Így máris négyen lesznek magányosak...
Még ha oly nagy is a tolerancia, meg a szeretet köztük.
Szerintem a szeretet a barátoknak, rokonoknak való.


A Társadat, szerelemmel szeresd!

Ha már nem érzed a szerelmet, akkor nem ő volt az Igazi.

Mert az Igazit, sohasem unhatod meg!

                                                       €$@ß@

Újratöltve... A szerelem fáj...

Balogh Brigitta... A szerelem fáj...

Törékeny érzelem fut át a szívemen, szerelmünk minden reggelén.

Van úgy hogy átölel, olyankor más nem kell, de mégis félek tőle Én.
Mondd mi ez az érzés?
Oly keserű, édes íze van.
Gyötör a kérdés...

Én szeretem Őt!

De a szerelem fáj.
Mert szívemet összetörte más ezerszer már.

Én akarom Őt, ki soha sem bánt...

De idebent százegy ajtót még a múlt bezárt...

A szerelem fáj...

Adj időt.

A szerelem ég...

Várj ne kérdezz.

Idekint tűz borítja testem, ott belül a jég...

Hogy újra érezz.
Mit ér az értelem?

Ha lelkem védtelen...

Szívemben érzem még a tőrt.
Hiába rejtem ezt, közel van még a perc, mikor még száz darabra tört.
Mondd mi ez az érzés?
Mi ez az érzés?

Oly keserű édes íze van...

Gyötör a kérdés...

Én szeretem Őt!

De a szerelem fáj!
Mert szívemet össze törte más ezerszer már.

Én akarom Őt, ki sohasem bánt.

De idebent százegy ajtót még a múlt bezárt.

Várj rám!

Veled érzem új nap vár!

Várj még, amíg a tegnap messzire száll!

Adj időt!
Adj időt!

Várj ne kérdezz!

Ne kérdezz!
Adj időt!

Hogy újra érezz...

Hogy újra éljen...

Adj időt!

Újra éljen a szívem...

Adj időt, hogy újra érezz...
Adj időt, várj, ne kérdezz...
Adj időt!

A szerelem fáj!

                                                   €$@ß@

Foci VB - Nőknek... Játék...

Neked mi jut az eszedbe a világbajnokságról?

A "Foci VB - Nőknek" játék fődíja....

Luxusnyaralás a Kanári-szigeteken

http://focivb2010.topshop.hu/index.asp?csu=football-africa-fema&cex=37898&med=em&orig=int&vir=yes&src=hu_mrv_football-africa-fema_em_ts_lg_int&referrer=ts_em_37898&tn=friendhome&parent=13091790&sid=37474

Lényed beivódott az életembe.

A sors keze, valahol az életünket, egymás felé vezette.

Hosszú évek óta lelkünk és életünk ...
Egy bizonyos fokon összekapcsolódik.
Egymást segítjük a bajban, a gondok megoldásában.
Nyitott könyv a lelkünk, Egymás előtt.

Te & Én...

Közös nevezőn vagyunk.
Bánatod nekem fájdalom, szenvedésem neked is szenvedés.

Szavaid zeneként csilingelnek fülembe, amikor boldog vagy...

De a hegedű sírását is hallottam már...

Osztozom jóban és rosszban is veled.
Átérzem problémáid súlyát, és tudod, hogy ez valós érzés...
Mert ismersz, több ezer éve már...

Több ezer éve már...

Lelked derűje nekem olyan, mint a fénylő nap...
Szíved békéje, az éj megnyugtató csendje.
Villámlás és mennydörgés a haragod...
De mire hozzám ér, lecsitul, megenyhül, és nyugalmat sugároz.

Ezért vagyunk társak, lelki társak, egymás segítői.

A sápadt hajnali fény a falon tétovázik még...
Majd lassan araszolva eltűnik.
Álom-batyuját viszi az éj, vacog még egy kicsit...
Aztán elillan a semmibe.
Új nap, új hajnal, talán egy új élmény...

Te vagy.

Az egyetlen.

A lelkem őrzője, aki Mellettem áll.

Sokszor van szükségem arra a megnyugtató hangra...
Ami átölel, magához húz, és nyugalmat áraszt.
Bátorságot meríthetek szavaidból...
Megoldást találhatok a megoldhatatlanra...

Én vagyok.

Az egyetlen.

A lelked őrzője, aki Melletted áll.

Sokszor van szükséged rám, a lelkemre, akihez menekülhetsz...
Mikor összegyűlnek a viharfelhők...
Nyugalmat kaphattál, megértést, egy olyan ördögi körben...
Mit magad választottál.

Őrződ voltam...

Őrződ vagyok...

Őrződ leszek...

Amíg élek, amíg engeded, ameddig akarod.

Őrzőm voltál...

Őrzőm vagy...

Őrzőm leszel..

Amíg élsz, amíg engedem, ameddig akarom.

Egymás őrzői, egymás segítői...

