Mi fel tudunk nézni egymásra...

Szeretettel hozzád érni, az egy dolog.

Szerelemmel hozzád érni, óriási különbség.

S mindezt lehet látni, érezni... 

A szerelem akkor marad meg, ha fel tudunk nézni egymásra...

Miközben egymástól függetlenül is éljük életünk összes szerepét.

                                                 €$@ß@

Olyan, mint Te...

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná...
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná.

S úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór...
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Jártam a sziklás hegyeken, jártam a kincset rejtő szigeten...
Nincs már hely a földön, ami ne lenne börtön...

Ha nem vagy ott, vagy nem jössz velem.

Láttam a kívül gyönyörűt, hittem már édesnek a keserűt...
Úgy, ahogy Téged, soha nem láttam szépnek még senki mást.

Hány esélyt adott nekem a sors, nem vitt sehová...
Vágyakon és a szavakon túl, most Benned leltem rá.

                                                   €$@ß@

Gyöngédség...

Kedvesem...

Olykor a gyöngédség az egyetlen, amely képes áthatolni lelked védfalain.

A gyöngédség nem érzelgősség.

A gyöngédség annak elfogadása...

Hogy a természetben semmi sem teljesen, vagy örökkön tökéletes...

Ezért bocsásd meg azt, ha néha túlzottan sok figyelmet szentelek Rád...

                                                   €$@ß@

Veled minden más...

Megérintett, fejbevágott, s már más szemmel nézem a világot.

Olyan más volt azelőtt minden, most meg a Te szíved lett a legnagyobb kincsem.

Érzem azt, hogy csak Te, csak Te kellesz Nekem…

Titkon mindig Mellettem álltál, talán az életed is ideadnád.

S mit érek ezzel Én..?

Mindent..!

Te Nekem születtél, Velem vagy, Értem élsz, mindent Tőlem remélsz.

Érzed, Én is itt vagyok Neked, csak Neked, csak Veled.

Tied már a szívem, a világ egy csoda Veled...

Oly erősen szorít a kezed, Magadhoz láncolsz, el nem engedsz…

Eggyé váltunk ezzel a szerelemmel...
  

                                            €$@ß@

Mindennél fontosabb...

Azt hittem, hogy világ nyolcadik csodája vagy..
Őrjítő vágy, álom, tündöklően nyíló végtelen.

Ma azt tudom, hogyha nem vagy Velem...
Nem vagyok, nem játszom, nem létezem.

Felhők fehérje a szemembe fagy...
Már tudom, hogy nem a világ csodája vagy...

Annál sokkal fontosabb...

                                     €$@ß@

Csak a testem beszél...

Csak a testem beszél, s a szemem, a lelkem érint, s a kezem...
Ölel a karom, az Enyém vagy, csókom tűzként ég ajkadon.

Átölel az álom, elvarázsol, testem a testedben szendereg…
Vágyamtól kábultan, részegen bámulom csillogó tekinteted..

Szemedben édes szerelmed, szívemnek boldog pillanat…
Az érintésed elvarázsolta az életem, örökre fogva tart.

                                     €$@ß@

Ajándék

Illetlen betűk közé, őszinte mosoly mögé rejtem...
Mit szám, el nem mond...

Hogyan szeret, egy csöppnyi lélek egy kedves bolond.

Mi szememben csillan, nem könny...
Csendben kezedbe ejtem s mikor elillan....

Csak Te tudod, mit adtam Neked...

                                          €$@ß@

Aki Nekem a Te, az nem a véletlen szülötte...

Tudod, Magam sem értem, mitől lettem ennyire biztos...

Biztos Benned, és biztos Magamban.

Mintha szövetséget kötöttünk volna Mi ketten, valamikor egy másik életben...

Valahol az égben, az égiek adták volna áldásukat Ránk...

Persze azt mondják ez butaság...
Az Ég és a Föld összeér, nem kettő az...

De mégis...

Mintha egyikünk lenne az Ég, másikunk a Föld...
Vagy Te a Napsugár, én pedig az Eső...

Ketten Együtt, Örök szivárvány...

Vissza nem fordítható, szét nem választható.
Tudom, összetartozunk...

Nincs bennem félelem, hogy tévedek...

Hogy egyszer majd másképp lesz...
Egyszer, majd mást szeretsz.
Ha elmész is, viszel magaddal,
Nem, mert szeretnivaló lennék...

Nem, nem vagyok, csak Melletted vagyok az...

Más nem is ismer, másnak idegen...
Aki akkor született, mikor megszerettelek.
S Rajtam kívül Téged sem ismerhet más...
Amilyen Nekem vagy, az más számára idegen...

