Jó, hogy vagy Nekem...

Csodás élmény pihenni öledben, közben hallgatni édes hangod…
Tarkítja a felszabadult csendet, előtörő kedves kacajod.

Elszabadul az éj sötétjében, számtalan szebbnél-szebb titok…
Csendes megnyugvásunk békéjében, vágyakozva nézem az arcod.

Január szürkesége mindent betakar, a Holdat keresem, nem látszik sehol…
Miközben a közeli faágak, ringatózva zörgetik szelíden az ablakot.

Megnyugtat, ahogy lágyan bólogatnak, s már alig hiányzik a Hold…
Jó, hogy vagy Nekem, ölellek Kedvesem, kedvesen, ahogy érinted az arcom.
 

                                        €$@ß@

 

Ne kételkedj...

Barátom, mert tudom, szólíthatlak így...

 

Egy nap Te is találkozol Vele, csak úgy hirtelen...

Mikor, már lemondanál mindenről.
Akkor megnyílik az ég, s mintha egy hang azt kiáltaná...

Itt van..!

Olyankor majd Te is azt fogod érezni...

Amit Én...

Annak aki így felénk jön, mindent el kell mondanunk...
Mindenünket oda kell adnunk...

Mindent fel kell áldoznunk..!

Nincs szükség magyarázkodásra, egyszerre kitalálunk mindent.
Már láttuk egymást álmainkban.
Egyszóval itt az a kincs, amit annyit kerestünk...

Itt előttünk, itt ragyog, itt szikrázik.

S mégis mindig kétkedünk, nem merünk hinni a boldogságban...

Kárprázva nézzük, mint amikor a homályból a fénybe lépünk.

                                                             €$@ß@

Csak így, egyszerűen...

Szeretlek.

Csak így, egyszerűen.
Mindenféle hasonlatok, képek és rímek nélkül.
Tudom, megérted így is.
Mert nem a szó a fontos.

Hanem ami legbelül, mindvégig ott lapul, kimondatlanul.

Ahogy a víznek sem mondja senki...
Anélkül is tudja, lefele kell folynia.
Ahogyan a parazsat izzítja a fuvallat.

Oly természetes éppen, miként szeretlek Téged.

S ahogyan a tengerek hullámai mindig a parthoz sietnek...
Éppen úgy igyekszem én Hozzád, Kedvesem..!

Szeretlek.

Csak így.
Egyszerűen.
De túl mindenen, tűzön és vízen.

Így érdemes.

Nem csak tudom, de hiszem...

                                     €$@ß@

Szerelem...

A szerelem önzetlen, megértő és kedves...
Csak szívvel lát és nem értelemmel...

Válasz arra, amit mindenki keres...

Mert a nyelvén minden szív beszél...
Nem lehet megvásárolni, mert felbecsülhetetlen és szabad....

Színtiszta varázslat, édes rejtelem.

                                         €$@ß@

Ha letenném a tollat...

Mi, vagy ki vagyok Én...
Könyvben egy betű, egy szó...
Talán egy költemény..?

Már Magam sem tudom...

Csak azt tudom...
Nagyon szomorú lenne az a mondat...

Mit kiolvasnál Belőlem, ha letenném a tollat.

                                      €$@ß@

A távolság nem akadály...

Nem az a nagy dolog ha szemtől-szembe szeretünk valakit.

Szeresd, kilométernyi messzeségből...
Éveken keresztül.

Ha erre is képes vagy, akkor talán kezded megérdemelni.

                                               €$@ß@

Nagyon, nagyon...

Nagyon akartalak...

Valójában, rettenetesen nagyon...
S igazából, még annál is jobban.
Most, hogy itt vagy Velem...

Ez mit sem változott.

Nyelvemen érezned az izgalomtól remegő édes sóhajom...
Amitől egy pillanat alatt...

Ádáz Női testbe bújt ragadozóvá válsz...

                                                        €$@ß@

Mert akartad...

Tudtam, hogy jönni fogsz, mert akartad...

Éppen úgy, mint mindenki más...
Mégis jobban, mint bárki más.