Lámpások a sötét éjszakában, a derűs nappalokban.

Most mesél az Eső, ütemes ritmust kopogva az ablakon.
Titkos énekét fülünkbe súgja, elmeséli...
Hol gyűjtötte cseppjeit, bánatát...
Hogy miért ontja könnyeit, esőtánca kiért kiált.

Sorsom keresztezte az utadat, lényed beivódott az életembe.

Hiába keresnénk, ebből kiutat, mindig találkozunk a végtelenbe.

                                                 €$@ß@

Egymásba zárva tart a szerelem...

Képzelt képzeleteddel képzelem, hogy idegondolsz, kedves...
Mialatt az idő, tovarepít...

Magányomat hívja magányod, együtt vagy Velem, ahogy Veled Én...

S ahogy nekem vigaszt, csak képzelt jelenléted ad.

Fájdalmad fájdalmamban érzi csak enyhülni, szorítását szíveden.

Képzelt képzeleteddel képzelem, hogy együtt vagyunk...
Az enyém kevés volna, magába...
Míg így, szüntelen kettőződve, mint tündér repdesés hoz-visz-cserél...

S egyszerre két helyen, egymásba zárva tart a szerelem.

                                                   €$@ß@

Még csak, kicsit tudlak nagyon szeretni...

Szeretném azt hinni...

Legalább egy kicsit fontos vagyok az életedben.

Egy aprócskát.

Sikerült adnom valamit, amitől több lettél és boldogabb.

Olyan kár, hogy egyelőre...

Még csak, kicsit tudlak nagyon szeretni.

Sokan azt mondják...

Az Őrületbe estem Miattad, mikor szerelmes lettem beléd.

Én azt mondtam...

Az élet ízét csak a bolondok ismerik.

                                                  €$@ß@

Próbanászút...

Sok féle próbáról hallottam már…

Mint például, próba érettségi…
S ezt, most azért is raktam előre…

Mivel Kisebbik Fiam...

Az elmúlt hónapokban írt, próba érettségi után…
A napokban, sikeres Érettségi vizsgát tett…

Szabolcs… Büszke Vagyok Rád.

De van még ezen kívül, más próba is…
S a legérdekesebb, számomra ez idáig ismeretlen próbáról…
A napokban hallottam először...
Egy "Nagyon Kedves Ismerősömtől”...

Próbanászút.

Próbáltam rákeresni az interneten...
Ezen a számomra tetszetőssé vált szóösszetétel pontos jelentésére...

"Az első nyaralás kettesben."

Jobb mindent előre letesztelni...
Mint mindenki, Én is szívesen kipróbálnám…

Akár most is!

S hogy kivel..?

Lehet találgatni...

Egyet!

Hölgyeim és Uraim, miért kell mindig bizonygatni, mennyire tévedtek...
Amikor azt hiszitek...
Hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát.
Pedig valójában...

A szerelem hiánya okozza az öregedést.

Szerencsére az ismeretségi körömben is akad olyan ember...
Aki 70 évesen is fiatalos lendülettel vág bele...

Egy új kalandot ígérő szerelembe...

Csak Gratulálni tudok hozzá...

                                      €$@ß@

Ragyogni...

Talán nincs is más feladatunk ezen a világon, ezért a világért...

Mint Ragyogni, s Ragyogva Élni...

                                             €$@ß@

Csak úgy...

Tisztán látni, mint a csodálkozó gyermek...
Játékos lendülettel, gyanútlan, nyitott szívvel.

Megfigyelni azt, amit elénk sodor az élet, és élni vele.

Csodálatos lehetőségtárként...
S kitárt varázsdobozként áll rendelkezésünkre ahhoz...
Hogy megértsük a lényeget...

Hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni...

Önmagunkat és Egymást...

                                    €$@ß@

Azt, amit senki másban...

Örök talány vagy, sejtelem, mit nem lenne szabad sejtenem.

Homályos titkok árnyai lepik el sűrűn szívemet...
S a töprengés hozzád vezet, mint a tudni vágyás láza.
Én meg szeretném fejteni, mi az mit el tudsz rejteni...

Egy bús szemvillanásban.

Örök talány vagy, sejtelem, de tudom, csak Benned lelhetem...

Azt, amit senki másban...

                                                     €$@ß@

Valóban szépnek látlak...

A szerelem, ami Bennem él, képessé tesz rácsodálkozni...

A Benned rejtőző, végtelen szépségre és mélységre.

A szerelmem nem beskatulyáz, hanem szárnyakat ad.

Valóban szépnek látlak, s ezzel, erőt is adok Neked...

Hogy a Benned rejlő szépet, s azt a szépséges Nőt...

Végre a felszínre hozzam.

                                     €$@ß@

Kezed nyomán a szürke is fényes...

Mint enyhe fuvallat, szavad hívogatón szólít...

S tekinteted, képes szívem porrá becézni.

Kezeid nyomán a szürke is fényes...

