2010 a változás éve...

Azt írtam és sugalltam már sokszor, hogy a 2010 a változás éve!

De azt nem árultam el, hogy miért...

Nos, az elmúlt egy év, nagyon sok mindenre megtanított.
Legfőképp arra…
Nem szabad haragudni arra, amin eddig átmentünk…

Mert hozzásegített ahhoz, ahol most tartunk…

S amilyen emberekké lettünk a sok behatás által.
Pozitívan hozzáállva és tanulva a hibáinkból…

Igen is fejlődtünk…

Sok próbatételben volt részünk…
S azt is tudom, ez által nem kevés fájdalmat okoztam másoknak…

De továbbra is azt gondolom, mindennek megvan az oka.

Az ember hajlamos a saját feje után menni és nem hallgatni másokra.
Sokszor azt hittem, képes vagyok egy-egy helyzetet jól felmérni...
Aztán ahogy múlt az idő, Én is rájöttem, ez nem mindig van így…
Azt mondják…
Egy embert, nem lehet, egy hónap alatt megismerni…

Miért pont egy hónap..?

Mert ez az idő, bonyodalmaktól mentes...
S tényleg!
Mikor készen állsz megismerni valakit, mondhatnám újrakezdeni…
S reménykedsz, tényleg sikerül...
Aztán eltelik néhány nap és minden a feje tetejére áll...

Akkor tényleg elveszíted a hited, vagy valami mást...

Mert jobban belegondolva a hitem  soha nem veszítettem el...
Megerősítésre vársz barátoktól, ismerősöktől...
Keresed az igazságot, próbálod értelmezni a történteket…

Egyre jobban azt érzed, egyedül vagy, fáj minden egyes emlék.

Aztán, már össze is zavarodsz…
Mert a sok féle "igazság" amit hallottál nehezen áll össze a fejedben...
Kész káosz!

Gondolom még olvasni is…

Arra is rájöttem…
Azért is tart itt a világ, mert nem igazán akarjuk megoldani a problémáinkat.

Helyette inkább elmenekülünk előlük..

Mert úgy gondoljuk könnyebb lesz...
Persze, csak ideig-óráig...

Csak..!

Úgy érzem, elkövettem egy hibát…

Rosszul mértem fel azt, amit megoldanom kellett volna.

De most itt vagyok és vállalva a hibáim igyekszem úgy tervezni a jövőm…
Ahogy az a leghelyesebb…

Azzal a Valakivel, aki úgy érzem szintén tanult a Élet leckéjéből…

S mindazok ellenére, ami történt…

Itt van Velem..!

Megnyugodtam s úgy érzem minden rendbe hozható...
Csak igazán őszintén és pozitívan kell hozzáállni.

A körülöttünk élőkről még annyit...

Az éremnek is két oldala van...
Úgy két fajta elgondolás, és két fajta történet is létezik...

Bármiről is legyen szó.

Nagyon bölcs dolog lenne az után ítélkezni…
Miután meghallgattuk mind a két oldal történetét...

Hazugságok nélkül…

                                                €$@ß@

Ajkadra szívemet csókolom...

Magamra terítem a felkelő Nap fényét, szívembe rejtem, hogy majd Neked adjam...
A napfelkeltével indulok Eléd, Engem láss, senki mást a lángoló Napban.

Engem láss minden téli hajnalon, mikor dideregve bújnak egymáshoz a fák...
Engem láss, mikor dereng az ég alja, s a tegnap tenyerén hozza Elénk a holnapot.

Ott leszek minden napsugárban, a horizont széléről küldöm mosolyom...
Ablakodra a tél jégvirágot csókol, Én ott leszek, s ajkadra szívemet csókolom.

                                                     €$@ß@

Ilon(k)a...

Szia, Drága Ilon(k)ám...

