2010. július 5., hétfő

Érezzem, hogy lobogva vársz...






Ne szólj, szól helyetted a csend...
Ne nézz, hunyt pilláid mögött vagyok.

Ne hívj, hívnak az álmaink...
Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.

Szólj, fújja hangod felém a szél...
Nézz, szemed tükrében ragyogok.

Hívj, érezzem, hogy lobogva vársz...
Keress, szeress, lásd melletted vagyok.


                                               €$@ß@

Ne hagyd, hogy a lelkedben élő Nő elpusztuljon...






Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon Benned...

Egyik szikra pattanjon a másik után.
Még a kételyek viharában is...

Ne hagyd, hogy a lelkedben élő Nő elpusztuljon.

A vágyaidat, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál...
De féltél elérni őket.

Valóra válthatod a megálmodott sorsot.

Mert létezik.
Mert valóság.
Mert lehetséges.

Csak a Tiéd.


                               €$@ß@







Hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni...





Tisztának lenni, mint a csodálkozó gyermek...
Játékos lendülettel és gyanútlan nyitottsággal a szívében.

Megfigyelni azt, amit elénk sodor az élet, és tanulni belőle...

Csodálatos lehetőségtár...
Kitárt varázsdoboz áll rendelkezésünkre ahhoz...
Hogy megértsük a lényeget...

Hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni...

Önmagunkat és Egymást...

                               €$@ß@

Te vagy a mindenem...






Szavaidban találom a rétek vadvirágát...
Könnyeid hullatnak rám aranypermetet.

Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé...
Mikor karjaid ölelésében némán elveszek.

Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem...
Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt.

S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj...
A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat.

Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye...
Az esthomályban burkolt álompillanat.

Te vagy a szív-szerelem legtisztább érzése...
Mikor ajkaimra álmodod a rózsaszirmokat.

Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder...
Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat.

Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon...
Mikor vándorútja során, mellette elhalad.

Csodavizü forrás vagy, ha mesére szomjazom...
Tündérszárnyú varázs, egy bódult éjszakán.

Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem...
S tűzvillantó táncától, fűt, izzít a vágy.


                              €$@ß@

Hallgasd a szívemet...





Ne szólj...

Szívem már érzi minden rezdülésed...

Mint árva szirmok a rájuk szálló méhek zümmögését.

Benned van mindenem, a csodálatos nyaram, a termő ősz...

Te vagy minden télben is már, a legszebb tavasz.

Pillanatnyi hiányod is gyötrő, mint sötét útja, eltévedt bolygónak...
Mely csillaga nélkül, magányában helyét nem találja.

Te lettél az, ki boldoggá teszel, s mind ezt, tiszta szívvel teszed...

Meghatódom kedves, könnyeket facsarsz, ne szólj ...

Csókjaid add, forró ölelésed, s hallgasd a szívemet...


                                                €$@ß@

Bárhová lépek, Beléd ütközöm...






Bárhová lépek, Beléd ütközöm.

Át és keresztül vagyok szőve már Veled.

Mozdulataiddal mozdulok, hangodra hangolódom.

Így élünk kettős kötésben téphetetlenül.


                                       €$@ß@

Szeretlek... Csak így, egyszerűen...






Szeretlek... Csak így, egyszerűen...

Oly természetes szerelemmel...

Ahogy a hóvirág szirmait, kacéran bontogatja a februári nap...
S a telet, elzavarja a tavasz.
Ki kényszeríthetné a sejteket arra, hogy ne osztódjanak...
S többé ne érezzem érintésed nyomán a dallamot...
Melyet bennem játszanak?
Elmondhatnám, ha léteznének olyan halk szavak...
Ölelő két karodban, olyan csillagközi a csend...
Hogy csak a gondolataink találkoznak.
Kiálthatnám, hogy mindenki hallja meg...
Milyen az, mikor röpít egy érzelem...
Mint tollpihét elragadó fergeteg.
Milyen az, mikor melletted ébredek...
S végtelen kékség tölti be a lelkemet...
Két kék szemem, íriszedben fürdik...
S veled zuhan a csillagközi végtelenben.

Szeretlek... Csak így, egyszerűen....


                               €$@ß@

Egyszerűen szép...

Mire gondolsz most..?
Gondolkozz el egy pillanatra, mielőtt elolvasod... 






