2010. október 17., vasárnap

Számmisztika... Akarod tudni mit hoz neked a jövő..?





Érdekes számmisztikai elemzést kaptam a minap a kezemhez…

Mivel Magamon, Kedvesemen s annak mostani…
De azt inkább nem írom le, hogy Kién, kielemezve…
Felettébb hihetőnek tűnt…

Úgy éreztem érdemes megosztanom mindenkivel…
Aki a Blogot olvassa, vagy véletlenül téved ide…
Ne higgyétek azt, hogy bonyolult asztrológiai számításokra…

Vagy jósnőre van szükségetek, mint év elején Nekünk…

Ahhoz, hogy kifürkésszétek a lehetőségeket, amit a jövő tartogat a számotokra…
Elég, ha tudjátok a következő születésnapotok dátumát…
S máris a saját kezetekbe, vehetitek a sorsotok.

Minden egyes nap születik valami új…
S az a nap, amikor megszülettetek, meghatározza a sorsotok.

Egy év, az élet fontos eseményeit tekintve, nem Január 1.-én kezdődik…

Hanem a születésetek napján.

A számmisztika 9 éves ciklusokban számol.

Az első ciklus a születésetek pillanatában indul…

S minden egyes születésnapotokon, a ciklus új lépcsőfokára léptek.
Minden egyes lépcsőfok egy új lehetőség számotokra…
Hogy valami újat tanuljatok…
Vagy valamit másként csináljatok, mint eddig.

Mit kell tenni, hogy megismerjétek a jövő lehetőségeit..?

A módszer, amivel kiszámíthatjátok a következő év lehetőségeit, roppant egyszerű.
Annyit kell tenni, hogy a következő születésnapotok dátumának számait…
Összeadjátok egymással, egészen addig, amíg egyjegyű számot kaptok.

Példaképpen, a mai napot, vagyis a cikk kézhezvételének dátumát használom…

Hiszen ma is nagyon sok embernek van születésnapja, talán éppen közületek valakinek.

A mai nap: 2010-10-17

A módszer a következő...

2+0+1+0+1+0+1+7 = 12 => 1+2 = 3

A mai nap száma a 3-as…
Ami azt jelenti, mindenkinek, akinek ma van a születésnapja…
A következő éve a könnyedség, a vidámság, a nagy beszélgetések évéről fog szólni…

Mit jelentenek a jövő számai..?

Röviden leírom nektek mind a 9 szám jelentését…
Aminek segítségével Ti is megismerhetitek…

Mit is tartogat számotokra a következő év.
Vagy miről is szólt az idei... 

1.
Az új dolgok kezdetének éve, az újrakezdés lehetősége, az új lehetőségek éve.
Most érdemes új vállalkozásba fognod, mert a siker garantált..!

2.
A társra találás éve, az élet minden területén.
Üzleti partnerek, barátságok és az emberi kapcsolatok terén.
Ha eddig magányos voltál, akkor ez most a Te éved!

3.
A könnyedség, a vidámság, a kommunikáció éve.
Nagy társasági összejövetelek, könnyed ismerkedési lehetőségek és flörtök.
Ebben az évben megtanulhatod könnyedén kifejezni magad,
S képes leszel megnevettetni másokat.

4.
A munka, az építkezés és a stabilitás éve.
Ebben az évben megalapozhatod a jövőbeni sikereidet…
De ezért keményen meg kell majd dolgoznod.
Kevés időd lesz a pihenésre, de ha céltudatos vagy meg lesz az eredménye.

5.
A nagy változások és utazások éve.
Készülj fel, mert ebben az évben minden a feje tetejére áll.
Ha lehet, keveset tervezz, hagyd, hogy a dolgok spontán alakuljanak.
Ha nehezedre esik a változás, az idén akkor se állj ellen..
Különben nehéz évnek nézel elébe.

6.
 A harmónia, a szépség és a szerelem éve.
Idén minden a harmónia körül forog.
Ha már van otthonod, akkor azt tedd bensőségessé…
Ha még nincs, akkor, pedig itt az idő, hogy elgondolkozz azon…
Mikor szeretnél családot és egy harmonikus kapcsolatot…

7.
A spiritualitás, a belső titkok éve.
Idén nagy belső átalakulásra van lehetőséged.
Olyan, eddig rejtett oldaladat ismerheted meg…
Ami nagy segítségedre lesz életed további részében.
Ha teheted, foglalkozz önismerettel.