Megfeszült minden izmod, amikor keresztülmentem testeden...

A lábujjaidból indulva végig az izmaidon át.
Kicsit fájt, égetett, de nem bántad...
Pedig csípődhöz érve csontjaid szinte szétfeszültek...

S mint táguló mély barlang, úgy nyíltál ölelésre.

Mert akartad, hogy átjárjon, simogasson, tapogasson...
Ziháló lüktetésem, Benned mindenségként robbanjon.

Mert akartad.

Éppen úgy, mint mindenki más...

Mégis jobban, mint bárki más.

                                   €$@ß@

Szeress, és ne kérdezd miért...

Mi is a szeretet..?

Talán szokás, elkötelezettség vagy hála..?
Vagy az, amit a romantikus dalok, vagy ez a Blog mondana róla..?
Talán igen, de az is lehet, hogy egyik sem. 

A szeretet mindenütt körül ölel.

Lehet, hogy nincs is definíciója.
Egyszerűen Szeress, és ne kérdezd miért...

Csak szeress...

                                               €$@ß@

A remény...

A nem lehetből, mondtam még lehet, másképp lehet…

Vagy csak így lehet, hogy nem lehet más, csak a nem lehet..?
Volt, hogy úgy éreztem, hogy ég veled, de fölsikoltott bennem a nem lehet..!

Mert hajad, orrod, szád és szemed, mert az leszek…

Megint és mindig az leszek…
Ki nyugtot csak akkor talál, ha puskavégre fogja a halál.

De december lett, megint megleltem arcod és kezed…

Egymás szájába sírtuk…
Nem lehet, hogy már csak így, hogy másképp nem lehet..!
Hajad, orrod, szád és szemed.
S Én, ki azt hittem, hogy élni ébredek, megint csak itt…
Megint e dérlepett falak között, megint a nem lehet..?

A szívem vacogott, verte a perceket, verte, hogy nem, hogy nem lehet..!

Menni az utcán, csak úgy, gázolva folyót, zihálva hegyet…
Mert voltak folyók és voltak hegyek, voltak évek, voltak emberek…
Mi volt még..?
Mi volt..!

Egy nyári perc, december udvarán…
A remény...

S a reggelek, mert most Veled, Melletted ébredek…
Hajad, orrod, szád és szemed a vállad, s a paplan alatt a kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet…

Nincs is szavam több, nem is lehet.

                                             €$@ß@

Mindig mindent előlről...

Te is Én is olyanok vagyunk, mint egy fa.
Virágzunk, gyümölcsöt hozunk, lehullatjuk a levelünk...

Aztán kezdünk mindent elölről.

                                  €$@ß@

Bolond, aki kérdez..!

Szavak...
Gesztusok...

Hirtelen feltámadt érzések a lopott ölelések, a csókok viharában.

Még nem voltál az Enyém, bár a szíved, már Én birtokoltam...
S talán a gondolataid is...
Abban a pillanatban és abban a helyzetben, nem számított senki és semmi más.

A simogatásba beleborzongtunk, a csókokba beleőrültünk...

Elveszítve józan eszünk, az életünk...
S erkölcsi meggyőződésünk kormánya felett az uralmat.

Megismertük vágyaink féktelenségét...

S csak akkor jöttünk rá mit tettünk, mikor már elnyelt az örvény.

Ezer év vagy egy pillanat mit sem számít...

Amikor úgy gondoltuk, megtanultunk az élet tengerében úszni.
Lőttek az egyéniségnek, az egyediségnek..?

Vagy bolond, aki kérdez..?

Szerelem ez..?
Fizikai vágy..?
Léket kapott az acél hajó, s győzzük befoltozni közömbösséggel..?
Ha tudjuk..?
Akartuk..?
Mit is..?

Tényleg bolond, aki kérdez..!

Lágy, simogató nyári szellő egy levelekkel borított tisztáson...
Ahol a madarak a Mi nevünk csiripelik...
S pillantásuk melegséggel, biztonsággal tölt el.

Ha arcunkba csap is néhány ág a fa alatt, ahol...

