Hol a Nő...

Lehetnék kicsit másképp...

Szeretnék, ahogy soha még!

Örökké...

Szeretnék, de ez nem elég!

Hol a nő, akit elképzeltem?

Hol a nő, aki elnéz engem?

Hol a nő, aki mással képtelen?

Lehetnék örök hűség.

Szeretném, aki velem ég...

Örökké...

Örökké, amíg hagy az Ég!

Hol a nő, akit elképzeltem?

Hol a nő? Kicsit eltévedtem?

Hol a nő, meg a másik életem?

                                         €$@ß@

Te ülsz a csendben, a csend pedig bennem...

Fekszem, csukott szemmel.

Ébren talált a hajnali fény.
Írnék írnék erről a hajnalról, írnék arról a fényről, ami átdereng a behúzott függönyökön…
Írnék az ébredő világról, a rigófüttyről, a természet ébredéséről…

Írnék Neked Szerelmem az égről...

Amit bár felhőfoszlányok tarkítják már kora hajnalban, de mégis megérkezik a reggel…

De most inkább írok a hiányodról...

Az Utánad való vágyódásomról.
Hogy mit is jelent ez nekem?
Hogy mit is rejt ez a szó.
Azt a sok álmatlan éjszakát, a sok ébredő hajnalt...
A visszafojtott vágyaimat és a sok szétmaszatolt könnyemet.

A hiányodat, a csókjaid ízének hiányát, az ölelésed hiányát...

A tested közelségének hiányát…
A simogató kezed hiányát…

A szemeid hiányát, hogy elmerülhetnék bennük…

Még egyszer, még egyszer, és újra és újra…

Te ülsz a csendben, a csend pedig bennem…
  

                                            €$@ß@

Az élet csodája...

Kockáztatnunk kell...

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.

Az élet mindennap ad nekünk egy pillanatot...
Amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz.

S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot...

Mintha nem is létezne...
Mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.
Bármikor meglephet minket...
Reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba...
Vagy az ebéd utáni csöndben...
A nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.

Mert ez a pillanat létezik...

S ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll...
Segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás...

De általában meg kell harcolnunk érte.

A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után.
Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér...

De ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket.

S amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.

Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni.

Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki...
S nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek.
De amikor visszatekint, hiszen mindannyian visszatekintünk...

Meghallja, amit a szíve súg.
 

                                              €$@ß@

Te légy most...

Domboldalán hanyatt fekve napos reggel...

Senki se zavar, karunkon nincsen vekker.

Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk...

Míg mások keményen dolgoznak, mi boldogan éhezünk.

Csak te légy most karomban kincsem...

Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk...

Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.

Csak a szél fésüli bozontos hajkoronánk...

De fentről valaki a Nap sugarait szórja ránk.

S a pitypangokról lefújt ejtőernyősök...

Ők a mi katonáink, ó az igazi hősök!

Csak te légy most karomban kincsem...

Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk...
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.

Guruljunk le patakparti víztükröt lesve...
A kis fahídon menjünk át halakat keresve.

Olcsó hippik vagyunk, még te is az lehetsz...
Ahogy hullnak a virágszirmok... Szeretsz vagy nem szeretsz?

Csak te légy most karomban kincsem...
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk...
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.

 

Érezd...

Hallgatod szavaim, simogatnak, álmaid mögé bújnak, érzed minden rezdülésem...
S szinte észrevétlen ébred testünk...

Halkan súgom füledbe vágyaim, hogy kívánlak, itt és most akarlak...

Szám izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakadra...
Láthatatlan bélyegével pecsételve.

Szavaim már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyaid...

S most ajkaim érintése, felszította a benned nyugvó parazsat.
Lassan lángolni kezd mindened...
Kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom.
Arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak.

Szám finoman mozdul, siklik pontról, pontra..

Új és egyre újabb meglepetést okozva bőrödnek.
Nyelvem segíti kalandozását, vállaidon csúszik érzékisége.

Kívánlak...

Míg csókollak, kezem tétován útnak indul...

Kutatva hajlataid, lágyan furakszik átnedvesedett ruhád alá.

Bőröd melege felitatja nedvességem...

Siklik minden mozdulat.