Mert aki Nekem a Te, az nem a véletlen szülötte...

Az Miattam, Értem született...

Mint ahogy Én, Érted születtem...

                                    €$@ß@

Fogadd el...

Fogadd el, eljövendő napjaim, elfeledve régi és jövőbeli vétkeink...

Elégetem magam, ha melegre vágysz, melléd bújva, leszek legszebb álmod…

Eléd borulok, ha utadat járod, takaród leszek, ha éjszaka fázol…

Kiáltás leszek, ha hangod már elhal, amikor öröm ér, ajkadon sóhaj…

Fátyol szemeiden, ha bánatos vagy, mosoly a szádon, mikor Rám gondolsz…

Ujjad leszek, ha simogatsz, könnyed, ha egyszer megsiratsz…

Csillagod leszek, ha sötét az éj, reggel a Napod, elhozom a fényt…

Te vagy minden gondolatom, papírom és tollam, mikor verseimet írom…

                                                     €$@ß@

Merj hévvel, szabadon szeretni...

Lassan közeledj!

S mikor szíved, megremeg, hajolj közelebb…
Mint szelíd szél a virágszirmot, oly lágyan érintelek.

Égető tűzként pezsegjen bennünk a tengerhullámként feltörő vér…

Mikor tested testemhez ér, éledjen benned erőre minden hajszálér.

Ölelj pillantásoddal, mikor feszülő combod átfonja derekam…

S ha már a kéj, ránk simul fergeteges erejével…
Maradjon meg belőle az a mindent túlélő…
Jelenünkben megrögződött legszebb pillanat.

Szeretlek…

Fogadd el mosolyom.
Fehér fellegekben szállni tudó szárnyamat.

Kívánlak, olyan féktelen vad szenvedéllyel…

Hogy ajkaidon vérpiros színűvé váljanak...
A sóhajtásból eredő parázsló szép szavak.

Keresem bőröd pórusát, a titkos helyeken rejlő izgató pontokat…

Mitől meghallom azokat a hangokat…
Melyek apró hörgésként tapadnak az ívben meghajló…
Őrjítő mámorra kiéhezett testedre.
S mikor gyertyalángként olvadunk egymás karjába porrá semmisülve…
Magamhoz szorítalak, hogy szinte fájjon...

Érezzem, hogy csak csókjaimat vágyod...

Feloldván béklyóid, ne gátoljon semmi...

Merj hévvel, szabadon szeretni.

Rád tekintek, s ha sírsz, lecsókolom szemeidről a földre pergő könnyeket!

Életteli perceket adok, mitől az élet, csodásabb és könnyebb.

Becéző mondatokat festek az égre, ha a csillagokba szállsz Velem…
Minden egyes gondolatunk, szélsebesen szelje át a felhőtlen kék eget.
Édes álmot hintek Rád, melyben földön túli színben játszik a boldogság…

Míg sodródunk a végtelen felé, ne törjön ketté ez a bűvös, szép varázs.

                                           €$@ß@

Méltónak lenni Hozzád...

Királynőm...

Míg Veled nem találkoztam, mást nem éreztem, mint vágyat.

Szerelmet soha.

Ahogy jobban megismertelek, rájöttem, hogy nem a szépséged vonz a legjobban.

A szívedből áradó jóság bűvölt el, azzal vonzottál Magadhoz.

Nem is értettem, mi történik velem.
S amikor végül valóságos testi fájdalom hasított belém...
Ahányszor Te elmentél mellőlem...
 
Akkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok.
 
Először életemben.
Nem csak meghódítani akarlak, minden egyes nap...
 
Hanem, méltónak lenni Hozzád.
 
 

                                        €$@ß@

Volt egyszer...

Ha valaki majd egyszer el akarja mesélni a történetemet...
Arra fogom kérni...
Kezdje úgy...
Ahogyan a tündérmeséket szokás kezdeni...

Volt egyszer...

                                       €$@ß@

Negyven felett...

Negyven fölött szép igazán a Nő...

Akkor már kiül arcán a belső.

Meghozza gyümölcsét az élet...

Meglátszik, ki a finom, az érett.

Sokuk arcán, mennyei szépség ül...

Nőisségük kiteljesül.

Az értő szem, őket nézi...

Ki szerencsés, karjukban végzi.

                                                 €$@ß@

Biztos nem érdekel..?

Minden "csak vicceltem" mögött van egy kis igazság...

Minden "csak elgondolkodtam"-ban van egy kis kíváncsiság...

