Mosollyal szenvedni...

Azt mondják...

Nem érdemes sírni, mert az igazi könny ritka...

Mosollyal szenvedni az élet titka.

                                       €$@ß@

Te vagy az álmom...

http://www.youtube.com/watch?v=fYHDVzAnOMc&feature=player_embedded#!

Te vagy az álmom, soha nem volt más...
Te vagy a kezdet, s Te vagy a folytatás.

Amiben hittem, az Benned testet ölt...
Köszönöm Istenem, hogy nekem adtad Őt.

Te vagy az álmom, jutalmam mindenért...
S ha néha féltem, Melletted véget ért.

Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem...
Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem.

Én is vártam már Rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Hidd el, Én is vártam már Rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz Értem, bárhol jársz.

Végül Rám találsz.

Te vagy az álmom, szebb vagy bárkinél...
Ahogyan ébredsz, a reggel mást ígér.

És minden napban, ott van az új varázs...
Nekem már csak Te kellesz, és senki más.

Te vagy az álmom, jutalmam mindenért...
S ha néha féltem, Melleted véget ért.

Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem...
Félek, hogy álmodom, és mégis elhiszem.

Én is vártam már Rád.

Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem.
Bárhol jársz.

Hidd el, én is vártam már rád.

Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz.
Végül rám találsz.

Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....

Én is várta már rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Hidd el!

Én is vártam már rád.
Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz....

Hidd el!

Én is vártam már rád.
Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz....

Hidd el!

Én is vártam már rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Csak a Ma van, csak a Most...

Minden, mit adhatok, azok csak pillanatok...

A közös hangok, gondolatok, melyek az idő végtelenjéből szárnyra kelve...
Szétfoszlanak a Mindenségben.
Ami bent, az kint, s ami fent, az lent, így ringatózunk az életünk tengerén...
S a véletlen, hogy épp Egymás mellett ülünk...

Az nincs... Véletlenek nincsenek...

Adunk és csak adunk, s nem akarunk érte semmit, csak lenni...
Ez nagyon jó....
Belefúrni fejünket az édes szavak nagy, puha párnájába...
Nevetni, s nevettetni...

Felhőtlenül, abban lenni...

Aki Vagyok... Akiért Vagyok...

Csak a Most-ban lüktetni... Csak létezni...
Csak létezem... Csak lélegzem...
Semmi Vagyok... Minden Vagyok...
Az Út Vagyok... Az Élet Vagyok...

Bennem Vagy... Benned Vagyok...

Csukd be a szemed, s csak ringatózz...

Ne gondolj a holnappal, ne gondolj a szavakkal...

Csak a Ma van, csak a Most..!

Csak ez a pillanat...

                                 €$@ß@

Azt hiszem...

Azt hiszem...
Egyazon anyagból gyúrtak Minket azok a bizonyos kezek…

Egyazon lélekből adtak nekünk szemet, szívet, lángot, hitet.

Azt hiszem...
Léteztem már a múltban Veled, csak összeszorított lélekkel vak a képzelet…

Keresni, szeretni, várni, találni, gyémántra ismerni sok műanyag helyett.

Azt hiszem...
Szívedből nőtt ki a szívem valaha, s tested rezdülése lett a ritmusa…

Érintésed nyomán ismerte meg, milyen a boldogság, szépség, öröm.

Azt hiszem...
Te lettél boldogságom, szépségem, örömöm, hitem, amim nem volt még sosem…

Jóságot, szerelmet adtál Nekem, s lettél otthona, törékeny lelkemnek.

                                            €$@ß@

A Skorpió Hava...

Hova hív, hova nő, vágyaim tava?
Ahogyan ideér a skorpió hava…

Nem nyughatom!
Nem tudhatom, hogy miért várlak.

De nincs víztükör, néma hűs öböl, hogy nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Keserű, gyönyörű, és néha csak nehéz...
Tűzön át, vízen át menni, ha Te mész.

Nem nyughatom!
Mert rég tudom, hogy miért várlak.

Nincs nap sem éj se út, se tér, hol nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Túl a vágyott érintésen mindegy hol vagy, úgyis érzem...
Amit semmi nem takarhat, amit semmi el nem olthat.

Bármit tennék, egyre jobban ég.
S a húsomba mar ezer érzés.
Ez a kín, mely mégis pont így szép, mégis, mégis így szép.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Kezdetben...

