Ma Veled voltam...

 A valóság...

Mint pusztában szabadult csikók, szilaj dübörgése rengetik szívemet...

Mikor Veled vagyok...

Szerelmem boldogan ragyogja be a kék eget...
Haragos fellegekből cikázó villám szikrázhat vihart hívó fényeket.

Mikor Veled vagyok...

Káprázatnak, elég nekem a két szemed...
Bérceket tépázó, hideg őszi szelek sziklába karcolnak tovatűnő éveket.

Mikor Veled vagyok...

Végtelen órákban őrzöm a gyorsan múló perceket...
Égő vágyakat becéző karok ölelnek s mézízű csókok pecsételnek szíveket.

Mikor Veled vagyok...

Sorsomba, erős szállal engedem fonódni sorsodat.

Ma Veled  voltam...

Tudod Kedves... Végre nem csak ábránd szőtte az álmokat.

                                           €$@ß@

Emlékek és Álmok...

Mindannyiunknak megvan a maga időgépe.

Van, amelyik visszavisz a múltba, ezeket úgy hívjuk... Emlékek.

Van, amelyik előre küld minket, őket úgy hívjuk... Álmok.

 

                                                   €$@ß@

Árnyékod vagyok...

Leszek a hajnal, ha nincs többé álmod, sötétben az égő gyertyafény...
Holnap is Én leszek a láthatárod, szívedben vigasz, ha nincs remény.

Leszek a napfény a felhőtlen égen, az éjszakában a csillagod...
Lelked leszek a tomboló szélben, ha időnként sírva elhagyod...

Leszek ölelésed, perzselő vágyad, Nekem szánj minden csókodat...
Leszek a hullám ha a tenger árad, könny, ha már mindenki megtagad.

Szíved örökre Enyémbe zártam, nem leszek sohasem délibáb...
Árnyékod vagyok, a Te utad járom, s kimúlok, ha fényed nincs tovább.

                                                           €$@ß@

Éld az Életed...

Az Élet öregebb, mint minden, ami él...

A szépség már szárnyalt...
Mielőtt a szép fogalma, megszületett volna a Földön...
S az igazság, igazabb volt, már kimondása előtt is.

Az Élet énekel hallgatásodban s álmodik, ha alszol.

Még amikor levert és csüggedt vagy, akkor is...

Mert az Élet benned dalol.

S ha sírsz, az Élet mosolyog a napon...
S szabad akkor is, ha úgy érzed, rabláncon vagy.
Mikor sivárnak érzed az Életet..?
Az csak azért van, mert Te is szomorú és keserű vagy...
Lehet, hasztalannak és üresnek érzed...
De csak akkor, ha lelked vigasztalan helyeken időz...
S szíved elbizakodottsággal teli.

Az Élet mély, csodálatos és távoli...

S bár Vágyaid, még a lába ujjáig sem érnek fel...

Mégis közel van...

S ha csak lélegzeted fuvallata éri a szívét...
Ha csak árnyékod árnya súrolja arcát...

Leghalkabb kívánságod visszhangja is tavasszá, s nyárrá válik a keblén.

Az Élet rejtett és fátylakba öltözött...
Miként magasabb éned is fátyolozott és rejtőző.

Ám ha az Élet beszélni kezd, a szelek szavakká válnak...

S ha újra megszólal...

Ajkad mosolyát és szemed könnyeit is szavakká formálja.

Hát ne becsüld alá az Élet értelmét...

Egyszerűen, csak Éld az Életed...

                                            €$@ß@

Háromszázötven...

Csak Te tudod, milyen vagyok, csak Én tudom, milyen vagy...
Mikor a vágyunk fellobban, s józanságunk alábbhagy.

Engem nem látott senkisem, s Téged sem láthatott még...
Olyannak, mint mikor kiver a kéjtől a verejték.

Ki is sejthetné azt, amit eddig Magunk se tudtunk...
Vágyunk új vallomásait, sok gyönyörűszép titkunk?

Háromszázötven nap elteltével, Újjászületünk nap mint nap...
Te általam, Én általad.

                                            €$@ß@

Ma újjászülettem, mint ahogy Te is...

Tudod, elnéztem ma a vakítóan ragyogó égboltot, s végig futott rajtam a felismerés...

Majd egy évet vártam arra, hogy süssön ki Rám a simogató napsugár...