8.
A pénz, a siker és a felelősség éve.
Ebben az évben valóra válhatnak az álmaid, de csak akkor, ha igazán akarod.
Szembe kell nézned vele, hogy milyen életet éltél eddig…
S tudatos döntéseket kell hoznod önmagaddal kapcsolatban…
Hogy felelősséget vállalj az életedért.

9.
A befelé fordulás, és az átértékelés éve.
Idén ne fogj bele semmi új dologba, hiszen ez az év…
Az elmúlt kilenc éved átértékeléséről szól.
Most megvizsgálhatod magadban, hogy mi az, ami értékes...
S mi az, ami nem…
Hogy a következőd évedben újult erővel…
Már csak az igazán fontos kérdésekre fókuszálva menj tovább.

A jövő csak saját magatokon keresztül nyer igazán értelmet…

Ameddig nem vagytok tisztában azzal kik is vagytok valójában…

A jövő lehetőségei csupán semmitmondó szavak lesznek.

Őszintén szembe kell néznetek a saját veleszületett lehetőségeitekkel...

Ahhoz, hogy a jelen és a jövő lehetőségeit észrevegyétek...
S képesek legyetek élni vele.


                                            €$@ß@


2010. október 16., szombat

A lehetetlen, nem létezik...







Vannak, akik Hozzám hasonlóan, inkább a szívükre hallgatnak…

S nem arra, amit mások diktálnak.

Ritkán találkozni ilyen, Szerelméért megszállottan rajongó emberrel…

Azt inkább nem is merem leírni, hogy emberekkel…
De Én azok közé tartozom, akik emlékeztetni akarnak arra…

Ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek…

Jó abban hinni...

Hogy nincs "nem tudom" s nincs "úgysem sikerül"...

Had emlékeztesselek Téged arra, Kedves Olvasóm…

A lehetetlen csupán egy szó...
Amellyel a kishitűek dobálóznak.
Mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni…

Mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény...
Hanem vélemény.

A lehetetlen nem kinyilvánítás.
Hanem kihívás.

A lehetetlen lehetőség.
S nem több, mint egy múló pillanat.

Jó elhinni…
A lehetetlen, nem létezik.






                     €$@ß@

Ki van ez találva...






Mert soha nem a bőr égeti meg a tűz lángját...
S nem a hát veri a bot szárát...

Nem a szerelem fáj a szívedtől...

Nem a végzet a kezdettől...
Nem a háj égeti az embert...
Nem a part mossa el a tengert...

Bár gyanús minden, míg néha, de a helyére kerül.

Mert soha nem a sör csapolja meg a pultoslányt...
S nem a jegy veszi a túristát...
Nem a postást cipeli a táskája és nem ő kerül a ládába...
Nem a halott ássa el az élőt...
Nem a nap rejti el a felhőt

S végül kiderül mindíg, és Te is érzed…

Azt hogy... Ki van találva az eleje, a vége...
Minden úgy a jó, ahogyan mert...
Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó...

Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz...

És nem, véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz..!
Mert soha nem a fegyver süti el a bankrablót...
Nem a fejed a hangszórót...
Nem a fal vakolja be a kőművest...

És mindíg a gyengébb veszt.

Nem a film rendezi az embert...
Nem a drog terjeszt deelert...

Bár gyanús minden még néha de a helyére kerül...

Mert soha nem az ajtó nyitja a kulcsot meg...
Nincs bélyeg ami gyűjtőt vesz.
Nem a gyűrű húzza az ujjat fel...
Nem a pénz szórja az embert el...
Nem az áldozat szedi a járványt...
Nem az út szeli a járgányt...

És végül kiderül mindíg, és te is érzed.

Azt hogy... Ki van találva az eleje, a vége...
Minden úgy a jó, ahogy van mert...
Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó...

Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz...

És nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz..!

Az ember jobb ha néha észre veszi magát...

A baj fölött ez a híd.
Az erdő akkor van, ha a bárány veri magát, hogy spártai a világ...
Farkast kiált, és demokráciát, panaszt is emelhet ha kedve van…
Mert ő a ragadozókkal jóban van.
De ez már viccnek is rossz, jobb hogy ha elfogadja magát.

Mindennek oka van, ez tökéletes világ…

Ki van találva az eleje, a vége...
Minden úgy a jó, ahogy van mert...
Soha nem véletlen a híd ott ahol van folyó...

