Mert szeretlek...

Hogy is kezdjem el..?
Ami elmondhatatlan...
Hogy is mondjam el..?

Amiért érdemes volt megszületni tán...

S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.
Ki érti meg..?
Egy Férfi és egy Nő.
Az első pillanatban játszottak csupán...

De már az első csókban benne volt a láng.

A mindent felemésztő olthatatlan vágy...
A szenvedély.
Már felednék magányos éveket...

Elvenni Téged, Tőlem már nem lehet.

Arcod közel, szemed ölel.

Végre Rád találtam, s Te Rám találtál...

Nem engedem, hogy köddé váljál.

Nincs szó rá elég, mily gyönyörű szép...

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan...
Hogy is mondjam el?

Amiért érdemes volt megszületni tán...

S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.

Mert szeretlek...

€$@ß@

Meginnék Veled egy sört...

A szerelem képes arra, ha egyszer megérint, egy egész életre megmarad.

De ez az érzés, nagyon kevés embert kísér el egy életen keresztül.

Egy évvel ezelőtt, 42 évesen, Minket Ámor nyila szíven talált…

Mi volt a célja Velünk..?
S miért pont Mi lettünk a kiszemelt áldozatai..?
Ezek olyan kérdések…
Amikre felesleges keresnünk a válaszokat…
Mert talán nincs is.

Ma éjszaka a hullócsillagok éjszakáján…

Miközben az égboltot figyeltem…
Több is elsuhant előttem.
Vagy inkább becsukta a szemét…

Kívánhattam volna örökké tartó szerelmet, soha nem szunnyadó lángot…

De miért is..?

Ezekkel már megajándékozott Minket az a kis nyilas…

Hány és hány kézzel fogható kívánság hangozhatott ma éjszaka el…
Emberek százezreinek tekintete tapadt ma a csillagokra…
Talán gyarlóságból…
Mert ilyenkor akarva-akaratlan…

Az emberekben megfogalmazódik valamilyen kívánság…

Mint ahogy Bennem is…
De most, valami egészen más jellegű…
A múlt év szeptemberében megbántottam egy Férfit…
Egy Férfit, aki egyben Apa és Férj is…

Szerelmes lettem a hozzá legközelebb álló, számomra csodálatos Nőbe.

S Ő viszont Belém.

Nem kívánom, hogy legyen a legjobb barátom…
Habár volt egy idő, amíg voltak ilyen törekvéseim…

Nem kell felnéznie Rám…
Elég, ha Én felnézek Rá.

Nem kell visszaköszönnie…
Ettől Én még tiszteletem jeléül, köszönni fogok Neki.

Nem kell a szemeimbe néznie…
Ettől Én még a szemeibe nézek, s nem átnézek Rajta.

Nem kell a közeledésnek bármilyen jelét adnia…
De egyszer szívesen meginnék Vele egy sört…

Mindenféle indulat és gyűlölet nélkül.
Talán idővel halványulnak azok a sérelmek…

Talán..!

De kicsi ez a Veszprém város…
S Mi valamiért mindig összefutunk valahol…

Lehet, hogy oka van..?

Csak még nem állunk készen rá..?

Pedig jól esne meginni Vele egy sört…
 

                                                €$@ß@

Néma vallomás...

Szerelem tombol Bennem, Őrült vágyakozás...

Csak Te értheted, soha senki más.

Kitör minden szó, s egy tépett gondolat...

Ami szíved mélyén nyitott új utat.

Mint a napsugár, ahogy áttöri a tiszta kék eget.

Úgy nyitom meg Előtted, igaz lelkemet...

De azt, amit dobban, nem értheti más...

Mert az, Neked szóló, néma vallomás.

                                                   €$@ß@

Szép vagy...

Királynőm..!

Ne vond kétségbe előttem bájaid…
Igen is…

Szép vagy..!

Mint folyóink felszínén fodrozódó nesz…
Mely, ha a partot ér, nyugalmat árasztó esti csönd lesz.