S ismét aranyozza be a kéklő eget, ezt a csodás óceánt.
Hogy elvigye a sötét hangulatot, még ha olykor sűrű, komor felhők sorakoztak is...

Igen...

Felhők gyülekeztek az életemben is...
Néha egész alacsonyan voltak, ki se láttam belőlük.

Sokszor úgy éreztem, megfulladok tőlük...

S akkor arra gondoltam, ha vándorolni tudnék az időben...
Átrepülném a borús időket...

Oda, ahol a Te fénylő Égitested ragyog…

De az időn, még átrepülni nem lehet...
Bár ki tudja..?

S talán jobb is volt, Előre nem tudnom, mekkora a Fényed elzáró takaró...

Mert így megmaradt a remény, hátha könnyedén elfújja a szél.

De nem is kellett olyan sokat várni...

Kellett..?
Nem kellett..!

Örömmell tettem, kitartóan, szívemben hűséggel...

De legyen bárhogy, végig éreztem, mint ahogy a felhők alatt is tudtam...
Hogy fölöttük ragyog a Nap...

A Te Napod az Én napom... 

Az élet a nyomasztó felhők mögött is ott van...

S ott kell lennie, a Mi fénylő napsugarunknak is...

Mert míg élet van, Nap is van.
Lehet, csak egy nap, egy év, lehet, hogy egy élet vastagságú az a felhő...

De egyszer felragyog, min ahogy ma Neked is, Nekem is felragyogott az Aranykorong...

Ezért jobb nem tudni előre, mennyit is kell várni...

Mert ez a fajta tudatlanság táplálta a reményt.

                                                   €$@ß@

Te, ki olvasod e sorokat...

S első olvasatra nem is érted, mit is rejtenek ezek a mondatok...

Olvasd el még egyszer, majd még egyszer...

Előbb-utóbb megérted...

Miért, s Kiért született ez a Blog...

S ha megértetted... Kívánj Nekünk...

Boldog Születésnapot...

Két test, mely eggyé lett...

Ölembe fészkelődsz mielőtt elalszol.

Kezem lassan előre araszol, hogy markomba simítsam melled.

Ez jó így... Ez kellett!
Jó így... Jó nagyon!
Még nem hagyom, hogy magával rántson az álom.
Még nem!
Még várom, hogy Te a mélybe merülj...

Hogy teljesen átkerülj abba a másik, furcsa létbe, az álmok színes mezejére.

Az én szemem is hunyva már.
A pillanat lesben áll, s majdnem tudatom veszítem.

Ágyékom fenekednek feszítem, bőröd forró, sima, lágy.

Ostorcsapásként sújt le rám a vágy.
Hallgatom légzésed ritmusát, érzem véred áramát...

Ahogy szíved nyugodtan, halkan az enyémmel egy ütemre dobban.

Mellkasom hátadhoz simul, testünk egymáshoz idomul, mintha egyek lennénk.

Egyek is vagyunk.

Tökéletesen összepasszolunk.

Két test, mely eggyé lett... Két test, Egy lélek.

                                          €$@ß@

Ahogyan a hátadhoz simultam

Ahogyan a hátadhoz simultam, nem láttál...

Éreztem a várakozás, vonzódás, könyörgő fesztelenségét,
a vágyat...

Rohant a vérem, menekült, a csókom megállt a tarkódon.
Én sem láttalak.

Csak hallottam nyögésed, szorítottalak és rohant a csókom, körbe-körbe a tarkódon...

Vonagló testedet szorítva erősen, féltve, hogy elijeszt az ajkam, ölelésem.
Aztán csak a hangok halk, majd erősödő kéjek...
Feszülő tested melege szorult hozzám remegve...

Titkai az éjnek.

Izzó vas az olajban keményre edződik, forró, szinte éget a sóhajod.

Hirtelen megmarkol kezed, remegés, ájulás, halál, újjászületés.

Hol jártál?
Lassú éledés az ágyban...

Csak egy csók volt a tarkódon...

Én mást nem csináltam.

                                              €$@ß@

Szavakban az érzésekről...

 

 Hiányolj, szeress, vágyakozz, keress...

Akarj, hódíts, ragadj meg, húzz magadhoz, ne engedj el...
Nézz rám, légy kedves, engedd, hogy szerethesselek...
Ölelj meg, csókolj, lassan és lágyan, érezd, ahogyan vágyom...
S érezzem, ahogyan vágyol, ahogyan kívánod...