                                             €$@ß@

Énem benned kiteljesedik...

Minden gondolatom Te vagy...

Vágyaim csak Téged keresnek, ölelni akarlak...

Bőrömön érezni leheleted, kezed érintését testemen...
Boldogságod könnyeinek ízét a számban...
Húsodig, csontodig, lelkedig eggyé válni Veled...

Szívemen akarom érezni szívverésed...

Őrület már ez így, ilyen messze Tőled...
Mem tehetek mást...
Míg egyedül fekszem, Melléd álmodom Magam...

S Énem Benned kiteljesedik.

                             €$@ß@

Kéz a kézben...

Van egy dal, ami mindig a kézfogást juttatja eszembe...
Ne kérdezd miért...

De amikor hallgatom, úgy érzem, mintha fognád a kezem.

A kéz...
Milyen is a kéz..?
S mi a feladata a kezünknek..?
Munkára termett..?
Vagy arra hogy simogasson..?

Érezzen..?

Vagy üzenjünk vele..?
Ha a kezed nyugalomban van...
Akkor ujjaid lágyan, egymás mellett, békésen szomszédolnak.
De előfordul, hogy remeg a kezed, ilyenkor ideges vagy...
Ha fájdalmat érzel, akkor pedig görcsbe rándulnak ujjaid...
Ha dühös vagy, akkor pedig ökölbe szorítod a kezedet.

Tudsz vele adni, elvenni, megosztani, kisajátítani, elkapni vagy eldobni...

De tudsz vele taszítani és vonzani.
A bántó kéz, mindig merev és görcsös, ráadásul hihetetlenül erős.
Ha tiltasz, összecsukod ujjaidat és merev tenyeredet kifordítva magad elé tartod...

S azt mondod, Állj..!

Ne tovább..!
Ne tedd..!

Amikor hívsz, karjaidat széttárod, és oly lágyra nyitod tenyeredet, mint egy bölcsőt...

Kagylót formálsz belőle, mintha esőcseppet kapnál el...
Ilyenkor benne van a kezedben a szó....

Gyere..!

Ha simogatni akarsz, ujjaid begye olyan lágy, mint a selyempaplan...
Érzéki és meleg a kezed.

Talán ez a legszebb feladata a kezünknek...

Ilyenkor ujjaink finoman játszanak,...
Mint a szél a hárfán, ezeknek a mozdulatoknak zenéje van, dallama.
Ehhez mindig az ünneplő kezünket használjuk, nem a dolgosat...
Mert ilyenkor elfelejti a kezünk azt hogy mennyire fáradt...

Hiszen szeretni akarunk vele, dédelgetni.

A kezünkkel ugyanúgy beszélünk, mint a szánkkal, a szemünkkel vagy az arcunkkal.
Igen...

Beszédesek a kezeink.

El tudnak mondani bármit, jelbeszéddel, érintéssel...
Mert egyszerűen a csend közlekedési táblái, irányítanak és irányíthatóak.

Egy kézfogás néha többet jelent minden szónál...

Kezünkben benne lehet minden...

A szeretet, a gyűlölet, a fájdalom, a megadás, a szerelem és a vágy...

Bármit elmondhatsz velük, ráadásul kettő van belőle...
S ha akarod, ujjaid sorban állnak, mint a ligetben a fák...

Ha azt szeretnéd, akkor pedig formába öntik a szíved dallamát.

A gondolkodó ember megtámasztja a fejét...
Mutató ujját felfelé, hüvelykujját pedig álla alá téve...
Szinte zsákutcát tart a gondolatainak...
Vigyázva arra, hogyha megérkeznek, el ne szaladjanak.
A tanácstalan ember mutatóujját szájába véve akarja elővarázsolni belőle a választ...
Aki pedig megmutatni akar...
Az hegyesen és pöckösen feszíti meg ujját, mint a nyilat...
Aztán megcélozza az irányt, mint egy íjász.
De vannak játékos ujjaink is, meg csodálkozók, mert egy felnőtt kéz már mindenre képes...
Mert Mi már mindent megtanultunk.

Éreztük már forró nyári melegben kezeink hidegét...

S fagyos hideg szélben a melegségét is.
Mégis azt hiszem kezünk legfontosabb feladata a kézfogás...