S ez a hang, már fel sem fogható, sóhaját sem hallod…
Mint titkainkról lehulló fátyol, úgy érzékelik a partok.

Nekem…

Örökre szép maradsz…

Akár az éjszakában a rezzenéstelenség…
Mint könny áztatta szemeimben a meleg kék.

S szép, akár a lelkem legmélyében fakadt dal…
Amit már Én sem hallok, de mégis megvigasztal.

                                        €$@ß@ 
 

Szeretlek...

Szeretlek...

Szerelemmel, szavak mellett szenvedéllyel...

Cirógató napsugárral, csókkal, eper zamatával...

Éjszakai Hold sugárral, álmot hozó mosolyával...

Vad vizeink sodrásával, napfelkelték aranyával...

Remegő szívvel, lélekkel, tölgyfa erdők hűségével.

                                    €$@ß@ 

 

A vágy ördögi csapdája...

Sokan összekeverik a szerelem és a vágyakozás fogalmát.

A szerelem érzelmeket táplál...
A vágyakozás azonban csupán éhessé tesz.

Egészséges módon szeretni valakit, feltöltődést jelent...

Mert az, hogy szerelmet adunk valakinek, önmagában is jó érzés.

Tetszünk magunknak, amikor adunk és önzetlenek vagyunk.

Természetesen ennek igazi jutalma az, ha Társunk mindezt értékeli...

De legboldogabb akkor vagyunk, ha viszonozza is.

A vágyakozás valami más.

Olyan, mint amikor valamit szeretnénk, ami nincs is.

Ez csak az igény kifejezése, hogy legalább észrevegyenek...
Vagy viszont szeressenek bennünket.
Feszültséggel jár...

Amelyet az elérhetetlen, a megfoghatatlan utáni vágyat gerjeszti.

A szerelmet és a vágyakozást összekeverik...
S helytelenül egy fogalomként kezelik általában.

A vágyakozás és a viszonzatlan szerelem rendkívül erős érzelmek.

Ilyen érzelmek, vágyakozások különösen a fiatalkorban jellemzőek.
Főleg azoknál a lányoknál jelentkezik...
Akiknek apjuk nem mutatta ki eléggé szeretetét.
Bennük fejlődik ki az apa utáni erős vágyakozás érzése.
Sokkal közlékenyebbek, többet foglalkoznak élményeikkel, érzelmeikkel...

S gyakran azt hiszik, hogy vágyaik és a szerelem ugyanaz.

Lényegében az "akarni" és "szeretni" fogalmakat keverik össze...
Ami a felnőtt korban nyilvánvalóan sok problémát okozhat kapcsolataikban.

Ezek a nők nehezen ismerik fel a szerelmet, amikor érzelmeik viszonzásra találnak.

Bennük a szerelem utáni vágyakozáshoz kapcsolódik, nem a szerelem létéhez.
Gyakori, hogy a férfiak által kinyilvánított érzelmek...

Inkább csalódást okoznak, mint örömöt...

Mert csökkentik az ilyen nőkben a vágyakozás érzését, a feszültséget...
Ami náluk a szerelemmel egyenlő.
Sajnos a legtöbb nő nincsen tudatában azzal...

Valódi csapda számukra az, ha csupán vágyakoznak és nem élnek szerelemmel.

Ha időben nem ismerik fel ezt a csapdát, és nem változtatnak rajta...

Olyan játszmát folytathatnak, amiben nincs nyertes.

Az ilyen nők általában két megoldás között választanak...
Vannak, akik gyakran váltogatják partnereiket...
Rendszerint akkor, amikor már biztosak a férfi szerelmében...

Ilyenkor mindig találnak okot, mentséget arra, miért is szakítják meg kapcsolatukat.

A másik típus állandó lelki konfliktushelyzetben él...
Olyan férfiak után kutat, akik nem érdemesek a szerelmére...
Akik nem tudják viszonozni az érzelmeit.