Először is had kívánjak, Neked, mint a...
Legőszintébb...
Leghűségesebb...
Legkitartóbb...
Hitedben rendíthetetlen...
Barátságunkért a végletekig elmenő...
Ízig-vérig Nőnek...
Ezen a borongós, de mégis szép augusztusi napon...

Boldog Névnapot...

A napokban, mikor kérdeztelek, azt felelted...
Csak augusztus 18.-án van Ilon(k)a névnap...
Látod Én még mennyit találtam...

Ami naptárban nem szerepel..?

Március 6
Április 2.
Július 21
Július 31.
Szeptember 23.
Október 14.
Október 24.

Hát, ha ezeket mind megünnepelnénk..?

Látod most kellett megtudnom honnan is ered a Neved...

Szüleid valamit tudtak...

Mikor ezzel a Névvel áldottak meg...
A Heléna régi magyarosított alakváltozatával...
De vigyázz erről a Trójai Háborút kirobbantó Nőről...
Nem csak az terjedt el, hogy Istennő...
Hanem az is, hogy egy szajha...
De az is lehet, hogy Neved a Helené a heliosz, mint a nap...
Vagy a Szelené, hold szóból ered...

Jó Annak, aki ennyit válogathat...

Kihez vagy mihez is akar hasonlítani...

Azt írják Rólad, egy sikerorientált Nő vagy...

Bármibe is kezdesz, sikerrel fejezed be...
A felelősségteljes, méltóságteljes személyeket ajándékozzák meg ezzel...
A napjainkban elég ritkán használt Női névvel, mint...

Ilon(k)a...

A neveddel kapcsolatos kutatások szerint...
Megbecsülöd a minőséget az élet minden területén.

Ezért is lettem Én a legjobb Barátod..!

Érdekelnek a különféle művészeti ágak...
Nem is említetted, hogy szereted a színjátszást...
Most nem a színészkedésre gondoltam..!
Mélyen érint az irodalom...
Ezt tudtam..!
Azon kevés Ember közé tartozol, akik elolvashatták az előző betiltott Blogom...

S azt is tudom, milyen mélyen érintett...

Sőt talán egyike vagy azon kevés olvasómnak...
Aki a mostanit a kezdetektől-napjainkig végig olvasták...
Tudom, hogy szereted a minőségi zenét...
Meg is szoktad osztani Velem...

Mondjuk, elég sajátos módon...

Sokat filozofálgatsz...
Ez kiérződik a leveleidből...
Töprengsz az élet összefüggésein...
Érdekelnek a vallások, olykor az okkult hitek is...
S azt is tudom Rólad...

Előző életedben Papnő voltál...

Ez a Mi szerencsénk...
De ez maradjon köztünk, miért is...
Számtalan Becenevet ragasztottak az Ilon(k)a név viselőire...
Ugye tudod melyik a kedvencem...

Ili, Ilike, Ilonka, Ica, Icácska, Icu, Icus, Ilus, Iluska, Lona, Lonácska, Lonci, Inci, Ila, Ilácska, Lonka...

Azt mondják Férfi és Nő között nem létezik barátság...

De ezt cáfolom...

Mindenkinek, csak egy olyan Barátja, Barátnője legyen mint Te...

Örökre megbecsülné...

Mint ahogy Én is ezt teszem...

Viseld büszkén a Neved...

Soha ne feledd...

Akinek Barátai vannak, nem lehet felesleges...
 

                                                 €$@ß@

Kedvesem...

Kedvesem...

Szép reggelt...
S szép napot...
Szép estét s holnapot.

Őszinte, tiszta perceket...

Életet, mosolyt, örömöt, lágy dallamú éneket...
S mindent, mire vágysz...

Kék szemet.

Két kezet, mely kezedben alszik...
Két szívet, mi együtt dobban...

S minek nyomán a félelem kialszik...

Lépéseket és szellőt, kék eget...
Álmokat, úttalan utakat...

Hol, csak Mi megyünk, mit csak Mi ismerünk...