Hogy Én legyek, az Én lelkemmel az Én testemmel.

Add, hogy bebizonyítsam, hogy van más is...

Van máshogyan, mással, másért..

Add, hogy megmutassam azt, amit talán még soha senki sem tudott megmutatni...

Neked.

Jó lenne, ha nem kéne beszélni.
Szavak nélkül..
Most szavak nélkül kell kimondanom az érzéseket...

Feléd.

Becsuknám most a szemem.
Kinyitnám a szívem.

Repülnének Feléd az érzések, amik elárasztanak.

Az aggódás, hogy hol vagy, hogy jól vagy-e, hogy gondolsz -e rám...

Mert én minden pillanatban Rád gondolok...

Arra, hogy meg ne fázz, hogy kíméld a hangod, hogy tudj majd beszélni velem....
Milyen butaság...
A némaságról, a szavak nélküliségről írtam...
S most önző módon mégis azt kívánom, hogy tudjunk beszélni.

Akárhogyan is van, szükségem van Rád...
  

                                                        €$@ß@

Lopott tűz a mennyországból...

 

Szeretni valakit, aki szeret téged...

Imádott lénynek lenni, akit a másik istenít...

Mindez túllépi az emberi boldogság határát...

Lopott tűz a mennyországból.

                                              €$@ß@

Más ugyanígy van Velünk...

Milyen hamar megfeledkezünk mások problémáiról, kudarcairól...

Pillanatok alatt átsiklunk mások sikerei, örömei felett...

Hidd el...
Más ugyanígy van Velünk...

Nem kell túlértékelni a "Mit szólnak hozzá?"  jelentőségét.

Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémáink, mint minket.
Mint ahogy örömeink, sikereink sem.

Ezért marcangolni magunkat, vagy szégyenkeznünk, teljesen értelmetlen.

Az elmúlt hónapok alatt, hányszor bántódtunk meg fölöslegesen...

                                                 €$@ß@

No Comment...

A hitet másoktól szereztem mint égig érő ablakot...

Akik látták magukat bennem, azoknak Én csillag vagyok...

Én viszont nekik köszönhettem az egész égboltot.

                                                     €$@ß@

A jövőnk a Mi kezünkben van...

Kedvesem...

Ha valaki öt évvel ezelőtt megmutatja nekünk mai helyzetünket...
Életünk jelenlegi alakulását...

Sok vonatkozásban lehetetlennek minősítettük volna.

Így lennénk ma is, ha öt évvel későbbi önmagunkat látnánk.

Ezért ne becsüljük túl annak valóságértékét, amit a jövőnkről elképzelünk.

A pillanatnyi kínos helyzetek nem tartanak örökké...

Mert egy későbbi pozitívum csíráit hordozzák.

                                 €$@ß@

Merjünk sokat akarni...

Ember arra született, hogy szüntelenül keresse a boldogságot.

Van, aki akkor elégedett, ha létrehozott valami maradandót...
S annak később az egész világ csodájára járhat.
Van, aki önmaga tökéletesítésén fáradozik...

S van, aki egy Társat keres magának az életben.

Talán ez utóbbi feladat a legnehezebb mind közül.

Mert nehéz arra rátalálni, aki igazán hasonlít Ránk.

Még nehezebb feladat felismerni, hogy Ő az...
Aki fel tud emelni, hogy óriások lehessünk együtt.

S még nehezebb örökre megtartani.

Bárhogy is keressük, bárhol is kutassuk a boldogságot...
Egyvalamit soha ne feledjünk.

Merjünk sokat akarni.

Mert aki keveset akar, semmit nem kap.
Aki sok célt tűz ki maga elé, az lesz az igazán boldog ember.

Mert egy részét elérheti.

                                        €$@ß@

Mikor összeolvad a simogató a simogatottal...

Most, így a Születésnapodon...

Az ajándékozásról, eszembe jutott a simogatás...
Az, hogy sok mindent nevén nevezünk, és az jó.

De van olyan is, amit talán nem szabadna szavakkal kifejezni...

Ami nevén nevezve, mennyeiből emberi lesz.
Megfoghatóvá válik.

Mikor nevén nevezünk valamit, szabályokat is gyártunk hozzá.

Próbáljuk magyarázni, égiből érthetővé tenni.
Beszélünk a fontosságáról, hogyan kell csinálni...
Mikor kell simogatni, hol a legfinomabb.