Ezekben a nőkben szinte kétségbeejtő módon marad meg a vágyakozás.

A rendes férfiak nem megfoghatatlanok, nem kiismerhetetlenek és nem titokzatosak...

Hanem valóságosak és lehet rájuk számítani, megtartják a szavukat.

Sajnos sok férfi és nő esik áldozatul a vágyakozás állapotának

S így nem képesek rá, hogy átéljék az igazi szerelmet.

                                           €$@ß@

Az Érzés, Te magad vagy...

Van úgy, hogy eljön egy Érzés, Elém áll és azt mondja...

Itt vagyok, tessék, csinálj Velem, amit akarsz, megjöttem, Engem akartál...

S Én kézen fogom, s elindulok...

Veled...

A fények, árnyékok, a fekete-fehéren túli világban...
Borzongásokkal, félelemmel vegyes Őrült vágyakkal...
Mert akarom...

S mert Te is akarod...

Mindennél jobban..!

Minden utamba kerülő felhő, szikla, özönvíz, mindenek ellenére...

Mert van ott mögötte valami...
Ami egyedülállóan felforgat, magával húz, és felolvaszt....

Ég a tűz örökről, bőrömben, lelkemben égnek a feltörni akaró dallamok, az érzéseim...

Mert így lett, ez az út valakihez, Hozzád, Magamhoz, álmodón édes ébrenlétben...
Kézzelfogható, varázslatos pillanat, ami elhoz valamit, ami Előttem áll...
Csak az Enyém, visszahozza a borzongást...
Messziről...
Ahol jártáunk már...

Talán egy éve...

Ismerem a lépteid alatt a földet...
De más, minden más, valami új, valami felemelő, valami feledhetetlen...

Jártam már itt, éreztem az illatodat, a forróság égetett már...

S minden más, mert Te vagy más, belőled árad a változás...
S ez jó!
Mert Te is vágytál ide...

Egy hely, ami öröktől, ösztönösen a Mienk...

Nem érti más...

Egy Nő, akiben ott élek...

S Én, akiben ott élsz Te...

Aki felolvaszt, kezembe teszi kezét és Velem indul, ismerős vágyaink felé...

Itt vagyok, Érted jöttem, tarts Velem...
Egyszerű...
Félelmetesen mély...

Megfogalmazhatatlan...

Maga az Élet.

Az Életünk...

                                   €$@ß@

Lehet...

Ha nem haladunk előre...

Nem biztos, hogy a gázt kell erősebben nyomnunk.

Lehet, hogy a fékről kellene levenni a lábunk...

                                                     €$@ß@

Dóra... Boldog születésnapot...

Dóra...

Neved olyan személyiséget takar, aki kedveli a nagy társaságokat...
Becsüli a természet szépségét, valamint a művészetet.

Rendkívül idealista és romantikus természetű vagy...

A személyiségeddel kapcsolatos kutatások szerint...
Érdemes megpróbálnod versekben megörökíteni csodálatos gondolataidat...
De Én tudom, hogy érzelmeidet, tényleg gyakran veted papírra versek formájában... 

Olyan versekbe, amik megindítják a hozzáértő olvasót...

Mert a versek felemelnek...
Velünk örülnek...
De gyógyír a bánatra is...
A versek által védekezni tudunk a sok szenny ellen, mely elárasztja életünket.
Versek, egy óriási csokrot alkotnak, mely napról-napra hatalmasabb lesz.
E versekben, ami Téged idevezérelt, Eléd teszem szívem, lelkem.
Érintsen meg a Te lelked is e sok gyönyörűség, mely a Szerelemről szól.
A szerelemről, a szeretetről, mert ez azaz erő, mely megváltoztathatja a világot.

Élni csak szeretve, és szeretve lenni érdemes!

A közönségesség, a durvaság nagyon lehangol.
Életed minden területén figyelmes, néha már kínosan pontos vagy.
Viszont az önbizalomhiány és bizonytalanság sok mindent megnehezít.

