Hiányzol, Te magad...

Most, vagy már, megint írok... Neked..!

Beleégtél a szívembe, s kitépni Téged, onnan már nem lehet...
Mint fuldokló a vízben, kapok utánad két kézzel...
Görcsösen beléd kapaszkodva, hogy élhessek még...

Általad...

Érted.

Minden távolság ellenére, közelebb vagy hozzám...
Mint bárki más az életemben, s ez soha nem is fog változni.

Már most rohannék Hozzád...

S nem érdekel a körülöttünk élők véleménye.
Kis betűkkel, halkan, suttogva, magamban mondom...

szeretlek...

Hiányzol...
Hiányzik az érintésed, a hangod, a gondoskodásod...

Hiányzol, Te magad.

                                          €$@ß@

Mi lett volna, ha...

Kedvesem...

Rengeteg lehetőség létezik, s rengeteg rossz döntés...

Rengeteg út, rengeteg zsákutca.
Megyünk az úton, ami Nekünk adatott...
Néha megesik, hogy egyszerűen eltévedünk, mert rossz sarkon fordultunk be.

Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna "ha..."!

Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni.
Mindannyian a Saját utunkat járjuk.
S hogy mi is a célunk..?

Megvalósítani Önmagunkat..!

Ezért Királynőm, soha ne kételkedj Önmagadban..!

Mert ha...

Azt tartod, elveszett vagy..?
Akkor, el is vesztél.

Azt hiszed, nem mered megtenni..?
Akkor nem is mered majd megtenni.

Nyerni szeretnél, de úgy véled, nem tudsz nyerni..?
Majdnem lehetetlen, hogy sikerülni fog 

Attól félsz, hogy veszíteni fogsz..?
Hát, veszíteni is fogsz. 

Az élet, előbb-utóbb mindenkit megtanít...
A siker, az ember akaratával kezdődik.

                                           €$@ß@

Vágy és Remény…

Szeretlek…

S ezért nem úgy ölellek s viszlek Magammal…
Mint valami langyos szellő…

Hanem elragadlak, mint mindent elsöprő forgószél.

Nem töprengeni és habozni…
Az élettel nem alkudozni…

Akár a sötétségbe zuhanó fény, úgy hullj Belém…

Szívünk szikrázva csapjon össze, mint a kard…
Hozzon esőt, zivatart, perzselő lángot, mely égig ér.
Ha szeretsz, halálom legyél...
Majd szüless újjá Velem…

Szerelmed tüzes bélyegét, égesd Belém…

Legyünk árnyék és fény…
A világosság és sötétség egymást kioltó végzete…

Vágy és Remény…

De csak ha szeretsz.

                               €$@ß@

Szerelem...

Szavaimmal némán, betűimmel leírhatatlanul...

Tűzzel perzselhetetlen lélek, ha szárnyal...

Nyugtalan, édes vágy...

Kibírhatatlan, s felfoghatatlanul fájó érzelem.

S Te tudod, miről is írok, nap mint nap...

SZERELEM...

                                 €$@ß@

Szívdobbanás...

 

Először, csak tompa dübörgés, azután dobolásra emlékeztető, monoton zaj...

Ami egyre hangosabb lett...

Mintha valamilyen óriási teremtmény jönne, lassan...
Egy sötét és ismeretlen erdőn keresztül, s közben hatalmas dobot verne.

Majd felhangzott egy másik dob hangja...

Mintha egy másik óriás közeledne rögtön utána...
S mindegyik a saját dobjára figyel...
Akkor, még ügyet sem vetve a másik ütemére.

Mind erősebb, ritmusosabb lett a hang...

Míg végül nemcsak a hallásomat, hanem minden érzékemet elöntötte...
Ajkamon és ujjaimon, halántékomban és ereimben éreztem a dobolást.

A dobolást, ami lassan eggyé vált...

Mindketten tudtuk és éreztük...

Az egyik dob az Te szíved, a másik pedig az Én szívem volt.

                                        €$@ß@

Az életünk...

Becsukhatod a szemed, mert tudod, hogy Én nyitva tartom...

S Rám bízhatod az életed.

De tudom, amikor az Én szemeim vannak csukva…

Én is Rád bízhatom az életem.