Soha nem, véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz.

És nem véletlenül kerül pont az a pultra amiért fizetsz..!


Kib(l)ogozhatatlanul... 2.





Olyan okosak bírtok lenni a másik életével kapcsolatban.

Hogy mikor, mit, hogyan kellene, kellett volna lépni…
Vagy mondani, reagálni, tenni, viselkedni, érezni.

Csak azt felejtitek el…

A másik élete abban különbözik a tiétektől…
Hogy azt objektíven látjátok.
A puszta tények alapján.
Kristálytiszta logikával.
Észérvekkel.

Így aztán baromira könnyű ítélkezni is.

Csakhogy az a másik a saját életét nem pusztán észérvekkel éli…
Hanem az érzelmeivel a megérzéseivel, az ösztöneivel.

Ami ugye általában felülír mindent.

Van, hogy elég a jótanácsokból.
S ilyenkor nem árt magatokban újra tudatosítani…

Az életben egyetlen szabály van…
Hogy nincs szabály.

Minden és annak az ellenkezője is megtörténhet.
Nincs patikamérlegen kimért…
S matematikai képletekkel meghatározott jó vagy rossz, igaz vagy hamis.
Csakis az van…

Éppen abban a pillanatban nekünk a saját életünkben mi a jó, a helyes.

S ez lehet, hogy mások szerint hülyeség, de ez nem számít.
Nem ez számít.

Mert nem más, hanem Én élem a saját életem.

Én döntök úgy, ahogy, akkor, amikor, teszem azt, amit, azzal, akivel, addig, ameddig...

A saját útját mindenkinek magának kell megjárni.

A saját életünk főszerepét Önmagunknak kell eljátszani.

Az élet meg úgyis épp elég jó forgatókönyvíró.

Vagy talán nem..?

                                             €$@ß@






Kib(l)ogozhatatlanul…



Egy kis magyarázat...
Ez a történet, most nem Rólunk szól...

Vajon meddig érdemes kitartanod..?

Meddig lehet tovább csinálnod azt, ami már rég nem ad, csak elvesz…
Ami már nem épít, csak rombol…
Ami már egyáltalán nem motivál…

Ami nem a jó oldaladat hozza ki…

S csak szívja az erődet, energiádat, a mindennapjaidat..?
Mikor van az a pont, amikor fel kellene végre ismerned…

Ez a hajó már elment…

S mikor van az, amikor be kell látnod dolgokkal, helyzetekkel, emberekkel kapcsolatban…

Az már nem elég indok, hogy "szereted"…

Vajon észreveszed-e, hogy bár nehéz, de Őt, most el kell engedned..?
Vajon miért félsz túlságosan attól, hogy belevágj az ismeretlenbe..?
Akkor is, amikor pontosan tisztában vagy vele...

Látod, Én is belevágtam...

Addig nem tudod meg, mire vagy képes, amíg ki nem próbálod..?


Tudod a kitartás, egyike a legfőbb erénynek, de a legnagyobb bűnnek is.

Most kérdezem, a kitartásom erény vagy bűn..?

S a Te kitartásod..?



                                              €$@ß@

Csiszolatlan gyémánt...



Visszatekintve, a mögöttünk hagyott több mint egy évre…

Hihetetlen sok megpróbáltatáson mentünk keresztül…

Mihez is hasonlíthatnám ezt az időszakot..?
Valaki (egy sorselemző) egyszer azt mondta a Kedvesemnek…

„Egy csiszolatlan gyémántot kaptál ajándékba…
Rád vár az a feladat, hogy olyanná formáld, amilyenné szeretnéd…”

Innen jött a találó hasonlat…
Most mondhatnám, vagy inkább írhatnám azt is…

Úgy éreztem Magam, mint csiszolatlan gyémánt, egy ékszerész kezében…

Vagy inkább szikla egy kőcsiszolóban…

Mindegy mihez is hasonlítom…

A végeredmény ugyan az.
Ide-oda lökdösnek, felhorzsolódsz…

De csiszoltabban és értékesebben kerülsz ki onnan…
Mint amilyen valaha is voltál.


                                      €$@ß@

2010. október 15., péntek

Ezzel, nem megfizethető...






Lehetetlen még egyszer megszeretni azt...

Akiből igazán kiszeretett az ember.