Teljesen hétköznapi gondolatok, de jól fogod magadat érezni...
Legfőképpen a levél utolsó gondolata után.

Beleszeretni valakibe...

Egy forró fürdő...

Úgy nevetni, hogy utána fájjon az arcod...

Nem kell sorban állni a boltban...

Egy különleges pillanat...

Egy pezsgőfürdő...

Egy kedves e-mailt kapni, mint ez...

Egy lélegzet elállító utcán végigsétálni...

A kedvenc dalodat a rádióban hallani...

Feküdni az ágyban, és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon...

Jóízűen nevetni...

Egy forró fürdőlepedő, frissen kivéve a szárítóból...

Egy jó beszélgetés...

A tenger...

Saját magadon nevetni...

2000 forint tavaly télről, a kabátzsebben...

Egy telefonhívás a kedvesedtől, mely belenyúlik az éjszakába...

Minden ok nélkül nevetni...

Egy ismerős, aki azt mondja milyen, szép vagy...

Nevetni egy gondolaton...

Minden reggel felkelni, és hálásnak lenni azért...
Hogy megérhettél egy új csodálatos reggelt...

Barátok...

Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad...

Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni...

Egy érzéki csók...

Új barátokat találni, vagy eltölteni az időt egy régi baráttal...

Keresztülmenni füvön, miközben azt öntözik...

Egy édes kis kölyökkutyával játszani...

Valaki, aki a hajaddal játszik...

Hintázni...

Édes álmok...

Kirándulás barátokkal...

Egy jó kávé...

Hintázni...

Szemezni a szerelmeddel...

Csokis kekszet sütni...

Tudni, hogy hiányzol valakinek...

Barátok, akik saját készítésű sütit küldenek...

Kézen fogva sétálni azza, akit igazán szeretsz...

Figyelni az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékokat...

Gyönyörködni a napfelkeltében...

Tudni, hogy jót cselekedtél, még akkor is, ha a többiek mást mondanak...

Egy ölelés attól, aki téged szeret...

A barátok angyalok, akik mindig segítenek...
Ha a szárnyaink elfelejtették, hogyan is kell repülni...

Nincs véletlen, nincs sors, nincs végzet...
Mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelket...
Hogy megtegye, amit elhatározott, s elérje vágyait...


                                  €$@ß@

2010. július 4., vasárnap

Törékeny bájoddal megérinted lelkem...






Nincs szebb annál, mikor táncra kérlek a szabad ég alatt...
Hol meseszerű álomban ring, minden gondolat.

S hol két mosoly között, felcsillannak a szívből jött szavak...
Melyekből csillagokat formál a bíbor alkonyat.

Nincs jobb annál, mikor megsimítod ábrándozó arcom...
S közben szerenádként hallgatod, dúdolgató hangom.

Mely a felcsendülő zeneszámra, lágy akkordot rezdül...
Mitől ez a bolondos szív, még kamaszosan pezsdül.

Mert ha szorosan átölelve, magamhoz szorítom tested...
Gyémántburkot von körénk, kristályba font estem.

S melletted úgy érzem, enyém az élet minden csodás perce...
Melyben a zokogó napoknak is felszárad a könnye.

Mindennél egyszerűbb hinni, ebben az igaz szerelemben...
Mikor az emlékek, törékeny bájukkal megérintik lelkem.






                                                    €$@ß@

Ennek ellenére szeretni...






A legnehezebb dolog, szeretni valakit...

Hagyni, hogy hibázzon, és ennek ellenére tovább szeretni Őt.


                                                                     €$@ß@

Kívánj, akarj, remegj a testemért...






Újra és újra repülni akarunk, repítsen hát ölelő karunk...

Lázas kezem, ha bőrödhöz ér, fellobban bennünk a szenvedély.

Áll az idő, csak a vágy suhan, körülöttünk minden feledésbe zuhan...
Csak Te létezel s árnyékodként Én, szemedből a szerelem sugárzik felém.

Kívánj!

Akarj!

Remegj a testemért, ahogy halálraítélt remeg az életért...
Szeretni akarlak, Érted remegni, egy forró ölelésben boldogan elégni.

Ölelni lelkemmel, szolgálni testemmel, melletted állni igaz szerelmemmel...