A simogatás.

Valamit akaróvá tesszük a simogatást.

A sokféle simogatás közt, elvész a szívből jövő simogatás.

Az akarattól független simogatás.

Mikor összeolvad a simogató a simogatottal.

Mikor semmi nem tudatos, mikor összeér az ég és a föld.

Mikor nincs Te meg Én, már nincs simogatás, nincs csók...

Nincs külön semmi, csak egyetlen megnevezhetetlen egység van.

                                                €$@ß@

Akarom, mert Te is ezt akarod...

Azt akarom, hogy szeress.

Szeress, nagybetűkkel!

SZERESS!!!

Azt akarom, hogy veszítsd el az önuralmad, amikor verejtékes testünk eggyé válik...
Amikor rád fonódom és a testedbe próbálsz szorítani.
Azt akarom, hogy ne tudj arról, amikor a kéj csúcsán a hátamba karmolsz...

S ott hagyod a boldogságod nyomát.

Azt akarom, hogy felejtsd el a világot, hogy ne létezzen semmi más...

Csak Én...

Csak az Én-Te...

A Mi-Ketten.

Hogy ne érezz, ne hallj, ne láss semmi mást...
Csak az eggyé forrott Minket akkor, amikor ölelsz Engem.

Azt akarom, hogy az ölelésem emléke Veled legyen a nap minden órájában.

Azt akarom, hogy minden pillanatodban tudd és érezd, hogy Érted vagyok...
S hogy Te Értem vagy.

Azt akarom, hogy akarj Engem, úgy, ahogy Én akarlak Téged.

A szerelmedet akarom.

Mindenestül.

A széppel és jóval, a nevetéssel és akarom a gondokkal...
A szomorúsággal és a csatákkal...

Amit csak Ketten, Együtt nyerhetünk meg.

Azt akarom, hogy eltűnjön minden, ami közöttünk állhat...

Az akarom, hogy ne csak szeretkezz velem, hanem szeress is.

Hogy szeress...

Őszintén, egyszerűen, kedvesen, elfogadóan... Kimondva.

Varázslat, fekete vagy fehér mágia nélkül, ráolvasás és bájitalok... Hipnózis nélkül akarom...

Téged akarlak...

Téged, úgy Ahogy vagy, annak, Aki vagy.

Te kellesz, hogy Veled együtt végre Önmagam lehessek...
 

                                                                          €$@ß@

Szeretni nem lehet parancsra...

Az embernek nem adatott meg, hogy érzelmeit akaratával szabályozza.

Nem határozhatja el, hogy ezen túl gyűlölni fogja azt, akit szeret...
Vagy vonzónak találja majd azt, akitől megundorodott.

Az érzelmi reakciókat csak észrevenni, megállapítani lehet...

Egyedül a viselkedést lehet szándékosan változtatni...

                                            €$@ß@

Én pedig Szeretlek...

Királynőm...

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot...

Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.

Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.

Én pedig Szeretlek...

                    €$@ß@

A zene elcsábít, megérint, lefegyverez bennünket...

Időnként felteszek egy-egy zeneszámot a Blogra...

Minden dalnak, meg van a maga története...

De erre, most nem térek ki...

Egyik sem a véletlen szülötte...

Mind Rólunk szól...
Mint ha, Nekünk írták volna...

S ezt, nem akár miért írtam többes számban...

Mert akár hogy is nézzük, hallgatjuk...
A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító.
Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall.
A zene értelemellenes.
Nem megérteni akar, mint az értelem...

Hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk...

A titkosat és fájdalmasat...
Feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk...
Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé.
A gyönyörűségben, melyet a zene ad...

A szerelem kéjes megsemmisülésének érzései hullámoznak.

                                     €$@ß@

Jártál bennem.. Jártam benned...

Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek Benned, ha belülről éllek meg.

Ha nemcsak látlak és tudok rólad, de érezlek is...

Ha Én minden idegszálammal megtapasztalom, milyen Te-nek lenni.
Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről.

A megismerés a jártál bennem - jártam benned kölcsönös élménye.

Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet...
Tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet...
Azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán.

Tudsz-e adni s elfogadni..?

Most derül ki valójában.
Mert amit adsz, most azt Magadból adod.

A titkaid adod, amit féltesz, amit rejtesz, azt adod...

S azt fogadod el Tőlem is.

                                    €$@ß@