                                      €$@ß@

Boldogság...





Annyiszor írtam és álmodoztam róla…

De mit is jelent valójában az a szavunk, hogy Boldogság…
Valószínű, mindenkinek mást…
Igen, mindenkit más tesz Boldoggá…
Az emberek nagy részét az anyagi javak megszerzése...
Egy kedves ajándék tesz boldoggá.

De Engem, ez a gyönyörű érzés másképp érint…

Az Igazi Boldogság számomra az a pillanat lesz…
Amikor végre úgy érezhetem, megérkeztem…
Behúzhatom evezőimet és azt mondhatom…

Megérkeztem, nem megyek tovább.

Mert amikor Te megérkezel Hozzám…
Én is megérkezem...

Hozzád.




                         €$@ß@

2010. október 14., csütörtök

Nincs rá szavunk..





Nem lehet mindig, mindent leírni...

Inkább...

Éld át Te is..!

Keresed a kimondatlan szavak mögött...
A felhők égi táncában...
Az éltető nap, fényének melegében...
Cseppben, patakban, folyóban, tengerben, óceánban...
Minden fában és virágban...
Madarak dalában...
De hiába is próbálod, nem tudod majd elmesélni...
Bár igaz, gyönyörű az anyanyelvünk...

Még sincs minden szépségre szavunk...
 
                                       €$@ß@

Végre megint, Veled...






Egy évre gondolok… Tudod-e, melyikre..?
Te vagy, ki ezt az évet szívembe égette.

Rózsaszín köd, vagy tűzpiros szenvedély..?
Akkor még nem tudtuk, de Minket utolért.

Ragyogó árnyékod küldöm nyomodba…
Tudod az árnyékok, kíváncsi lények.

Szüntelen hozzák a híreket felőled…
Ha Én nem is mindig, ők Utánad érnek.

Egyévnyi árnyék, hol kétes, hol nagyszerű.
Kinek gyűlölt, Nekünk kedves, nem lehet feledni.

Letisztult évvé vált, most már tisztán látom…
Mégsem zavar, hogy volt benne könny, s néha semmi.

Nem értett év volt, merő titkolózás...
Hogy nőjek fel hozzá, ez nem jutott eszembe.

Tudod miként üzenj, ha egyetértesz...
Most már tudom, értenék belőle.

Konkrét nyár volt, pontos találkákkal…
Mézédes nyár után, egy viharos ősz.

Érthetetlen tél merengett át a szobánkon…
Közben voltak hosszabb-rövidebb szerelmesebb idők.

Zavarodott év volt, nem láttam rajta túl…
Hol gyenge, vagy máshogyan kemény.

Negyvenhárom múltam, nem mindegy, milyen volt…
Kétezer kilencből, kétezer tíz felé.

Egyetlen év volt, az „error” éve, rémisztő...
Állva a szakadék szélén, áthajlott szürreálba.

Hogyan szerettél..? Akkor még nem tudtam...
Valami hajtott, mindig volt folytatása.

Vad ég rémlik, már nem vagyok adósod…
Miért is lennék..? Mindenért fizettem.

Gondolni ezt-azt, másnak oly egyszerű…
Szerethető év lett. Így. Végre megint, Veled.




                            €$@ß@


Csak a szívedre hallgass...





Kövesd azt az utat, amit a szíved diktál...

Ahogy a régi hajósok követték a csillagokat.
Az utazásod nem lesz magányos... 

S a csillagok elvezetnek álmaidhoz.
Hozzám...


                                               €$@ß@

Jó a méret..?





Kedvesem...

Mint ahogy a Te sorsod, úgy az Enyém is méretre szabott ruha...

Saját magunk számára készített, egyszeri viselet.

De azt is tudom...

A Mi sorsunk része, egy beteljesülni látszó, végtelen szerelem...


                                     €$@ß@


Te illatot adsz, Én meg melegséget...





Parázna sóhajunk lassú kéjjel ölel, tündöklő ragyogás  hull most a jelenre...
Indaként fon át lázas lüktetésünk, koldusává válunk minden érintésnek.

Csókod édes ízét ajkaimon őrzőm, szemed ragyogását érzem szemeimben...
Minden érintésünk áthatol a csöndön, feltörni vágyó hússzín szenvedéllyel.

Magamhoz ölelve halk zeneszó mellett, szemérmetlen szavam egyre csak vetkőztet...
Vágyaink követve, már biztosan tudom, Te illatot adsz, Én meg melegséget.