Megsemmisülni szerelmünk tüzében, s elhamvadni a beteljesülésben.
Finom pernyeként repülni a szélben, megfürödni a vakító napfényben...
Majd elcsendesedve a földre hullni, s az éltető hűs záporra várni.
Melytől a lágy porból, új vágy-virág serken...

Melynek a legszebb virága az igaz szerelem…


                                                 €$@ß@

Az Élet olyan, mint a Zene...






Az Élet olyan, mint a Zene...

Fül, érzés és ösztön kell a megkomponálásához, nem szabályok...

S rengeteg türelem, mert a sorsod nem lehet siettetni...

De vigyázz, nem is vár Rád...


                                                     €$@ß@

Kezem kezedhez ér...






Érzed, hogy szeretlek...

Lehunyt szemmel sírok azon, hogy máshol élsz.

De láthatod, az istenek, a por, meg az idő...
Mégis oly sok buktatót emel, Közéd s Közém...
Olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek, hangtalanul és jelzés nélkül...
Mint a természet éjfél idején.

De reggelente újra érzem, hogy összetartozunk...

Mikor ajkam ajkadhoz, s kezem kezedhez ér...


                                                     €$@ß@

Mit ér az erő kecsesség nélkül...


INFINITI nyílt hétvége Balatonfüred...






Az INFINITI a hétvégén, Balatonfüreden is bemutatta új „alfa-hímjét”…

Nekem is lehetőségem volt kipróbálni egy FX 37-es modellt…

Ez a terepjáró első pillantásra világosan közölte Velem, mit is akar…

Mindent..!

Törj be, ha tudsz…
Élvezd a vezetés páratlan élményét…

Kompromisszumok nélkül…

Ez az autó a sportkocsik karizmáját...
A szabadidő autók rendíthetetlen nyugalmával ötvözi…
Hirtelen minden olyan felszereltség elém tárult…
Amit a mai kor embere, egy luxusautó elvárásainál, magának követel…

Lenyűgöző formatervezés…

Könnyűfémbe öntött szépség…

Kanyarkövető fényszórók…

7 fokozatú automataváltó…

Tartós fényezés…

Sorolhatnám napestig…

De talán egyszerűbb, mindenkinek kilátogatni Balatonfüredi mólóra…

S egy gyors regisztráció után, megtapasztalni a vezetés igazi élményét…
Egy jól megválasztott, egyenesekkel és szerpentinekkel tarkított útszakaszon…


                                                      €$@ß@












                                                          Saját felvételek...

A többi köd, füst, semmiség...






Csak a lelkiismeretem lehet bírám, hóhérom vagy pártfogóm, senki más!

Ha írok, csak a lelkiismeretemnek tartozom számadással, senki másnak.
Mindegy, mit várnak tőlem, mindegy az is, mivel büntetnek...
Ha nem azt adom nektek, amit reméltek tőlem, vagy amit hallani szeretnétek!
Csak lelkiismeretem tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja...

Vétkeztél.

Vagy...

Jól van.

A többi köd, füst, semmiség.


                                               €$@ß@



Mikor Velem vagy...





Mikor Velem vagy, megszűnik minden, a lét, a tér, a lélegzetem…

Csak az idő száguld, siet megállítanám, de nem lehet.
Mikor Velem vagy, felgyorsul, elrohan, mintha játszana Velem...

S közben rájövök, Melletted minden más, milyen jelentéktelen.


                                                            €$@ß@

Bűntudat... Mi is az..?






Míg Nekem, amiatt van bűntudatom, hogy nincs bűntudatom.

Addig, Neked azért van...

Mert nagy rá a körülötted munkálkodó össztársadalmi igény.

S nem másért...


                                             €$@ß@

Valaki Érted, Értem teremtett...







Valaki Érted teremtett, megtalált Részeddé váltam...
Valaki Értem teremtett, Benned Magamra találtam.

Valaki Érted teremtett, szemed tüzében, égek...
Valaki Értem teremtett, lángolva szállok az égnek.

Valaki Érted teremtett, lelked, lelkemhez bújva...
Valaki Értem teremtett, tested testemhez simulva.

Valaki Érted teremtett, az Ő neve már áldott...
Valaki Értem teremtett, Nékünk adta a világot.