                                                 €$@ß@

 
 

Mert szeretlek...

Hogy is kezdjem el..?
Ami elmondhatatlan...
Hogy is mondjam el..?

Amiért érdemes volt megszületni tán...

S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.
Ki érti meg..?
Egy Férfi és egy Nő.
Az első pillanatban játszottak csupán...

De már az első csókban benne volt a láng.

A mindent felemésztő olthatatlan vágy...
A szenvedély.
Már felednék magányos éveket...

Elvenni Téged, Tőlem már nem lehet.

Arcod közel, szemed ölel.

Végre Rád találtam, s Te Rám találtál...

Nem engedem, hogy köddé váljál.

Nincs szó rá elég, mily gyönyörű szép...

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan...
Hogy is mondjam el?

Amiért érdemes volt megszületni tán...

S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.

Mert szeretlek...

€$@ß@

Meginnék Veled egy sört...

A szerelem képes arra, ha egyszer megérint, egy egész életre megmarad.

De ez az érzés, nagyon kevés embert kísér el egy életen keresztül.

Egy évvel ezelőtt, 42 évesen, Minket Ámor nyila szíven talált…

Mi volt a célja Velünk..?
S miért pont Mi lettünk a kiszemelt áldozatai..?
Ezek olyan kérdések…
Amikre felesleges keresnünk a válaszokat…
Mert talán nincs is.

Ma éjszaka a hullócsillagok éjszakáján…

Miközben az égboltot figyeltem…
Több is elsuhant előttem.
Vagy inkább becsukta a szemét…

Kívánhattam volna örökké tartó szerelmet, soha nem szunnyadó lángot…

De miért is..?

Ezekkel már megajándékozott Minket az a kis nyilas…

Hány és hány kézzel fogható kívánság hangozhatott ma éjszaka el…
Emberek százezreinek tekintete tapadt ma a csillagokra…
Talán gyarlóságból…
Mert ilyenkor akarva-akaratlan…

Az emberekben megfogalmazódik valamilyen kívánság…

Mint ahogy Bennem is…
De most, valami egészen más jellegű…
A múlt év szeptemberében megbántottam egy Férfit…
Egy Férfit, aki egyben Apa és Férj is…

Szerelmes lettem a hozzá legközelebb álló, számomra csodálatos Nőbe.

S Ő viszont Belém.

Nem kívánom, hogy legyen a legjobb barátom…
Habár volt egy idő, amíg voltak ilyen törekvéseim…

Nem kell felnéznie Rám…
Elég, ha Én felnézek Rá.

Nem kell visszaköszönnie…
Ettől Én még tiszteletem jeléül, köszönni fogok Neki.

Nem kell a szemeimbe néznie…
Ettől Én még a szemeibe nézek, s nem átnézek Rajta.

Nem kell a közeledésnek bármilyen jelét adnia…
De egyszer szívesen meginnék Vele egy sört…

Mindenféle indulat és gyűlölet nélkül.
Talán idővel halványulnak azok a sérelmek…

Talán..!

De kicsi ez a Veszprém város…
S Mi valamiért mindig összefutunk valahol…

Lehet, hogy oka van..?

Csak még nem állunk készen rá..?

Pedig jól esne meginni Vele egy sört…
 

                                                €$@ß@

Néma vallomás...

Szerelem tombol Bennem, Őrült vágyakozás...

Csak Te értheted, soha senki más.

Kitör minden szó, s egy tépett gondolat...

Ami szíved mélyén nyitott új utat.

Mint a napsugár, ahogy áttöri a tiszta kék eget.

Úgy nyitom meg Előtted, igaz lelkemet...

De azt, amit dobban, nem értheti más...

Mert az, Neked szóló, néma vallomás.

                                                   €$@ß@

Szép vagy...

Királynőm..!

Ne vond kétségbe előttem bájaid…
Igen is…

Szép vagy..!

Mint folyóink felszínén fodrozódó nesz…
Mely, ha a partot ér, nyugalmat árasztó esti csönd lesz.

S ez a hang, már fel sem fogható, sóhaját sem hallod…
Mint titkainkról lehulló fátyol, úgy érzékelik a partok.