Mégis tudjuk...
A gyanta begyógyítja majd az így szerzett sebet és a többire is gyógyír lesz.
Aztán felkap az orkán és elragad magával soha nem látott helyekre...

Felforrt a vérünk, a szívünk vadul zakatolt s kiáltott még többért.

Azóta is gondosan ápoljuk, öntözzük a kis kertet...
Ellátjuk, s önmagunkból tápláljuk Egymást.
Ez lett az…

Nekem Te, Neked pedig Én lettem az élet...

Az Életem az Életed...

                                        €$@ß@

Hit... Remény... Szeretet...

Hangod vagyok, mely az őszi ködben, váratlan lelkedbe költözött..
Szemed, mely a homályból, hívogatón felém világol.

Szorongás, mely éjjelente, álmaidban tőrt szúr szívedbe...
Vágyad, ami buja, bomlott, pillantást se hagy nyugodnod.

Végzet, mely a bűnben, s azon át a sírig űzne...
Föld röge, habnál lágyabb, ölemben van örök ágyad.

                                          €$@ß@

Egy nap...

Egy régi kép, min Te és Én, nem rémlik mért nevetünk valamin épp...

Egy másik nézd, min számonkérsz, egy csókot még, mert Neked sosem elég.
Néha félek, hogy az élet, elvesz Tőlem váratlan és majd késő, túl késő, hogy elmondjam...

Hogyha a Földöm már, csak egy nap jár, nem bánom megkaptam, mit szívem várt...

Hogyha csak egy nap jár, a Földön, még azaz egyetlen, Tőled szép.
Ha készül még, sok színes kép, lesz néha tán amin a bánat is jár...
Ha hív egy út, vagy bánt a múlt, csak érezd úgy kezed a kezembe bújt.

Néha félek, hogy az élet, elsodorhat váratlan...

És majd késő, túl késő, hogy elmondjam...
Hogyha a Földön már, csak egy nap jár, nem bánom megkaptam, mit szívem várt.

Hogyha csak egy nap jár, a Földön még azaz egyetlen, Tőled szép.

Hogyha a Földön már, csak egy nap jár, nem bánom megkaptam, mit szívem várt.
Hogyha csak egy nap jár a Földön még az az egyetlen, Tőled szép.
Gyere ide még, soha nem elég, bújj hozzám...

Sose futok el, Te vagy aki kell, hát nézz most Rám.

Te vagy az a Társ, akit igazán vállalnék, majd az út végén.
Ne őrizd, ne rejtsd el ha tényleg valami bánt...

Ha érzed, hogy félek majd kérlek ölelj át.

Ne őrizd, ne rejtsd el ha szíved szomorú még...
Meséld el ma éjjel az új nap mitől szép.
Hogyha a Földön már, csak egy nap jár nem bánom megkaptam mit szívem várt...

Hogyha csak egy nap jár a Földön még azaz egyetlen, Tőled szép.

Hogyha a Földön már, csak egy nap jár nem bánom megkaptam mit szívem várt...

Hogyha csak egy nap jár a Földön még azaz egyetlen Tőled szép.

Ne őrizd, ne rejtsd el ha szíved szomorú még...
Meséld el ma éjjel az új nap mitől szép.

Jelkép...

Azzal, hogy megtudtad, mit voltam hajlandó feláldozni Érted...
Azért, hogy teljesüljön a legfontosabb vágyam...

Mindent megtudtál Rólam.

                                      €$@ß@

Menni vagy maradni..?

Az életnek nevezett kötéltánc, legnagyobb részében...
Behúzódunk a magunk alkotta otthon színterére.

Ott mindvégig kényelmesen megbújhatunk...

Elfoglaltan, vagy gondolatainkba merülve...
Szenvedve vagy jókedvűen.
Ismerős, viszont a mozgásterünket szűkre szabó kikötő ez.

Egyetlen kijárata a kifeszített kötél...

Amelyik a következő biztonságos kikötőhöz vezet.
Idővel és néha kellemetlen helyzeteket produkálva...

Az ígéret reflektorfénye, a következő színtérre vetül...