Erősen vágysz a megértésre, az elfogadásra...

De mivel nagyon sérülékeny a lelked, megtanultad elrejteni érzelmeidet.
Távolságtartásodon kevesen látnak át...

Kevesen ismernek igazán.

Maradj olyannak amijennek megismertelek...

S engedd, hogy így a Magam módján kívánjak Neked ...

Boldog Születésnapot...

                             €$@ß@

Még egy kis szenvedély...

A szenvedélynek sok arca van.

De lényege ott gyökerezik a szó alakjában.
Szenved és él.

A szenvedély emberi létünk nélkülözhetetlen fűszere.

Életünk ízeit ez teszi, teheti teljessé.
De az adagolással azért nem árt csínján bánni, bármiről is van szó.
Mert a mámor könnyen megszédít, és örvénye a mélybe húz.
Felfal a betöltésre váró hiány, megmérgez a bódító másodpercek sóvárgása.
A szenvedély - vágy kiteljesedik.

Törekvés eggyé lenni a vágy tárgyával.

Kötődni nem ugyanaz, mint függeni.
Talán nem véletlenül társítják a szenvedély fogalmához az éjjel képét.
Éj, szenvedély!

Amikor a világosság kialszik, és az elme elcsitul, a szenvedély szikrái felizzanak.

A szem pihen...
Mostantól illatok, neszek, érintések útján tájékozódunk.
Másképpen tapasztaljuk meg a világot.
A szem mindent másképp érzékel.

A szív érveivel nehéz vitatkozni.

Melegít, vagy perzsel..?
Szenved, vagy él..?

Vajon lehet keserű a méz..?

                                                €$@ß@

Szenvedéllyel szeretünk...

A szenvedélyt nem csupán fiatal korunkban éljük át...

De főleg, egy másik személy iránt érezzük.
A szenvedély kortalan érzés, amely erővel tölt meg, átalakít minket.

Ha valamit szenvedélyesen csinálunk...
Akkor tökéletesen a jelen pillanatának élünk.

Mert abban a pillanatban átéljük mindazt, ami egyetemes és örök.

Szenvedéllyel szeretünk...
 

                        €$@ß@

Akarom... Még...

Simogató szél járja át testünk a nyári éjen, s hozzánk bújik vad szenvedéllyel...

Érzi testünk rezdülését, vágyainknak éhezését.

Testünk feszül és figyel, szemünk csukva és lelkünk tűzel.
Érintésre vágyunk mindenek felett, érintésre, mi kedvünkre tehet.
Vágyunk arra, mi tán sosem volt..
Tépnénk magunkról ruhánk vadul...

Élnénk azt, mit nem lehet csinálni szótlanul.

Érintések mindenütt, lelkünk felszisszen...

Akarom... Még...

S álom szerű csodák lesznek életünkben...

Csak hitünk bírja kicsi rózsaszín lelkünkben...

                                     €$@ß@

Tükörkép...

Tudod, néha nagyon nehéz...
Ha valaki hosszú évekig hallgat...

S egyszer csak elkezdi mondani a sosem volt, valahonnan lett gondolatait...

S mi van ha ezekkel magára marad, egyedül marad..?
Igen azt érzem, hogy Te mellettem állsz...
De Én mindent csak érzek...
Arra gondoltam, hogy itt van bizonyítéknak ez a sok- sok hozzád írt vallomás...
Ha megmutatnám valakinek...
Nem úgy, hogy Én írtam...
Ha megkérdezném, mit szólsz hozzá?

Talán megtudnék Magamról valamit.

De lehet, hogy félnék a tükörtől.
 

                                €$@ß@

Mellettem Nőként talpon maradhatsz...

Lassan peregnek a percek, sötét, hideg, fénytelen az este...

Majd hívsz tudom, sosem hagytál elfeledve.

Érzem, hozzám ér kezed, mert sosem mosódom el.
A hold fénye idézi szemed, ezüstös fénye fest az ablakomra fel.