                                              €$@ß@


2010. október 13., szerda

Már tudom, hogy miért…





Kedvesem...

Hangod, forrás csobogása, felbuzog üdén, ám csendesen...
Lágyan, hűsítve oson, s csordul le a tisztára mosott köveken.

Szemed szikrázó drágakő, elolvaszt, felragyog, felcsillan…
Mint magas fák lombjai közt, a nap sugara, ahogy megvillan.

Hangod, láng nyelvek tánca, ropogva fellobban, majd elcsitul…
Tűzies színek forgataga kapkod, kéjesen, lágyan, majd vadul.

Mosolyod, könnyed, tavaszi álom, körüljár, lágyan átölel…
Mint erdőben a lepkékkel telt tisztást, érzem, itt van egészen közel.

Tested, lágyan testem elé hajlik, ringatod csípőd kéjesen...
Ahogy a szél bókoltatja a fákat, egymáshoz simulva édesen.

Már tudom, hogy miért…

Ezért újra és újra látni, s hallani akarlak tiszta szívemből…

 

                                                 €$@ß@


2010. október 12., kedd

Mielőtt betelne a pohár...





„Tisztelt jóakaróink”..!

Most a volt Kollegákra, de inkább Kolleganőkre gondolok..!
Még mindig sokan vagytok...

Akik ahelyett, hogy a munkával töltendő időtöket...
Arra használnátok, amire kellene…

Csak fecsegtek…
Többnyire túl sokat.

Így talán könnyebb, nem meghallani belső hangotokat.

Tanácsokat osztogattok.

Általában kéretlenül.

Kényszeres segíteni akarásotok, okoskodásotok…
A tudálékosság energiáit hordozzák magukban…
Ezáltal kíméletlenül megtaposva a másik felet…
Aki lehet, hogy el sem hiszitek…

De nyugalomra vágyik…

S nem mások világából érkező, kiforratlan utasításokra.

                                       €$@ß@


A Te erogén zónád... A lelked...





Kedvesem...

Te is, mint általában egy Igazi Nő...

A lelkeddel szeretsz igazán...

Nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk...
Amely boldoggá tudna tenni egy olyan Nőt...

Akit lelkileg nem szeretnek.

Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör...

Tudom, Neked nem elég...

Mert az igazi gyönyörpontod nem a szemérmednél...
Nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testedben”...

Hanem az egész lelkedben rejlik.

Minden olyan ölelésem...
Mely csakis az „erogén zónáid” ingerlésén alapul, kevés neked.

Mert a Te erogén zónád...

A lelked.

Ezért is jött létre ez a Blog...


                                            €$@ß@

Én Általad, Te Általam élsz...





Képzelet és valóság, egymásba olvad...

Ahogy testeddel, testemhez érsz.

A lenyugvó Nap, őrzi a Holdat...

Ahogyan Én Általad...

Úgy Te is csak általam élsz.


                                                 €$@ß@

                                           

Szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj...





Álmodó csillagok, szerelmes illatok, csodák...
Végtelen pillanat, átölel, nem szalad tovább.

Várom az angyalok csillogó-ringató dalát...
Úgy szoríts, úgy szeress, feledjünk minden más magányt.

Ellopnák, elvennék, ne hidd, hogy megérthetnék...
Már, nem úgy gondolsz Rám, mintha véletlen álom lennék.

Érezlek, elhiszlek, őrizlek, nem kell, hogy félj...
Kérted... Szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj.

Nem múló vágyakkal éhezünk, kívánunk rég...
Tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég.





2010. október 11., hétfő

Ajándék vagy...







Volt idő, míg féltem, még a gondolattól is...
Hogy csak Ajándék voltál.

Attól - Eddig.

S az ezután, Nélküled telik...
Bár sosem volt Nélküled, az előtted is.

Számomra Ajándék voltál, nem jog, nem tulajdon.

Köszönet, hogy akkor, ennyi is telhetett Veled.

Ajándék voltál.

A Velem töltött időd, gazdagabbá, jobbá tette a lelkemet...
Amit adtál, eztán is itt marad.
Ajándék voltál.

Attól - Eddig.

S nem kevesebb attól, hogy azt hittem, nem tovább.

De újra itt vagy...

Attól - S már nem számít más mit gondol, meddig...

