Táncoltál már valaha az esőben..?

Táncoltál már valaha az esőben..?

Egyszer próbáld ki!

A világ egyik legcsodálatosabb élményét fedezed majd fel...

Mely egy életre megszállottá tesz.
Egyfajta extázis, ahogyan az esőcseppek megérintik az arcod...
Amint minden ruhadarabod elnehezül és csak pörögsz, pörögsz.

S rádöbbensz jó őrültnek lenni.

A bőröd selymes lesz, a lelked felszabadult...
Mintha ezernyi lánc hullott volna le rólad.

Lehetsz kicsit őrült is, de mindig légy Önmagad!
 

                                      €$@ß@
 

Én szeretek táncolni az esőben...

A szerelem nem feltétlenül fizikai, és nem ideálisan romantikus.

Szeretni azt jelenti...

Elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg.

Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek...
Akiknek minden dologból a legjobb van...

Hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van...

Az Élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart...

Hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.

A tudat, hogy szeretlek s Te viszont szeretsz...
Olyan melegséget és gazdagságot ad az életünknek...

Amit semmi más nem pótolhat.
  

                                                   €$@ß@

Két test, egy lélek...

Van egy világ, hol minden vágyunk kiteljesül Bennünk…
Az elcsent röpke pillanatok, tartalmassá válnak.

Ahol érzéseink dacos ereje, ledönt minden akadályt…
S a legmeghittebb perceink is könnyet rejtegetnek.

Itt nem baj, ha sóhaj kel szárnyra a fodros habok között…
S az egymásnak súgott szép szavak, öleléssé válnak.

Mert itt minden valós gondolatunk, egy lélekben rezdül…
S a szívünkből áradó fény ragyogja be, a csillagos éjszakát.

Más ez a világ, mikor távol mindentől, Melletted lehetek.

S nem kell rágondolni a valótlanul szürke hétköznapokra…
Amik sűrű magányt tükröznek, ha nem foghatom kezed.

Mert Nekem Te lettél a biztos betonpillér, törött múltamra.

Jó lenne e világ ezerszínű csodájában végleg elrejtőzni…
Ott maradni, ahol minden pillanatunk visszahoz egy hangot.

Mely mindennél szebben játssza dallamát az érzéseink húrjain…
Mikor szorosan Hozzád bújva, újra és újra az Én szavaim hallgatod.
 

                                              €$@ß@

Kitalálom-e mondd..?

Látom ma is arcodon, gyűröttnek tünik az árnyék...

Megint nyomot hagyott a hétköznap ott, a lelked mélyén s ez fáj még.

Ez az arc már, olyan ismerős, találkoztam vele párszor...

Tudom segít egy jó, egy őszinte szó, s ha kell Én elmondom százszor.

Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet...

Kell hogy érezd, fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál hát ne kérdezd.

Kitalálom e mondd, mire gondol szíved mikor így nézel pont...

Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, csak nevetnél végre már.

Kitalálom e mondd, mire gondol szíved épp, mire pont...

Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, a lelked ér hozzám.

A könnycsepp ma is arcodon, elárul mindent, mit érzel...

Mikor valami bánt, a szíved ne zárd, Előlem már soha így el.

Mert nem vagy egyedül ma már, Én segítek majd hogyha kéred...

Igen történhet bármi egy életen át, Én itt leszek nem kell félned.

Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet kell, hogy érezd...

Fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál, hát ne kérdezd.

Kitalálom e mondd...

   

                                                                          €$@ß@

Legyen ez egy Őrült Vágy....

Védtelen vadként ejt rabbá egy hang, s egy sóhaj csendesen...
Nesztelen vágy seper végig, meztelen ringó testeden.

Éget, kínoz, fáj az érzés, mégis láng lobban szemedben...
Ha végre egymásra talál, Lüktető testünk kéjesen.

Halk lélegzetünk messze száll a gyorsan múló éjjelen...
De tested még ringatózik, forrón felhevült testemen.

                                    €$@ß@

Szívemben egy kis helyen, másik szívet hordok...

Vágyak tengerében, megfürdöm majd Veled...

Vad, forró éjszakákon a karjaidban leszek.

Átölellek szorosan a szerelem hevével...

Hogy érezd a testemet, ezer szenvedéllyel.

Nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rád...

Nincs olyan perc, hogy két szemem nem lát.

Mert lehetsz távol is, a szívem Érted ver...

Minden egyes dobbanással, új életre kel.

Mert az érzéseim, színes szárnyakon repül...

Szemed csillogásán, ha izzó parázs hevül.

Nincs titkos gondolat, mely nem hozzád vezet...