Miközben a miénk fájdalmassá vagy üressé válik.
Amikor ez bekövetkezik, a lehetőségtől megdermedünk.

Megmeritek kockáztatni a változtatást...
Elindulva a magasban kifeszített kötélen..?

                                             €$@ß@

A szerelem legfontosabb törvénye...

Hagyni, hogy akit szeretek, tökéletesen Önmaga lehessen...

S ne igyekezzek átgyúrni őt saját elképzelésemre...

Na, ez az Igazi szerelem legfontosabb törvénye.

Ha a szerelemben nem Őt szeretném, hanem saját elképzelésemet...
Akkor csupán Önmagam visszatükröződését keresném.

                                                        €$@ß@

Mi magunk vagyunk a súly…

Hajlandó vagy küzdeni..?

Eljutni onnan, ahol vagy, oda, ahová el akarsz jutni…
Harc.

Önmagaddal való küzdelem.

Észre kell végre venni…
Mi magunk vagyunk a súly…
Amit a saját érdekünkben, odébb kell tennünk…

Amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét.

Legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést.
Miért is..?
Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat…

Még akkor is, ha valami jobb felé tartunk..?

Egyszerű a magyarázat.

Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk…

Kényelmes.

                                      €$@ß@

Örökre...

Milyen érdekes...
Több ezer emberrel találkozunk életünk során...
S valójában, egyik sem fog meg, úgy igazán.

Aztán megismerünk Valakit, aki megváltoztatja az életünket...

Örökre.

                                              €$@ß@

Álmod voltam, s lettem...

Álmod vagyok ezüst éjben, nyugtalan, remegő holdfényben.

Zaklatott, vágy teli álom, amilyenre oly sokáig vágytam.

Álmod voltam, s lettem...

Szerető, mindig csak, utánad epedő…
Ágaskodó, sóvárgó kivárás, csókokban ébredő kívánás.

Álmod lettem, mely átölel, tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad…

Sokáig, csak epedtem utánad.

Fogom, szorítom két kezed…
Nézem, szerelmet sugárzó szép szemed…
Suttogok, szép szavakat Neked…

De volt, hogy csak itt a Blogban tehettem...
Mert a gondolaton kívül, alig jutott valami Belőled Nekem..

Szeretném, ha életed minden perce, boldogságban telne...
Szeretném, életedből a szomorúságot, száműzni mindörökre...
Szeretném, hogy minden álmod, egyszer valóra váljon.

Egy örökkévalóságnak tűnt a küzdelmem…
Míg végre elértem, hogy álmaid tengerén, Veled hajózhatok Én.

Szeretem fogni két kezed…
Szeretem nézni szép szemed…
Szeretem füledbe suttogni…

Szeretlek…

Szeretem kedves mosolyod, mely rám ragyog, mint a napkorong...
Szeretem mindazt, ami Benned van…

Szeretlek, ezért vagy éppen ezért, a szívemben vagy…

                                                     €$@ß@

Aki szeretni tud, s aki hagyja, hogy szeressék...

Az igazi férfi játszik, nem rohan ajtóstól a házba…

Lassan közelít, puhán vadászik.
Csak úgy, mellesleg megérint.
Mögéd lép...

A nyakadba csókol...
A tenyere, melleiden szikrákat csihol.

Az igazi férfi nem siet...
Tudja, hogy idő kell a vágyhoz.
Megvárja szépen, míg megszűnik körülötted a világ…

S már, csak Őt látod…
Már csak "azt" akarod...

Nem elveszi...
Odaadod.

Nem eltűröd…
Befogadod.

Az igazi ölelés visszafogott…
Úgy kúszik végig a testeden, mint a napfény…
Lassan és puhán…

Időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék.

Nem kell hozzá más csak egy Férfi…
Aki szeretni tud…

S egy Nő…
Aki hagyja, hogy szeressék.

                                     €$@ß@

Csak ennyi kell..!

Egy csók volt, semmi más, mégis megszerezted a szívemet..
Fájt minden pillantás, míg nem foghattam szabadon a két kezed...