Mit, ha végigjárunk, már semmire sem vágyunk...
Mert megnyerjük a legnagyobbat...

Az Életet, Veled...

Legyen sok madárdal ma Neked...

Dobogjon hevesen kis szíved...

Ha ismerős hangot vélsz hallani ott belül...
Hova a lelked jár szerelemet játszani...

Velem...

S ha majd sétálsz az udvaron, papuccsal a lábodon...
Ne érintsd a füvet...
Csak szállj, repülj...

Mert mosolyom követ s visz át mindenen...

Kedvesem...

Szép napot Neked...
S szép holnapot, szép éjszakát...
Mikor a hold ragyog, s az éj, hajadat ezüsttel fest át...
S a bársony égből megannyi csillag ámulva tekint a földre.

Mert ilyen szép még az égben sincs...

Hiába gyémántragyogás, minden égi kincs...
Hiába égi ösvények bűvös fénysora...
Minden hiába...
Mert itt lent van a csoda...

Te.

Ki eljöttél hozzám kedvesen...
Ki Szivemben élsz szerelmesen...

Szerelmesem.

Szép perceket Neked, szép órákat, napokat, éveket...

Életet... Veled.

                             €$@ß@

Köszönöm...

Királynőm...

A Mi Szerelmünk Igaziságát, mi sem bizonyítja jobban...

Mint az a küzdelem...

Amit a körülöttünk élők ármánykodása ellen vívunk, nap mint nap.

Ez a szerelem, minden áron fenn akarja tartani magát.

Semilyen próbálkozás, nem volt képes kierőszakolni az elmúlását...

A küzdelem oda vezetett, hogy a legjobb, a leghelyesebb utat találta meg.

Köszönöm...

                                                    €$@ß@

Érezd...

Új út vár, ma új útra indulunk, Minket hív, szólít új holnapunk...

Együtt kezdjük el most az új időt, s együtt álmodunk ma szebb jövőt.

Érezd, a gondolat és a fény, Veled Velem új remény...

Bennünk az új világ.

Érezd!

Teremtő erő, tudásunk, hitünk, Egymásért és egymásban hiszünk...

Új hajnal köszönt, új korszak jön el, minden válasz ma Bennünk felel.

Érezd, a gondolat és a fény, Veled Velem új remény...

Bennünk az új világ.

Érezd!

Érezd, a gondolat és a fény, Veled Velem új remény...

Bennünk a vágy, bennünk a bizalom...

A boldogságért új utakon.

                                                  (D.R.)

 

A Te utad s az Én utam... A Mi utunk...

Az általad választott út néha elkanyarodik, s már csak egy pár métert ismersz belőle…

De ne aggódj!

Az út folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod.

Ehhez viszont le kell győznöd a félelmed…

Amit az ismeretlenség, az idegennek tűnő környezet miatt érzel.

Haladnod, lépned kell tovább!

S addig is…

Képzeld el, találgass, milyen lehet a folytatás…

Így nem érhetnek meglepetések.
Utad során beesteledik...
Sötétség borul az ismeretlenre.

Ne ijedj meg a sötétségtől…

Igaz…
Az orrodig sem látsz, az előtted álló utat, a célt, nem ismered…
Félő hogy elbuksz és megütöd magad.

De ne torpanj meg!

Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre haladj.
Ha pedig útkereszteződéshez érnél…

Ne habozz!

Válassz egyet bátran, hisz egyedül, Neked kell döntened.

Ez a Te utad!

S ha már egyszer döntöttél…

Ne nézz vissza…

Ne bánj meg semmit…

Hanem próbáld meg azt az utat szeretni…
Szebbé tenni…

Amit Te Magad választottál.

Ott lesz melletted Valaki, aki szintén ezt az utat választotta...

Én.

                                    

                                    €$@ß@

Örök szerelem...

Királynőm...