Melletted, rossz kedvem elfújja a szél.

Mosolyodtól, felragyog lelkemben a mécses.

Légy áldott...

Amiért, ily szépen tudsz szeretni...

Kedves.

                       €$@ß@

Még, kérlek, még!

Karom átölel, kezem simogat, ajkam csókokkal borítja arcodat.

Kezem, melledhez ér puhán, mitől kitör belőled az Őrjítő Vágy.

Ujjaim tánca kering bőrödön, ütemükre hajladoznak a pihék.

Soha nem érzett, borzongató örömöd sikoltja ujjaimnak...

Még, kérlek, még!

Testünk indái egymáshoz simulva, megszűnik ég, föld, tér s idő.

Önfeledt vágytáncban suhan, mint viharrá korbácsolt szellő.

Fejem megpihen válladon, sejtjeimen borzongás futkos még.

Simogató, becéző szavaidtól, lassan, lassan megnyugszom Én.

                                               €$@ß@

Én mindig ott leszek, Veled...

Engedd, hogy így szeresselek mindig…

Engedd, hogy éberek legyenek érzéseink...

Hogy érzékenyek és fogékonyak legyünk...

Nap, mint nap, a még felfedezetlen dolgokra.

Engedd, hogy gyönyörű pillanatokból legyen összefonva...

Ez a szerelem.

Hisz a pillanat eleven, akár csak a virág illata...
Üde s naponta megújuló...

A szerelem, a pillanatokban bontakozik ki...

S a pillanat, magába foglalja az örökkévalóságot.

Tudod, amikor odakint vihar tombol…
Nem, nem szó szerint viharra gondolok...
Hanem amikor életemet viharos, komor pillanatok uralják...
Akkor úgy érzem magam, mintha lázas lennék.
Nem tudom, hol érnek véget az álmok...
S hol kezdődik a valóság, csak azt tudom...

Hogy félelmemben, Hozzád menekülnék.

Mindig!

A karjaidba fészkelném magam...
Hogy csitító szavakat suttogj a fülembe...

Hogy simogasd a testem...

Míg a félelem helyét átveszi a vágy...
S véremben felpezsdül az akarás...

Hogy elvesszek az ölelésedbe.

Amikor távol vagy, mélyen legbelül, mint féreg rág a hiányod...
S mar lelkembe fájón, lüktető sebet.
Próbálom kirekeszteni a gondolataimat...

Hogy ne halljam hiányod csendjét.

Nem, nem akarok a tudatomnál lenni.
Nem akarok szembesülni a ténnyel, hogy nem lehetsz mellettem...

A hangod akarom...

Az érintésed...

A csókjaid ízét...

A tested remegését...

De csak hiányod üvegszilánkjain fetrengek.
Legrosszabb, amikor fakó fényeivel megérkezik az alkony...
S nyomában, már ott toporog türelmetlenül az éjszaka...
Akkor, ahogy kihunynak a fények...
Úgy izzanak fel bennem a gondolatok...

S mindegyik hozzád menekül, Téged keres.

Fájón hiányzol, ha nem lehetsz mellettem!

Hogyan is ne hiányoznál, mikor az ereimben, Te vagy a tűz...

Orromban a szerelem illata.

Egyedi vagy, egyedüli a világmindenségben...

Ki képes még a holdra is visszakacsintani...
Ha a fűben hanyatt fekve nézed a felhők játékát…

Mindenben Téged látlak, Téged kereslek!

Az esőcseppek halk koppanásaiban...

A hulló falevelek sóhajaiban...

Szívem dallamában...

A Föld mosolyában, folyók sodrásában, szellősimításban.

Kiknek szeme fénye, rezeg a csillagok fényében...
Álmomban is Hozzád menekülök...
Hisz ott nem csuklik meg a szó...

Ott nincs test, csak lélek.

Ahol, mint egy csodás látomást mindig elérhetlek Téged.

Szeretlek...

Ugye tudod?
Amikor átöleltelek, és szívem dobogását érezted...

Ugye érezted?

Köszönöm, hogy felém küldted gondolataidat..
Várom szavaid simogatását minden naptalan napon.
Milyen messze van megint ölelésed.
Hiányok üressége szomjaztat, sivatag-idők végtelen percein.

Kibírjuk a következő találkozásig?

Céltalan érzések mardosnak, savas-esőkkel versenyt öltve...
A hajnali emlék hűséges kutyaként nyalogatja lelkem.

Olyan jó volna megszökni Veled... Innen...

Ahol nyugalmak, csendes sarkai vannak világunk hegyein.

Már most hiányzol...

Levegőtlen üresség magánya ölel majd...
A következő napok erdejében...
S mint takaró simul Rám merengően.
Ilyenkor elcsodálkozom...

Mennyi mindent bír ki, szíveket összefonó aranyszál feszülése…

Gondolj Rám majd.

S mikor Rám gondolsz...

Én mindig ott leszek, Veled.

                           €$@ß@