Kell hogy legyen egy kéz aki elkap mielőtt szakadékba zuhannál...

Vagy megakadályozd hogy elessünk...
Esetleg felsegítsen, hogyha Te is megtetted...
Legyen ami átmelegít...

Hogy érezd nem vagy egyedül.

Hogy tudjunk kézenfogva andalogni a sétányon, esetleg átrohanni a réten.
Ha van aki fogja a kezedet...

Akkor már nem vagy egyedül, mert biztonságot ad és boldoggá tesz...

Mert a kéz segít, óv és véd...
Hinned kell a kézfogás erejében...

Mert nagyon jó Kézenfogva sétálni.

                                                     €$@ß@

Szavak nélkül, szemeinkkel szólunk egymáshoz...

Szükségem van Rád, hogy lássalak, halljalak, érinthesselek.

Hogy Melletted, biztonságban érezhessem magam.
A hidat kettőnk között, amelyre nap, mint nap ráléphetünk és megvéd minket a bajban.

Érezni, hogy csak Együtt alkotunk egészet...

Hogy feltétel nélkül számíthatunk egymásra.
Szívünk együtt dobbanására.
A hullámra, lüktetésre, ami átjárja a testünk, ha távolra sodródnánk egymástól.
A hiányod csillapíthatatlan fájdalmára...

A szerelmed édes gyötrelmére...

Csak egy Nő létezik, akire szükségem van.

S az Te vagy... 

Akit Nekem teremtett a természet.
Érted kel szívemben a Nap.
A Hold ezüstös csillogása hasonló hozzád.
Egy fénysugár vagy, mely puhán megérint...
Kellemes borzongás egész testemen.
Hidd el, Én ezer közül is felismerném...
Ragyogó mosolyod és lelked.
Mindenki mást elnyomva sugárzol éltető fényt felém.

Szavak nélkül, szemeinkkel szólunk egymáshoz.

Gyönyörű érzés, hogy szerethetlek.
 

                                                        €$@ß@

Egy szót szeretnék csak kimondani...

Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta soha, senki más...
Hogy benne égjen, forrjon lángolón minden vágyam, mint vad villámcsapás.

Hogy érezz benne érzést, égetőt, mit hoztam Hozzád annyi sorson át...
S ez zengjen, zúgjon, mintha szélvihar búgat egy roppant égi orgonát.

Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta senki, senki se...
Hogy több legyen, mint Én s az életem, szebb, mint megannyi tündérszép mese.

Ezernyi ősöm lobbant véreként égesse, mint a billog lelkedet...
Legyen tűzcsóva, melynek fényénél, Igaz Magam, majd érted s megleled.

Egy szót szeretnék csak kimondani, úgy, mint nem mondta soha senki más...
Hogy benne zengjen minden esküvés, alázat, hit, vagy szentelt fogadás.

Egy szó legyen, de mint kohóba láng, lobogja szívem forró, vad dalát...
S acélba égve, mint örök kapocs, Hozzám szorítson minden sorson át.

Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta soha, senki más...
De lásd a szívem, ajkam tétova, megülte szörnyű idegen varázs.

Ember vagyok, nem büszke Óceán, nem szélvihar, se tűz, se égi fény...
Nem esti szellő, nem is holdsugár, egy szerelmes szív, s néha csüggedés.

Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta senki, senki más...
Hogy benne titkok néma éjjelén, álom ha tárul a szívembe láss!

De nem lehet! Szívemre két szemed, igézve ont le bűvös titkú leplet...
S dadogva, mint a gyermek, halk imát, súgom füledbe...

Királynőm Szeretlek...

                                           €$@ß@

Úgy vagy jó, ahogy vagy...

Ahogy jársz...

Ahogy állsz...

Ahogy szólsz...

Ahogy sírsz...

Ahogy hívsz...

Ahogy nézel...

Ahogy késel...

Ahogy adsz és szeretsz...

Vagy gyűlölsz...

Ölelsz és olykor megtagadsz...

Úgy vagy jó, ahogy vagy.

Mert mindig leszel...

Mert mindig vagy.

                      €$@ß@

 

Kíváncsiság és fantázia...