Úgy csókolj, olyan vággyal...
Hogy sistergő kénkövek szikrái lobbanjanak lángra az izzásig felhevült vérünkben.
S mikor tüzében érzéki szenvedélyünk átszellemülve lobog...

Tépd le az érzés láncait, s gyors röptű sasként, szállj Velem a láthatatlan térben...

Hol, Egymásért esengő szívünkben, apró rezdülésként ad jelet a túlcsorduló mámor.
Mikor testünk parányi sejtjei, bódító illattal ontják magukból a gyönyört... 
S azt, csábító gondolattal váltják igaz valósággá...

Akkor lesz a szerelmünk valójában földöntúli érzés...

Mely minden formájában, lélekből jött vallomásként öleli át a mát...

Utat törve a holnapnak, melyben örök nyomot hagy, Kettőnk igaz szerelme...

                                               €$@ß@

Csak kérd, és az leszek...

Leszek tüzes villám, mely lángcsóvaként hasítja az eget...

Szilárd kőszirt, mi megfékezi az elszabadult szelet.

Leszek felvértezett páncél, mely óvja az elgyengülő hited...

Én leszek az, aki bűnünkben is áldást osztva szeret.

                                            €$@ß@

 
 

Te vártál, s Én vártalak...

Lesz egy pillanat az életedben, mikor megérted...
A képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan....

Igazából a legkézzelfoghatóbb és a legegyszerűbb.

Egyszerre látod az életed értelmét...
Az Életedből egy Férfi tűnik el...

Akiről eddig azt hitted, jelentős...

A háttérből egy másik Férfi lép elő...
Kiről korábban nem tudtál semmi biztosat...

Csak azt tudod, hogy vártad Őt, s Ő is várt Téged...

Egész sorsoddal, egész sorsával...

                                 €$@ß@

Hiányzol, Te magad...

Most, vagy már, megint írok... Neked..!

Beleégtél a szívembe, s kitépni Téged, onnan már nem lehet...
Mint fuldokló a vízben, kapok utánad két kézzel...
Görcsösen beléd kapaszkodva, hogy élhessek még...

Általad...

Érted.

Minden távolság ellenére, közelebb vagy hozzám...
Mint bárki más az életemben, s ez soha nem is fog változni.

Már most rohannék Hozzád...

S nem érdekel a körülöttünk élők véleménye.
Kis betűkkel, halkan, suttogva, magamban mondom...

szeretlek...

Hiányzol...
Hiányzik az érintésed, a hangod, a gondoskodásod...

Hiányzol, Te magad.

                                          €$@ß@

Mi lett volna, ha...

Kedvesem...

Rengeteg lehetőség létezik, s rengeteg rossz döntés...

Rengeteg út, rengeteg zsákutca.
Megyünk az úton, ami Nekünk adatott...
Néha megesik, hogy egyszerűen eltévedünk, mert rossz sarkon fordultunk be.

Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna "ha..."!

Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni.
Mindannyian a Saját utunkat járjuk.
S hogy mi is a célunk..?

Megvalósítani Önmagunkat..!

Ezért Királynőm, soha ne kételkedj Önmagadban..!

Mert ha...

Azt tartod, elveszett vagy..?
Akkor, el is vesztél.

Azt hiszed, nem mered megtenni..?
Akkor nem is mered majd megtenni.

Nyerni szeretnél, de úgy véled, nem tudsz nyerni..?
Majdnem lehetetlen, hogy sikerülni fog 

Attól félsz, hogy veszíteni fogsz..?
Hát, veszíteni is fogsz. 

Az élet, előbb-utóbb mindenkit megtanít...
A siker, az ember akaratával kezdődik.

                                           €$@ß@

Vágy és Remény…

Szeretlek…

S ezért nem úgy ölellek s viszlek Magammal…
Mint valami langyos szellő…

Hanem elragadlak, mint mindent elsöprő forgószél.