Mert Mi tudjuk, az örökkévalóságig...

Még mindig Ajándék vagy, sosem leszel jog, vagy tulajdon...

                                            €$@ß@


2010. október 10., vasárnap

Még nem tehetjük nyíltan, mit szeretnénk...



Valahol mindig is vártam Rád, forgószélként meg is jöttél…
Szerelembe fordult minden érzés, nem tudtam eltitkolni többé.

Meglátni és megszeretni „csak” ennyi volt, most már jól tudom…
Rólad szólt az elmúlt évem, titkon a múltam, a jelenem s a holnapom.

Azt akartam, hogy nálamnál is jobban szeressél…
Kishitű mind, ki azt mondja, ez a szerelem, nem tarthat örökké.

Sosem tudnék elfordulni Tőled, s elhinni, hogy nem lesz többé folytatás…
Csak hitegetés, s fájdalmasan könnyes búcsúzás.

Titokban álmodozunk összebújva, esküszünk az igaz szóra…
Még nem tudhat róla más, csak Te meg Én.

Titokban átkarolva, összebújva, hallgatunk a vágyainkra…
Még nem tehetjük nyíltan, mit szeretnénk.

Szerelem, ami mindennél többet ér...


                                             €$@ß@

Nem akarok létezni Nélküled...





Sokan azt mondják, az idő gyógyít...

De mit?
Az idő, legfeljebb bezárna valamit, ami megnyílt Bennem...

Amit Te nyitottál meg Bennem.

Akkor ez a szerelem csak hamis látomás lett volna...
S nem bepillantás az örökkévalóságba.
Az idő, ha hagynám, visszavenné, amit adott nekem a szerelmünk.

A megtalált lelkemet.

Lelket mondok, mert nem tudom, minek nevezzem.

De, ha van lélek, akkor ez az, márpedig mióta irányít, hiszem, hogy létezik...

S Én már nem tudok, nem akarok meglenni nélküle.

Nem akarok létezni Nélküled...

Ha az idő meggyógyítja a fájdalmat, akkor bezárná azt a kaput is...
Amit megnyitottál bennem.
Ami által magam számára, újjá születtem.

Amíg csak az eszemmel gondolkodtam, addig féltem az időtől.

De a gondolat átalakult belső erővé.
Mióta ez a megfoghatatlan valami munkál bennem, azóta van bennem remény...

Azóta várom a holnapot.

Nem engedem, hogy az idő semmivé tegye.
Nem is tudná...

Szeretlek Szerelmem...

                                        €$@ß@


Nélküled sötét, Veled világos...



Királynőm...

Kell, hogy legyen küldetése a szerelmünknek…

Ha csak Rólunk szólna, s hiányozna belőle a csodatevés…
Nem lenne értelme az egésznek.
Akkor talán csak a képzelet játéka lenne.

Miért is ért el minket a Szerelem..?

Talán azért, hogy meggyötörjön, fájdalmat okozzon..?
Nem, egyáltalán Nem..!

Azért, hogy megszépítse a világunk...

Gyönyörűvé varázsolja, az amúgy észrevétlenül is szép világot.
Mint ahogy a csöndet megszépíti a muzsika…
Úgy szépíti meg a világot a szerelmünk.
A csönd is szép, a világ is szép…

De a zene, s a szerelmünk, láthatóvá teszi a szépet.

Megmutatja az értelmét az értelmetlennek hittnek.

Kifordította Bennünk a világot.

Nincs benne semmi kézzel fogható, mégis mindent megváltoztatott.

Nélküled sötét, Veled világos.

Ha időnként be is borul, csak azért van…
Utána annál szebben ragyoghasson.
Sírás után jobban esik a nevetés…

S emlékszel, milyen szép is a megbocsájtás a kibékülés..?

Velem szépnek látod a világod..?

Mert Én Veled megtaláltam a léleknyitogató, világot megszépítő szerelmet.

Gonosz a világ..?
Ne hidd el..!

Csak nyisd tágra, a szépet-látó szép szerelmes szemeidet…


                                                         €$@ß@

Ki is a Nő..?







Ki lehet valójában Ő, ki is a Nő, ki által a férfi is csak világra jő...
Általa méltó helyedre kerülhetsz, előle, akarva sem menekülhetsz.

Ő az, aki az egekbe emel, kedvére lehet álom vagy teher...
Szavával öl, és testével éltet, ágyadban tombol, s lelkedben éget.