Álomvilág, képzeletek, gondolatok, vágyak...

Létem mozgatórugói...
De mi valósul meg?
S mi marad örökké, csak vágy és álom?

A kíváncsiság és a képzelet, a lét, két legnagyobb erénye és hibája...

A kíváncsiság, mellyel megismerni vágyom a megismerhetetlent...
S a fantázia, mellyel elképzelem és megalkotom az elképzelhetetlent.

Olyan érdekes a képzelet...

Ez az erő, minden emberben egyaránt működik, kivétel nélkül.

Én is használom, hogy szebbé, jobbá tegyek dolgokat, újakat alkossak.

Persze számtalan dolog marad csak elképzelés, vannak amik persze megvalósulnak...
De a legjobb, mikor minden egyes részlet olyan, mint ahogyan azt elgondoltam.
Becsapós dolog ez...

Mert képzeletben minden olyan egyszerű.

A valóság, pedig sokszor bonyolult...
Nagyon bonyolult!
Ha lehunyom a szemem...

Akkor is létezik egy világ rajtam, és az álmaimon kívül is.

                                                  €$@ß@

Mindig Veled…

Kaland az élet, ezt mondták már Nekem sokan...
Kaland az élet, mindennek nagy ára van.

Kaland az élet, de végül is jót tett Velem...
Kaland az élet, de elküldött Téged Nekem.

Mindig Veled, szívem boldog, mert álmot talált...
Mindig Veled, Minden reményem valóra vált.

Mindig Veled, Együtt élünk míg világ a világ...
Varázslat volt, vagy egy mosoly csupán?

Szerelmes lettem Én...

Kalandor évek, most megállok a félúton...
Kaland az élet, hogy ki mondta, már nem tudom.

Szemedbe nézek és forog a világ Velem...
Szép ez az élet, mert elhozott Téged Nekem.

Szerelemben... Mindig Veled…

                                   €$@ß@

Mosollyal szenvedni...

Azt mondják...

Nem érdemes sírni, mert az igazi könny ritka...

Mosollyal szenvedni az élet titka.

                                       €$@ß@

Te vagy az álmom...

http://www.youtube.com/watch?v=fYHDVzAnOMc&feature=player_embedded#!

Te vagy az álmom, soha nem volt más...
Te vagy a kezdet, s Te vagy a folytatás.

Amiben hittem, az Benned testet ölt...
Köszönöm Istenem, hogy nekem adtad Őt.

Te vagy az álmom, jutalmam mindenért...
S ha néha féltem, Melletted véget ért.

Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem...
Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem.

Én is vártam már Rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Hidd el, Én is vártam már Rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz Értem, bárhol jársz.

Végül Rám találsz.

Te vagy az álmom, szebb vagy bárkinél...
Ahogyan ébredsz, a reggel mást ígér.

És minden napban, ott van az új varázs...
Nekem már csak Te kellesz, és senki más.

Te vagy az álmom, jutalmam mindenért...
S ha néha féltem, Melleted véget ért.

Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem...
Félek, hogy álmodom, és mégis elhiszem.

Én is vártam már Rád.

Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem.
Bárhol jársz.

Hidd el, én is vártam már rád.

Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz.
Végül rám találsz.

Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....

Én is várta már rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Hidd el!

Én is vártam már rád.
Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz....

Hidd el!

Én is vártam már rád.
Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz....

Hidd el!

Én is vártam már rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Csak a Ma van, csak a Most...

Minden, mit adhatok, azok csak pillanatok...

A közös hangok, gondolatok, melyek az idő végtelenjéből szárnyra kelve...
Szétfoszlanak a Mindenségben.
Ami bent, az kint, s ami fent, az lent, így ringatózunk az életünk tengerén...
S a véletlen, hogy épp Egymás mellett ülünk...

Az nincs... Véletlenek nincsenek...

Adunk és csak adunk, s nem akarunk érte semmit, csak lenni...
Ez nagyon jó....
Belefúrni fejünket az édes szavak nagy, puha párnájába...
Nevetni, s nevettetni...

Felhőtlenül, abban lenni...

Aki Vagyok... Akiért Vagyok...

Csak a Most-ban lüktetni... Csak létezni...
Csak létezem... Csak lélegzem...
Semmi Vagyok... Minden Vagyok...
Az Út Vagyok... Az Élet Vagyok...