Félsz, mert nem értenek, s közben féltelek...

Tudom jó lesz...

Már nem rettegek attól, hogy nem értesz, s messzebb sodródsz, mint gondolom.

Mikor nyugszol meg Velem?
Apró játékaiddal kísértesz éjjel...
Kell, hogy tudd, kívánlak, veszélyes próba a tested...
Még akkor is...

Ha Rád nagyon vigyáznak, csak lassan feszít meg kereszted..

Furcsa érzés.
Akár magvak a földből...

Belőlünk sarjad a Vágy, egy szobor születése a kőből.

Elfogadom, amit adhatsz...
Jó, vagy rossz idők szele már nem érint...

Mellettem Nőként talpon maradhatsz...

Látjátok, nem sodort el orkánok ereje!

Erősebb vagyok, mint sokan hiszik...

Lélegző parázson izzított, szívós acél!

Igaz... Most lágyan hűthetne tested...

Vagy egy kedves simító kéz.
  

                                        €$@ß@

Csak Téged...

Téged akarlak, csak Téged és örökre.

S miért örökre..?

Mert Egyetlen élet, egyszerűen nem elég Nekem.

                                                       €$@ß@

Az érzés nem szűnik...

Egyszerre kínoz, egyszerre repít, egyszerre hűsít, egyszerre hevít...

Ezernyi világ lobban Bennem lángra, dimenziók közötti őrült vágta.

S tán sosem ér véget, csak követik egymást az ezer évek.

Az érzés nem szűnik, egyre csak lángol...

Hol csalással, hol szerelemmel, máskor bűnnel vádol.

Változó arcok, nevek, nemek, de a történet így egész, így lesz kerek.
Hogy váltakoznak korok és helyek.
De a lényeg sosem kopik el, tán Magad is rájössz, mielőtt ismét elveszel.
Zuhansz, kiáltasz, vagy belenyugszol csendben, s úgy érzed ez a jó, minden rendben.

Kell egy lökés, egy szó, hogy felébredj, s a világ mocskából végre kiemelkedj.

                                                     €$@ß@

A szeretet túlnő Rajtad és Rajtam is...

A szerelmet dédelgetni kell, nagyon lassan ízlelgetni...

S akkor elárasztja lényünket...
Olyan magával ragadó élménnyé válik...
Amelyben se Te, sem Én, nem vagyunk többé.

Már nem csupán szerelmeskedünk, magunk vagyunk a szeretet.

A szeretet nagyobb energiává válhat körülöttünk.
Túlnőhet Rajtad és Rajtam is...

Olyannyira, hogy mindketten elveszünk benne.

Ehhez azonban várnunk kell..!
Hagyni felhalmozódni az energiát, és hagyni, hogy magától megtörténjen.
Ha nem jön el a pillanat...
Amelyben természetesen zuhanunk bele a szerelmeskedésbe...
Akkor érdemes várni...
Semmi sem sürget.

A szerelmet nem lehet irányítani...

Akkor következik be, amikor bekövetkezik.

A szerelmet mem tudjuk irányítani.

Azok, akik megpróbálják, elszalasztják minden szépségét.
Akkor legfeljebb egy szexuális feloldódás lehet...

De a finomabb és mélyebb valóságai érintetlenek maradnak.
 

                                         €$@ß@

Te is Én is...

Tudom, hogy létezel, tudod, hogy Én is...

Érzem, amit érzel, s Te érzed, hogy Én mit.

Őrült vágy van benne, hit s remény is.

Tudod, hogy tudom...

Te is Én is...

                                   €$@ß@

Mikor szerelmes vagy...

Mikor szerelmes vagy, nem jön álom a szemedre...

Mert a valóság, sokkal szebb az álmoknál.

                                          €$@ß@

Olyan, mint Te...

http://www.youtube.com/watch?v=-yxDmpcEV1k

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná...
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná.
S úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór...

Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Jártam a sziklás hegyeken, jártam a kincset rejtő szigeten...
Nincs már hely a földön, ami nem lenne börtön

Ha nem vagy ott vagy nem jössz Velem.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná...
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná...
S úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór...

Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Láttam a kívül gyönyörűt, hittem már édesnek a keserűt...

Úgy, ahogy Téged, soha nem láttam szépnek még senki mást.

Régóta tudom...

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná...
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná...
S úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór...

Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Hány esélyt adott nekem a sors, nem vitt sehová...

Vágyakon és a szavakon túl, most Benned leltem rá.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná...
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná...
S úgy ringatna el, ó, nincs ennél nagyobb szó...

Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná...
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná...
S úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór...

Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Láttál és én láttalak...

Kimondatlan pajzán szavak, testünkben a vágy feszül...

Szemünk tükrén fodrozódva, forró nyári tüz hevül.

Kéz a kézben reszketés, Én mindig Téged vártalak...

Szerelmünk már többről szól, mint, hogy láttál és Én láttalak.

 

                                            €$@ß@

 
 

Szeretlek... Csak így egyszerűen...

Ki kényszeríthetné sejtjeinket arra, hogy ne osztódjanak...

S többé ne érezzük érintésünk nyomán a dallamot, melyet Bennünk játszanak.

Elmondhatnám másképp, ha eszembe jutnának szebb szavak...

Ölelő karjainkban olyan a csend, ahol csak a gondolataink suttognak.

Kiálthatnám, végre mindenki hallja meg...

Milyen az, mikor röpít egy érzés, mint tollpihét elragadó fergeteg.

Súghatnám füledbe halkan, csendesen...

Milyen az, mikor melletted ébredek, s végtelen kékség tölti be a lelkemet...

Két szemem íriszedben fürdik, s veled zuhan a csillogó mélybe.

Szeretlek...

Csak így egyszerűen...

                                                     €$@ß@

Észrevétlenül...

Vigyázva óvatosan, de vadul csókollak meg...
Még nem rombolhatok, s nem is vennék el Tőled semmit.

Hidak láncolnak titkainkhoz, szelíd szavak szolgálnak...
Féltve lesünk a holnapba, félve és vigyázva.

Ajkad ajkaimmal csókolva, észrevétlenül...
Szerelemünkből nemz szerelmet a rejtély.

                                           €$@ß@

Szerelemmel szeretni Téged...

Nem akarok más lenni, csak apró fény az éjben...
Álmaidba lopva bújni, forró ölelésben.

Lennék nyelved hegyén méz, füledben halk dallam...
Bőrödön vad bizsergés, ajkadon egy sóhaj.

Szemed sarkában kis ránc, ha önfeledten nevetsz...
Pupilládon huncutság, pár kacagó sós könnycsepp.

Nem akarok több lenni, csak oxigén a léthez...
Ereidben vörös test, hogy bejárhassam szíved.

Lennék burkán izomsejt, hogy dobbanhassak benned...
Nem akarok mást, csak Szerelemmel szeretni Téged.

                                 €$@ß@

De csak akkor, ha Igazi...

A Szeretet tüzéből, ha Igazi, sohasem lesz parázs.

Nem szabad elhinni, hogy a szeretet nem más, mint takarékra állított Szerelem.
Hogy az idő kimerítette, s most már nem lángolva ég, csak halványan parázslik.
Ezt ne hidd el!

Soha!

Minden vallás a szeretetet hirdeti...
De Örök Parazsat nem találsz egyetlen templomban sem...

Csakis Örök Lángot.

Ez a szimbóluma.
Ez így van nemcsak az isteni, de az emberi szeretetnél is...

De csak akkor, ha Igazi.

Ha Lángol...

Évtizedek múlva is lángol.

Mindig.

Különben soha nem is volt köze a szeretethez...
 

                                             €$@ß@

Egymáshoz végleg megérkeztünk...

