A Kezdet és a Vég...

Szeretnél életem utolsó asszonya lenni..?

Utolsó szivárvány ég és föld között..?
Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz..?
Utolsó angyal az életem fölött..?
Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz..?
Utolsó rózsa, mit életemre hullatsz..?
Utolsó, aki nem volt sohase még..?
Utolsó, akire szerelemmel nézek..?
Utolsó, aki egyben... A Kezdet és a Vég..?
Utolsó, aki tűzesőt permetez rám..?
Utolsó, aki szédülten repül velem az égig..?

Utolsó... Akinek... Csókot ad szám..?

                  €$@ß@

A legszebb versem...

A legszebb versemet, akkor írtam Én meg...

Amikor először megláttalak, s örök raboddá lett e szív, e lélek...

Egy verset akartam hozzád írni nyomban...
Egy verset, melyben minden benne fogant...

A vágy, melytől szívem félve dobban, rajongás, hév, imádat, szerelem.

Töprengtem órák hosszat de hiába, sehogy sem ment.
Zavaros volt fejem, nyugtalan és kába.
Forgott, keringett  velem a felbolydult világ.

Szeretlek…

Akkor, ezt vetettem csak papírra...
Ez egy szó volt a tiszta lapra írva...
Ez egy szó lett az Én legszebb versem.

Egy szó, melyből sugárzott a szerelem...

                                 €$@ß@

Szeretni... Örökké szeretni...

Szeretni Téged örökké szeretni, ha jő az örök álom akkor sem feledni...

Ragyogó Napnak büszkén mutatni, viharos szélben védőn takarni...

Simítani szelíden selymes arcodat, tekintetemmel érinteni mosolygó szavadat...

Szaladni remegő lábakkal feléd, ölelni két karommal tested melegét...

Hozzád imádkozni ha szomorú vagyok, Neked szólni ha boldogan dalolok...

Neveddel álmaim megédesíteni, s ébren az álmokat Veled újra élni...

                                                       €$@ß@ 

Eggyé válni...

Két szerelmes, akik között mély harmónia van, felolvad egymásban.

Eggyé válnak.

Együtt lélegeznek, egymás közt vannak az együttlét létezik.

Ebben a mély szerelemben néha megtörténik...

Hogy a két személy megszűnik kettőnek lenni.

Valami áramlani kezd kettejük között.
Amikor ez az áramlás megindul, boldogságot éreznek...

S egy pillanat alatt megvalósul az egység.
               

                                  €$@ß@

Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel...

Bolondok és gonoszok ellenében...

Akik nem átallják irigyelni örömünk.

Néha büszkék, de Mi mindig megbocsátók leszünk.

Vidáman és lassan megyünk a rögös úton...
Melyet nevetve a Remény mutat Nekünk.

Már nem törődve azzal, ki lát minket, mikor ölelkezünk.

A szívünk a szerelemben, mint sötét veremben...
Elszigetelődve, csendes gyöngédséget áraszt.

Olyanok vagyunk, min estében éneklő, két kis madárka.

Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ...
Mit is tehet velünk?

Ha akar simogat, vagy akár céltábláik leszünk.

Mindezen nevetünk, semmitől se félünk...
Mert a legerősebb kapocs köti össze szívünk.
Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta...
Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel.

Mint akik gondtalanul szeretik egymást.

                            €$@ß@

Minden gondolatunk új jövőt ígér...

Szeretem a fák hallgatag csendjét, ha Veled együtt lépdelek...
S távolról, lágyan szóló zene töri meg a csendes léptünket.

Szeretem, mikor szorosan magadhoz ölelve csókolni vágysz...
Miközben szemed pillantásában már ég, izzik a vágy.

Jó Veled megpihenni a parkok, múltat idéző kopott padjain...
S egymás felé fordulva, kezünket fogva mosolyra fakadni.

Érezni, ahogy arcunkat, selyemként simítja a lenge nyári szél...
Melynek sejtelmes, monoton zúgása, már új jövőt ígér...

                                                         €$@ß@

Ajándékod Névnapomon, gyönyörré vált Nekem...

