Én már látom, felismered ki vár, mint senki ezelőtt.
Most úgy kíván, ha szárnyai lehetnének, elrepítene téged, messze földön járhatnánk.
Hol nem futnál már többé a múltad elől, hol vágyaidnak új élet, új utat tör.
Nem kell, hogy félj!
Hogy karomba térj, távol mindentől.
Miért is titkolnánk, ezer évig vártunk, végre ránk talált.
Most választhatnánk.
Azt mondom, szívedre hallgass, meglátod minden álmod, egy perc és valóra vált.
Hallgass a szívedre, nem kell megbánnod, itt van már a pillanat, mi régóta várt.
Egyedül jársz az utadon.
Várok Rád.
Egyedül várlak szabadon.
Várok Rád.
Amíg élek én várok Rád.
Ilyen vad szerelem, sose volt azt hiszem.
Ilyen vad szerelem, csak bízz bennem.
Ugye látod, a szenvedély mi vár, majd mindent elsöpör, mi útjában áll.
Oly gyenge a szív, az ösztönnel erőtlen harcot vív.
Mert van, hogy az ember nem térhet ki a sorsa elől.
Mit éveken át épít, jön, más összetör.
De nem kell, hogy félj, most kapunk egy esélyt az élettől.
Miért is titkolnánk, ezer évig vártunk, végre ránk talált.
Most választhatnánk.
Azt mondom, szívedre hallgass, meglátod minden álmod, egy perc és valóra vált.
Hallgass a szívedre nem kell megbánnod, itt van már a pillanat, mi régóta várt.