Úgy akartam, hogy átölelj, esélyt adj... Csak ennyi kell..!
Keserű volt Nélküled az ébredés... Hiányzott azaz édes érintés...

                                                             €$@ß@

Szerelmed, szívemnek boldog pillanat…

Csak a tested beszél, s a szemed, míg a lelkem érint, s a kezem…
Ölel a karom, csak az Enyém vagy, csókod perzseli vágytól égő ajkamat.

Átölel az álom, elvarázsol, testem testedben szendereg…
Vágyamtól kábultan, részegülten bámultam a csillagos eget.

Szemedben édes szerelmed, szívemnek boldog pillanat…
Az érintésed örökre fogva tart, elvarázsoltad a napjaimat.

                                          €$@ß@

Végre...

Végre hallom, mit sokáig nem hallhattam…
Látom, mit csak titokban láthattam.

Érzem, mit nagyon is éreztem…
Nézem, mitől ragyogott két szemem.

Tapintom, mitől bizsergett mindenem…
Álmodom, mert most is jó álmodni Veled.

Végre szabadon fogom a két kezed…
Nézhetem ragyogó két szemed.

Érzem leheleted vállam felett…
Hallhatom hangod, miként Rám nevetsz.

Látom, boldog vagy Velem…
Szerethetlek, s Te szerethetsz Engem.

                                  €$@ß@

Biztos, hogy a kevesebb, néha több..?

Sokszor azt mondod, a kevesebb, néha több…
Én, nem így gondolom.

Ha nem szeretnélek túlságosan, nem szeretnélek eléggé.

                                         €$@ß@

Akit megszerettél...

Kedvesem...

A legtöbb Nő meg akarja változtatni azt a férfit, akit szeret…

De Te ne akard…

Mert ha ez sikerül, többé már nem azt a férfit szereted Bennem…

Akit egykor megszerettél.

                                                     €$@ß@

A Boldogság titka...

Boldog akkor leszel…

Amikor hozzátartozóid tökéletlenségét ,épp úgy elviseled…
Ahogy szeretnéd, hogy ők a Te tökéletlenséged elviseljék.

                                             €$@ß@

Akit igazán, szívből szeretsz…

Senki sem tökéletes…

Minden kapcsolaton, még a Miénken is rengeteget kell dolgozni…

Mert ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz…

Nem számít, ha nem érted, néha mit, miért akarok csinálni…
Elég, ha kész vagy támogatni a választásomat.

Még ha abban a pillanatban a miértet, nem is fogod fel egészen.

                                                        €$@ß@

Helyetted, Neked...

Mi minden lehetnél, még Magad sem tudod..?
Akkor honnan tudnám Én..?

Talán egy szép szó, a mondat elején...

A szó, amit kimondunk...

Szeretlek...

A mondat, amit Én érthetek...

S amit Rajtam kívül, csak Te értesz.

Szeretetet adok, Békét, és Hitet, egy reményteljes életet.
Cserébe add Nekem azt, ami Benned rejtve van...

S Tőlem megkapod, amit eddig titkoltam.

A szerelmem fénye, Téged illet…
Ez a Földön túli boldogság, már csak a Tiéd.
Lelkemből a béke, nem lehet másé...

Szívemben a szerelem, sosem válik köddé.

Éveket, évtizedeket adok az életemből...
Hiányod nem lesz a szeretetből.

Te is adj Nekem mindent, mit másnak nem adtál...

Olyat nyújtok érte, mit nem is várnál.
Ne csak szeretgess, Őrülten szeress, nyíltan és őszintén...
S megízlelheted, a boldogság gyümölcsét.

Így legyél Nekem, igazi jó Társ.

Szívedre hallgass, Velem kapcsolatban...
S meglásd, elérsz mindent, a Mi világunkban.

Én sem hiszem, Te se hidd a rosszat, mi Rólunk szól...

Amit az irigység formál, szavakból.
Engedd, hogy mindig vigyázhassak Rád...
S nem érhet Minket többé, hamis vád.
Én nem leszek, a lelkednek börtöne...