Nem töprengeni és habozni…
Az élettel nem alkudozni…

Akár a sötétségbe zuhanó fény, úgy hullj Belém…

Szívünk szikrázva csapjon össze, mint a kard…
Hozzon esőt, zivatart, perzselő lángot, mely égig ér.
Ha szeretsz, halálom legyél...
Majd szüless újjá Velem…

Szerelmed tüzes bélyegét, égesd Belém…

Legyünk árnyék és fény…
A világosság és sötétség egymást kioltó végzete…

Vágy és Remény…

De csak ha szeretsz.

                               €$@ß@

Szerelem...

Szavaimmal némán, betűimmel leírhatatlanul...

Tűzzel perzselhetetlen lélek, ha szárnyal...

Nyugtalan, édes vágy...

Kibírhatatlan, s felfoghatatlanul fájó érzelem.

S Te tudod, miről is írok, nap mint nap...

SZERELEM...

                                 €$@ß@

Szívdobbanás...

 

Először, csak tompa dübörgés, azután dobolásra emlékeztető, monoton zaj...

Ami egyre hangosabb lett...

Mintha valamilyen óriási teremtmény jönne, lassan...
Egy sötét és ismeretlen erdőn keresztül, s közben hatalmas dobot verne.

Majd felhangzott egy másik dob hangja...

Mintha egy másik óriás közeledne rögtön utána...
S mindegyik a saját dobjára figyel...
Akkor, még ügyet sem vetve a másik ütemére.

Mind erősebb, ritmusosabb lett a hang...

Míg végül nemcsak a hallásomat, hanem minden érzékemet elöntötte...
Ajkamon és ujjaimon, halántékomban és ereimben éreztem a dobolást.

A dobolást, ami lassan eggyé vált...

Mindketten tudtuk és éreztük...

Az egyik dob az Te szíved, a másik pedig az Én szívem volt.

                                        €$@ß@

Az életünk...

Becsukhatod a szemed, mert tudod, hogy Én nyitva tartom...

S Rám bízhatod az életed.

De tudom, amikor az Én szemeim vannak csukva…

Én is Rád bízhatom az életem.

                                                 €$@ß@

 
 

Mert szeretlek...

Hogy is kezdjem el..?
Ami elmondhatatlan...
Hogy is mondjam el..?

Amiért érdemes volt megszületni tán...

S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.
Ki érti meg..?
Egy Férfi és egy Nő.
Az első pillanatban játszottak csupán...

De már az első csókban benne volt a láng.

A mindent felemésztő olthatatlan vágy...
A szenvedély.
Már felednék magányos éveket...

Elvenni Téged, Tőlem már nem lehet.

Arcod közel, szemed ölel.

Végre Rád találtam, s Te Rám találtál...

Nem engedem, hogy köddé váljál.

Nincs szó rá elég, mily gyönyörű szép...

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan...
Hogy is mondjam el?

Amiért érdemes volt megszületni tán...

S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.

Mert szeretlek...

€$@ß@

Meginnék Veled egy sört...

A szerelem képes arra, ha egyszer megérint, egy egész életre megmarad.

De ez az érzés, nagyon kevés embert kísér el egy életen keresztül.

Egy évvel ezelőtt, 42 évesen, Minket Ámor nyila szíven talált…

Mi volt a célja Velünk..?
S miért pont Mi lettünk a kiszemelt áldozatai..?
Ezek olyan kérdések…
Amikre felesleges keresnünk a válaszokat…
Mert talán nincs is.

Ma éjszaka a hullócsillagok éjszakáján…

Miközben az égboltot figyeltem…
Több is elsuhant előttem.
Vagy inkább becsukta a szemét…

Kívánhattam volna örökké tartó szerelmet, soha nem szunnyadó lángot…

De miért is..?