Bennem Vagy... Benned Vagyok...

Csukd be a szemed, s csak ringatózz...

Ne gondolj a holnappal, ne gondolj a szavakkal...

Csak a Ma van, csak a Most..!

Csak ez a pillanat...

                                 €$@ß@

Azt hiszem...

Azt hiszem...
Egyazon anyagból gyúrtak Minket azok a bizonyos kezek…

Egyazon lélekből adtak nekünk szemet, szívet, lángot, hitet.

Azt hiszem...
Léteztem már a múltban Veled, csak összeszorított lélekkel vak a képzelet…

Keresni, szeretni, várni, találni, gyémántra ismerni sok műanyag helyett.

Azt hiszem...
Szívedből nőtt ki a szívem valaha, s tested rezdülése lett a ritmusa…

Érintésed nyomán ismerte meg, milyen a boldogság, szépség, öröm.

Azt hiszem...
Te lettél boldogságom, szépségem, örömöm, hitem, amim nem volt még sosem…

Jóságot, szerelmet adtál Nekem, s lettél otthona, törékeny lelkemnek.

                                            €$@ß@

A Skorpió Hava...

Hova hív, hova nő, vágyaim tava?
Ahogyan ideér a skorpió hava…

Nem nyughatom!
Nem tudhatom, hogy miért várlak.

De nincs víztükör, néma hűs öböl, hogy nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Keserű, gyönyörű, és néha csak nehéz...
Tűzön át, vízen át menni, ha Te mész.

Nem nyughatom!
Mert rég tudom, hogy miért várlak.

Nincs nap sem éj se út, se tér, hol nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Túl a vágyott érintésen mindegy hol vagy, úgyis érzem...
Amit semmi nem takarhat, amit semmi el nem olthat.

Bármit tennék, egyre jobban ég.
S a húsomba mar ezer érzés.
Ez a kín, mely mégis pont így szép, mégis, mégis így szép.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Kezdetben...

Kezdetben volt a csönd s nem tudtam még, hogy miért kívánlak szeretni…
Aztán megérintett a hangod, s Én még mindig nem tudtam, miért kívánlak szeretni…
Majd jött a láz, és nem értettem, miért kívánlak szeretni…

S úrrá lett Rajtam a vágy...

Amely nem ismerte még Magát se, csak egy célja volt...

Szeressen...

Kezdetben nem voltál Te sem.

Te nem kutattál, mint csillagász az égben egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával, számítva ki...
Másutt sehol, csak ott lehetek, csak ott vagyok.

Ott az idők kezdetétől, még láthatatlanul.

Te nem vágytál meghódítani Engem.
Te nem akartál fölfedezni sem, mint a tudós a dolgok lényegét.
Te nem akartál megközelíteni, Magamért szeretni sem, mint az ember a Holdat.

Mert kezdetben nem voltam Én sem.

Kezdetben minden együtt lakott és mégis éreztelek, és mégis tudtalak…

Robbanva törni készültem Feléd, ragyogva vártalak...

De még csak reszketés, sejtelem voltál Te is…
Egyszerűen csak voltál...

A Szívemben...

Mégis tudtalak…
Tudtam, hogy megszületsz gyöngéden, s félelmetesen…

Mert hiszem, hogy van eleve elrendelés…

Mert ehhez az értelem kevés…
S nem olyan céltudatos megismerés az elhatározás, mint a felfogható elektromosság.

S mégis tudtalak, fölfogtalak, és vártalak…

Tudtalak léttelenül…
Mert kezdetben közös volt minden…
Mert kezdetben Én is Te is a csönd virágai voltunk
Kezdetben csak a vágy volt, ahonnan fölszabadultál…

Az idő Nekem álmodott virágot.

Téged teremtett.

Te oszthatatlant, egyszer létezőt, ki nem lesz soha többé.

Öröktől fogva gondolt ki Nekem Téged, és elgondollak majd örökké.

Én Veled leszek hulló, s halhatatlan.

Az idő Mibennünk példázza a halandó világot, s a halhatatlanság ígéretét...

                                                   €$@ß@

Tudnond kell mit érzek...