Kezdetben volt a csönd s nem tudtam még, hogy miért kívánlak szeretni…
Aztán megérintett a hangod, s Én még mindig nem tudtam, miért kívánlak szeretni…
Majd jött a láz, és nem értettem, miért kívánlak szeretni…

S úrrá lett Rajtam a vágy...

Amely nem ismerte még Magát se, csak egy célja volt...

Szeressen...

Kezdetben nem voltál Te sem.

Te nem kutattál, mint csillagász az égben egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával, számítva ki...
Másutt sehol, csak ott lehetek, csak ott vagyok.

Ott az idők kezdetétől, még láthatatlanul.

Te nem vágytál meghódítani Engem.
Te nem akartál fölfedezni sem, mint a tudós a dolgok lényegét.
Te nem akartál megközelíteni, Magamért szeretni sem, mint az ember a Holdat.

Mert kezdetben nem voltam Én sem.

Kezdetben minden együtt lakott és mégis éreztelek, és mégis tudtalak…

Robbanva törni készültem Feléd, ragyogva vártalak...

De még csak reszketés, sejtelem voltál Te is…
Egyszerűen csak voltál...

A Szívemben...

Mégis tudtalak…
Tudtam, hogy megszületsz gyöngéden, s félelmetesen…

Mert hiszem, hogy van eleve elrendelés…

Mert ehhez az értelem kevés…
S nem olyan céltudatos megismerés az elhatározás, mint a felfogható elektromosság.

S mégis tudtalak, fölfogtalak, és vártalak…

Tudtalak léttelenül…
Mert kezdetben közös volt minden…
Mert kezdetben Én is Te is a csönd virágai voltunk
Kezdetben csak a vágy volt, ahonnan fölszabadultál…

Az idő Nekem álmodott virágot.

Téged teremtett.

Te oszthatatlant, egyszer létezőt, ki nem lesz soha többé.

Öröktől fogva gondolt ki Nekem Téged, és elgondollak majd örökké.

Én Veled leszek hulló, s halhatatlan.

Az idő Mibennünk példázza a halandó világot, s a halhatatlanság ígéretét...

                                                   €$@ß@

Tudnond kell mit érzek...

Ne higgyük, hogy elegendő...

Ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat...

Amely szerelmünk iránt eltölt bennünket.

Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is...
Különben nyugtalanná, bizonytalanná válik...

Érzelmileg fázni kezd mellettünk.

                                      €$@ß@

Szemeidben táncolok...

 

Fellobbanok Benned, mint kialvóban lévő kanóc...

Mit megsimogat egy apró váratlan fuvalom.
Szemeidben táncolok, majd könnyű csókot hagyok...
Meztelen, reszkető válladon.

Édes vágy ébred öledben...

Mint csöppenő méz olvadok, gyöngyöző tested köré...
A vágy ereje kiszakít a térből...

Valahová a végtelen fölé.

                                      €$@ß@

Táncoltál már valaha az esőben..?

Táncoltál már valaha az esőben..?

Egyszer próbáld ki!

A világ egyik legcsodálatosabb élményét fedezed majd fel...

Mely egy életre megszállottá tesz.
Egyfajta extázis, ahogyan az esőcseppek megérintik az arcod...
Amint minden ruhadarabod elnehezül és csak pörögsz, pörögsz.

S rádöbbensz jó őrültnek lenni.

A bőröd selymes lesz, a lelked felszabadult...
Mintha ezernyi lánc hullott volna le rólad.

Lehetsz kicsit őrült is, de mindig légy Önmagad!
 

                                      €$@ß@
 

Én szeretek táncolni az esőben...

A szerelem nem feltétlenül fizikai, és nem ideálisan romantikus.

Szeretni azt jelenti...

Elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg.

Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek...
Akiknek minden dologból a legjobb van...

Hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van...

Az Élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart...

Hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.

A tudat, hogy szeretlek s Te viszont szeretsz...
Olyan melegséget és gazdagságot ad az életünknek...

Amit semmi más nem pótolhat.
  

                                                   €$@ß@

Két test, egy lélek...

Van egy világ, hol minden vágyunk kiteljesül Bennünk…
Az elcsent röpke pillanatok, tartalmassá válnak.

Ahol érzéseink dacos ereje, ledönt minden akadályt…
S a legmeghittebb perceink is könnyet rejtegetnek.