Ezekkel már megajándékozott Minket az a kis nyilas…

Hány és hány kézzel fogható kívánság hangozhatott ma éjszaka el…
Emberek százezreinek tekintete tapadt ma a csillagokra…
Talán gyarlóságból…
Mert ilyenkor akarva-akaratlan…

Az emberekben megfogalmazódik valamilyen kívánság…

Mint ahogy Bennem is…
De most, valami egészen más jellegű…
A múlt év szeptemberében megbántottam egy Férfit…
Egy Férfit, aki egyben Apa és Férj is…

Szerelmes lettem a hozzá legközelebb álló, számomra csodálatos Nőbe.

S Ő viszont Belém.

Nem kívánom, hogy legyen a legjobb barátom…
Habár volt egy idő, amíg voltak ilyen törekvéseim…

Nem kell felnéznie Rám…
Elég, ha Én felnézek Rá.

Nem kell visszaköszönnie…
Ettől Én még tiszteletem jeléül, köszönni fogok Neki.

Nem kell a szemeimbe néznie…
Ettől Én még a szemeibe nézek, s nem átnézek Rajta.

Nem kell a közeledésnek bármilyen jelét adnia…
De egyszer szívesen meginnék Vele egy sört…

Mindenféle indulat és gyűlölet nélkül.
Talán idővel halványulnak azok a sérelmek…

Talán..!

De kicsi ez a Veszprém város…
S Mi valamiért mindig összefutunk valahol…

Lehet, hogy oka van..?

Csak még nem állunk készen rá..?

Pedig jól esne meginni Vele egy sört…
 

                                                €$@ß@

Néma vallomás...

Szerelem tombol Bennem, Őrült vágyakozás...

Csak Te értheted, soha senki más.

Kitör minden szó, s egy tépett gondolat...

Ami szíved mélyén nyitott új utat.

Mint a napsugár, ahogy áttöri a tiszta kék eget.

Úgy nyitom meg Előtted, igaz lelkemet...

De azt, amit dobban, nem értheti más...

Mert az, Neked szóló, néma vallomás.

                                                   €$@ß@

Szép vagy...

Királynőm..!

Ne vond kétségbe előttem bájaid…
Igen is…

Szép vagy..!

Mint folyóink felszínén fodrozódó nesz…
Mely, ha a partot ér, nyugalmat árasztó esti csönd lesz.

S ez a hang, már fel sem fogható, sóhaját sem hallod…
Mint titkainkról lehulló fátyol, úgy érzékelik a partok.

Nekem…

Örökre szép maradsz…

Akár az éjszakában a rezzenéstelenség…
Mint könny áztatta szemeimben a meleg kék.

S szép, akár a lelkem legmélyében fakadt dal…
Amit már Én sem hallok, de mégis megvigasztal.

                                        €$@ß@ 
 

Szeretlek...

Szeretlek...

Szerelemmel, szavak mellett szenvedéllyel...

Cirógató napsugárral, csókkal, eper zamatával...

Éjszakai Hold sugárral, álmot hozó mosolyával...

Vad vizeink sodrásával, napfelkelték aranyával...

Remegő szívvel, lélekkel, tölgyfa erdők hűségével.

                                    €$@ß@ 

 

A vágy ördögi csapdája...

Sokan összekeverik a szerelem és a vágyakozás fogalmát.

A szerelem érzelmeket táplál...
A vágyakozás azonban csupán éhessé tesz.

Egészséges módon szeretni valakit, feltöltődést jelent...

Mert az, hogy szerelmet adunk valakinek, önmagában is jó érzés.

Tetszünk magunknak, amikor adunk és önzetlenek vagyunk.

Természetesen ennek igazi jutalma az, ha Társunk mindezt értékeli...

De legboldogabb akkor vagyunk, ha viszonozza is.

A vágyakozás valami más.

Olyan, mint amikor valamit szeretnénk, ami nincs is.

Ez csak az igény kifejezése, hogy legalább észrevegyenek...
Vagy viszont szeressenek bennünket.
Feszültséggel jár...

Amelyet az elérhetetlen, a megfoghatatlan utáni vágyat gerjeszti.