Minden "nem tudom" mögött van egy kis tudás...

Minden "már nem érdekel" mögött ott lapul egy kis érzelem...

                                                      €$@ß@

Csak így tovább...

Királynőm...

Te az a csodálatos Nő vagy...

Aki végletes erődben és gyengeségedben...
Lehet, képes vagy elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglátsz...

De az élet legnagyobb rémületeivel...

Sokszor rettenthetetlenül  szembe szállsz.

                                            €$@ß@

A kezdet...

Annyi hónap, s annyi harc után...

Andalító nyári délután...

Lelkünk örökre egybe forr...

Közeleg a nász, a szív dalol...

S a boldog pillanat...

Lesz nem múló virradat...

Közös életünk kezdetének nyarán...

                                        €$@ß@

Minden Benned van...

Ha abroncsként szorít az idő...
A tegnapok koporsóba zárnak, s eltemet a magány...

Megtört hited keserű  könnye mossa szét jelened...

Szemedre árnyat vetnek a félelmek...
Nézz az árnyak közé és lásd...

Köztük parányi csillag dereng, az élet fénye...

Kivezet a mélyből, mert holnap új nap virrad Rád...

Az éj csendes hullám, meztelen suttogás, lélegzete szelíd szívdobbanás...

Ha lehunyod szemed, s kitárt lelked beissza pőre illatát...
Megérzed a végtelen, benned szétáradó nyugalmát...
Sosem bánt, árnyait, szélbe folyt tengerét, csupán Te festheted
torzulttá és fojtóvá...

S egyedül Rajtad múlik, hogy megérezd igazi szépségét...

S akár csukott szemmel, Rám találj... 
Minden Benned van...

Belőled születik.

                                      €$@ß@

A csend titkai...

Csended titka vagyok, éjbe halkult sóhajod…

Csillag-fűz lombokról Rád hajolok…
Mint meztelen fénybe bújt szerelem óhajod.
Köpenyed vagyok, mit válladra terít az est…

Húzz magadra emlékem melengetve.

Lehelet-sál vagyok nyakad szirtjeire fonódva…
Mint alkonyi harmatcsepp…

A hűvös őszi légből, ajkadra hullva, szívedig olvadok.

Pillantásom tüzén, fáklyák gyúlnak Neked az éjben…
Sóhajom fonalából lélek-kabátot kötök Rád.
Lélegzetem selymén, lét-paplanoddá hímezem magam...

S múltunk szilánkjaiból égetem lelkedre sorsunk...

Egyé olvadt igazának tükrét.

                                  €$@ß@

Lángra gyúlva...

Körüldereng szíved, halk lüktetése, minden sóhajod, ostromló áradat...
Öntudatlan hullok öled rejtekébe, érzéki csókod lázasan simogat.

Játszol sejtjeim hullámzó robaján, illatod mámora gyönyörű égi tűz...
Kéjesen vallatsz, szemednek csillagán kigyúlok, ölelve testeddel összegyűrsz.

Véremben felcsapnak a forró lángok, sejtjeim, tüzed fényébe elhamvad...
Tomboló viharban mennyekig szállunk, újra és újra egészen akarlak.

Végtelen időkben, összefonódó testünk, érzékek lágy muzsikája...
Testünk lángol a kéj mámorában, időtlen időkig, mert szerelemünk örök.

                                                   €$@ß@

A boldogság az orrod előtt hever...

Egyesek úgy keresik a boldogságot...

Mint ahogy a szemüvegüket...

Amely ott van az orrukon.

                          €$@ß@

A körülmény nem formálja az embert...

Gyakran a körülményeinkre hivatkozva...

Csinálunk, vagy nem csinálunk meg dolgokat...

Pedig sok "gondolkodó" tanítja...
Csak még mindig nem értjük...

A körülmény, nem formálja az embert, hanem felfedi neki önmagát.

                                                €$@ß@

Királylánytól a Királyfinak... Radió 1...

One Republic... All The Right Moves Lyrics...

Rádió 1... Csak Igazi Mai Sláger Megy...

 

http://www.youtube.com/watch?v=qrOeGCJdZe4&feature=player_embedded#!


 

Köszönöm... 

                                                                                       €$@ß@

A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad...

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk...
Hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk.

S olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet.

Ha valamit szeretettel teszünk...
Észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek.

A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad.

Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel...

Csak úgy megjegyzem, hajnali 4 óra elmúlt...

                                       €$@ß@

Ahová érdemes eljutni...

Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni...

Mint a szíved...

Nem lehet lerövidíteni.