Valaki Érted teremtett, vigyázlak, szeretlek Téged...
Valaki Értem teremtett, megélve a mindenséget.

 
                                    €$@ß@

Egymást őrizzük, ha Magunkra vigyázunk...





Megszűnt a tér, nincs messze, nincsen távol amióta tudom, hogy létezel...

Hol éppen vagy, a Föld bármely pontjáról, mindegyik percben Hozzám érkezel.

Ha megsimítsz egy tárgyat, amint bárhol, gondolatban Nálam feledkezel...

Én érzem itt, hogy szívem száz gondjából az a simítás egyet elemel...

Magányából az Én és Te kilábol, mely külön, értelmetlen félbe szel...

Csak a tündöklő Te meg Én világol, értelmes egy, Velem együtt leszel.

Én vétkezem amikor Te hibázol, Egymást őrizzük, ha Magunkra vigyázunk.


                                           €$@ß@

Veled...





Néhány szépség, amit át szeretnék élni...

Behatolni a hangok puha páncéljába...
Mezítláb járni a jókedv játékos jégmezején...
Átitatódni írástudatlan istenekkel...
Végigsiklani az ábrándok szülőcsatornáján...
Nézni napról napra, hogy tollászkodik a smaragd tavasz...
Kidübörögni otthonunkból, minden balsejtelmet mellőzve...
Lehajolni a kőért, mert a miénk akar lenni...
Megkóstolni a nyári zápor illatos zaját...
Vibrálni, mint bőrünk alatt a zenélő Emlékezet...
Kitágulni, mint friss oxigéntől tüdőnkben az erek...
Átszőni keresztül-kasul a Földet, mint az ezeréves Gyökerek...

S mind ezt, csak is Veled.


                                 €$@ß@

Maradj még...








Maradj még...

Hányszor ismétli ajkam e két szót, reggelente...

Hányszor nézek Rád könyörögve...
Ne menj el kérlek...
Maradj még!

Bújj hozzám, perceket kérek csupán...

Szívemben elrejtett vágyak dobbantják halkan...
Bújj hozzám!
Ölelj át!
Érezd, ahogy beleborzongok...

Érzem, mert itt vagy boldog...

Távolból halljam...
Ölelj át!
Ringass el!

Tűnjön végtelenbe a valóság...

Ringatásod, pillanat lehet csupán.
S füleidbe suttogom...
Ringass el!
Maradj még!

Nem akarok holnapokra várni...

Nem akarok tegnap emlékévé válni...
Sírva könyörögni...
Maradj még...


Ami Benned oly jó Nekem...






Mert egész tested szeretem, s mind, ami építi kint s bent...
Szeretnék megismerni mindent, ami Benned oly jó Nekem.

Szeretem az ajkaid s édes fogaid... Ízről-ízre...
Csókjaidban bujdosik az íze, gerinced csigolyáinak.

Két lábad futárként hozott, szemeid ragyogtak, emeltek...
Bordáid kínálták a melled, mint az ölelést a karod.

S ezek a mellek rám hajoltak, megszerettek...
S gyönyörű óráink, mindig drága, hű szolgái maradtak.

Hogyne szeretném hát, ami csak vagy, s mind, ami láthatatlan...
Ami a külső lét mögött van az már isteni rejtelem.

Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni újra...
Aztán, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem.
  

                                            €$@ß@



Oly jólesik elveszni Benned...





Emlékszem...

Mikor legutóbb megcsókoltuk egymást...

Te sóváran remegő térdeid közt hagytad a térdemet.

Folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz...
Utcán és munka közben, folyton beléd ütközöm.
Hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemeid...

S a kínzó gyönyörvágy gyönyörű mosolyát az ajkadon.

Ilyenkor egy-egy pillanatra, Én is lehunyom a szemem s szédülök...
Érzem ittléted, arcom, arcod édes vonalaiban fürdik...

Kezeimet sütik forró kebleid, újra csókolsz...

S Én rémülten eszmélek...

Ez már őrület s mégis oly jólesik elveszni Benned.

Egész tested körülölel...

S Én boldogan nyargalok szét lobogó ereidben.


                                        €$@ß@

Én azért születtem, hogy szeresselek...


 



Te azért születtél, hogy szeressenek...
Én azért születtem, hogy Téged szeresselek.