A szerelmet és a vágyakozást összekeverik...
S helytelenül egy fogalomként kezelik általában.

A vágyakozás és a viszonzatlan szerelem rendkívül erős érzelmek.

Ilyen érzelmek, vágyakozások különösen a fiatalkorban jellemzőek.
Főleg azoknál a lányoknál jelentkezik...
Akiknek apjuk nem mutatta ki eléggé szeretetét.
Bennük fejlődik ki az apa utáni erős vágyakozás érzése.
Sokkal közlékenyebbek, többet foglalkoznak élményeikkel, érzelmeikkel...

S gyakran azt hiszik, hogy vágyaik és a szerelem ugyanaz.

Lényegében az "akarni" és "szeretni" fogalmakat keverik össze...
Ami a felnőtt korban nyilvánvalóan sok problémát okozhat kapcsolataikban.

Ezek a nők nehezen ismerik fel a szerelmet, amikor érzelmeik viszonzásra találnak.

Bennük a szerelem utáni vágyakozáshoz kapcsolódik, nem a szerelem létéhez.
Gyakori, hogy a férfiak által kinyilvánított érzelmek...

Inkább csalódást okoznak, mint örömöt...

Mert csökkentik az ilyen nőkben a vágyakozás érzését, a feszültséget...
Ami náluk a szerelemmel egyenlő.
Sajnos a legtöbb nő nincsen tudatában azzal...

Valódi csapda számukra az, ha csupán vágyakoznak és nem élnek szerelemmel.

Ha időben nem ismerik fel ezt a csapdát, és nem változtatnak rajta...

Olyan játszmát folytathatnak, amiben nincs nyertes.

Az ilyen nők általában két megoldás között választanak...
Vannak, akik gyakran váltogatják partnereiket...
Rendszerint akkor, amikor már biztosak a férfi szerelmében...

Ilyenkor mindig találnak okot, mentséget arra, miért is szakítják meg kapcsolatukat.

A másik típus állandó lelki konfliktushelyzetben él...
Olyan férfiak után kutat, akik nem érdemesek a szerelmére...
Akik nem tudják viszonozni az érzelmeit.

Ezekben a nőkben szinte kétségbeejtő módon marad meg a vágyakozás.

A rendes férfiak nem megfoghatatlanok, nem kiismerhetetlenek és nem titokzatosak...

Hanem valóságosak és lehet rájuk számítani, megtartják a szavukat.

Sajnos sok férfi és nő esik áldozatul a vágyakozás állapotának

S így nem képesek rá, hogy átéljék az igazi szerelmet.

                                           €$@ß@

Az Érzés, Te magad vagy...

Van úgy, hogy eljön egy Érzés, Elém áll és azt mondja...

Itt vagyok, tessék, csinálj Velem, amit akarsz, megjöttem, Engem akartál...

S Én kézen fogom, s elindulok...

Veled...

A fények, árnyékok, a fekete-fehéren túli világban...
Borzongásokkal, félelemmel vegyes Őrült vágyakkal...
Mert akarom...

S mert Te is akarod...

Mindennél jobban..!

Minden utamba kerülő felhő, szikla, özönvíz, mindenek ellenére...

Mert van ott mögötte valami...
Ami egyedülállóan felforgat, magával húz, és felolvaszt....

Ég a tűz örökről, bőrömben, lelkemben égnek a feltörni akaró dallamok, az érzéseim...

Mert így lett, ez az út valakihez, Hozzád, Magamhoz, álmodón édes ébrenlétben...
Kézzelfogható, varázslatos pillanat, ami elhoz valamit, ami Előttem áll...
Csak az Enyém, visszahozza a borzongást...
Messziről...
Ahol jártáunk már...

Talán egy éve...

Ismerem a lépteid alatt a földet...
De más, minden más, valami új, valami felemelő, valami feledhetetlen...