                                               €$@ß@

Részem lettél...

Úgy élsz Bennem, akár a vérem...

Nyitott szememben a világ...
Fájdalmaink a létezésben, vagy ép üvegben a szilánk.

Belőlem már Te ki nem válhatsz...

Mint halál a születésből...
Éjszakáimból az álmok, s ahogy élők a múló időkből.

                                     €$@ß@

Egyikünk sem tökéletes...

Ha fájdalmas helyzetbe, konfliktusba léptet az élet...

Ne kétségbeeséssel vagy haraggal reagáljunk a felmerülő akadályra...

Hanem nyitottsággal...

Mit akar megértetni Veled s Velem az élet?
Mi az, amit idáig nem voltunk hajlandóak tanulságként magunkévá tenni..?
Mi az, amit hárítunk magunktól..?
Mi zavar a másik emberben..?
Mit nem tudunk elfogadni, felismert vagy rejtett tévedésként..?
Ha így teszünk, könnyed tánclépésekben folytathatóak barangolásaink...

Minden pillanatban, felismerve és megköszönve a csodát...

Hogy Egymásra találtunk...

A boldog élet titka az ellenállás, a védekezés feloldása...

S annak az elfogadása, hogy egyikünk sem tökéletes...

Fejlődni jöttünk erre a bolygóra mindannyian.

                                                              €$@ß@

 

Szeretlek, Életem...

Mit mond a szem a szemnek?
Az ajkak, mondd, mit üzennek?

A kéz, ha kézre lel, mondd, nekünk mit felel?

Mit mond a szív, ha Néked dobban, s mit a láng, mi Érted lobban?
Mit mondok Én, ha kérdezel, s mit mond a karom, ha átölel?

S mit mondasz Te, Kedvesem?

Ha kérdezlek, ugye nem játszol velem?
Ugye szíved az, mi szól álom-éneken, s ő mondja a szót...

Mi Mennyország Nekem... Szeretlek, Életem!
  

                                                          €$@ß@

Köszöntelek újra, s mindig...

Kezedet nyújtod felém, szívedet őrzöm kezemben...
Arcodról mosolyod beszél, viszontlátod a szememben.

Nevedet becézi a szél, madarak szárnyán halad...
Majd suttogva Hozzám is elér, s Nálad a válaszom marad.

Boldog a perc, mely elindít, hogy elmúljon az égő (hon)vágy...
Köszöntelek újra, s mindig...

Királynőm, hazaértem Hozzád, s Te Hozzám...

                                            €$@ß@

Oly közel...

Nem úgy szeretlek Királynőm...

Mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél...
Mely tüzes nyilait szórja felém...

Úgy szeretlek...

Ahogy a vak, s mély homályban leledző dolgok szeretik egymást...
Lélek és árnyak közt... Titokban, rendületlenül...

Úgy szeretlek...

Akár a növény, mely nem virágzik, s virágai fényét magába rejtve hordja, míg él...

Szerelmed tette, hogy testem részévé vált...

Mint sötéten fojtó sűrű illat, amely felszáll a fellegek fölé.

Szeretlek...

Nem tudom, hogy mikortól és mi végre...

Gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek...

Igen...
Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni...

Csak így, csakis e módon, hogy nincs külön Te, nincs külön Én...

Oly közel, ahogy Részeddé vált a kezem a melleden...
S oly közel, ahogy pillád az Én szememre zárul, az álmunkért...

                                                   €$@ß@

A Kezdet és a Vég...

Szeretnél életem utolsó asszonya lenni..?

Utolsó szivárvány ég és föld között..?
Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz..?
Utolsó angyal az életem fölött..?
Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz..?
Utolsó rózsa, mit életemre hullatsz..?
Utolsó, aki nem volt sohase még..?
Utolsó, akire szerelemmel nézek..?
Utolsó, aki egyben... A Kezdet és a Vég..?
Utolsó, aki tűzesőt permetez rám..?
Utolsó, aki szédülten repül velem az égig..?

Utolsó... Akinek... Csókot ad szám..?

                  €$@ß@

A legszebb versem...

A legszebb versemet, akkor írtam Én meg...

Amikor először megláttalak, s örök raboddá lett e szív, e lélek...

Egy verset akartam hozzád írni nyomban...
Egy verset, melyben minden benne fogant...

A vágy, melytől szívem félve dobban, rajongás, hév, imádat, szerelem.

Töprengtem órák hosszat de hiába, sehogy sem ment.
Zavaros volt fejem, nyugtalan és kába.
Forgott, keringett  velem a felbolydult világ.