Tiéd volt a nyár derekán nyílott első érzelem...
Az utolsó dobbanás is a Tiéd lesz Kedvesem.

Te azért születtél, hogy szeressenek...
Én azért születtem, hogy Téged szeresselek.

S ebben a rohanó világban, csak annyit ér az életem...
Amennyi szerelmet, hitet, bizalmat adsz Nekem.

Azt adom, ami szárnyaló lelkemmel küzdve a legnagyobb...
A szívemet, mely útra kélt és felkutatta szívedet.

Rejts el, őrizz, éltess, vagy törd össze szívem Kedvesem...
Én akkor is Veled vagyok, Te lettél a mindenem.

 
                                                €$@ß@

2010. július 3., szombat

Vihar előtti csend...






A lelkem, néha csöndességre vágyik, megnyugodni végre valakiben.

Mint gyermek... Mellkasodra hajtani, bajtól zsibongó fejem.
Egy percre megpihenni, elnyugodva, nem tipródva örök kétségeken.

A lelkem vihar előtt csöndet áhít, ha tudom is, hogy a vihar üzen...




                                                   €$@ß@

A Te harcod...





Merj szembenézni a saját tükörképeddel..!

Ez az első lépés a talpra álláshoz.

Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett.

Egy napon pedig nemcsak sajátodéba...

De mások szemébe is büszkén nézel majd.




Őszinteség...





Az őszinteség tesz szabaddá és védetté.

Mert ha félelmeidet legyőzve, kimondod az igazat Önmagadról...
Akkor már nem marad olyan támadási felület...

Amelyen keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna Téged.

Mert nem az őszinteség tesz védtelenné...
Hanem azok a félelmek...

Amelyek elől menekülve elkezdesz hazudni...

Vagy hamis szerepet játszani.


                                             €$@ß@

Így születnek verseim...





Szívem zakatol a szerelemtől, mi szétfeszít...

Porhüvelynyi létem tégelye, szűk ruhaként hasad szét.
Kezem elindul, s tekintetem a képernyőre tapadva, csak rója sorait...

Verseim...

Amik Rólad...

Neked szólnak...

Lelkem gyöngyei...


                          €$@ß@

Ha lenne egy új életem...






Ha lenne egy új életem...

Akkor, arra figyelnék, aki hallgat...
S nem törődnék azzal, aki beszél.

Akkor, hallgatnék, amikor Te megszólalsz...
S csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.

Ha lenne egy új életem...

Akkor, megélném azt, mi a szívemben táncol...
S lenyelném azt, mi fejemben tombol.

Akkor, őszintén kimutatnám az érzéseimet...
S nem szégyellném megélni a Tiedet.

Akkor, megtenném azt, mit félek megtenni...
S elfelejteném azt, mit meg akarok tenni.

Akkor, nem szégyellnék Tőled tanulni...
S nem akarnék neked tanítani.

Ha lenne egy új életem...

Akkor, sosem várnék, azonnal cselekednék...
S nem aggódnék a következmények miatt.

Akkor, elfogadnám azt, mit az élet ad...
S enyém lenne minden pillanat.

De Te is kellesz hozzá...
Hogy legyen egy új életem...


                         €$@ß@

Élj a szíved törvénye szerint...





Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert más azt úgy kívánja.

Célod van...

S Te ismered a célt...

Merd birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt...

Fordulj a szívedhez tanácsért.

Egy kis késlekedés, még nem árt...
Tudod, ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész.

Nincs jobb társ az erős szívnél...

Mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon.

Élj a szíved törvénye szerint...


                                   €$@ß@

Vágy... Honvágy...






Emlékszel...

Akkor is, ha nincsenek fogható képeid, csak érzések...
Amelyek egy távoli szerelemhez kötnek...

Menekülsz...

Hogy ne fájjon...
Nem ott vagy, ahol lenni szeretnél, hanem itt...

Próbálod megtalálni Önmagad, de hiányzik egy iránytű hozzá...

Kényszeresen akarsz megfelelni mások elvárásainak...
S egyre kevésbé érted...

Miért is..?

Ne kívül keress!
Ne is keress...
Csak légy!

A pillanat szépségében megmártózva.

Így találsz vissza... Hozzám. 

Így találsz haza...

Mindörökké.
 
 
                             €$@ß@