Nekem…

Örökre szép maradsz…

Akár az éjszakában a rezzenéstelenség…
Mint könny áztatta szemeimben a meleg kék.

S szép, akár a lelkem legmélyében fakadt dal…
Amit már Én sem hallok, de mégis megvigasztal.

                                        €$@ß@ 
 

Szeretlek...

Szeretlek...

Szerelemmel, szavak mellett szenvedéllyel...

Cirógató napsugárral, csókkal, eper zamatával...

Éjszakai Hold sugárral, álmot hozó mosolyával...

Vad vizeink sodrásával, napfelkelték aranyával...

Remegő szívvel, lélekkel, tölgyfa erdők hűségével.

                                    €$@ß@ 

 

A vágy ördögi csapdája...

Sokan összekeverik a szerelem és a vágyakozás fogalmát.

A szerelem érzelmeket táplál...
A vágyakozás azonban csupán éhessé tesz.

Egészséges módon szeretni valakit, feltöltődést jelent...

Mert az, hogy szerelmet adunk valakinek, önmagában is jó érzés.

Tetszünk magunknak, amikor adunk és önzetlenek vagyunk.

Természetesen ennek igazi jutalma az, ha Társunk mindezt értékeli...

De legboldogabb akkor vagyunk, ha viszonozza is.

A vágyakozás valami más.

Olyan, mint amikor valamit szeretnénk, ami nincs is.

Ez csak az igény kifejezése, hogy legalább észrevegyenek...
Vagy viszont szeressenek bennünket.
Feszültséggel jár...

Amelyet az elérhetetlen, a megfoghatatlan utáni vágyat gerjeszti.

A szerelmet és a vágyakozást összekeverik...
S helytelenül egy fogalomként kezelik általában.

A vágyakozás és a viszonzatlan szerelem rendkívül erős érzelmek.

Ilyen érzelmek, vágyakozások különösen a fiatalkorban jellemzőek.
Főleg azoknál a lányoknál jelentkezik...
Akiknek apjuk nem mutatta ki eléggé szeretetét.
Bennük fejlődik ki az apa utáni erős vágyakozás érzése.
Sokkal közlékenyebbek, többet foglalkoznak élményeikkel, érzelmeikkel...

S gyakran azt hiszik, hogy vágyaik és a szerelem ugyanaz.

Lényegében az "akarni" és "szeretni" fogalmakat keverik össze...
Ami a felnőtt korban nyilvánvalóan sok problémát okozhat kapcsolataikban.

Ezek a nők nehezen ismerik fel a szerelmet, amikor érzelmeik viszonzásra találnak.

Bennük a szerelem utáni vágyakozáshoz kapcsolódik, nem a szerelem létéhez.
Gyakori, hogy a férfiak által kinyilvánított érzelmek...

Inkább csalódást okoznak, mint örömöt...

Mert csökkentik az ilyen nőkben a vágyakozás érzését, a feszültséget...
Ami náluk a szerelemmel egyenlő.
Sajnos a legtöbb nő nincsen tudatában azzal...

Valódi csapda számukra az, ha csupán vágyakoznak és nem élnek szerelemmel.

Ha időben nem ismerik fel ezt a csapdát, és nem változtatnak rajta...

Olyan játszmát folytathatnak, amiben nincs nyertes.

Az ilyen nők általában két megoldás között választanak...
Vannak, akik gyakran váltogatják partnereiket...
Rendszerint akkor, amikor már biztosak a férfi szerelmében...

Ilyenkor mindig találnak okot, mentséget arra, miért is szakítják meg kapcsolatukat.

A másik típus állandó lelki konfliktushelyzetben él...
Olyan férfiak után kutat, akik nem érdemesek a szerelmére...
Akik nem tudják viszonozni az érzelmeit.

Ezekben a nőkben szinte kétségbeejtő módon marad meg a vágyakozás.

A rendes férfiak nem megfoghatatlanok, nem kiismerhetetlenek és nem titokzatosak...

Hanem valóságosak és lehet rájuk számítani, megtartják a szavukat.

Sajnos sok férfi és nő esik áldozatul a vágyakozás állapotának

S így nem képesek rá, hogy átéljék az igazi szerelmet.

                                           €$@ß@

Az Érzés, Te magad vagy...