Kérned sem kell, Veled maradok, örökre.

S ha, testemből a lelkem egyszer elszáll…
Lelkednek adja át, minden varázsát.
A verseimet hagyom Neked, hátra…

Ne csak a szerelmedre emlékezz, de egy igaz barátra.

De még itt vagyok, Veled, s Te is tudod, Neked…
S ha majd az kell, én megfogom kezed.
Ha már nem is tudod, nem is hiszed…

Akkor simulj hozzám, s Én hiszek helyetted, Neked.

                                              €$@ß@

Legyél végre az, aki vagy...

Neked is meg kell értened, senki sem játszik cinkelt lapokkal...

Egyszer nyerünk, másszor veszítünk.

Ne várd, hogy visszakapj valamit...
Ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet...

Minden egyes ciklust le kell zárni...

Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből...

Hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek.

Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot.

Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél végre az, aki vagy.

                                                  €$@ß@

Ma kell elmondanom...

Sohase mondd, hogy "Majd"...

Csak a "Most" van..! 

S ezen felül, az elszalasztott pillanatok.

Nem tudjuk, mennyi idő adatott Nekünk...

Létünk, formánk múlandó.
Nem tudhatod, vajon holnap létezünk-e még..?

Ezért, mindig a pillanatnak kell élnünk...
A pillanatot kell megragadnunk.

Nem biztos, hogy holnap el tudom mondani, mennyire szeretlek...
Ezért, ma kell elmondanom.

Nem biztos, hogy holnap át tudlak ölelni...
Ezért ma kell, hogy átöleljelek.

Nem biztos, hogy holnap meg tudlak vigasztalni...
Ezért ma kell, hogy megvigasztaljalak.

Az idő, amit Veled tölthetek...
Veled, akit szeretek, megállítható.
Órák telnek el, s azon veszem észre magam...

Boldog vagyok Veled...

Legbelül mégis úgy érzem, csupán néhány perc volt.

A karjaidban töltött idő, valóságos sziget.

Nincsen majd...

Most van...

Vagy az elszalasztott, gyötrő pillanat.

                                            €$@ß@

Ahol az érzelmek laknak, nem az értelem...

A dolgok jönnek, majd mennek...
S néha elvisznek magukkal olyan útra...

Ahol az érzelmek laknak, nem az értelem.

S ehhez nem hiszem, hogy bármit is, ezen kívül hozzá kellene fűznöm...

                                             €$@ß@

Boldog Új Évet Kívánok...

Kedvesemnek...
S mindazoknak, akik ezt a Blogot olvassák.

Békés álmaidban, ne csalódjál soha...
Oltalmazzon Téged, angyalom mosolya.
Lelkedben béke és szeretet virítson...
Düh és gaz álnokság, meg ne szomorítson.
Ostoba szólamra, ne hajoljon szíved...
Gazdagság kísérje, minden vidám lépted.

Útad vigyen, Igaz célod felé...
Jövendőd munkája, ne váljon kereszté.

Éjszaka, pompásan ragyogjon csillagod...
Veled lehessek, amikor csak akarod.
Egymásra találtunk, mint minden kereső...
Társával él, minden egymást szerető.

Közösen tesszük, szebbé ezt a világot...
Ízleld már most a mennyei boldogságot.
Váljon minden titkos, szép álmod valóra...
Áldott legyen minden, együtt töltött óra.
Nevetni tudj és őszintén örülni...
Odvas idő fogát messze elkerülni.
Keveset mondok végül, de szépet...

Kívánok Neked, Boldog Új Évet..!

                       €$@ß@

Ha...

Ha alvó kő leszek, hogy felébredjek...
Kezedbe veszel-e..?

Ha nappal leszek, hogy megvirradjak...
Szemed fölnyitod-e..?

Ha majd fény leszek, szemhéjad alá...
Látni elrejtesz-e..?

Ha tűz gyöngye leszek, egy fűszál sóhajában...
Meghallasz-e..?

Ha fény leszek a szájad szélén, hogy megláss...
Egyetlenegyszer kimondasz-e..?

 

                                   €$@ß@