Igen Ő az, a Nő...

Ki a férfinak szárnyakat ad, egekbe szállsz vele, s a pokolba juttat...
S ha pokolban lenne, oda is követed a csalfa délibábért eladod lelkedet.

Ő a Nő, ki elcsábít szédítő dalával, ki csalogat, s fejbe ver szavával…
Ő az Anya, a Szerető, a Feleség, ha tied így egyben, örömöd a végtelen ég.

Nem számít már, hogy sétálsz a falakon, négykézláb állsz, lógsz fényes láncokon...
Képes vagy járkálni a puszta árnyékán is, bár sziréned daláról jól tudod...

Mennyire hamis..!


                                           €$@ß@





2010. október 9., szombat

Orchidea...





Időnként, megsimogatom a virágaimat...

Ha már Én nem érzem az ő szeretetüket...

Legalább ők érezzék az Enyémet...


                             €$@ß@

A világok éljenek Benned..!






Nézel.

De vajon, látsz is..?

Onnan, a Te oldaladról csak egy vagyok…

Az Egy…

Valaki, aki még nem "Aki"...
De szeretne már valakinek, csak Neked, a Mindenévé válni…

A szárnyaid mellé bújva szeretnék Önmagam lenni…

Vagy csak újra megszületni, Benned újjászületni.
Nézel.

Vajon látsz is?

Figyelj..!
A szemhéjunkon belül, messze a végtelen, kívül a meghatározható…
A határtalan világ…
Az ész befolyása alatt született, esztelen világ.

Taposva földet haladunk előre, s néha hátra…

Forgunk szüntelen a létben, a fényt keresve…
Talán egyszer megtalálva.
Minden pillantásod egy filmkocka…
Összefolyva az időben, filmként pereg Benned…
Ne csak játék legyen, szépen megkomponált komédia...

Mert belül a végtelen, mind-mind igaz…

A ki sem mondott, a meg sem fogalmazott…
Ott bennünk, legbelül...

Az a Mi világunk.

Az álmaink, ahogyan összefonódnak…

Átszőnek Engem is, Téged is…

A vágyaink, a reményeink…
A láncaink, ahogyan mint rajtuk csattanó lakatok, örökre lecsapódnak.

Hol vagy..?

Belül vagy kívül, kívül vagy belül..?
Csak gondolj bele..!

Te Magad vagy a világ...

Magányosan..?
Nem..!
Csak egyes-egyedül...
Nézd, ahogy rohan körülötted minden…
Szalad, fut az élet…

Az élet elől, a magány menekül…

Tömegbe, baráthoz, szerelemhez…
Kaszinók villogó fényeihez…
Gyertyával a kézben masírozva, a végtelen sötétségbe.
Hegyek, folyók, völgyek, lankák...
Szép tájak...
Szaladj..!
Nézd meg ezt is, azt is..!
Rakd fénykép-albumba, meséld el...

De ne pózolj s hazudj a világnak..!

Én tudom, hogy egy fotelben ülve…
Behunyt szemmel is Enyém minden…
Karjaimba tartva…

Téged, az Egyetlent…

Bennem, él a szépség e bolygón…
Minden egyes lábnyomod...
A buja erdőkben a madár csicsergésben…
Mint napfényben a szivárvány…
A folyton tekergő, ahogy esőcseppet keres...

Kezem barázdáival simogatott arcod…

Véremben őseim kardjai…
Világokat rengető harcok…

Szemeim horizontját nem takarják el a házak…

Áttetsző minden…
Mert nem a szememmel látok…

Nem a világban élek…
Bennem élnek a világok.


Csak nézel.
Tudom, látsz is.


Behunyt szemem csókolva, megáldottad minden álmunk.


Összefonódtunk, és összefonódott bennünk minden.
Könnyeink, reményeink...

Te, és Én…

Egy másik életben, belőlünk fakadó gyermekeink…
Génjeinkből komponált gyönyörű hajfonatok.
A világ itt kívül oly tébolyult…
Csak pillanatok sorozata a lét, de megszakítható…


Hunyd be a szemed, Te is..!

A kezedben már rég ott van, a megfoghatatlan…

Az erőd, az akaratod, a hited.

Állítsd meg a világot, ha akarod, csak meg kell tenned…

Ne a világban élj…
A világok éljenek végre Benned..!


              €$@ß@