Van úgy, hogy eljön egy Érzés, Elém áll és azt mondja...

Itt vagyok, tessék, csinálj Velem, amit akarsz, megjöttem, Engem akartál...

S Én kézen fogom, s elindulok...

Veled...

A fények, árnyékok, a fekete-fehéren túli világban...
Borzongásokkal, félelemmel vegyes Őrült vágyakkal...
Mert akarom...

S mert Te is akarod...

Mindennél jobban..!

Minden utamba kerülő felhő, szikla, özönvíz, mindenek ellenére...

Mert van ott mögötte valami...
Ami egyedülállóan felforgat, magával húz, és felolvaszt....

Ég a tűz örökről, bőrömben, lelkemben égnek a feltörni akaró dallamok, az érzéseim...

Mert így lett, ez az út valakihez, Hozzád, Magamhoz, álmodón édes ébrenlétben...
Kézzelfogható, varázslatos pillanat, ami elhoz valamit, ami Előttem áll...
Csak az Enyém, visszahozza a borzongást...
Messziről...
Ahol jártáunk már...

Talán egy éve...

Ismerem a lépteid alatt a földet...
De más, minden más, valami új, valami felemelő, valami feledhetetlen...

Jártam már itt, éreztem az illatodat, a forróság égetett már...

S minden más, mert Te vagy más, belőled árad a változás...
S ez jó!
Mert Te is vágytál ide...

Egy hely, ami öröktől, ösztönösen a Mienk...

Nem érti más...

Egy Nő, akiben ott élek...

S Én, akiben ott élsz Te...

Aki felolvaszt, kezembe teszi kezét és Velem indul, ismerős vágyaink felé...

Itt vagyok, Érted jöttem, tarts Velem...
Egyszerű...
Félelmetesen mély...

Megfogalmazhatatlan...

Maga az Élet.

Az Életünk...

                                   €$@ß@

Lehet...

Ha nem haladunk előre...

Nem biztos, hogy a gázt kell erősebben nyomnunk.

Lehet, hogy a fékről kellene levenni a lábunk...

                                                     €$@ß@

Dóra... Boldog születésnapot...

Dóra...

Neved olyan személyiséget takar, aki kedveli a nagy társaságokat...
Becsüli a természet szépségét, valamint a művészetet.

Rendkívül idealista és romantikus természetű vagy...

A személyiségeddel kapcsolatos kutatások szerint...
Érdemes megpróbálnod versekben megörökíteni csodálatos gondolataidat...
De Én tudom, hogy érzelmeidet, tényleg gyakran veted papírra versek formájában... 

Olyan versekbe, amik megindítják a hozzáértő olvasót...

Mert a versek felemelnek...
Velünk örülnek...
De gyógyír a bánatra is...
A versek által védekezni tudunk a sok szenny ellen, mely elárasztja életünket.
Versek, egy óriási csokrot alkotnak, mely napról-napra hatalmasabb lesz.
E versekben, ami Téged idevezérelt, Eléd teszem szívem, lelkem.
Érintsen meg a Te lelked is e sok gyönyörűség, mely a Szerelemről szól.
A szerelemről, a szeretetről, mert ez azaz erő, mely megváltoztathatja a világot.

Élni csak szeretve, és szeretve lenni érdemes!

A közönségesség, a durvaság nagyon lehangol.
Életed minden területén figyelmes, néha már kínosan pontos vagy.
Viszont az önbizalomhiány és bizonytalanság sok mindent megnehezít.

Erősen vágysz a megértésre, az elfogadásra...

De mivel nagyon sérülékeny a lelked, megtanultad elrejteni érzelmeidet.
Távolságtartásodon kevesen látnak át...

Kevesen ismernek igazán.

Maradj olyannak amijennek megismertelek...

S engedd, hogy így a Magam módján kívánjak Neked ...

Boldog Születésnapot...

                             €$@ß@

Még egy kis szenvedély...

A szenvedélynek sok arca van.

De lényege ott gyökerezik a szó alakjában.
Szenved és él.

A szenvedély emberi létünk nélkülözhetetlen fűszere.