Itt nem baj, ha sóhaj kel szárnyra a fodros habok között…
S az egymásnak súgott szép szavak, öleléssé válnak.

Mert itt minden valós gondolatunk, egy lélekben rezdül…
S a szívünkből áradó fény ragyogja be, a csillagos éjszakát.

Más ez a világ, mikor távol mindentől, Melletted lehetek.

S nem kell rágondolni a valótlanul szürke hétköznapokra…
Amik sűrű magányt tükröznek, ha nem foghatom kezed.

Mert Nekem Te lettél a biztos betonpillér, törött múltamra.

Jó lenne e világ ezerszínű csodájában végleg elrejtőzni…
Ott maradni, ahol minden pillanatunk visszahoz egy hangot.

Mely mindennél szebben játssza dallamát az érzéseink húrjain…
Mikor szorosan Hozzád bújva, újra és újra az Én szavaim hallgatod.
 

                                              €$@ß@

Kitalálom-e mondd..?

Látom ma is arcodon, gyűröttnek tünik az árnyék...

Megint nyomot hagyott a hétköznap ott, a lelked mélyén s ez fáj még.

Ez az arc már, olyan ismerős, találkoztam vele párszor...

Tudom segít egy jó, egy őszinte szó, s ha kell Én elmondom százszor.

Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet...

Kell hogy érezd, fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál hát ne kérdezd.

Kitalálom e mondd, mire gondol szíved mikor így nézel pont...

Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, csak nevetnél végre már.

Kitalálom e mondd, mire gondol szíved épp, mire pont...

Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, a lelked ér hozzám.

A könnycsepp ma is arcodon, elárul mindent, mit érzel...

Mikor valami bánt, a szíved ne zárd, Előlem már soha így el.

Mert nem vagy egyedül ma már, Én segítek majd hogyha kéred...

Igen történhet bármi egy életen át, Én itt leszek nem kell félned.

Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet kell, hogy érezd...

Fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál, hát ne kérdezd.

Kitalálom e mondd...

   

                                                                          €$@ß@

Legyen ez egy Őrült Vágy....

Védtelen vadként ejt rabbá egy hang, s egy sóhaj csendesen...
Nesztelen vágy seper végig, meztelen ringó testeden.

Éget, kínoz, fáj az érzés, mégis láng lobban szemedben...
Ha végre egymásra talál, Lüktető testünk kéjesen.

Halk lélegzetünk messze száll a gyorsan múló éjjelen...
De tested még ringatózik, forrón felhevült testemen.

                                    €$@ß@

Szívemben egy kis helyen, másik szívet hordok...

Vágyak tengerében, megfürdöm majd Veled...

Vad, forró éjszakákon a karjaidban leszek.

Átölellek szorosan a szerelem hevével...

Hogy érezd a testemet, ezer szenvedéllyel.

Nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rád...

Nincs olyan perc, hogy két szemem nem lát.

Mert lehetsz távol is, a szívem Érted ver...

Minden egyes dobbanással, új életre kel.

Mert az érzéseim, színes szárnyakon repül...

Szemed csillogásán, ha izzó parázs hevül.

Nincs titkos gondolat, mely nem hozzád vezet...

Hisz Rólad szól a jövőm, s minden képzelet.

Mert hinni akarom, hogy Veled leszek boldog...

Szívemben egy kis helyen, másik szívet hordok.

                                                      €$@ß@

De miért?

De miért?

Hisz Te is annyit érsz, mint az, kinek rendes férje van...

Benned is úgy lobog a vér, szeretnél élni boldogan...

Fényes vasárnap járni kinn, büszkén, karolva vinni, mutatni...

Nézzétek!
Enyém!
Állni a pletykálók előtt...

S nem mellékutcák kis, sötét zugában kapni csókokat...

S ijedten rebbenni szét, ha ismerős, ki ott haladt.

Te Királynőm...

Ki házason, nős embert szeretsz, sok asszonynál ezerszer többet adsz...

Hitet, szerelmet, életet, türelmet, ifjú álmokat...
 

                                  €$@ß@

Ez mind Te vagy...

Egy akkord a zongorán, amire szívünk oly régóta vár.
Egy szélbe suttogott szó, amit kimondani annyira jó.

Egy félmosoly az ajkadon, miközben a lelkedet hallgatom.
Egy simogató szempár, ha nem lenne, megálmodnám.