Hisz Rólad szól a jövőm, s minden képzelet.

Mert hinni akarom, hogy Veled leszek boldog...

Szívemben egy kis helyen, másik szívet hordok.

                                                      €$@ß@

De miért?

De miért?

Hisz Te is annyit érsz, mint az, kinek rendes férje van...

Benned is úgy lobog a vér, szeretnél élni boldogan...

Fényes vasárnap járni kinn, büszkén, karolva vinni, mutatni...

Nézzétek!
Enyém!
Állni a pletykálók előtt...

S nem mellékutcák kis, sötét zugában kapni csókokat...

S ijedten rebbenni szét, ha ismerős, ki ott haladt.

Te Királynőm...

Ki házason, nős embert szeretsz, sok asszonynál ezerszer többet adsz...

Hitet, szerelmet, életet, türelmet, ifjú álmokat...
 

                                  €$@ß@

Ez mind Te vagy...

Egy akkord a zongorán, amire szívünk oly régóta vár.
Egy szélbe suttogott szó, amit kimondani annyira jó.

Egy félmosoly az ajkadon, miközben a lelkedet hallgatom.
Egy simogató szempár, ha nem lenne, megálmodnám.

Egy könnyű kéz a vállamon, és megszűnik minden fájdalom.
Egy elvarázsolt pillanat, mi örökre a miénk marad.

S ez a néhány apró csoda, Nekem mind Te vagy...

                                                €$@ß@

Engedd,Hogy megérkezzen a jövő...

A szív útja a bátorság útja.

Magunk mögött hagyjuk a múltat...

S engedjük, hogy megérkezzen a jövő.

                                                                            €$@ß@

Vágyak és félelmek...

Vágyak és félelmek bonyolult szövedékében Éled az Életed.

A vágyaid megvalósításért kiáltanak, a félelmeid elől, pedig menekülsz...
Ha így folytatod, sosem lesz nyugtod...
De a vágyak és félelmek csak azért okoznak ekkora káoszt Benned...

Mert nem tudod kezelni őket, nem vagy elég tudatos benne.

Tudod, vágyaink olykor nem is a sajátjaink...
Hanem valahonnan megörököljük őket...
Gyerekkorban, vagy egy eltévedt pillanatunkban.
Amikor éppen nem tudjuk, hogy mi is a valódi utunk...
Akkor olyan vágyakat is felvállalunk...
Amelyekhez semmi közünk sincsen.
Nem csoda hát, hogy ezeket hiába kergetjük, sosem érjük el.

Ellenben a valóban Benned levő szívbéli vágyaid megvalósítására jó esélyed lenne...

Ha ismernéd őket és nem félnél a kudarctól.
A félelem ugyanis képes megakadályozni a legnagyobb erejű teremtést is...

Ezért magadon segítesz, ha nem élsz együtt a félelmeiddel,
hanem feloldod azokat...

                                               €$@ß@

Végre megtaláltam az utam, a boldogságom felé...

Olykor, rossz időpontban találkozunk bizonyos emberekkel...

Vagy eltérő időben szeretünk...

Esetleg egymástól távoli vidékre repít minket a sorsunk...
Távol a barátoktól, családtól...
S mégis megpróbáljuk a lehető legjobban érezni magunkat.

Ez hol sikerül, hol nem.

Mindenesetre megteszünk mindent azért...
Hogy értékes perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat...
Esetleg éveket éljünk meg azon a helyen...
Ahol éppen vagyunk...
S elérjük mindazt, valóra váltsuk álmainkat, terveinket, amikért jöttünk...

De néha nem könnyű...

Nem könnyű olyankor irányítani, kontrollálni az érzelmeinket...

Ha utunk közben olyas Valakivel találkozunk, aki teljesen felborítja a mindennapjainkat...

Csupán azzal, hogy létezik és kapcsolatba kerültünk Vele.
Viszont a sok nehézség, az élet próbái...
Amiket ki kell állnunk...

Annak érdekében, hogy később élvezhessük mindazt az értéket, amit kapunk...

Igazából mind-mind csak apróságok ahhoz képest...
Amiken majd együtt kell átmennünk ahhoz, hogy együtt öregedhessünk meg.

De megéri várni.

Tudva azt, hogy végre van olyan ember az életemben...

Akitől megkapom mindazt a kölcsönösséget, amire már oly régóta vágyom...

Az azonos hullámhossz...
Az órákig tartó és soha véget érni nem akaró beszélgetések...
Az érzések...

Amiket, mintha valami felső erő mozgatna...

Kapom Tőled... Belőled...

Minden tetteddel, cselekedeteddel Önmagad adva okozol csodálatos élményeket, érzéseket...