Ne higgyük, hogy elegendő...

Ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat...

Amely szerelmünk iránt eltölt bennünket.

Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is...
Különben nyugtalanná, bizonytalanná válik...

Érzelmileg fázni kezd mellettünk.

                                      €$@ß@

Szemeidben táncolok...

 

Fellobbanok Benned, mint kialvóban lévő kanóc...

Mit megsimogat egy apró váratlan fuvalom.
Szemeidben táncolok, majd könnyű csókot hagyok...
Meztelen, reszkető válladon.

Édes vágy ébred öledben...

Mint csöppenő méz olvadok, gyöngyöző tested köré...
A vágy ereje kiszakít a térből...

Valahová a végtelen fölé.

                                      €$@ß@

Táncoltál már valaha az esőben..?

Táncoltál már valaha az esőben..?

Egyszer próbáld ki!

A világ egyik legcsodálatosabb élményét fedezed majd fel...

Mely egy életre megszállottá tesz.
Egyfajta extázis, ahogyan az esőcseppek megérintik az arcod...
Amint minden ruhadarabod elnehezül és csak pörögsz, pörögsz.

S rádöbbensz jó őrültnek lenni.

A bőröd selymes lesz, a lelked felszabadult...
Mintha ezernyi lánc hullott volna le rólad.

Lehetsz kicsit őrült is, de mindig légy Önmagad!
 

                                      €$@ß@
 

Én szeretek táncolni az esőben...

A szerelem nem feltétlenül fizikai, és nem ideálisan romantikus.

Szeretni azt jelenti...

Elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg.

Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek...
Akiknek minden dologból a legjobb van...

Hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van...

Az Élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart...

Hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.

A tudat, hogy szeretlek s Te viszont szeretsz...
Olyan melegséget és gazdagságot ad az életünknek...

Amit semmi más nem pótolhat.
  

                                                   €$@ß@

Két test, egy lélek...

Van egy világ, hol minden vágyunk kiteljesül Bennünk…
Az elcsent röpke pillanatok, tartalmassá válnak.

Ahol érzéseink dacos ereje, ledönt minden akadályt…
S a legmeghittebb perceink is könnyet rejtegetnek.

Itt nem baj, ha sóhaj kel szárnyra a fodros habok között…
S az egymásnak súgott szép szavak, öleléssé válnak.

Mert itt minden valós gondolatunk, egy lélekben rezdül…
S a szívünkből áradó fény ragyogja be, a csillagos éjszakát.

Más ez a világ, mikor távol mindentől, Melletted lehetek.

S nem kell rágondolni a valótlanul szürke hétköznapokra…
Amik sűrű magányt tükröznek, ha nem foghatom kezed.

Mert Nekem Te lettél a biztos betonpillér, törött múltamra.

Jó lenne e világ ezerszínű csodájában végleg elrejtőzni…
Ott maradni, ahol minden pillanatunk visszahoz egy hangot.

Mely mindennél szebben játssza dallamát az érzéseink húrjain…
Mikor szorosan Hozzád bújva, újra és újra az Én szavaim hallgatod.
 

                                              €$@ß@

Kitalálom-e mondd..?

Látom ma is arcodon, gyűröttnek tünik az árnyék...

Megint nyomot hagyott a hétköznap ott, a lelked mélyén s ez fáj még.

Ez az arc már, olyan ismerős, találkoztam vele párszor...

Tudom segít egy jó, egy őszinte szó, s ha kell Én elmondom százszor.

Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet...

Kell hogy érezd, fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál hát ne kérdezd.

Kitalálom e mondd, mire gondol szíved mikor így nézel pont...

Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, csak nevetnél végre már.

Kitalálom e mondd, mire gondol szíved épp, mire pont...

Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, a lelked ér hozzám.

A könnycsepp ma is arcodon, elárul mindent, mit érzel...

Mikor valami bánt, a szíved ne zárd, Előlem már soha így el.

Mert nem vagy egyedül ma már, Én segítek majd hogyha kéred...

Igen történhet bármi egy életen át, Én itt leszek nem kell félned.

Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet kell, hogy érezd...

Fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál, hát ne kérdezd.

Kitalálom e mondd...

   

                                                                          €$@ß@