Életünk ízeit ez teszi, teheti teljessé.
De az adagolással azért nem árt csínján bánni, bármiről is van szó.
Mert a mámor könnyen megszédít, és örvénye a mélybe húz.
Felfal a betöltésre váró hiány, megmérgez a bódító másodpercek sóvárgása.
A szenvedély - vágy kiteljesedik.

Törekvés eggyé lenni a vágy tárgyával.

Kötődni nem ugyanaz, mint függeni.
Talán nem véletlenül társítják a szenvedély fogalmához az éjjel képét.
Éj, szenvedély!

Amikor a világosság kialszik, és az elme elcsitul, a szenvedély szikrái felizzanak.

A szem pihen...
Mostantól illatok, neszek, érintések útján tájékozódunk.
Másképpen tapasztaljuk meg a világot.
A szem mindent másképp érzékel.

A szív érveivel nehéz vitatkozni.

Melegít, vagy perzsel..?
Szenved, vagy él..?

Vajon lehet keserű a méz..?

                                                €$@ß@

Szenvedéllyel szeretünk...

A szenvedélyt nem csupán fiatal korunkban éljük át...

De főleg, egy másik személy iránt érezzük.
A szenvedély kortalan érzés, amely erővel tölt meg, átalakít minket.

Ha valamit szenvedélyesen csinálunk...
Akkor tökéletesen a jelen pillanatának élünk.

Mert abban a pillanatban átéljük mindazt, ami egyetemes és örök.

Szenvedéllyel szeretünk...
 

                        €$@ß@

Akarom... Még...

Simogató szél járja át testünk a nyári éjen, s hozzánk bújik vad szenvedéllyel...

Érzi testünk rezdülését, vágyainknak éhezését.

Testünk feszül és figyel, szemünk csukva és lelkünk tűzel.
Érintésre vágyunk mindenek felett, érintésre, mi kedvünkre tehet.
Vágyunk arra, mi tán sosem volt..
Tépnénk magunkról ruhánk vadul...

Élnénk azt, mit nem lehet csinálni szótlanul.

Érintések mindenütt, lelkünk felszisszen...

Akarom... Még...

S álom szerű csodák lesznek életünkben...

Csak hitünk bírja kicsi rózsaszín lelkünkben...

                                     €$@ß@

Tükörkép...

Tudod, néha nagyon nehéz...
Ha valaki hosszú évekig hallgat...

S egyszer csak elkezdi mondani a sosem volt, valahonnan lett gondolatait...

S mi van ha ezekkel magára marad, egyedül marad..?
Igen azt érzem, hogy Te mellettem állsz...
De Én mindent csak érzek...
Arra gondoltam, hogy itt van bizonyítéknak ez a sok- sok hozzád írt vallomás...
Ha megmutatnám valakinek...
Nem úgy, hogy Én írtam...
Ha megkérdezném, mit szólsz hozzá?

Talán megtudnék Magamról valamit.

De lehet, hogy félnék a tükörtől.
 

                                €$@ß@

Mellettem Nőként talpon maradhatsz...

Lassan peregnek a percek, sötét, hideg, fénytelen az este...

Majd hívsz tudom, sosem hagytál elfeledve.

Érzem, hozzám ér kezed, mert sosem mosódom el.
A hold fénye idézi szemed, ezüstös fénye fest az ablakomra fel.

Félsz, mert nem értenek, s közben féltelek...

Tudom jó lesz...

Már nem rettegek attól, hogy nem értesz, s messzebb sodródsz, mint gondolom.

Mikor nyugszol meg Velem?
Apró játékaiddal kísértesz éjjel...
Kell, hogy tudd, kívánlak, veszélyes próba a tested...
Még akkor is...

Ha Rád nagyon vigyáznak, csak lassan feszít meg kereszted..

Furcsa érzés.
Akár magvak a földből...

Belőlünk sarjad a Vágy, egy szobor születése a kőből.

Elfogadom, amit adhatsz...
Jó, vagy rossz idők szele már nem érint...

Mellettem Nőként talpon maradhatsz...

Látjátok, nem sodort el orkánok ereje!

Erősebb vagyok, mint sokan hiszik...

Lélegző parázson izzított, szívós acél!

Igaz... Most lágyan hűthetne tested...

Vagy egy kedves simító kéz.
  

                                        €$@ß@