Jártam már itt, éreztem az illatodat, a forróság égetett már...

S minden más, mert Te vagy más, belőled árad a változás...
S ez jó!
Mert Te is vágytál ide...

Egy hely, ami öröktől, ösztönösen a Mienk...

Nem érti más...

Egy Nő, akiben ott élek...

S Én, akiben ott élsz Te...

Aki felolvaszt, kezembe teszi kezét és Velem indul, ismerős vágyaink felé...

Itt vagyok, Érted jöttem, tarts Velem...
Egyszerű...
Félelmetesen mély...

Megfogalmazhatatlan...

Maga az Élet.

Az Életünk...

                                   €$@ß@

Lehet...

Ha nem haladunk előre...

Nem biztos, hogy a gázt kell erősebben nyomnunk.

Lehet, hogy a fékről kellene levenni a lábunk...

                                                     €$@ß@

Dóra... Boldog születésnapot...

Dóra...

Neved olyan személyiséget takar, aki kedveli a nagy társaságokat...
Becsüli a természet szépségét, valamint a művészetet.

Rendkívül idealista és romantikus természetű vagy...

A személyiségeddel kapcsolatos kutatások szerint...
Érdemes megpróbálnod versekben megörökíteni csodálatos gondolataidat...
De Én tudom, hogy érzelmeidet, tényleg gyakran veted papírra versek formájában... 

Olyan versekbe, amik megindítják a hozzáértő olvasót...

Mert a versek felemelnek...
Velünk örülnek...
De gyógyír a bánatra is...
A versek által védekezni tudunk a sok szenny ellen, mely elárasztja életünket.
Versek, egy óriási csokrot alkotnak, mely napról-napra hatalmasabb lesz.
E versekben, ami Téged idevezérelt, Eléd teszem szívem, lelkem.
Érintsen meg a Te lelked is e sok gyönyörűség, mely a Szerelemről szól.
A szerelemről, a szeretetről, mert ez azaz erő, mely megváltoztathatja a világot.

Élni csak szeretve, és szeretve lenni érdemes!

A közönségesség, a durvaság nagyon lehangol.
Életed minden területén figyelmes, néha már kínosan pontos vagy.
Viszont az önbizalomhiány és bizonytalanság sok mindent megnehezít.

Erősen vágysz a megértésre, az elfogadásra...

De mivel nagyon sérülékeny a lelked, megtanultad elrejteni érzelmeidet.
Távolságtartásodon kevesen látnak át...

Kevesen ismernek igazán.

Maradj olyannak amijennek megismertelek...

S engedd, hogy így a Magam módján kívánjak Neked ...

Boldog Születésnapot...

                             €$@ß@

Még egy kis szenvedély...

A szenvedélynek sok arca van.

De lényege ott gyökerezik a szó alakjában.
Szenved és él.

A szenvedély emberi létünk nélkülözhetetlen fűszere.

Életünk ízeit ez teszi, teheti teljessé.
De az adagolással azért nem árt csínján bánni, bármiről is van szó.
Mert a mámor könnyen megszédít, és örvénye a mélybe húz.
Felfal a betöltésre váró hiány, megmérgez a bódító másodpercek sóvárgása.
A szenvedély - vágy kiteljesedik.

Törekvés eggyé lenni a vágy tárgyával.

Kötődni nem ugyanaz, mint függeni.
Talán nem véletlenül társítják a szenvedély fogalmához az éjjel képét.
Éj, szenvedély!

Amikor a világosság kialszik, és az elme elcsitul, a szenvedély szikrái felizzanak.

A szem pihen...
Mostantól illatok, neszek, érintések útján tájékozódunk.
Másképpen tapasztaljuk meg a világot.
A szem mindent másképp érzékel.

A szív érveivel nehéz vitatkozni.

Melegít, vagy perzsel..?
Szenved, vagy él..?

Vajon lehet keserű a méz..?

                                                €$@ß@