Szeretlek…

Akkor, ezt vetettem csak papírra...
Ez egy szó volt a tiszta lapra írva...
Ez egy szó lett az Én legszebb versem.

Egy szó, melyből sugárzott a szerelem...

                                 €$@ß@

Szeretni... Örökké szeretni...

Szeretni Téged örökké szeretni, ha jő az örök álom akkor sem feledni...

Ragyogó Napnak büszkén mutatni, viharos szélben védőn takarni...

Simítani szelíden selymes arcodat, tekintetemmel érinteni mosolygó szavadat...

Szaladni remegő lábakkal feléd, ölelni két karommal tested melegét...

Hozzád imádkozni ha szomorú vagyok, Neked szólni ha boldogan dalolok...

Neveddel álmaim megédesíteni, s ébren az álmokat Veled újra élni...

                                                       €$@ß@ 

Eggyé válni...

Két szerelmes, akik között mély harmónia van, felolvad egymásban.

Eggyé válnak.

Együtt lélegeznek, egymás közt vannak az együttlét létezik.

Ebben a mély szerelemben néha megtörténik...

Hogy a két személy megszűnik kettőnek lenni.

Valami áramlani kezd kettejük között.
Amikor ez az áramlás megindul, boldogságot éreznek...

S egy pillanat alatt megvalósul az egység.
               

                                  €$@ß@

Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel...

Bolondok és gonoszok ellenében...

Akik nem átallják irigyelni örömünk.

Néha büszkék, de Mi mindig megbocsátók leszünk.

Vidáman és lassan megyünk a rögös úton...
Melyet nevetve a Remény mutat Nekünk.

Már nem törődve azzal, ki lát minket, mikor ölelkezünk.

A szívünk a szerelemben, mint sötét veremben...
Elszigetelődve, csendes gyöngédséget áraszt.

Olyanok vagyunk, min estében éneklő, két kis madárka.

Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ...
Mit is tehet velünk?

Ha akar simogat, vagy akár céltábláik leszünk.

Mindezen nevetünk, semmitől se félünk...
Mert a legerősebb kapocs köti össze szívünk.
Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta...
Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel.

Mint akik gondtalanul szeretik egymást.

                            €$@ß@

Minden gondolatunk új jövőt ígér...

Szeretem a fák hallgatag csendjét, ha Veled együtt lépdelek...
S távolról, lágyan szóló zene töri meg a csendes léptünket.

Szeretem, mikor szorosan magadhoz ölelve csókolni vágysz...
Miközben szemed pillantásában már ég, izzik a vágy.

Jó Veled megpihenni a parkok, múltat idéző kopott padjain...
S egymás felé fordulva, kezünket fogva mosolyra fakadni.

Érezni, ahogy arcunkat, selyemként simítja a lenge nyári szél...
Melynek sejtelmes, monoton zúgása, már új jövőt ígér...

                                                         €$@ß@

Ajándékod Névnapomon, gyönyörré vált Nekem...

Amikor a délután, álommá szövi a tegnapot...
Akkor szerelmesen, karjaidba olvadok.

Elcsitulnak köröttünk, Veszprém város zajai...
Csak a szellő, lágyan zengő hangjait hallani.

Ahogy tested, ölelésem bűvkörébe vonja...
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.

Csak Te létezel, s árnyékodként Én...
Szemedből a szerelem, tűzként sugárzik felém.

Napfény ízű csókod, még forrósítja számat...
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.

Ma még sem a hideg, borzongatja testem...
Hanem a szívünkben tomboló, őrült szerelem.

Magadhoz szorítasz, forró tested hevít...
A szerelem, minket az egekig repít.

Annyira akarlak, belesajdul lelkem...
A vágy, szinte tűzként száguld bennem.

Ölelsz, ölellek, csókomra csókod felel.
Forró pillantásod, szinte hamuvá perzsel.

Lélek a lélekkel, test a testtel egyesül...
A vágy keltette dallam, szívünkben felcsendül.

Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál...
Minden idegsejtünk, enyhülésért kiált.

Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk...
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét most bennünk.

Elcsitulnak lassan, a vágy keltette dallamok...
Az önkívület után, benned magamra találok.

Boldog mosollyal a szemeidbe nézek...
S már csak simogató kezeimmel becézlek.

Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk...
A mámor szárnyain, a csillagok közt szálltunk.

Tűz voltál az ereimben, sóhaj a számon...
Te vagy az Én beteljesült, valóra vált álmom.

Utolsó szavaid, halkan súgtad Kedvesem...
Ajándékod Névnapomon, gyönyörré vált Nekem.

                   €$@ß@