Amikor a délután, álommá szövi a tegnapot...
Akkor szerelmesen, karjaidba olvadok.

Elcsitulnak köröttünk, Veszprém város zajai...
Csak a szellő, lágyan zengő hangjait hallani.

Ahogy tested, ölelésem bűvkörébe vonja...
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.

Csak Te létezel, s árnyékodként Én...
Szemedből a szerelem, tűzként sugárzik felém.

Napfény ízű csókod, még forrósítja számat...
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.

Ma még sem a hideg, borzongatja testem...
Hanem a szívünkben tomboló, őrült szerelem.

Magadhoz szorítasz, forró tested hevít...
A szerelem, minket az egekig repít.

Annyira akarlak, belesajdul lelkem...
A vágy, szinte tűzként száguld bennem.

Ölelsz, ölellek, csókomra csókod felel.
Forró pillantásod, szinte hamuvá perzsel.

Lélek a lélekkel, test a testtel egyesül...
A vágy keltette dallam, szívünkben felcsendül.

Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál...
Minden idegsejtünk, enyhülésért kiált.

Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk...
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét most bennünk.

Elcsitulnak lassan, a vágy keltette dallamok...
Az önkívület után, benned magamra találok.

Boldog mosollyal a szemeidbe nézek...
S már csak simogató kezeimmel becézlek.

Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk...
A mámor szárnyain, a csillagok közt szálltunk.

Tűz voltál az ereimben, sóhaj a számon...
Te vagy az Én beteljesült, valóra vált álmom.

Utolsó szavaid, halkan súgtad Kedvesem...
Ajándékod Névnapomon, gyönyörré vált Nekem.

                   €$@ß@

Gondolsz-e Te is néha Rám?

Rajtad kívül nincs más menedékem, meddig a szem ellát e sivár vidéken.

Hozzád űz a vágyam minden éjjelen, s nappalom, Tőled ragyog fényesen.

Hiányzol.

Ma jobban, mint máskor.
Szeretném, ha itt lennél.
Ha ölelnél.

Hozzám bújnál, mint akit elengedi, soha többé nem akarnál.

Mintha már nélkülem akár nem is bírnád tovább.

Hiányzol.

Tegnap óriás volt a Hold...
Faggattam, vajon hol vagy most?

Gondolsz-e Te is néha Rám?

S hogy éjjel, színezüst fényével betakart-e Téged, Királylány?
S ha látott, vajon mosolyt varázsolt-e arcodra?

S mit álmodtál éppen?

Remélem szépet.
Rajtad kívül nincs más menedékem.

Hozzád s Te utánad vágyom.

Rólad szól a legszebb, s lassan egy éve, minden álmom.

                                           €$@ß@

Néha, csak egy szó hiányzik...

Néha csak egy szó hiányzik, pontosan egy szó, az a bizonyos...

Melytől elevenebb, értelmesebb, igazabb lesz a minden...

A bejegyzés, s talán az egész Blog is. 

Az a bizonyos szó, amely kimondja az igazat...

Lágyan és mégis erősen...
Dallamosan és félelmesen...
Igazán és süvöltő keménységgel...

Ahogy a végzetet kell néven nevezni.

Csak ez a szó hiányzik, néha...
Legtöbbször.
Mert oly szépen áradnak a mondatok...
Már majd minden a helyén van...
Olyan következetes, színes az egész.

Csak éppen nincs értelme, mert hiányzik egy szó, egyetlen...

Melyik is?
Kimondanám...

De most, inkább Rád bízom...

                                          €$@ß@

Vigyázom álmaid...

Ha még nem is lehetek, mindig ott Veled...

De ott vagyok az ezer szélben, mi arcodba fúj.

Én vagyok a gyémántcsillogás a havon...
Én vagyok a napfény az érett gabonán...
Én vagyok a szelíd őszi eső, ami felébreszt...
Ott vagyok Veled minden hangban...
A csendesen köröző madár szavában...

De én vagyok a csillag is...

Mely Rád ragyog az éjszakában, s vigyázza álmaid...

                                        €$@ß@

Amely összeköt s felemel Bennünket...