Egy könnyű kéz a vállamon, és megszűnik minden fájdalom.
Egy elvarázsolt pillanat, mi örökre a miénk marad.

S ez a néhány apró csoda, Nekem mind Te vagy...

                                                €$@ß@

Engedd,Hogy megérkezzen a jövő...

A szív útja a bátorság útja.

Magunk mögött hagyjuk a múltat...

S engedjük, hogy megérkezzen a jövő.

                                                                            €$@ß@

Vágyak és félelmek...

Vágyak és félelmek bonyolult szövedékében Éled az Életed.

A vágyaid megvalósításért kiáltanak, a félelmeid elől, pedig menekülsz...
Ha így folytatod, sosem lesz nyugtod...
De a vágyak és félelmek csak azért okoznak ekkora káoszt Benned...

Mert nem tudod kezelni őket, nem vagy elég tudatos benne.

Tudod, vágyaink olykor nem is a sajátjaink...
Hanem valahonnan megörököljük őket...
Gyerekkorban, vagy egy eltévedt pillanatunkban.
Amikor éppen nem tudjuk, hogy mi is a valódi utunk...
Akkor olyan vágyakat is felvállalunk...
Amelyekhez semmi közünk sincsen.
Nem csoda hát, hogy ezeket hiába kergetjük, sosem érjük el.

Ellenben a valóban Benned levő szívbéli vágyaid megvalósítására jó esélyed lenne...

Ha ismernéd őket és nem félnél a kudarctól.
A félelem ugyanis képes megakadályozni a legnagyobb erejű teremtést is...

Ezért magadon segítesz, ha nem élsz együtt a félelmeiddel,
hanem feloldod azokat...

                                               €$@ß@

Végre megtaláltam az utam, a boldogságom felé...

Olykor, rossz időpontban találkozunk bizonyos emberekkel...

Vagy eltérő időben szeretünk...

Esetleg egymástól távoli vidékre repít minket a sorsunk...
Távol a barátoktól, családtól...
S mégis megpróbáljuk a lehető legjobban érezni magunkat.

Ez hol sikerül, hol nem.

Mindenesetre megteszünk mindent azért...
Hogy értékes perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat...
Esetleg éveket éljünk meg azon a helyen...
Ahol éppen vagyunk...
S elérjük mindazt, valóra váltsuk álmainkat, terveinket, amikért jöttünk...

De néha nem könnyű...

Nem könnyű olyankor irányítani, kontrollálni az érzelmeinket...

Ha utunk közben olyas Valakivel találkozunk, aki teljesen felborítja a mindennapjainkat...

Csupán azzal, hogy létezik és kapcsolatba kerültünk Vele.
Viszont a sok nehézség, az élet próbái...
Amiket ki kell állnunk...

Annak érdekében, hogy később élvezhessük mindazt az értéket, amit kapunk...

Igazából mind-mind csak apróságok ahhoz képest...
Amiken majd együtt kell átmennünk ahhoz, hogy együtt öregedhessünk meg.

De megéri várni.

Tudva azt, hogy végre van olyan ember az életemben...

Akitől megkapom mindazt a kölcsönösséget, amire már oly régóta vágyom...

Az azonos hullámhossz...
Az órákig tartó és soha véget érni nem akaró beszélgetések...
Az érzések...

Amiket, mintha valami felső erő mozgatna...

Kapom Tőled... Belőled...

Minden tetteddel, cselekedeteddel Önmagad adva okozol csodálatos élményeket, érzéseket...

Ami után Te is Én is vágyódtunk...
Amiről álmodtunk...

Amit eddig, soha senkitől nem kaptunk meg...

S már-már feladtuk...

De most újra bizalommal telik szívem, és nem adom fel!

Úgy érzem...

Végre megtaláltam az utam, a boldogságom felé...


Ugye, Te is látod, milyen közel van?
Mert Én már látom...

                    €$@ß@

Ma nem ért el más, csak a képzelet...

Puha bársonyos szavaimmal ölellek, mosolyomba fürösztöm arcodat...
Úgy hasítja át szerelmem a távolt, mint éjszakát az ezüstös holdsugarak.

Szavak selymébe öltöztetlek, betakarom vele a Lelkedet...
Hogy ne fázz, ha ma távol vagy Tőlem, s nem ér el más, csak a képzelet.

                                                €$@ß@