Ami után Te is Én is vágyódtunk...
Amiről álmodtunk...

Amit eddig, soha senkitől nem kaptunk meg...

S már-már feladtuk...

De most újra bizalommal telik szívem, és nem adom fel!

Úgy érzem...

Végre megtaláltam az utam, a boldogságom felé...


Ugye, Te is látod, milyen közel van?
Mert Én már látom...

                    €$@ß@

Ma nem ért el más, csak a képzelet...

Puha bársonyos szavaimmal ölellek, mosolyomba fürösztöm arcodat...
Úgy hasítja át szerelmem a távolt, mint éjszakát az ezüstös holdsugarak.

Szavak selymébe öltöztetlek, betakarom vele a Lelkedet...
Hogy ne fázz, ha ma távol vagy Tőlem, s nem ér el más, csak a képzelet.

                                                €$@ß@

Ma Veled voltam...

 A valóság...

Mint pusztában szabadult csikók, szilaj dübörgése rengetik szívemet...

Mikor Veled vagyok...

Szerelmem boldogan ragyogja be a kék eget...
Haragos fellegekből cikázó villám szikrázhat vihart hívó fényeket.

Mikor Veled vagyok...

Káprázatnak, elég nekem a két szemed...
Bérceket tépázó, hideg őszi szelek sziklába karcolnak tovatűnő éveket.

Mikor Veled vagyok...

Végtelen órákban őrzöm a gyorsan múló perceket...
Égő vágyakat becéző karok ölelnek s mézízű csókok pecsételnek szíveket.

Mikor Veled vagyok...

Sorsomba, erős szállal engedem fonódni sorsodat.

Ma Veled  voltam...

Tudod Kedves... Végre nem csak ábránd szőtte az álmokat.

                                           €$@ß@

Emlékek és Álmok...

Mindannyiunknak megvan a maga időgépe.

Van, amelyik visszavisz a múltba, ezeket úgy hívjuk... Emlékek.

Van, amelyik előre küld minket, őket úgy hívjuk... Álmok.

 

                                                   €$@ß@

Árnyékod vagyok...

Leszek a hajnal, ha nincs többé álmod, sötétben az égő gyertyafény...
Holnap is Én leszek a láthatárod, szívedben vigasz, ha nincs remény.

Leszek a napfény a felhőtlen égen, az éjszakában a csillagod...
Lelked leszek a tomboló szélben, ha időnként sírva elhagyod...

Leszek ölelésed, perzselő vágyad, Nekem szánj minden csókodat...
Leszek a hullám ha a tenger árad, könny, ha már mindenki megtagad.

Szíved örökre Enyémbe zártam, nem leszek sohasem délibáb...
Árnyékod vagyok, a Te utad járom, s kimúlok, ha fényed nincs tovább.

                                                           €$@ß@

Éld az Életed...

Az Élet öregebb, mint minden, ami él...

A szépség már szárnyalt...
Mielőtt a szép fogalma, megszületett volna a Földön...
S az igazság, igazabb volt, már kimondása előtt is.

Az Élet énekel hallgatásodban s álmodik, ha alszol.

Még amikor levert és csüggedt vagy, akkor is...

Mert az Élet benned dalol.

S ha sírsz, az Élet mosolyog a napon...
S szabad akkor is, ha úgy érzed, rabláncon vagy.
Mikor sivárnak érzed az Életet..?
Az csak azért van, mert Te is szomorú és keserű vagy...
Lehet, hasztalannak és üresnek érzed...
De csak akkor, ha lelked vigasztalan helyeken időz...
S szíved elbizakodottsággal teli.

Az Élet mély, csodálatos és távoli...

S bár Vágyaid, még a lába ujjáig sem érnek fel...

Mégis közel van...

S ha csak lélegzeted fuvallata éri a szívét...
Ha csak árnyékod árnya súrolja arcát...

Leghalkabb kívánságod visszhangja is tavasszá, s nyárrá válik a keblén.

Az Élet rejtett és fátylakba öltözött...
Miként magasabb éned is fátyolozott és rejtőző.

Ám ha az Élet beszélni kezd, a szelek szavakká válnak...

S ha újra megszólal...

Ajkad mosolyát és szemed könnyeit is szavakká formálja.

Hát ne becsüld alá az Élet értelmét...

Egyszerűen, csak Éld az Életed...

                                            €$@ß@

Háromszázötven...

Csak Te tudod, milyen vagyok, csak Én tudom, milyen vagy...
Mikor a vágyunk fellobban, s józanságunk alábbhagy.