Ha a legkülönfélébb érzéseinket hagyjuk érvényesülni...

Azok az élet szivárványszíneivé válnak.

Az érzéseknek van mélységük és van magasságuk.
Mindkettő érdekes.
Aki csak kitörő jókedvre törekszik, az mániás...
Aki kizárólag a szomorúságot kedveli, az depresszív.
Nem szabad megragadnunk sem a magasságnál, sem a mélységnél...

Hanem olyan értékes kincsnek kell tekintenünk az érzések széles skáláját...

Amely összeköt s felemel Bennünket...

                                        €$@ß@

Érezzem, hogy lobogva vársz...

Ne szólj, szól helyetted a csend...
Ne nézz, hunyt pilláid mögött vagyok.

Ne hívj, hívnak az álmaink...
Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.

Szólj, fújja hangod felém a szél...
Nézz, szemed tükrében ragyogok.

Hívj, érezzem, hogy lobogva vársz...
Keress, szeress, lásd melletted vagyok.

                                               €$@ß@

Ne hagyd, hogy a lelkedben élő Nő elpusztuljon...

Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon Benned...

Egyik szikra pattanjon a másik után.
Még a kételyek viharában is...

Ne hagyd, hogy a lelkedben élő Nő elpusztuljon.

A vágyaidat, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál...
De féltél elérni őket.

Valóra válthatod a megálmodott sorsot.

Mert létezik.
Mert valóság.
Mert lehetséges.

Csak a Tiéd.

                               €$@ß@

Hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni...

Tisztának lenni, mint a csodálkozó gyermek...
Játékos lendülettel és gyanútlan nyitottsággal a szívében.

Megfigyelni azt, amit elénk sodor az élet, és tanulni belőle...

Csodálatos lehetőségtár...
Kitárt varázsdoboz áll rendelkezésünkre ahhoz...
Hogy megértsük a lényeget...

Hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni...

Önmagunkat és Egymást...

                               €$@ß@

Te vagy a mindenem...

Szavaidban találom a rétek vadvirágát...
Könnyeid hullatnak rám aranypermetet.

Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé...
Mikor karjaid ölelésében némán elveszek.

Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem...
Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt.

S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj...
A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat.

Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye...
Az esthomályban burkolt álompillanat.

Te vagy a szív-szerelem legtisztább érzése...
Mikor ajkaimra álmodod a rózsaszirmokat.

Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder...
Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat.

Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon...
Mikor vándorútja során, mellette elhalad.

Csodavizü forrás vagy, ha mesére szomjazom...
Tündérszárnyú varázs, egy bódult éjszakán.

Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem...
S tűzvillantó táncától, fűt, izzít a vágy.

                              €$@ß@

Hallgasd a szívemet...

Ne szólj...

Szívem már érzi minden rezdülésed...

Mint árva szirmok a rájuk szálló méhek zümmögését.

Benned van mindenem, a csodálatos nyaram, a termő ősz...

Te vagy minden télben is már, a legszebb tavasz.

Pillanatnyi hiányod is gyötrő, mint sötét útja, eltévedt bolygónak...
Mely csillaga nélkül, magányában helyét nem találja.

Te lettél az, ki boldoggá teszel, s mind ezt, tiszta szívvel teszed...

Meghatódom kedves, könnyeket facsarsz, ne szólj ...

Csókjaid add, forró ölelésed, s hallgasd a szívemet...

                                                €$@ß@

Bárhová lépek, Beléd ütközöm...

Bárhová lépek, Beléd ütközöm.

Át és keresztül vagyok szőve már Veled.

Mozdulataiddal mozdulok, hangodra hangolódom.

Így élünk kettős kötésben téphetetlenül.

                                       €$@ß@

Szeretlek... Csak így, egyszerűen...

Szeretlek... Csak így, egyszerűen...

Oly természetes szerelemmel...