Mikor érted kitartóan küzdve, a szerelmedet űzöm...

A Néked szakított virágot az autódra tűzöm...
Szemedbe nézve magamat látom...
S lelkedben a békét vágyom...
Hozzád érve elönt a nyugalom...

Vágyainkat, már nem kell kordában tartanunk...

A szitkok leperegnek rólunk...
A szívünkben visszacseng egy angyali nóta...
A láncok lehullnak...
A görcsös izmok ellazulnak...

Érzelmeink az égig nyúlnak...

A feszült ráncok kisimulnak...
Kezedet fogva megszűnik a lárma...
Ellazulunk egy lassú táncba...
Mikor igazán önmagunk lehetünk...

Meztelen lélekkel ölelünk...

Szabadon adhatunk, vehetünk...
Magunk után a homokban lábnyomokat hagyunk...

Akkor már tudom, hogy Egymáshoz végleg megérkeztünk... 

Társunk szívében, új otthonra leltünk.

                                     €$@ß@

Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb...

Van valami, amin mindenkinek változtatnia kellene...

Ha teljes és harmonikus életet szeretne élni.
Mert, mit is csinálunk..?

Utazunk, hogy megcsodáljuk...

A hegyek magasságát...
A tenger óriás hullámait...
A folyók hosszú kanyarulatait...
Az óceán mérhetetlen kiterjedését...
A csillagok mozgását az égen.

Viszont, nem vesszük észre a magunkban rejlő szépséget...

Leéljük villanásnyi életünk és sokszor esélyt sem adunk önmagunknak...
Vagy saját butaságunkat sem szégyellve, gúnyt űzünk mások próbálkozásain…

Miközben csodálkozás nélkül megyünk el Önmagunk mellett.

                                                     €$@ß@

Ajándék...

Szeretem ezeket a napokat, még ha esősek is...
 
Készülök rá, mint ünnepre a kisgyerek...
 
Ajándék minden lopott pillanat, amit Veled tölthetek.
 
Sokat gondolkodtam, mivel is lepjelek meg...
 
Olyan nehéz ajándékozni annak, akinek a legtöbbet szeretném adni...
 
Szeretném eléd tenni a mező összes liliomát, a csillagokat, a Napot is lehozni...
De mit is kezdhetnél velük...
 
Minden este rózsákkal díszíteném az autód...
 
De tudom, másban ez milyen indulatot gerjeszt.
A jelen körülmények között...
 
Sokszor egy szívből jövő ölelés egy érzéki csók, egy szál rózsa...
Többet ér minden ajándéknál.
 
Valamit azonban tudnod kell...
Van a világon valaki, egy ember, egy Téged szerető ember...
 
Aki olyan ajándékot kapott Tőled, amit ember az embertől csak ritkán kaphat...
 
Az ilyen ajándékot az égiektől szokták kérni...
 
Van valaki, aki a saját békéjét ünnepli a szívében...
Azt, amit Tőled kapott.
 
Ezért is van az bármit is adok Neked...
 
Valahol, mégis Én vagyok a megajándékozott...
 
 

                                                         €$@ß@

Mindenkihez...

Nekem nem szerető kell...

S nem vitára, kirándulásra vagy kiállításra...
Szombat esti, vagy hétköznap délutáni időtöltésre alkalmas barát.

Magát Nőnek érző Nőre van szükségem...

Az Őrültségben is Társra...

Aki előtt vetkőzhetek akármilyen ruhára...
S felvehetem legdíszesebb meztelenségemet...

Akit még jobban szerethetek, ha fáradt vagy elesett...

Akire nem kell tekintettel lennem sem utcán, sem négyszemközt a csendben...

Akivel bárhová elmennék...

S aki bárhova eljönne Velem és bárhol megmaradna...
Akinek párna helyett fejem alatt a karja...
Akit Én altatok...

S aki felébreszthet bármikor, ha úgy akarja...
  

                                             €$@ß@