Engem nem látott senkisem, s Téged sem láthatott még...
Olyannak, mint mikor kiver a kéjtől a verejték.

Ki is sejthetné azt, amit eddig Magunk se tudtunk...
Vágyunk új vallomásait, sok gyönyörűszép titkunk?

Háromszázötven nap elteltével, Újjászületünk nap mint nap...
Te általam, Én általad.

                                            €$@ß@

Ma újjászülettem, mint ahogy Te is...

Tudod, elnéztem ma a vakítóan ragyogó égboltot, s végig futott rajtam a felismerés...

Majd egy évet vártam arra, hogy süssön ki Rám a simogató napsugár...

S ismét aranyozza be a kéklő eget, ezt a csodás óceánt.
Hogy elvigye a sötét hangulatot, még ha olykor sűrű, komor felhők sorakoztak is...

Igen...

Felhők gyülekeztek az életemben is...
Néha egész alacsonyan voltak, ki se láttam belőlük.

Sokszor úgy éreztem, megfulladok tőlük...

S akkor arra gondoltam, ha vándorolni tudnék az időben...
Átrepülném a borús időket...

Oda, ahol a Te fénylő Égitested ragyog…

De az időn, még átrepülni nem lehet...
Bár ki tudja..?

S talán jobb is volt, Előre nem tudnom, mekkora a Fényed elzáró takaró...

Mert így megmaradt a remény, hátha könnyedén elfújja a szél.

De nem is kellett olyan sokat várni...

Kellett..?
Nem kellett..!

Örömmell tettem, kitartóan, szívemben hűséggel...

De legyen bárhogy, végig éreztem, mint ahogy a felhők alatt is tudtam...
Hogy fölöttük ragyog a Nap...

A Te Napod az Én napom... 

Az élet a nyomasztó felhők mögött is ott van...

S ott kell lennie, a Mi fénylő napsugarunknak is...

Mert míg élet van, Nap is van.
Lehet, csak egy nap, egy év, lehet, hogy egy élet vastagságú az a felhő...

De egyszer felragyog, min ahogy ma Neked is, Nekem is felragyogott az Aranykorong...

Ezért jobb nem tudni előre, mennyit is kell várni...

Mert ez a fajta tudatlanság táplálta a reményt.

                                                   €$@ß@

Te, ki olvasod e sorokat...

S első olvasatra nem is érted, mit is rejtenek ezek a mondatok...

Olvasd el még egyszer, majd még egyszer...

Előbb-utóbb megérted...

Miért, s Kiért született ez a Blog...

S ha megértetted... Kívánj Nekünk...

Boldog Születésnapot...

Két test, mely eggyé lett...

Ölembe fészkelődsz mielőtt elalszol.

Kezem lassan előre araszol, hogy markomba simítsam melled.

Ez jó így... Ez kellett!
Jó így... Jó nagyon!
Még nem hagyom, hogy magával rántson az álom.
Még nem!
Még várom, hogy Te a mélybe merülj...

Hogy teljesen átkerülj abba a másik, furcsa létbe, az álmok színes mezejére.

Az én szemem is hunyva már.
A pillanat lesben áll, s majdnem tudatom veszítem.

Ágyékom fenekednek feszítem, bőröd forró, sima, lágy.

Ostorcsapásként sújt le rám a vágy.
Hallgatom légzésed ritmusát, érzem véred áramát...

Ahogy szíved nyugodtan, halkan az enyémmel egy ütemre dobban.

Mellkasom hátadhoz simul, testünk egymáshoz idomul, mintha egyek lennénk.

Egyek is vagyunk.

Tökéletesen összepasszolunk.

Két test, mely eggyé lett... Két test, Egy lélek.

                                          €$@ß@

Ahogyan a hátadhoz simultam

Ahogyan a hátadhoz simultam, nem láttál...

Éreztem a várakozás, vonzódás, könyörgő fesztelenségét,
a vágyat...

Rohant a vérem, menekült, a csókom megállt a tarkódon.
Én sem láttalak.

Csak hallottam nyögésed, szorítottalak és rohant a csókom, körbe-körbe a tarkódon...

Vonagló testedet szorítva erősen, féltve, hogy elijeszt az ajkam, ölelésem.
Aztán csak a hangok halk, majd erősödő kéjek...
Feszülő tested melege szorult hozzám remegve...

Titkai az éjnek.

Izzó vas az olajban keményre edződik, forró, szinte éget a sóhajod.

Hirtelen megmarkol kezed, remegés, ájulás, halál, újjászületés.

Hol jártál?
Lassú éledés az ágyban...

Csak egy csók volt a tarkódon...

Én mást nem csináltam.

                                              €$@ß@