Ahogy a hóvirág szirmait, kacéran bontogatja a februári nap...
S a telet, elzavarja a tavasz.
Ki kényszeríthetné a sejteket arra, hogy ne osztódjanak...
S többé ne érezzem érintésed nyomán a dallamot...
Melyet bennem játszanak?
Elmondhatnám, ha léteznének olyan halk szavak...
Ölelő két karodban, olyan csillagközi a csend...
Hogy csak a gondolataink találkoznak.
Kiálthatnám, hogy mindenki hallja meg...
Milyen az, mikor röpít egy érzelem...
Mint tollpihét elragadó fergeteg.
Milyen az, mikor melletted ébredek...
S végtelen kékség tölti be a lelkemet...
Két kék szemem, íriszedben fürdik...
S veled zuhan a csillagközi végtelenben.

Szeretlek... Csak így, egyszerűen....

                               €$@ß@

Egyszerűen szép...

Mire gondolsz most..?

Gondolkozz el egy pillanatra, mielőtt elolvasod... 

Teljesen hétköznapi gondolatok, de jól fogod magadat érezni...
Legfőképpen a levél utolsó gondolata után.

Beleszeretni valakibe...

Egy forró fürdő...

Úgy nevetni, hogy utána fájjon az arcod...

Nem kell sorban állni a boltban...

Egy különleges pillanat...

Egy pezsgőfürdő...

Egy kedves e-mailt kapni, mint ez...

Egy lélegzet elállító utcán végigsétálni...

A kedvenc dalodat a rádióban hallani...

Feküdni az ágyban, és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon...

Jóízűen nevetni...

Egy forró fürdőlepedő, frissen kivéve a szárítóból...

Egy jó beszélgetés...

A tenger...

Saját magadon nevetni...

2000 forint tavaly télről, a kabátzsebben...

Egy telefonhívás a kedvesedtől, mely belenyúlik az éjszakába...

Minden ok nélkül nevetni...

Egy ismerős, aki azt mondja milyen, szép vagy...

Nevetni egy gondolaton...

Minden reggel felkelni, és hálásnak lenni azért...
Hogy megérhettél egy új csodálatos reggelt...

Barátok...

Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad...

Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni...

Egy érzéki csók...

Új barátokat találni, vagy eltölteni az időt egy régi baráttal...

Keresztülmenni füvön, miközben azt öntözik...

Egy édes kis kölyökkutyával játszani...

Valaki, aki a hajaddal játszik...

Hintázni...

Édes álmok...

Kirándulás barátokkal...

Egy jó kávé...

Hintázni...

Szemezni a szerelmeddel...

Csokis kekszet sütni...

Tudni, hogy hiányzol valakinek...

Barátok, akik saját készítésű sütit küldenek...

Kézen fogva sétálni azza, akit igazán szeretsz...

Figyelni az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékokat...

Gyönyörködni a napfelkeltében...

Tudni, hogy jót cselekedtél, még akkor is, ha a többiek mást mondanak...

Egy ölelés attól, aki téged szeret...

A barátok angyalok, akik mindig segítenek...
Ha a szárnyaink elfelejtették, hogyan is kell repülni...

Nincs véletlen, nincs sors, nincs végzet...
Mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelket...
Hogy megtegye, amit elhatározott, s elérje vágyait...

                                  €$@ß@

Törékeny bájoddal megérinted lelkem...

Nincs szebb annál, mikor táncra kérlek a szabad ég alatt...
Hol meseszerű álomban ring, minden gondolat.

S hol két mosoly között, felcsillannak a szívből jött szavak...
Melyekből csillagokat formál a bíbor alkonyat.

Nincs jobb annál, mikor megsimítod ábrándozó arcom...
S közben szerenádként hallgatod, dúdolgató hangom.

Mely a felcsendülő zeneszámra, lágy akkordot rezdül...
Mitől ez a bolondos szív, még kamaszosan pezsdül.

Mert ha szorosan átölelve, magamhoz szorítom tested...
Gyémántburkot von körénk, kristályba font estem.

S melletted úgy érzem, enyém az élet minden csodás perce...
Melyben a zokogó napoknak is felszárad a könnye.

Mindennél egyszerűbb hinni, ebben az igaz szerelemben...
Mikor az emlékek, törékeny bájukkal megérintik lelkem.

                                                    €$@ß@